Elkészült az a bizonyos oldal! Mi több, mindjárt készítettem egy ikertestvért is neki. "Kissé" finom lett a dizájn mindkét helyen, elég pasztelles, ezért a NewBorn nevet kapta. Mármint a dizájn, nem az oldal maga! xD Tessék meglesni, ha erre jár valaki. Azért azt leszögezném, hogy nagyon az elején vagyok, aktívan fordítgatok, photoshopolok, gyűjtök és töltögetek fel. Szóval rohamtempóban épülünk. Még a következő dizájn neve és témája is megvan, de mivel nagggyon sokáig tart nekem elkészíteni egyet, így arra még sokat kell várni... Meg különben is, a lényeg a tartalom lesz. Hát nem?
Közben készülnek a listák is. A filmes 15, a színészes 20 tagos lesz. Az utóbbi úgy döntöttem, vegyes, tehát színésznőket és színészeket egybeveszem, és nem csak a filmjeiket, hanem a sorozatokat is figyelembe veszem.
2009. dec. 27.
2009. dec. 25.
Bo.Ka. & a Listák
Hát először is boldog karácsonyt mindenkinek! :) Remélem máshol azért volt tegnap némi hó, miközben az ajándékokat bontogattátok...
Ami a filmes témát illeti, úgy döntöttem, hogy akárcsak a nagy filmes portálok és folyóiratok, én is készítek pár toplistát. Többek között egy "Legjobb filmek 2009-ben" és egy "Legjobb színészek 2009-ben" elnevezésűt. Lehet, hogy külön a legjobb színésznők is kapnak egyet, de lehet, hogy beleférnek egy listába a férfiakkal. Hogy még ezen a kettőn kívül csinálok-e, az rejtély. Elég sok dolgom volna a szünetben... -.-
Viszont az Alkonyat.GP mellett belekezdek egy új oldalba, ahol a dizájn is az én kezem munkája. *bebüszkül* Meglepi, hogy kivel foglalkozik, mert annyit azért elárulok, hogy egy személy a témája.
#Még mindig nagyon jónak tartom az Avatart. Nagyon jónak.
##Megnéztem végre az Engedj be! című filmet. Mégsem volt annyira rossz...
Ami a filmes témát illeti, úgy döntöttem, hogy akárcsak a nagy filmes portálok és folyóiratok, én is készítek pár toplistát. Többek között egy "Legjobb filmek 2009-ben" és egy "Legjobb színészek 2009-ben" elnevezésűt. Lehet, hogy külön a legjobb színésznők is kapnak egyet, de lehet, hogy beleférnek egy listába a férfiakkal. Hogy még ezen a kettőn kívül csinálok-e, az rejtély. Elég sok dolgom volna a szünetben... -.-
Viszont az Alkonyat.GP mellett belekezdek egy új oldalba, ahol a dizájn is az én kezem munkája. *bebüszkül* Meglepi, hogy kivel foglalkozik, mert annyit azért elárulok, hogy egy személy a témája.
#Még mindig nagyon jónak tartom az Avatart. Nagyon jónak.
##Megnéztem végre az Engedj be! című filmet. Mégsem volt annyira rossz...
2009. dec. 17.
Avatar
Ebben a szent pillanatban estem be a kóterajtón, és már nyitottam is ki drága kis barátomat, Leptopot, hogy mindenkinek, akinek összességében baja van a filmmel, virtuálisan a földbe döngöljem a fejét, majd megkérdezzem: mégis mi?
Aztamindenit.Az odaúton azért vigyorogtam, mert izgultam, most azért vigyorgok teliszájjal, mert nem csalódtam! Óóó nem nem. Annyira jó volt, mint ahogy vártam, a nagyon jónál épp egy kicsit... JOBB. :D El kell-e mesélnem még a történetet röviden? Na jó.
Szóval adott egy távoli bolygó, a Pandora. Az élővilág gyönyörű és gazdag, a flóra és a funa elképzelhetetlenül bonyolult és veszélyes. 2154-et írunk (ezt egy videónaplóból tudjuk meg), eléggé a jövőben vagyunk. A Föld növényzete kipusztult, az energiahordozóink kifogytak, a megoldás a Pandora bolygón található nagy enegiájú kőzet. Ebből a kőből a legtöbb a Pandorát lakó na'vi nép otthonául szolgáló hatalmas fa alatt van. Az emberek ezért az Avatar-program keretei közöt emberi és na'vi DNS-ből alkotnak pár embernek egy na'vi avatart, egy távirányítású testet, amit az elméjükkel egy gép segítségével irányíthatnak. Jake Sully, egy leszázalékolt tolószékes veterán a meghalt ikertestvére helyett lép a programba. Jake és pár másik tudós is kap ilyen testet. A feladatuk, hogy megismerjék ezeket a három méteresre nőtt, intelligens, emberszabású kék lényeket, és megértessék velük, miért vannak ott. A program elég sok éve tart már, mikor Jake csatlakozik. Az egyik katonai vezető, aki a kő megszerzésért van szerződtetve, alkut ajánl neki: ha segít megismerni neki a na'vikat, jelent neki a program haladásáról, cserébe kap egy új gerincet (ami nem olcsó), és ismét járhat - a saját lábán. Jake persze belemegy, és a dolog halad is. Megtanulja nagy nehezen a na'vi nyelvet, a kultúrát, az eszméket és a gyakorolatban is elsajátít dolgokat: a repülést egy különleges állat segítségével, ami csak egyszer választ hátast magának; a vadászatot; a lovaglást egy hatlábú lényen és végül - hát igen - a na'vi törzsfőnök lányával egymásba szeretnek, és amit a nép egy ideig érthető módon nem szívesen vesz tudomásul. A dolog azért macerás, mert a na'vi avatarból ki kell lépnie enni-inni meg ilyenek, ráadásul három hónapig küzd azért, hogy megismerje a na'vikat, a végén pedig befuccsol a dolog azzal, hogy el kell mondania, miért is van ott: kell a kő, a na'viknak pedig, ha élni akarnak, költözniük kell. Erre persze pipa lesz az egész kék banda, és a frissen teljes jogú na'vivá kinevezett Jake-et le is fokozzák árulóvá na'vi és emberi körökben is. Közben megérkezik az embersereg, lerombolják a szép nagy fát, a a kék bennszülöttek pedig mennek Ejvához, egy fa szerű lényhez imádkozni a jövőjükért. Korábban azért vitte Neytiri (a lány) Jake-et a törzshöz, mert Ejva magjai megjelölték, ezzel pedig valamire kiválasztották Jake-et, aki persze nem adja fel, a végén győz a jó, habár sokan a történetből ezt nem érhetik meg. Nem akarok többet mondani, mert egyrészt hosszú lenne, másrészt nem akarok poénokat lelőni. Igaz, olyan sok nincs is.
A film épp ezért nem a történet miatt a legjobb. Tényleg Mátrix és Pocahontas mix, de ettől függetlenül mégis olyan, mintha még nem láttam volna. Sikerült úgy előadni, mintha valami tök új és eredeti lett volna. Romantikus, van benne humoros duma (néhol mondjuk kicsit eldurvul a szleng, dehát haladni kell a korral), és a végén egy állatnagy harcos jelenet, ami jórészt a levegőben zajlott, és 3Dben igencsak nagy látványt nyújtott. Össze van ez rakva, a történet maga is megállná a helyét. Szól ez mindenféle bölcs dologról, az alapigazság, hogy a szerelem nem válogat, itt is központi helyzetben díszeleg. Ennek ellenére meglepő volt a férfiak reakciója (mániám, hogy a moziból kijövet rátapadok az előttem menőkre, és kihallgatom őket). Ugyanis a romantika bejött nekik! James Cameronnak tényleg sikerült elérnie, hogy a pasik rákattanjanak a na'vi lányra... Őrület. Sőt, a barátnőmnek a megkékült Sam Worthington is bejött. Nekem eredetiben jobban tetszik, a maga 180 akárhány centijével, habár belegondolva három méteresre nőve sem volt rossz... Na mindegy. A lényeg, hogy a karakterek mindegyike ismerős volt talán innen-onnan, de szerethető, megérthető és némelyik utálható. A sok szereplő ellenére a 160 perc alatt (ami őszintén mondom, még kevésnek is tűnt) sikerült azért eléggé kidolgozni a jellemeket. De.
Bizony de, mert a látvány, na azt nem lehet überelni, az biztos. 3D-ben néztem, ez tény, de hát szerintem két dimenzióban is jó (lent). Annyira részletes, ötletes és egyedi a sok állat és növény, hogy csak néztem. Olvastam, hogy az egekig dicsérték Pandora világát, de nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire fantasztikus lesz! A 3Dnek köszönhetően ráadásul - bár nem IMAXben néztem - mintha ott ugrabugráltam volna én is a veszélyes magasságokban, nekem röpködtek volna a bogarak, és a többi. A Végső állomáson nem kaptam ennyit hátra a fejem a 3D miatt, pedig itt nem arra gyúrtak, hogy ijesztegessék az embert. Talán épp azért volt hitelesebb, mert a lógó indák, egy bogár, a magasság és zuhanás sokkal életszerűbb, és többször hajolok el egy faág elől, mint egy kiröppenő autóalkatrész elől...
A na'vik mellesleg mind, egytől egyig színészek voltak, mondom annak, aki nem tudja, hogy készült a film. Ugyanazzal az eljárással csinálták őket, mint Gollam anno a Gyűrűk Urában. Tudjuk, ugye? A cuccok az arcon, fura ruha a testen, amitől átveszik a mozgást és mimikát. Ettől lesz még jobb a film: hogy a színészek még na'viként is színészkedtek, méghozzá nagyon jól. Neytiri, a főszereplő lány, Jake szerelme például emberként egyszer sem jelenik meg, mégis nagyon jól játszik. Nem áll a földönkívülire a szám, mert a na'vik olyan szépre és szimpatikusra lettek megformálva, hogy sokszor emberibbek voltak, mint a kapzsi kitermelők.
A szinkronnal sem volt semmi baj, pedig rettegtem, komolyan, az előzetes alapján borzalmas csalódásra számítottam. Worthington hangja ugyanaz volt, aki a Terminátorban, (Széles Tamás) és az nagyon is passzol hozzá. A többieket is eltalálták, a szokásosakat alkalmazták, de azért jobban fogom szeretni eredeti hanggal - már ha lehet ezt a lelkesedést fokozni.
A zene is jó volt különben. Hála Leona Lewisnak, akinek a hangját különben szeretem, úgy éreztem, nem lesz valami hiteles a dolog. Mégis jó volt, nagyon is. Itt a témát adó dal, filmből kivágott jelenetekből készült klippestül. Maga a zenei téma nagyon passzolt, volt pörgős, drámai, romantikus, vidám, ami épp kell. Hallottam már ugyan jobbat is, de remekül illett ide.
Nagyon nehéz most bármit is mondanom érthetően, itt ülök Leptop előtt, kavarognak a gondolataim, Pandora színei-formái, Sam Worthington játéka lenyűgöznek. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de szerintem nagyon jó színész. A Terminátort is ő vitte? Bár nagy favorit Christian Bale, simán hozta Worthington is a szintet. Sőt!
Kíváncsi leszek, hogy vajon mennyi díjat fog beszedni a film. Én elég sokra tippelek, szerintem meg is érdemli. A történetbe tényleg bele lehet kötni, de csak egy kicsit, minden más fantasztikus volt. Tényleg. Komolyan. Tényleg. Nagyon. Másról ömlengtem már többet is, ami meghatott vagy leütött lelkileg, de ez a film nem csak érzelmileg hat, hanem vizuálisan is, közben mégis minden érzelmet megtornáztat az emberben. Mi sem jobb példa erre, hogy felnőttek és gyerekek, nők és férfiak is szájtátva másztak ki az ülésből, és nem nyújtózkodtak vagy panaszkodtak a hossz miatt. Az Avatar nem nyálas, nem véres, nem eldurrant, nem erőltetett, nem lapos. Sci-fi, dráma, fantasy, akció egyszerre és egyik sem. Ez az Avatar, és nagyon-nagyon jó.
Szerintem.
Avatar. Szerintem.Szóval adott egy távoli bolygó, a Pandora. Az élővilág gyönyörű és gazdag, a flóra és a funa elképzelhetetlenül bonyolult és veszélyes. 2154-et írunk (ezt egy videónaplóból tudjuk meg), eléggé a jövőben vagyunk. A Föld növényzete kipusztult, az energiahordozóink kifogytak, a megoldás a Pandora bolygón található nagy enegiájú kőzet. Ebből a kőből a legtöbb a Pandorát lakó na'vi nép otthonául szolgáló hatalmas fa alatt van. Az emberek ezért az Avatar-program keretei közöt emberi és na'vi DNS-ből alkotnak pár embernek egy na'vi avatart, egy távirányítású testet, amit az elméjükkel egy gép segítségével irányíthatnak. Jake Sully, egy leszázalékolt tolószékes veterán a meghalt ikertestvére helyett lép a programba. Jake és pár másik tudós is kap ilyen testet. A feladatuk, hogy megismerjék ezeket a három méteresre nőtt, intelligens, emberszabású kék lényeket, és megértessék velük, miért vannak ott. A program elég sok éve tart már, mikor Jake csatlakozik. Az egyik katonai vezető, aki a kő megszerzésért van szerződtetve, alkut ajánl neki: ha segít megismerni neki a na'vikat, jelent neki a program haladásáról, cserébe kap egy új gerincet (ami nem olcsó), és ismét járhat - a saját lábán. Jake persze belemegy, és a dolog halad is. Megtanulja nagy nehezen a na'vi nyelvet, a kultúrát, az eszméket és a gyakorolatban is elsajátít dolgokat: a repülést egy különleges állat segítségével, ami csak egyszer választ hátast magának; a vadászatot; a lovaglást egy hatlábú lényen és végül - hát igen - a na'vi törzsfőnök lányával egymásba szeretnek, és amit a nép egy ideig érthető módon nem szívesen vesz tudomásul. A dolog azért macerás, mert a na'vi avatarból ki kell lépnie enni-inni meg ilyenek, ráadásul három hónapig küzd azért, hogy megismerje a na'vikat, a végén pedig befuccsol a dolog azzal, hogy el kell mondania, miért is van ott: kell a kő, a na'viknak pedig, ha élni akarnak, költözniük kell. Erre persze pipa lesz az egész kék banda, és a frissen teljes jogú na'vivá kinevezett Jake-et le is fokozzák árulóvá na'vi és emberi körökben is. Közben megérkezik az embersereg, lerombolják a szép nagy fát, a a kék bennszülöttek pedig mennek Ejvához, egy fa szerű lényhez imádkozni a jövőjükért. Korábban azért vitte Neytiri (a lány) Jake-et a törzshöz, mert Ejva magjai megjelölték, ezzel pedig valamire kiválasztották Jake-et, aki persze nem adja fel, a végén győz a jó, habár sokan a történetből ezt nem érhetik meg. Nem akarok többet mondani, mert egyrészt hosszú lenne, másrészt nem akarok poénokat lelőni. Igaz, olyan sok nincs is.
A film épp ezért nem a történet miatt a legjobb. Tényleg Mátrix és Pocahontas mix, de ettől függetlenül mégis olyan, mintha még nem láttam volna. Sikerült úgy előadni, mintha valami tök új és eredeti lett volna. Romantikus, van benne humoros duma (néhol mondjuk kicsit eldurvul a szleng, dehát haladni kell a korral), és a végén egy állatnagy harcos jelenet, ami jórészt a levegőben zajlott, és 3Dben igencsak nagy látványt nyújtott. Össze van ez rakva, a történet maga is megállná a helyét. Szól ez mindenféle bölcs dologról, az alapigazság, hogy a szerelem nem válogat, itt is központi helyzetben díszeleg. Ennek ellenére meglepő volt a férfiak reakciója (mániám, hogy a moziból kijövet rátapadok az előttem menőkre, és kihallgatom őket). Ugyanis a romantika bejött nekik! James Cameronnak tényleg sikerült elérnie, hogy a pasik rákattanjanak a na'vi lányra... Őrület. Sőt, a barátnőmnek a megkékült Sam Worthington is bejött. Nekem eredetiben jobban tetszik, a maga 180 akárhány centijével, habár belegondolva három méteresre nőve sem volt rossz... Na mindegy. A lényeg, hogy a karakterek mindegyike ismerős volt talán innen-onnan, de szerethető, megérthető és némelyik utálható. A sok szereplő ellenére a 160 perc alatt (ami őszintén mondom, még kevésnek is tűnt) sikerült azért eléggé kidolgozni a jellemeket. De.
Bizony de, mert a látvány, na azt nem lehet überelni, az biztos. 3D-ben néztem, ez tény, de hát szerintem két dimenzióban is jó (lent). Annyira részletes, ötletes és egyedi a sok állat és növény, hogy csak néztem. Olvastam, hogy az egekig dicsérték Pandora világát, de nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire fantasztikus lesz! A 3Dnek köszönhetően ráadásul - bár nem IMAXben néztem - mintha ott ugrabugráltam volna én is a veszélyes magasságokban, nekem röpködtek volna a bogarak, és a többi. A Végső állomáson nem kaptam ennyit hátra a fejem a 3D miatt, pedig itt nem arra gyúrtak, hogy ijesztegessék az embert. Talán épp azért volt hitelesebb, mert a lógó indák, egy bogár, a magasság és zuhanás sokkal életszerűbb, és többször hajolok el egy faág elől, mint egy kiröppenő autóalkatrész elől...
A na'vik mellesleg mind, egytől egyig színészek voltak, mondom annak, aki nem tudja, hogy készült a film. Ugyanazzal az eljárással csinálták őket, mint Gollam anno a Gyűrűk Urában. Tudjuk, ugye? A cuccok az arcon, fura ruha a testen, amitől átveszik a mozgást és mimikát. Ettől lesz még jobb a film: hogy a színészek még na'viként is színészkedtek, méghozzá nagyon jól. Neytiri, a főszereplő lány, Jake szerelme például emberként egyszer sem jelenik meg, mégis nagyon jól játszik. Nem áll a földönkívülire a szám, mert a na'vik olyan szépre és szimpatikusra lettek megformálva, hogy sokszor emberibbek voltak, mint a kapzsi kitermelők.
A szinkronnal sem volt semmi baj, pedig rettegtem, komolyan, az előzetes alapján borzalmas csalódásra számítottam. Worthington hangja ugyanaz volt, aki a Terminátorban, (Széles Tamás) és az nagyon is passzol hozzá. A többieket is eltalálták, a szokásosakat alkalmazták, de azért jobban fogom szeretni eredeti hanggal - már ha lehet ezt a lelkesedést fokozni.
A zene is jó volt különben. Hála Leona Lewisnak, akinek a hangját különben szeretem, úgy éreztem, nem lesz valami hiteles a dolog. Mégis jó volt, nagyon is. Itt a témát adó dal, filmből kivágott jelenetekből készült klippestül. Maga a zenei téma nagyon passzolt, volt pörgős, drámai, romantikus, vidám, ami épp kell. Hallottam már ugyan jobbat is, de remekül illett ide.
Nagyon nehéz most bármit is mondanom érthetően, itt ülök Leptop előtt, kavarognak a gondolataim, Pandora színei-formái, Sam Worthington játéka lenyűgöznek. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de szerintem nagyon jó színész. A Terminátort is ő vitte? Bár nagy favorit Christian Bale, simán hozta Worthington is a szintet. Sőt!
Kíváncsi leszek, hogy vajon mennyi díjat fog beszedni a film. Én elég sokra tippelek, szerintem meg is érdemli. A történetbe tényleg bele lehet kötni, de csak egy kicsit, minden más fantasztikus volt. Tényleg. Komolyan. Tényleg. Nagyon. Másról ömlengtem már többet is, ami meghatott vagy leütött lelkileg, de ez a film nem csak érzelmileg hat, hanem vizuálisan is, közben mégis minden érzelmet megtornáztat az emberben. Mi sem jobb példa erre, hogy felnőttek és gyerekek, nők és férfiak is szájtátva másztak ki az ülésből, és nem nyújtózkodtak vagy panaszkodtak a hossz miatt. Az Avatar nem nyálas, nem véres, nem eldurrant, nem erőltetett, nem lapos. Sci-fi, dráma, fantasy, akció egyszerre és egyik sem. Ez az Avatar, és nagyon-nagyon jó.
Szerintem.
//Kiegészítés - 2009.12.19.
Tegnap megnéztem két dimenziós változatban is. Még mindig le vagyok nyűgözve, még mindig vigyorgok. Mindenkit biztosíthatok róla: így is megéri megnézni. Én először nem IMAXben néztem, hanem egyszerű 3D-ben, de így is fantasztikus volt, alig 24 óra múlva, szimpla vászonon. Mindenkinek érdemes lenne megnéznie. Jön a karácsony, emberek! Lepjük meg magunkat egy mozijeggyel, ami elrepít Pandorára. Jobb, mint Hawaaii! //
Avatar [2009]16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 161 perc
IMDb értékelés: 8,4 (229 718 szavazat alapján)
top helyezés: 25/250 - már most! (4 nappal premier után)
Színészek: Sam Worthington, Zoe Saldana, Sigourney Weaver, Stephen Lang, Michelle Rodriguez, Giovanni Ribisi - akinek ma van a szülinapja ;)
Trailer
2009. dec. 16.
"Ettől elkékülsz..."
Újabb magyar kritika látott napvilágot az Avatarral kapcsolatban, és itt is csak dicsőítik, szóval lehet, hogy a lelkesedésem nem alaptalan, ha már azok is visszaszívják a dolgokat, akik látatlanban véres szájjal hörögtek, hogy megint egy dilis amcsi film. Persze vannak, akiknek nem jött be. Megesik. Én még nem láttam, majd holnap. Nem vagyok ugyan híres-neves kritikus, még csak hivatalos blogoló sem, de majd magamnak és nektek, pár hívem, azért lejegyzem az élményt. xD
Ezen kívül hír még számomra, hogy ma kihirdették a Golden Globe jelöltjeit. "Meglepő" módon az Avatar szerepel a legjobb dráma kategóriájában, a legjobb Score és a legjobb betétdal kategóriában, és James Cameron is jelölve van, mint legjobb rendező.
Örülök még a Becstelen Brigantyknak is, a District9 forgatókönyv- és Robert Downey Jr. (Sherlock Holmes miatti) jelölésének. Drukkolok mindenkinek, igaz, csak január 17-én lesz eredmény.
//Megjegyzés: még mindig nem volt lelki erőm végignézni az Engedj be! című filmet... Helyette megnéztem az Utolsó ház balra címűt. Na hát az jó volt. Nem kicsit. Nagyon.//
Ezen kívül hír még számomra, hogy ma kihirdették a Golden Globe jelöltjeit. "Meglepő" módon az Avatar szerepel a legjobb dráma kategóriájában, a legjobb Score és a legjobb betétdal kategóriában, és James Cameron is jelölve van, mint legjobb rendező.
Örülök még a Becstelen Brigantyknak is, a District9 forgatókönyv- és Robert Downey Jr. (Sherlock Holmes miatti) jelölésének. Drukkolok mindenkinek, igaz, csak január 17-én lesz eredmény.
//Megjegyzés: még mindig nem volt lelki erőm végignézni az Engedj be! című filmet... Helyette megnéztem az Utolsó ház balra címűt. Na hát az jó volt. Nem kicsit. Nagyon.//
2009. dec. 15.
Sötét éjszaka [Újhold]
Ahogy mondtam, most újholdolok egy kicsit.
Újhold - New Moon [2009]
12 éven aluliak számára megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 130 perc
IMDb értékelés: 4,6 [60 734 szavazat alapján]
Színészek: Kristen Stewart, Robert Pattinson, Taylor Lautner
Trailer
Az elmúlt évek nagy hisztériája lett Stephenie Meyer (eddig) négy részes könyvsorozata, a Twilight Saga. Én is bekaptam a horgot tavaly, de valamilyen isteni sugallat hatására még azelőtt elolvastam a könyvet, hogy a film megjelent volna. Egész egyszerűen láttam a Bookline-on (akkoriban még több pénzt költöttem könyvekre, mint mozira), és tetszett a sztori, gondoltam vámpírok meg miegymás, Anna Rice és társai, csak jó lehet. Jó is volt, csak nem úgy ahogy vártam. Természetesen kölcsön adtam másnak is (én fedeztem fel elsőnek a környezetemben), és bár tetszett nekem is nagyon, azt a tömeghisztériát, amiit már a könyv is okozott, ezért nehéz volt elhinni... És akkor jött a film. Jesszusanyám. Sikító lányok, őrjöngő nők a kasszáknál. Két barátnőmmel néztem meg, még jó, hogy nem középen ültem, mert így tudtak egymás nyakába olvadozni, én pedig igyekezhettem a vászonra és nem Edward mosolyára koncentrálni. Kristen Steward játéka, emlékszem, valami iszonyatos módon irritált. Az állandó szempillarebegtetés, a szájnyitogatás, a levegőkapkodás rettenetes volt. Robert Pattinson viszont kellemes csalódás volt, be kell vallanom. Összességében azért rám is hatott a tömeg, én is szerettem a történetet, érdekes volt a szerelmes-érzékeny vámpíros dolog, úgyhogy gyors oldalszerkesztésbe kezdtem.
[Azóta is elég sikeres. Itt meg lehet lesni. Reklám vége. xD]
Aztán jöttek a kalózfordítások, angol nyelvű ebookok böngészései, végre-valahára pedig magyarul is az Újhold! Nekem annyira nem tetszett könyvben, filmben viszont véleményem szerint klasszisokkal jobb volt, mint az Alkonyat, amit egy olyan nő rendezett, aki szerelmes volt Robert Pattinsonba vagy Edwardba, ezt még nem sikerült tisztázni.
Habár úgy hiszem, kevesen vannak, akik ne ismernék, de íme a történet nagyon röviden:
Bella és Edward közt dúl a láv, ámde Bella öregszik, vámpírbarátja pedig nem, ez pedig elég érzékenyen érinti a lányt, de születésnapi bulit szervez neki természetesen a halandóságot pozitívumnak felfogó Cullen család. Egy ajándék kibontása közben azonban Bella megvágja az ujját, Jasper pedig, aki azért még rácuppanna az emberekre, megkísérli szárazra szívni Bellát, ezt azonban öccse nem nézi jó szemmel, és kerekedik egy kis pervatvar, aminek a végső következménye, hogy a Cullen család inkább elköltözik jó messzire az ínycsiklandozó Bella Swan közeléből.
Bella ezért természetesen mély depresszióba esik, egyetlen segítsége Jacob Black, az indián srác, aki egy évvel fiatalabb ugyan nála, de elég érett a feladathoz. Jól kijönnek egymással, Jacob túlontúl is szeret Bella közelében lenni, de a lányt ez láthatóan alig zavarja, legalábbis önző módon próbál ezen átnézni. Egész jól sikerül Edwardról elterelnie a figyelmét (habár rájön, hogy adrenalinlöket idején látja őt maga előtt), mikor a megemberesedett Jacob egyszer csak lerázza, minden magyarázat nélkül. Újabb tragédia, újabb gondok. Eközben egy hosszú történet után rádöbben, hogy Jacob vérfarkas, és az a Victoria, aki vadászik rá, hát... Még mindig vadászik rá. Bella azonban egyedül van, magyányos és fél is szegény. Nincs más választása, visszamenekül Edward látomásához, és hogy kapjon egy kis adrenalint, leveti magát egy szikláról, egyenesen a jeges tengerbe. És ekkor megjelenik Jacob, és megmenti. Szóval Bella rájön, hogy vámpírt ugyan nem kaphat, de van helyette vérfarkas. Tök jó!
Éééés ekkor beállít Alice, Edward nővére, és nagyon boldog, hogy Bellát élve találja, ugyanis neki látomásai vannak, amikben csak annyit látott, hogy Bella úszóleckét vesz, és az nem igazán megy neki. Eztán pedig egy végzetes félreértés, egy temetés és egy rövid de velős telefonbeszélgetés folytán Edward öngyilkos akar lenni, mivel ő úgy tudja, Bella meg is halt, ő pedig nélküle nem akarélni, vagy létezni, vagy amit a vámpírok csinálnak. Uccuneki, Bella és Alice elindulnak Volterrába, ahol a vámpírok "fejedelmei", a Volturi élnek, mert Edward hozzájuk fordul öngyilkossági hajlamával. Ám a Volturi túl értékesnek találja gondolatolvasási funkciója miatt, és elutasítja a kérést, ezért Edward úgy dönt, hogy akkor rákényszeríti őket, és kisétál az emberek közé a verőfényes napsütésben, ahol ugyebár ragyogni fog, mint egy nagy darab gyémánt. Bella és Alice egy sárga Porshe segítségével végszóra érkezik, de a Volterra is meginvitálja hősnőnket egy kis csevejre, ahol aztán ultimátummal és egy kis elfenekeléssel elengedik őket. A feltétel: vagy a Cullenek átváltoztatják Bellát a legközelebbi látogatásig, vagy kénytelenek lesznek elpusztítani az emberlányt, ami vétek lenne különös képessége miatt: a vámpírok képességei -gondolatolvasás, emlékolvasás, fájdalom okozása mentálisan, érzékeltompítás - nem hatnak rá. Edward otthon biccent is a felkérésre, de csak ha Bella előbb hozzámegy. Az utolsó jelenet a "leánykérés", az utolsó képkocka pedig Kristen Steward döbbent ábrázata. Gyönyörű.
Olvastam több kritikában, hogy Taylor Lautner játékát szapulják benne. Hát pedig szerintem igencsak jó volt. Sőt, tökéletesen passzolt. A Volturit játszó színészek, köztük Dakota Fanning, akinek nagy jövőt jósolok, abban a pár percben is fantasztikus volt. Komoly vámpírrá tudtak átlényegülni, minden mozdulatuk és mimikájuk profi volt, és érdekes módon mellettük még Kristen Steward is megtáltosodott, és csukva tartotta a száját, habár sikítani még mindig nem tud rendesen, pedig alaposan a földbe döngölték szívszerelmét.
Hajh, hát nehéz szólnom objektíven, szubjektíven pedig vegyes érzelmeket táplálok a történet iránt. Könyvben rosszabb volt, mondhatni unalmas. Az még unalmasabb, hogy a nőneműek ellepték a mozit, az a kevés pasi meg, aki bejött, mind egy csaj karján lógott. Szerencsétlenek... A színészi játékokkal én meg voltam elégedve. Tetszett, hogy nem volt benne túl nagy színész, kivéve talán Dakotát, és a farkasfiúk is jók voltak annak ellenére, hogy még életemben nem hallottam a srácokról. A színek melegebbek voltak - gondolom a testhőmérsékletileg is forróbb farkasok központi szerepének köszönhetően -, és az operatőri munka is valahogy más volt. Mindenesetre nekem sokkalsokkalsokkal jobban tetszett ez, mint az első rész - de szigorúan csak filmben. 8/10 volt nekem.
Manapság a tvájlájtfanok közt megy ez a team-dolog, hogy most akkor "te Team Edward, Team Jacob vagy, esetleg Svájc?". Értelemszerűen a Svájc a köztes megoldás. Én a film után asszem Team Jacob lettem. Ez van.
Régen imádtam a vámpíros történeteket, elbűvöltek ezek a nemes de félelmetes, elegáns szörnyetegek. Anne Rice történetei magával ragadóak, Lestat, a vámpír a kedvenc kötetem. Viszont ebben a történetben a vámpírok nyálasak... Puhányok. Rendes a Cullenektől, hogy nem mészárolják le Forks népét, de azért mégis... A vérfarkas banda legalább heves volt, erős, ahogy egy vérfarkasnak lennie kell. A Volturi volt a legvámpírosabb, és ők tetszettek is. Kemények voltak, és veszélyesek. Több gonosz kellene egy kicsit ide, ezért várom a harmadik rész megfilmesítését, aminek a végén harc is lesz, sok vámpír sok farkas ellen, és nem csak romantika. Nem kell félreérteni, romantikus alkat vagyok én azt hiszem, de hogy vámpírok lefejeztessék magukat egy csaj kedvéért... Cöh.
Na mindegy. Még mindig szeretem a vámpírokat, de a vérfarkas-tempó szimpatikusabb. Lehet, hogy azért, mert kiskoromban is inkább négykézláb mászkáltam, és nem a rokonok nyakát harapdáltam?
[Azóta is elég sikeres. Itt meg lehet lesni. Reklám vége. xD]
Aztán jöttek a kalózfordítások, angol nyelvű ebookok böngészései, végre-valahára pedig magyarul is az Újhold! Nekem annyira nem tetszett könyvben, filmben viszont véleményem szerint klasszisokkal jobb volt, mint az Alkonyat, amit egy olyan nő rendezett, aki szerelmes volt Robert Pattinsonba vagy Edwardba, ezt még nem sikerült tisztázni.
Habár úgy hiszem, kevesen vannak, akik ne ismernék, de íme a történet nagyon röviden:
Bella és Edward közt dúl a láv, ámde Bella öregszik, vámpírbarátja pedig nem, ez pedig elég érzékenyen érinti a lányt, de születésnapi bulit szervez neki természetesen a halandóságot pozitívumnak felfogó Cullen család. Egy ajándék kibontása közben azonban Bella megvágja az ujját, Jasper pedig, aki azért még rácuppanna az emberekre, megkísérli szárazra szívni Bellát, ezt azonban öccse nem nézi jó szemmel, és kerekedik egy kis pervatvar, aminek a végső következménye, hogy a Cullen család inkább elköltözik jó messzire az ínycsiklandozó Bella Swan közeléből.
Bella ezért természetesen mély depresszióba esik, egyetlen segítsége Jacob Black, az indián srác, aki egy évvel fiatalabb ugyan nála, de elég érett a feladathoz. Jól kijönnek egymással, Jacob túlontúl is szeret Bella közelében lenni, de a lányt ez láthatóan alig zavarja, legalábbis önző módon próbál ezen átnézni. Egész jól sikerül Edwardról elterelnie a figyelmét (habár rájön, hogy adrenalinlöket idején látja őt maga előtt), mikor a megemberesedett Jacob egyszer csak lerázza, minden magyarázat nélkül. Újabb tragédia, újabb gondok. Eközben egy hosszú történet után rádöbben, hogy Jacob vérfarkas, és az a Victoria, aki vadászik rá, hát... Még mindig vadászik rá. Bella azonban egyedül van, magyányos és fél is szegény. Nincs más választása, visszamenekül Edward látomásához, és hogy kapjon egy kis adrenalint, leveti magát egy szikláról, egyenesen a jeges tengerbe. És ekkor megjelenik Jacob, és megmenti. Szóval Bella rájön, hogy vámpírt ugyan nem kaphat, de van helyette vérfarkas. Tök jó!
Éééés ekkor beállít Alice, Edward nővére, és nagyon boldog, hogy Bellát élve találja, ugyanis neki látomásai vannak, amikben csak annyit látott, hogy Bella úszóleckét vesz, és az nem igazán megy neki. Eztán pedig egy végzetes félreértés, egy temetés és egy rövid de velős telefonbeszélgetés folytán Edward öngyilkos akar lenni, mivel ő úgy tudja, Bella meg is halt, ő pedig nélküle nem akarélni, vagy létezni, vagy amit a vámpírok csinálnak. Uccuneki, Bella és Alice elindulnak Volterrába, ahol a vámpírok "fejedelmei", a Volturi élnek, mert Edward hozzájuk fordul öngyilkossági hajlamával. Ám a Volturi túl értékesnek találja gondolatolvasási funkciója miatt, és elutasítja a kérést, ezért Edward úgy dönt, hogy akkor rákényszeríti őket, és kisétál az emberek közé a verőfényes napsütésben, ahol ugyebár ragyogni fog, mint egy nagy darab gyémánt. Bella és Alice egy sárga Porshe segítségével végszóra érkezik, de a Volterra is meginvitálja hősnőnket egy kis csevejre, ahol aztán ultimátummal és egy kis elfenekeléssel elengedik őket. A feltétel: vagy a Cullenek átváltoztatják Bellát a legközelebbi látogatásig, vagy kénytelenek lesznek elpusztítani az emberlányt, ami vétek lenne különös képessége miatt: a vámpírok képességei -gondolatolvasás, emlékolvasás, fájdalom okozása mentálisan, érzékeltompítás - nem hatnak rá. Edward otthon biccent is a felkérésre, de csak ha Bella előbb hozzámegy. Az utolsó jelenet a "leánykérés", az utolsó képkocka pedig Kristen Steward döbbent ábrázata. Gyönyörű.
Olvastam több kritikában, hogy Taylor Lautner játékát szapulják benne. Hát pedig szerintem igencsak jó volt. Sőt, tökéletesen passzolt. A Volturit játszó színészek, köztük Dakota Fanning, akinek nagy jövőt jósolok, abban a pár percben is fantasztikus volt. Komoly vámpírrá tudtak átlényegülni, minden mozdulatuk és mimikájuk profi volt, és érdekes módon mellettük még Kristen Steward is megtáltosodott, és csukva tartotta a száját, habár sikítani még mindig nem tud rendesen, pedig alaposan a földbe döngölték szívszerelmét.
Hajh, hát nehéz szólnom objektíven, szubjektíven pedig vegyes érzelmeket táplálok a történet iránt. Könyvben rosszabb volt, mondhatni unalmas. Az még unalmasabb, hogy a nőneműek ellepték a mozit, az a kevés pasi meg, aki bejött, mind egy csaj karján lógott. Szerencsétlenek... A színészi játékokkal én meg voltam elégedve. Tetszett, hogy nem volt benne túl nagy színész, kivéve talán Dakotát, és a farkasfiúk is jók voltak annak ellenére, hogy még életemben nem hallottam a srácokról. A színek melegebbek voltak - gondolom a testhőmérsékletileg is forróbb farkasok központi szerepének köszönhetően -, és az operatőri munka is valahogy más volt. Mindenesetre nekem sokkalsokkalsokkal jobban tetszett ez, mint az első rész - de szigorúan csak filmben. 8/10 volt nekem.
Manapság a tvájlájtfanok közt megy ez a team-dolog, hogy most akkor "te Team Edward, Team Jacob vagy, esetleg Svájc?". Értelemszerűen a Svájc a köztes megoldás. Én a film után asszem Team Jacob lettem. Ez van.
Régen imádtam a vámpíros történeteket, elbűvöltek ezek a nemes de félelmetes, elegáns szörnyetegek. Anne Rice történetei magával ragadóak, Lestat, a vámpír a kedvenc kötetem. Viszont ebben a történetben a vámpírok nyálasak... Puhányok. Rendes a Cullenektől, hogy nem mészárolják le Forks népét, de azért mégis... A vérfarkas banda legalább heves volt, erős, ahogy egy vérfarkasnak lennie kell. A Volturi volt a legvámpírosabb, és ők tetszettek is. Kemények voltak, és veszélyesek. Több gonosz kellene egy kicsit ide, ezért várom a harmadik rész megfilmesítését, aminek a végén harc is lesz, sok vámpír sok farkas ellen, és nem csak romantika. Nem kell félreérteni, romantikus alkat vagyok én azt hiszem, de hogy vámpírok lefejeztessék magukat egy csaj kedvéért... Cöh.
Na mindegy. Még mindig szeretem a vámpírokat, de a vérfarkas-tempó szimpatikusabb. Lehet, hogy azért, mert kiskoromban is inkább négykézláb mászkáltam, és nem a rokonok nyakát harapdáltam?
Újhold - New Moon [2009]12 éven aluliak számára megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 130 perc
IMDb értékelés: 4,6 [60 734 szavazat alapján]
Színészek: Kristen Stewart, Robert Pattinson, Taylor Lautner
Trailer
2009. dec. 14.
"Az Avatart látni kell..."
És ez még hír? xD
Tessék mindenkinek elolvasni, aki nem hisz benne. Gyerünk, gyerünk! (Különben már csak 70 óra, és moziban ülök. Hehehe.) Közben nyilvánosságra került 6(!) rövidebb videó a filmből és egy négy perces videó az Avatar hivatalos YoutubeChannel-en, ahol kommentálják és bemutatják a Pandora bolygót. Nekem tetszett, azt vártam, hogy lelő majd egy csomó poént, de nem, igazából csak még jobban felcsigázott - már ha lehet ezt fokozni.
Tessék mindenkinek elolvasni, aki nem hisz benne. Gyerünk, gyerünk! (Különben már csak 70 óra, és moziban ülök. Hehehe.) Közben nyilvánosságra került 6(!) rövidebb videó a filmből és egy négy perces videó az Avatar hivatalos YoutubeChannel-en, ahol kommentálják és bemutatják a Pandora bolygót. Nekem tetszett, azt vártam, hogy lelő majd egy csomó poént, de nem, igazából csak még jobban felcsigázott - már ha lehet ezt fokozni.
***
Ezen felül pedig végre az indavideón olyat találtam, hogy húha. A youtube-ról leszedték gyorsan, remélem ez hosszabb életű lesz. Ez is egy olyan film lesz, amit csak március környékén láthat szegény világunk, de azért lessük meg a videót... Már szóltam róla Sam Worthington és az Avatar-mániám kapcsán. A Titánok Harcáról van szól. *sóhaj* Íme tehát a hosszú előzetes, amit már annyira vártam. Kérdés, hogy ha már most van egy ilyen hosszú, akkor még mennyit fognak kidobni tavaszig? Én jó sokra tippelek, kábé T4 mennyiségűre.***
Amúgy elkezdtem nézni az "Engedj be!" című nagyratartott filmet, és eddig nem igazán tetszik. Őszintén szólva unalmas és idegesítő a svéd vagy nem is tudom milyen nyelv. Ma este talán befejezem. Talán nem.
2009. dec. 11.
Bruce Willis szőkén de keményen [Hasonmás]
Bruce Willis újra a mozivásznon! És mit ad Isten... akcióhősként. Igen, még mindig kopasz, habár a filmben sok jelenetben szőke hajkoronával látható. Hogy miért? Mert abban a jövőbeli világban mindenkinek, akinek van elég pénze vagy indoka rá, egy robot másolata sétálgat odakinn, a külvilágban. Ennek köszönhetően mindenki úgy nézhet kis, ahogy akar, nem kell félnie a sérülésektől, betegségektől; minden tökéletes. A dolog pofonegyszerűen működik: egy bizonyos frekvencia az agy hullámait továbbítja a Hasonmásba, amiben felélednek a szenzorok meg mindenféle, és az érzékelés meg a mozgás megmarad. Csak a veszély múlik el. De minden csoda három napig tart. Esetünkben pár évig.
Egy vírus ugyanis képes a hasonmáson keresztül egy hullámmal megölni a felhasználót, tehát a világ ugyanolyan veszélyessé válik, mint régen. A főhősünk Bruce, mint rendőr, felveszi a harcot a rejtélyes gyilkos(okk)al, eleinte robotszerkóban, aztán egy gyilkossági kísérletet követően megőszült, tokás, borostás rendőrként, magyarul ahogy tényleg fest.
Alapjában véve a történet jó, pörgős is eléggé, a zene is oké, de mégis valami hiányzik belőle. Talán a színészi teljesítmény, mert minél több akciófilmet nézek meg, annál többször jövök rá, hogy a gonosz oldal nélkül, aki ellen a "hős" küzd, semmit sem ér a film. Itt meg megtestesült rossz nincs is, ettől meg kicsit unalmassá válik, de azért nem rossz. Egyszer meg lehet nézni. A végén zokogva a megkönnyebbüléstől egymás nyakába borulunk a mellettünk ülővel. Vagy nem.
A világ tehát ismét megmenekül, hála a Pindúr Pandúroknak!Ja, nem, bocs... Bruce Willisnek.
Hasonmás - Surrogates [2009]16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 89 perc
IMDb értékelés: 6,3 [31 295 szavazat alapján]
Színészek: Bruse Willis, Rosamunde Pike, Radha Mitchell
Trailer
Világvége. Ennyi. Kólát valaki? [2012]
2012 12. 21. az a bizonyos nap, mikor elérkezik a világ vége.
Mikor ezeket a sorokat írtam, épp eljöttem a moziból, úgyhogy még friss volt az élmény, de röviden megfogalmazva jó film. Talán nem szükséges leírnom a történetet, de hátha van még olyan ember, aki nem hallott a végzetes dátumról. Szóval a történet röviden:
2009-et írunk. Egy fiatal indiai vagy arab, sajnos már nem tudom, mert sokan vannak a filmben, szóval egyikük egy nagy napkitörésre lesz figyelmes, aminek hatására bizonyos neutronok vagy legalábbis ilyesmik, amik elméletben nem rendelkeznek töltéssel, reakcióba lépnek a Föld magjával, és felmelegítik az egészet. Ennek következtében a földkérgek 2012-re elmozdulnak, nem is kicsit, és minden összeomlik - szó szerint. Az emberiség reménye 6 darab "bárka", amit Kínában, persze szupertitkos körülmények közt építettek (és amik azt is kibírják, ha nem tudom hány km/h-s sebességgel belemennek a Himalájába...), és ahová a beugró 1 000 000 000 euro/fő. Három bárka a végén el is indulhat, a többi kissé lemarad. A történet igazából azt meséli el pár ember szemén keresztül, hogy mi lesz addig, amíg el nem ül a világméretű mozgás. Sokan meghalnak, páran túlélik, és nem mindig azok, akikre számítunk, habár jóstehetségemnek köszönhetően (ami a sok sok hollywoodi produkción növekedett és fejlődött ki), előre meg tudtam mondani, ki fog meghalni, de olyanok is túlélték, akikre nem számítottam, és olyanok is meghaltak, akikről nem hittem volna.
Látványban szinte tökéletes volt, a hang is jól szólt. Ezt azért mondom, mert mostanában úgy vettem észre, hogy a mozik hangereje lecsökkent. Itt viszont volt robbanás, csúszás, nyikorgás, sikítás, motorzúgás rendesen.
A színészeket mind kedveltem, mindannyian jók voltak, jól hozták a tipikus amerikait, még a kisgyerekek is, habár pár reakció kicsit irreális volt, meg hát az amerikai empátia és hazafiasság is szerepet kapott, nem beszélve a siratós és jaj-most-apa-megfullad-ó-de-mégse jelenetekről. Szóval nem csak a cunami, de a nyáltenger is pusztított.
A szinkronnal nem volt baj igazából nagyon, de szívesebben megnézném majd eredeti hanggal is. Elsőre jó volt így, mert tudtam a látványra koncentrálni, ami azért be kell vallanunk, igencsak jóra sikeredett.
Összességében én 7 pontot adnék rá a 10-ből, mert akárcsak a Holnaputánban, itt is voltak azért még egy szkeptikus számára is nyilvánvaló, óriási hibák és butaságok, meg hát amcsi film naplementés zárással, arra pedig nem tudok jobbat adni. De azért jó. Arra például, hogy elkezdjek repülőleckéket venni. (Aki megnézi, majd megtudja, miért.)
2012 [2009]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 159 perc
IMDb értékelés: 6,0 [67 576 szavazat alapján]
Színészek: John Cusack, Thandie Newton, Amanda Peet, Oliver Platt, Woody Harrelson, Danny Glover
Trailer
2009-et írunk. Egy fiatal indiai vagy arab, sajnos már nem tudom, mert sokan vannak a filmben, szóval egyikük egy nagy napkitörésre lesz figyelmes, aminek hatására bizonyos neutronok vagy legalábbis ilyesmik, amik elméletben nem rendelkeznek töltéssel, reakcióba lépnek a Föld magjával, és felmelegítik az egészet. Ennek következtében a földkérgek 2012-re elmozdulnak, nem is kicsit, és minden összeomlik - szó szerint. Az emberiség reménye 6 darab "bárka", amit Kínában, persze szupertitkos körülmények közt építettek (és amik azt is kibírják, ha nem tudom hány km/h-s sebességgel belemennek a Himalájába...), és ahová a beugró 1 000 000 000 euro/fő. Három bárka a végén el is indulhat, a többi kissé lemarad. A történet igazából azt meséli el pár ember szemén keresztül, hogy mi lesz addig, amíg el nem ül a világméretű mozgás. Sokan meghalnak, páran túlélik, és nem mindig azok, akikre számítunk, habár jóstehetségemnek köszönhetően (ami a sok sok hollywoodi produkción növekedett és fejlődött ki), előre meg tudtam mondani, ki fog meghalni, de olyanok is túlélték, akikre nem számítottam, és olyanok is meghaltak, akikről nem hittem volna.
Látványban szinte tökéletes volt, a hang is jól szólt. Ezt azért mondom, mert mostanában úgy vettem észre, hogy a mozik hangereje lecsökkent. Itt viszont volt robbanás, csúszás, nyikorgás, sikítás, motorzúgás rendesen.
A színészeket mind kedveltem, mindannyian jók voltak, jól hozták a tipikus amerikait, még a kisgyerekek is, habár pár reakció kicsit irreális volt, meg hát az amerikai empátia és hazafiasság is szerepet kapott, nem beszélve a siratós és jaj-most-apa-megfullad-ó-de-mégse jelenetekről. Szóval nem csak a cunami, de a nyáltenger is pusztított.
A szinkronnal nem volt baj igazából nagyon, de szívesebben megnézném majd eredeti hanggal is. Elsőre jó volt így, mert tudtam a látványra koncentrálni, ami azért be kell vallanunk, igencsak jóra sikeredett.
Összességében én 7 pontot adnék rá a 10-ből, mert akárcsak a Holnaputánban, itt is voltak azért még egy szkeptikus számára is nyilvánvaló, óriási hibák és butaságok, meg hát amcsi film naplementés zárással, arra pedig nem tudok jobbat adni. De azért jó. Arra például, hogy elkezdjek repülőleckéket venni. (Aki megnézi, majd megtudja, miért.)
2012 [2009]16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 159 perc
IMDb értékelés: 6,0 [67 576 szavazat alapján]
Színészek: John Cusack, Thandie Newton, Amanda Peet, Oliver Platt, Woody Harrelson, Danny Glover
Trailer
Fel, egészen a nyáltenger felszínéig... [Fel!]
Kellemes kis mese, bár itt-ott csöpög. A történet nem bonyolult, de mégis. A Fel! egy kalandról szól. Gyakorlatilag három emberi főszereplője van, egy a gonosz( rusnya felfedező) és kettő a jó oldalon (öregúr és kiscserkész).
Fel! - Up [2009]
korhatárra tekintet nélkül megtekinthető
Játékidő: 96 perc
IMDb értékelés: 8,4 [94 687 szavazat alapján]
Hangok: Edward Asner, Christopher Plummer, Jordan Nagai
Trailer
Az idős bácsika álma, hogy eljusson egy Wonder Falls nevű vízeséshez, amit még kedves feleségével akart megnézni, de sajnos a néni meghalt. Szerintem nem így kéne a kisgyerekek könnycsatornáira hatni, pláne, hogy nem is értik szerintem a ködös képeket, ugyanis még mondanám, hogy a film felnőtteknek szól, de nekik nem. A madár, egy bizonyos nőstény, ami a Kevin névre hallgat, olyan hanggal rendelkezik, mint egy berekedt dinoszaurusz, és ahányszor csak "megszólalt", legszívesebben valamit hozzávágtam volna a vászonhoz.
A kisgyerekről, ha nem olvastam volna előtte, az életben nem gondoltam volna, hogy ázsiai (talán a kerek feje miatt?). Ő sem volt kirívó személyiség. Mint minden kisfiú, kutyát akart, amit meg is kapott a beszélő nyakörvvel ellátott Doug személyében. Douggal az út közben ismerkedik meg. De a kissrác sem volt ám olyan kis vidám, mint ahogy elsőre tűnt. Az apukája ugyanis abszolúte nem foglalkozott vele állítólag, pedig szegény kölök végig miatta gyűjtögette a kis cserkészjelvényeket, amik közül már csak az idősek megsegítésért járó hiányzott, hogy megkapjon valami hiperszuper kitüntetést. Pecchére kifogta a házsártos, álmodozó öregurat, akinek eszében sem volt megkérni, hogy segítse át az úton.
A bácsi különben régen rajongott egy bizonyos felfedezőért, akivel (úú na neee DE IGGENN) összefutnak az út során, aki viszont azt hiszi, a nagy felfedezésére fáj a foguk, ami persze nem más, mint Kevin, a megamadár. És innentől mindenkinek a fantáziájára bízom a sztori végét, úgyis kitaláljátok.
Látványos film, pláne 3D-ben, de hogy kinek is szól, számomra rejtély. Kissé túlzás szerintem azt feltételezni, hogy kisebb gyerekek is végig élvezik, mert amikor mindenféle árnyalt utalások vannak, akkor biztosan unatkoznak. Viszont (igaz, vannak benne vicces jelenetek) nekem kicsit unalmas volt. Összességében én tízből hét pontot adnék rá, ha kérdeznének. Pixar-látvány volt bőven, de a történet nekem kicsit nyálas.
Fel! - Up [2009]korhatárra tekintet nélkül megtekinthető
Játékidő: 96 perc
IMDb értékelés: 8,4 [94 687 szavazat alapján]
Hangok: Edward Asner, Christopher Plummer, Jordan Nagai
Trailer
Sok legyet egy csapásra
Ígéretemhez híven nem egy filmről fogok véleményt nyilvánítani az elkövetkezendő napokban, hanem egyből egy csomóról! Rövid leszek és lényegretörő, és lehet, hogy kicsit pontatlan meg összevissza, mert nem tudom, hol áll a fejem. Bocsi, sietek. X)
A szerencsés nyertesek:
- Hasonmás a még mindig kemény Willis úrral
- a tömör Fel! címre hallgató animációs mese
- világunk rombadőlését taglaló 2012
- az emberek, vámpírok és vérfarkasok szerelmével foglalkozó Alkonyatot követő Újhold *sikítás a háttérben*
Kellemes órák voltak, mindegyiken elvoltam, de sem a három dimenziós Fel!, sem a sármos akcióhősök és cinikus pasik, irigylésre méltó csajok, kellemes zenék, durrogó fegyverek és csikorgó kerekek, a földöntúli szörnyek és romantikus lények nem hatottak meg. Pedig általában azért szoktak. A legjobban nekem talán Quentin Tarantino elvetemült műve tetszett a felsoroltak közül, pedig nem szeretem a filmjeit, ezt be kell vallanom.
Ja és holnap megyek Bécsbe.
Mert megérdemlem.
A szerencsés nyertesek:
- Hasonmás a még mindig kemény Willis úrral
- a tömör Fel! címre hallgató animációs mese
- világunk rombadőlését taglaló 2012
- az emberek, vámpírok és vérfarkasok szerelmével foglalkozó Alkonyatot követő Újhold *sikítás a háttérben*
Kellemes órák voltak, mindegyiken elvoltam, de sem a három dimenziós Fel!, sem a sármos akcióhősök és cinikus pasik, irigylésre méltó csajok, kellemes zenék, durrogó fegyverek és csikorgó kerekek, a földöntúli szörnyek és romantikus lények nem hatottak meg. Pedig általában azért szoktak. A legjobban nekem talán Quentin Tarantino elvetemült műve tetszett a felsoroltak közül, pedig nem szeretem a filmjeit, ezt be kell vallanom.
Ja és holnap megyek Bécsbe.
Mert megérdemlem.
2009. dec. 10.
Várok és várok és várok... Ja, és még mindig várok.
Nem, ez most nem egy amatőr "kritika" lesz. Ez csak egy lelkendezős bekezdés arról a filmről, amiről tutira írni fogok ide, mivel körülbelül fél éve várom. Hogy miért, az nekem is rejtély, mivel akkor gyakorlatilag még semmi konkrétat nem lehetett tudni a dologról, csak annyit, hogy az alkotók olyan marketinget kerítettek neki, hogy még a vakok is várni kezdték. Én is beleestem a gödörbe, és most a sötétből nézegetek a film által adott remény áradó fénye felé, mert már csak EGY HÉT, és a moziban fogok ülni, zabálom az utolsó filléremből megvett pattogatott kukoricát, az adrenalinszintem az egekben lesz, de még mindig csak várok...
Még 24x7 óra + másfél, mivel amikor ezt írom, még csak fél hat van, a film meg hétkor kezdődik.
Ja, és melyik?
Hát az Avatar. *.*
Szerintem James Cameronnak hála már a fél világ (hozzám hasonlóan elvetemült fele) Avatar-lázban ég. Már most leírnám, hogy miről szól meg ilyenek, de ha valaki elég szemfüles, akkor észreveheti oldalt megcsillagozva a listán, rákattintva pedig még előzetest is nézhet.
Annyira, annyira várom, hogy az már beteges. Még betegesebb, hogy nem tudom, miért.
Még 24x7 óra + másfél, mivel amikor ezt írom, még csak fél hat van, a film meg hétkor kezdődik.
Ja, és melyik?
Hát az Avatar. *.*
Szerintem James Cameronnak hála már a fél világ (hozzám hasonlóan elvetemült fele) Avatar-lázban ég. Már most leírnám, hogy miről szól meg ilyenek, de ha valaki elég szemfüles, akkor észreveheti oldalt megcsillagozva a listán, rákattintva pedig még előzetest is nézhet.
Annyira, annyira várom, hogy az már beteges. Még betegesebb, hogy nem tudom, miért.
Színész felhozatal(Sam Worthington): pipa.
Látvány: pipa.
Sztori: pipa.
Film hosszúsága: extrapipa (160 percnél is hosszabb ^^).
Oké, de ezek más filmekben is megvoltak. Akkor most mi van?!
Látvány: pipa.
Sztori: pipa.
Film hosszúsága: extrapipa (160 percnél is hosszabb ^^).
Oké, de ezek más filmekben is megvoltak. Akkor most mi van?!
Félelmetes. Van valakinél dilibogyó? Oo
//Megjegyzés 1: Sam Worthington márciusi filmjének plakátjain miért kell állandóan vicsorognia? xD Perszeuszt játssza, oké, vadállat egy csöppet és istenivadék, ezt aláírom, de akkor is! :D Mondanom sem kell, hogy az a film is listás, csak a magyar premier dátuma még nem ismert. És kis háttérinformáció gyanánt azoknak, akik hozzám hasonlóan esetleg aggódtak amiatt, hogy az ifjú titán csak mint hörgő akcióhősként lesz ismert Hollywoodban, hát akkor megnyugodhatnak. Tavasszal egy romantikus drámája is lesz Keira Knightly-val, ha jól tudo,m és ha az IMDb nem hazudik.//
//Megjegyzés 2: Nemsokára ^jó site-szerkesztőhöz illőn Újholdas irománnyal jövök (lásd: ajánlott oldalak). ^^Pontosabban az Újholdassal meg egy csomó másik filmmel egyben, mert az utóbbi két hétben kb 20 filmet néztem meg, persze nem mind moziban. Most sok kicsi lesz egyben, többek közt a 2012, a Becstelen Brigantyk, a Közellenségek, a Fel, a Gamer, a Hasonmás meg ilyenek. Nem mind mostani film, de én most tudtam csak megnézni őket, és szólok pár szót mindegyikről valamit. Nem mindegyiket fogom dicsőíteni, mert volt csalódás köztük, pozitív-negatív egyaránt, dehát erről majd akkor később. //
//Megjegyzés 1: Sam Worthington márciusi filmjének plakátjain miért kell állandóan vicsorognia? xD Perszeuszt játssza, oké, vadállat egy csöppet és istenivadék, ezt aláírom, de akkor is! :D Mondanom sem kell, hogy az a film is listás, csak a magyar premier dátuma még nem ismert. És kis háttérinformáció gyanánt azoknak, akik hozzám hasonlóan esetleg aggódtak amiatt, hogy az ifjú titán csak mint hörgő akcióhősként lesz ismert Hollywoodban, hát akkor megnyugodhatnak. Tavasszal egy romantikus drámája is lesz Keira Knightly-val, ha jól tudo,m és ha az IMDb nem hazudik.//
//Megjegyzés 2: Nemsokára ^jó site-szerkesztőhöz illőn Újholdas irománnyal jövök (lásd: ajánlott oldalak). ^^Pontosabban az Újholdassal meg egy csomó másik filmmel egyben, mert az utóbbi két hétben kb 20 filmet néztem meg, persze nem mind moziban. Most sok kicsi lesz egyben, többek közt a 2012, a Becstelen Brigantyk, a Közellenségek, a Fel, a Gamer, a Hasonmás meg ilyenek. Nem mind mostani film, de én most tudtam csak megnézni őket, és szólok pár szót mindegyikről valamit. Nem mindegyiket fogom dicsőíteni, mert volt csalódás köztük, pozitív-negatív egyaránt, dehát erről majd akkor később. //
2009. nov. 12.
És az ember megteremté az embert... [A sziget]
Ugyan Hans Zimmer és Harry Gregson-Williams a kedvenc mai filmzeneszerzőim, mellettük foglal helyet a dobogóm legfelső fokán Steve Jablonsky is. Ő az az ember, akinek a zenéje miatt néztem meg két Micheal Bay-filmet, és egyikben sem csalódtam. A rendező valamiért szereti Steve-et alkalmazni, és nem is véletlenül. Jablonsky olyan mértékben hat az emberre, pontosabban a zenéje, hogy akarva-akaratlanul ráhangolódunk, és akkor persze meg is akarjuk nézni a művet, aminek az aláfestését adja. Az egyik ilyen film a Transformers volt (szigorúan az első rész), ami még olyan embereknek is tetszik az ismerősi körömből, akik utálják a robotokat, nem szeretik az akció filmeket, szóval teljesen antieksönök, mégis Bay-nek sikerült elkápráztatnia a nézőket. Ebben pedig biztosan segített a filmzene is. A másik ilyen film, amivel ebben a pillanatban végeztem, a Sziget című sci-fi szerű, utópikus akciófilm. És imádtam.
A zene miatt néztem meg, hogy őszinte legyek, de maga a történet is lenyűgöző és borzalmas egyszerre.
A történet röviden: a nem túl távoli jövőben (2019-et írunk) megismerkedünk a film főhősével, Lincoln 6-Echo-val, aki egy olyan helyen él, ahol a megmaradt, egy titokzatos fertőzést túlélt többi ember is. Minden katonás rendben zajlik, ésszerű szabályok határozzák meg a mindennapokat, ha unalmas is az élet, de biztonságos. Nincsenek miértek, hogyanok, nincsenek kérdések. Itt él Jordan is, aki szintén egy számmal és kóddal van ellátva (2-delta), akárcsak mindenki más. Ő Lincoln legjobb barátja. Az élet viszont dögunalmas, eltekintve egyetlen izgalmas dologtól, ami végülis az egész létezés és munka értelme: minden héten kisorsolnak valakit, aki ott hagyhatja a helyet, és beköltözhet az utolsó, Földön megmaradt fertőzésmentes helyre, a paradicsomi Szigetre. Lincoln azonban minden nappal egyre kíváncsibb lesz, és ebből lesz majd a bonyodalom.
Egy egyszerű bogár ébreszti rá arra, hogy még mindig van "odakinn" élet, a krómozott, patyolat tiszta épületen kívül, és elindul, hogy kiderítse, igaza van-e. És természetesen igaza van.
A dolog ugyanis nem olyan egyszerű, mint hitte. A szeme láttára ölik meg két társát, akiket anno kisorsoltak az álomutazásra. Ekkor döbben rá, hogy végig hazudtak nekik, és mivel Jordant épp aznap sorsolták ki a kiruccanásra, ezért gyakorlatilag elrabolja szegény lányt, aki eleinte alig akarja elhinni a történteket. Ahogy menekülnek, akad egy segítségük, Mac, aki ott dolgozott, ahol ők éltek, és aki felvilágosítja Lincolnt és Jordant: ők nem mások, mint két dúsgazdag, beteg ember klónjai, akiket 5 millió dollárért rendeltek szervpótlékként. Ráébrednek, hogy az emlékeik is csak implantátumok, az életük nem más, mint előre lejegyzett, primitív történet, amivel a kíváncsiságukat akarták elnyomni, az érzéseiket elfojtani. Mac viszont segít nekik tovább menekülni a cég vezetője, és a rájuk uszított fejvadászok elől. Hiszen ha a világ, a szponzorok, akik rendelték a klónokat, megtudják, hogy az "életbiztosításuk" érez és éli az életét, visszamondanak minden megrendelést, vagy ha ezt nem is, de botrány lesz belőle, nem is kicsi.
Így aztán hőseink futnak, bajba keverednek, megmenekülnek, de a kaland nem fejeződik be ott, hogy helyet cserélnek a szponzorukkal esetleg kiiktatják azt(ez is okosan lesz megoldva), ugyanis a cég, látva a kitörést úgy dönt, minden "sorozatot", amiben kívncsiság éledt, újragyárt. Értsd: a régieket kiiktatja, és újakat csinál. Lincoln és Jordan veszélyes tervük és tudatlanságuk ellenére megkísérlik a lehetetlent: ki akarják szabadítani a többi klónt, és a világ tudtára adni, hogy mi is a helyzet.
Közben olyan szövetségeseket találnak, akik elől menekültek, és olyanok állnak majd az útjukba, akikben megbíztak.
Mondhatnám, hogy a film ledöbbentett, de nem így van. Manapság sokat gondolkoznak, hogyan lehetne klónozni az embert. Én már régen is ellene voltam a dolognak, A Sziget után pedig szerintem sokan egyetértenek majd. Talán.
Nekem nagyon tetszett annak ellenére, hogy egyrészt a főszereplő nőt nagyon nem szeretem, és maga a történet sem tűnt eredetinek, mivel hasonlított az Equilibrium című Christian Bale-es akciófilmre, csak ez kicsit több érzelmet vitt a történetbe, és több szereplőn volt hangsúly. Különben a színészek nagyon jól játszottak, a főszereplők remekek voltak, és a mellékszereplők is remekül hozták a rájuk szabott karaktereket. Itt van például a Halálsoron melákja is, akinek a szerepe is emlékeztet a Stephen King féle sorsra.
Erkölcsi kérdések? Hát azok mindig felmerülnek, de az biztos, hogy bár csak kétszer jön elő a film során a mondat, tényleg ez hajtja a történetet: az ember bármire képes a túlélésért. Most azt hihetnénk, hogy ez a "gonoszok" szájából hangzik el, de nem. Nem csak. És akkor felmerül bennünk (bennem legalábbis), hogy akkor most ez baj? Mármint hogy a túlélésre játszunk.
Kétségek és gondolatok - ezek ébrednek az emberben, mikor megnézi a filmet. Vagyis hát szerintem, mert meglehet, hogy sokan elalszanak rajta, mivel nem egy rövid mű a maga 136 percével.A történet röviden: a nem túl távoli jövőben (2019-et írunk) megismerkedünk a film főhősével, Lincoln 6-Echo-val, aki egy olyan helyen él, ahol a megmaradt, egy titokzatos fertőzést túlélt többi ember is. Minden katonás rendben zajlik, ésszerű szabályok határozzák meg a mindennapokat, ha unalmas is az élet, de biztonságos. Nincsenek miértek, hogyanok, nincsenek kérdések. Itt él Jordan is, aki szintén egy számmal és kóddal van ellátva (2-delta), akárcsak mindenki más. Ő Lincoln legjobb barátja. Az élet viszont dögunalmas, eltekintve egyetlen izgalmas dologtól, ami végülis az egész létezés és munka értelme: minden héten kisorsolnak valakit, aki ott hagyhatja a helyet, és beköltözhet az utolsó, Földön megmaradt fertőzésmentes helyre, a paradicsomi Szigetre. Lincoln azonban minden nappal egyre kíváncsibb lesz, és ebből lesz majd a bonyodalom.
Egy egyszerű bogár ébreszti rá arra, hogy még mindig van "odakinn" élet, a krómozott, patyolat tiszta épületen kívül, és elindul, hogy kiderítse, igaza van-e. És természetesen igaza van.
A dolog ugyanis nem olyan egyszerű, mint hitte. A szeme láttára ölik meg két társát, akiket anno kisorsoltak az álomutazásra. Ekkor döbben rá, hogy végig hazudtak nekik, és mivel Jordant épp aznap sorsolták ki a kiruccanásra, ezért gyakorlatilag elrabolja szegény lányt, aki eleinte alig akarja elhinni a történteket. Ahogy menekülnek, akad egy segítségük, Mac, aki ott dolgozott, ahol ők éltek, és aki felvilágosítja Lincolnt és Jordant: ők nem mások, mint két dúsgazdag, beteg ember klónjai, akiket 5 millió dollárért rendeltek szervpótlékként. Ráébrednek, hogy az emlékeik is csak implantátumok, az életük nem más, mint előre lejegyzett, primitív történet, amivel a kíváncsiságukat akarták elnyomni, az érzéseiket elfojtani. Mac viszont segít nekik tovább menekülni a cég vezetője, és a rájuk uszított fejvadászok elől. Hiszen ha a világ, a szponzorok, akik rendelték a klónokat, megtudják, hogy az "életbiztosításuk" érez és éli az életét, visszamondanak minden megrendelést, vagy ha ezt nem is, de botrány lesz belőle, nem is kicsi.
Így aztán hőseink futnak, bajba keverednek, megmenekülnek, de a kaland nem fejeződik be ott, hogy helyet cserélnek a szponzorukkal esetleg kiiktatják azt(ez is okosan lesz megoldva), ugyanis a cég, látva a kitörést úgy dönt, minden "sorozatot", amiben kívncsiság éledt, újragyárt. Értsd: a régieket kiiktatja, és újakat csinál. Lincoln és Jordan veszélyes tervük és tudatlanságuk ellenére megkísérlik a lehetetlent: ki akarják szabadítani a többi klónt, és a világ tudtára adni, hogy mi is a helyzet.
Közben olyan szövetségeseket találnak, akik elől menekültek, és olyanok állnak majd az útjukba, akikben megbíztak.
Mondhatnám, hogy a film ledöbbentett, de nem így van. Manapság sokat gondolkoznak, hogyan lehetne klónozni az embert. Én már régen is ellene voltam a dolognak, A Sziget után pedig szerintem sokan egyetértenek majd. Talán.
Nekem nagyon tetszett annak ellenére, hogy egyrészt a főszereplő nőt nagyon nem szeretem, és maga a történet sem tűnt eredetinek, mivel hasonlított az Equilibrium című Christian Bale-es akciófilmre, csak ez kicsit több érzelmet vitt a történetbe, és több szereplőn volt hangsúly. Különben a színészek nagyon jól játszottak, a főszereplők remekek voltak, és a mellékszereplők is remekül hozták a rájuk szabott karaktereket. Itt van például a Halálsoron melákja is, akinek a szerepe is emlékeztet a Stephen King féle sorsra.
Erkölcsi kérdések? Hát azok mindig felmerülnek, de az biztos, hogy bár csak kétszer jön elő a film során a mondat, tényleg ez hajtja a történetet: az ember bármire képes a túlélésért. Most azt hihetnénk, hogy ez a "gonoszok" szájából hangzik el, de nem. Nem csak. És akkor felmerül bennünk (bennem legalábbis), hogy akkor most ez baj? Mármint hogy a túlélésre játszunk.
A film amúgy is tele van olyan kifejezésekkel, szavakkal, amik kellemesen aláfestik az egészet, kicsit megmozgatják az agyat, adnak egy olyan Jéééééé! - érzést a nézőnek, előre utalnak. Pl a latin renovatio szó.
A látvány (köhöm, Michael Bay) szintén remek, pörgős, ugyan néhol nem látni szinte semmit, de a lendület miatt gyakran nem is akarunk. Van pár undi pillanat (szenzorok a szemgolyó alá, a klónok kifejlődése...), de gyönyörű képek is fellelhetőek, a kamera gyakran jár körbe, és az egész látóteret látjuk. Vannak lassított jelenetek, ezek is hatásosak, nem nyálasak. Az ember ahogy nézi a filmet, teljesen bele tudja élni magát a helyzetbe, és hát... nem lenne kellemes.
És ezen érzések közepette ott szól a zseniális Steve Jablonsky zenéje, akit egyszerűen nem tudok megunni. Annyira tökéletesre csinálta a zenét, hogy ha a történetre nem is figyelünk, a zene is eléggé meghat vagy felpörget, főleg a végén, természetesen. Borsódzik az ember háta...
Itt egy track, amit szívesen használnak fel trailerekben, de vigyázat! A link az utolsó jelenet, ahol a legjobb szám szól, szóval spoiler! Ha hallgatja az ember, egyből rájön miért. Mert egyszerűen csodálatos, elgondolkoztató, hat az emberre, és kedvet kapunk megnézni azt, amiben szól.
Jablonsky. Megcsináltad! :DJa és a film... Hát az is csodálatos. ^^
A sziget - The island [2005]16 éven aluliak számára nem ajánlott
IMDB értékelés: 6,9 [79 456 szavazat alapján]
Színészek: Ewan MyGregor, Scarlette Johanson, Djimon Hounsou, Sean Bean, Steve Buscemi
Trailer
2009. okt. 5.
Üdv a földönkívüliek gettójában [District 9]
Kicsit nehéz szavakat találnom a film után, és ez nem hinném, hogy múló hatása volna a District 9-nak. Mi sem bizonyítja jobban, hogy értékes, hogy az iMDb-n már most, minden idők 72-edik legtöbbet megnézett és legjobbra értékelt filmje. Igaz, Amerikában és több másik helyen is augusztus közepén volt a premierje, és hozzánk csak most ért el (elég gyatra felirattal sajnos), de megérte kivárni és moziban megnézni. Nem mondhatom, hogy csodálatos élmény volt megnézni: inkább durván megrázó, de épp ezért valóban megérte. Az emberi faj orra alá dörgöli azt, ami igaz: nem vagyunk képesek kompromisszumot kötni, önzőek vagyunk, nem vagyunk kíváncsiak másra és felsőbbrendűnek hisszük magunkat. De remény mindig akad, és hála az égnek azért némi pozitív felhangja is van a filmnek. De igen-igen kevés...
A történet röviden: huszonakárhány éve a Földre tévedt egy földönkívüli űrhajó, és megrekedt nálunk. Az amcsi filmektől eltérően azonban nem New York vagy Párizs felett cövekelt le, hanem Dél-Afrikában, Johannesburg felett. Egy ideig csak lebegett. Semmi kommunikáció, semmi megnyilvánulás, így az emberek kíváncsiságuktól hajtva bementek, és amit találtak, nem volt kifejezetten szép. Egy millió, körülbelül két méteres, kicsit rovaszerű, alultáplált lényt találtak odafenn a hidegben, szörnyű körülmények között. Kiderült, hogy a hajójuk meghibásodott, és nem tudják elhagyni a Földet, lemenni pedig nemvolt bátorságuk. Megesett hát az afrikaiak szíve, és lehozták őket a felszínre. Kialakítottak nekik egy helyet, ahol ellehettek és nem kellet az emberekkel foglalkozniuk, ahogy nekünk sem velük. Egy ideig békében megvoltak. De ahogy az lenni szokott, a harmónia felborult. Az idegenek, akiket kinézetük miatt rákoknak kezdek el "becézni" , enyhén szólva is különböztek tőlünk viselkedésileg. Kedvenc szórakozásaik közé tartozott az autók felrobbantása, a szeméttúrás és ilyesmik, ezt pedig a jónép nem nézte jó szemmel, érthető módon. Az emberek lázadozni kezdtek, dühösek voltak rájuk, számon kérték a vezetőktől a pénzt, amit az űrlények ellátására fordítottak. Háborús hangulat uralkodott, a körzetekben élősködő emberek, dílerek, csalók, akik kihasználták az űrlényeket, állandóan szinten tartották a feszültséget. Eközben természetesen a világ az űrlények fegyvereit kezdte el vizsgálni. Rájöttek, hogy azok nem működnek, mert biológiai kioldójuk van, és csak az űrlények által lehet őket vezérelni.
Eközben egy MNU nevű szervezet, ami az űrlények ellátásáért, megzabolázásáért, gondozásáért felelt, kialakított Johannesburgtól 200 kilométerre egy nagyobb tábort az idegeneknek, ahol nem zavarják egymást az emberekkel. Ám ahhoz, hogy a rákokat elvihessék a jelenlegi körzeteikből, alá kellett iratniuk, pontosabban "kapartatniuk" velük egy beleegyező nyilatkozatot, miszerint benne vannak a költözésben. A több,mint egy millió lény felkutatása közben figyelemmel kísérhetjük életmódjukat, viselkedésüket, és szép lassan megérthetjük őket. Ezt segíti egy Christopher névre keresztelt rák, annak fia és barátjának megmutatása, akik épp valami kis kütyün dolgoznak. Ez a kütyü, mint később kiderül, arra jó, hogy feljuttassa őket az anyahajóra, és beindítsa azt. Wikus azonban, az MNU frissen kinevezett vezetője véletlenül magára fúj az anyagból, ezzel pedig önnön sorsát pecsételi meg: az anyagtól ugyanis néhány nap alatt lezajló folyamat indul be, aminek a végén W átalakul rákká. Ezt látva a kormány lehetőségek egész tárházát véli felfedezni Wikusban, mivel a DNS-e már átalakulóban, így használni tudja a szuperszónikus fegyvereket is. A hajtóvadászat tehát W-ért azonnal megindul,a ki csupán Chris segítségére számíthat.
Amit eddig elmondtam, az a film körülbelül egynegyedét foglalja magába időben, a maradék 80 perc W kálváriáját és Christpher elkeseredett küzdelmét a hazajutásért mutatja be. Eközben a film készítői görbe tükröt mutatnak az emberi jellemről, többféle személyiséget ismerhetünk meg, és mivel tényleg jó (és ismeretlen) színészeket alkalmaztak, így a történetet is könnyebben elfogadjuk és közelibbnek érezzük, mint ha mondjuk Tom Cruise vagy Salma Hayek parádézna a vásznon. Egészen hétköznapi emberek, hősmentes érzületű karakterek jelennek meg előttünk, és a végén már arra gondolunk: tényleg ez az ember? És aztán keserűen válaszolunk: sajnos igen.
Vannak kifejezetten megható jelenetek, de inkább brutálisak és megrázóak. A filmnek volt egy olyan pontja, mikor azt hittem átcsap a tipikus hálivúdi nyálba, amit könnyen ki lehet számítani, és így oda a meglepő végkifejlet. Konkrétan akkor volt egy ilyesféle sejtésem, mikor a Chrisopher névre hallgató "rák" és a főszereplő összetalálkoztak. Én azt hittem, Christipher szintén egy valahogy megfertőződött ember, és mindezt csak azért gondoltam, mert intelligens volt és szerette a gyerekét... Elég szörnyű, nem?
A film a dokumentumfilm-szerű jellege, a kézikamerás módszerrel felvett jelenetek miatt is hatásos. Ez a felvétel típus manapság leginkább az ijesztegetős horrorok és thrillerek világában használatos, lásd Ideglelés, Cloverfield vagy a friss Karantén című zombis vérengzés. A District 9 viszont nem horror és nem is igazán thriller, de én egy átlagos sci-finek sem mondanám. A tizennyolcas karikás minősítés az elején értelmetlennek tűnt. Van benne pár ocsmány jelenet, ahol fejek robbannak szét, karok repkednek, emberek hányják össze magukat és a kamerát, de mivel egy egész szexjelenetet végignézhetünk vagy emberek kibelezését figyelhetjük meg tizenhatos besorolás alatt, nem is tudtam, mire számítsak. A végére érthetővé válik a tizennyolc, mert a filmet igenis meg kell érteni, és fel kell dolgozni. Nem pozitív, egyáltalán nem, és kissé elkeserítő. Gondolkozni kell rajta, és nem közben, ezért sok ember valószínűleg azt mondja majd, hogy "jaj ez is egy ufós baromság...". Pedig nem. Végig kell nézni, és ha valaki a film után is azt mondja, hogy a film baromság, és látott már jobb alienes filmet is,akkor az még nem fejlődött fel arra az értelmiségi és érzelmi szintre, amire a film hatni tud, és amiben már nyomot hagy.
És hogy mi az a pozitív konzekvencia, ami végül is levonható? Hát a természetesen az, amit sokszor elfelejtünk: hogy igenis képesek vagyunk megváltozni.
Csak olyannak ajánlom, aki nem lesz rosszul némi vértől, és bírja a gyomra, ha az embereket legcsúnyább arcukkal mutatják be.
Ízlések és pofonok, de nekem nagyon tetszett a film. Megérdemli a 10/10 pontot.A történet röviden: huszonakárhány éve a Földre tévedt egy földönkívüli űrhajó, és megrekedt nálunk. Az amcsi filmektől eltérően azonban nem New York vagy Párizs felett cövekelt le, hanem Dél-Afrikában, Johannesburg felett. Egy ideig csak lebegett. Semmi kommunikáció, semmi megnyilvánulás, így az emberek kíváncsiságuktól hajtva bementek, és amit találtak, nem volt kifejezetten szép. Egy millió, körülbelül két méteres, kicsit rovaszerű, alultáplált lényt találtak odafenn a hidegben, szörnyű körülmények között. Kiderült, hogy a hajójuk meghibásodott, és nem tudják elhagyni a Földet, lemenni pedig nemvolt bátorságuk. Megesett hát az afrikaiak szíve, és lehozták őket a felszínre. Kialakítottak nekik egy helyet, ahol ellehettek és nem kellet az emberekkel foglalkozniuk, ahogy nekünk sem velük. Egy ideig békében megvoltak. De ahogy az lenni szokott, a harmónia felborult. Az idegenek, akiket kinézetük miatt rákoknak kezdek el "becézni" , enyhén szólva is különböztek tőlünk viselkedésileg. Kedvenc szórakozásaik közé tartozott az autók felrobbantása, a szeméttúrás és ilyesmik, ezt pedig a jónép nem nézte jó szemmel, érthető módon. Az emberek lázadozni kezdtek, dühösek voltak rájuk, számon kérték a vezetőktől a pénzt, amit az űrlények ellátására fordítottak. Háborús hangulat uralkodott, a körzetekben élősködő emberek, dílerek, csalók, akik kihasználták az űrlényeket, állandóan szinten tartották a feszültséget. Eközben természetesen a világ az űrlények fegyvereit kezdte el vizsgálni. Rájöttek, hogy azok nem működnek, mert biológiai kioldójuk van, és csak az űrlények által lehet őket vezérelni.
Eközben egy MNU nevű szervezet, ami az űrlények ellátásáért, megzabolázásáért, gondozásáért felelt, kialakított Johannesburgtól 200 kilométerre egy nagyobb tábort az idegeneknek, ahol nem zavarják egymást az emberekkel. Ám ahhoz, hogy a rákokat elvihessék a jelenlegi körzeteikből, alá kellett iratniuk, pontosabban "kapartatniuk" velük egy beleegyező nyilatkozatot, miszerint benne vannak a költözésben. A több,mint egy millió lény felkutatása közben figyelemmel kísérhetjük életmódjukat, viselkedésüket, és szép lassan megérthetjük őket. Ezt segíti egy Christopher névre keresztelt rák, annak fia és barátjának megmutatása, akik épp valami kis kütyün dolgoznak. Ez a kütyü, mint később kiderül, arra jó, hogy feljuttassa őket az anyahajóra, és beindítsa azt. Wikus azonban, az MNU frissen kinevezett vezetője véletlenül magára fúj az anyagból, ezzel pedig önnön sorsát pecsételi meg: az anyagtól ugyanis néhány nap alatt lezajló folyamat indul be, aminek a végén W átalakul rákká. Ezt látva a kormány lehetőségek egész tárházát véli felfedezni Wikusban, mivel a DNS-e már átalakulóban, így használni tudja a szuperszónikus fegyvereket is. A hajtóvadászat tehát W-ért azonnal megindul,a ki csupán Chris segítségére számíthat.
Amit eddig elmondtam, az a film körülbelül egynegyedét foglalja magába időben, a maradék 80 perc W kálváriáját és Christpher elkeseredett küzdelmét a hazajutásért mutatja be. Eközben a film készítői görbe tükröt mutatnak az emberi jellemről, többféle személyiséget ismerhetünk meg, és mivel tényleg jó (és ismeretlen) színészeket alkalmaztak, így a történetet is könnyebben elfogadjuk és közelibbnek érezzük, mint ha mondjuk Tom Cruise vagy Salma Hayek parádézna a vásznon. Egészen hétköznapi emberek, hősmentes érzületű karakterek jelennek meg előttünk, és a végén már arra gondolunk: tényleg ez az ember? És aztán keserűen válaszolunk: sajnos igen.
Vannak kifejezetten megható jelenetek, de inkább brutálisak és megrázóak. A filmnek volt egy olyan pontja, mikor azt hittem átcsap a tipikus hálivúdi nyálba, amit könnyen ki lehet számítani, és így oda a meglepő végkifejlet. Konkrétan akkor volt egy ilyesféle sejtésem, mikor a Chrisopher névre hallgató "rák" és a főszereplő összetalálkoztak. Én azt hittem, Christipher szintén egy valahogy megfertőződött ember, és mindezt csak azért gondoltam, mert intelligens volt és szerette a gyerekét... Elég szörnyű, nem?
A film a dokumentumfilm-szerű jellege, a kézikamerás módszerrel felvett jelenetek miatt is hatásos. Ez a felvétel típus manapság leginkább az ijesztegetős horrorok és thrillerek világában használatos, lásd Ideglelés, Cloverfield vagy a friss Karantén című zombis vérengzés. A District 9 viszont nem horror és nem is igazán thriller, de én egy átlagos sci-finek sem mondanám. A tizennyolcas karikás minősítés az elején értelmetlennek tűnt. Van benne pár ocsmány jelenet, ahol fejek robbannak szét, karok repkednek, emberek hányják össze magukat és a kamerát, de mivel egy egész szexjelenetet végignézhetünk vagy emberek kibelezését figyelhetjük meg tizenhatos besorolás alatt, nem is tudtam, mire számítsak. A végére érthetővé válik a tizennyolc, mert a filmet igenis meg kell érteni, és fel kell dolgozni. Nem pozitív, egyáltalán nem, és kissé elkeserítő. Gondolkozni kell rajta, és nem közben, ezért sok ember valószínűleg azt mondja majd, hogy "jaj ez is egy ufós baromság...". Pedig nem. Végig kell nézni, és ha valaki a film után is azt mondja, hogy a film baromság, és látott már jobb alienes filmet is,akkor az még nem fejlődött fel arra az értelmiségi és érzelmi szintre, amire a film hatni tud, és amiben már nyomot hagy.
És hogy mi az a pozitív konzekvencia, ami végül is levonható? Hát a természetesen az, amit sokszor elfelejtünk: hogy igenis képesek vagyunk megváltozni.
Csak olyannak ajánlom, aki nem lesz rosszul némi vértől, és bírja a gyomra, ha az embereket legcsúnyább arcukkal mutatják be.
District9 [2009]18 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 112 perc
iMDb értékelés: 8,3 (135 079 szavazat alapján)
Színészek: Sharlto Copley,Jason Cope,Nathalie Boltt, Sylvaine Strike
Trailer
2009. szept. 11.
Muzsikus kalózok [Rockhajó]
Én szeretem a musicaleket, de csak azokat, amikben vannak jó zenék, amik szólnak valamiről, amik nem unalmasak. Ez a három kikötésem van, és ha mindegyiknek megfelel a cucc, akkor meg is nézem. A musicalek alapja a zene és a színészi játék valamint zenei előadás összhangja. A Rockhajó nem musical. Ettől függetlenül az alapjai ugyanezek, és a film szilárd alapokon nyugszik, biztosíthatok mindenkit.
Nem vagyok kifejezetten brit-párti, sem zenében, sem filmben, sem semmiben. Még az angolnyelvű angolt sem szeretem annyira hallgatni, mint mondjuk az amerikait. Ezt a filmet viszont nem bántam meg, hogy megnéztem, annak ellenére, hogy végig megy a susogó és finom angol akcentus, és még régi rock'n'rollal is elnyomják az ember agyát. Mindezek ellenére nagyon, tényleg nagyon jó a film, bár talán egyeseknek hosszú lesz.
A történet röviden: Nagy-Britanniában az 1960-as években alig-alig nyomták a népnek a rockot és popot, az emberek nagy bánatára. Néhányan azonban, ahogy az lenni szokott, kiszakadtak a kormány elnyomásából, és fittyet hányva a hivatalos adókra megalapították a saját csatornájukat. A Rockhajó a Rádió Rock nevű középhullámú csatorna történetét meséli el. A hajó tele van furábbnál furább figurákkal, változatosabbnál változatosabb bakelitekkel és tömve van élettel, valamint humorral. Így aztán aérthető, hogy az emberek odaáig vannak minden egyes DJ-ért, éjjel-nappal őket hallgatják, és imádják őket heves kis szívük minden dobbanásával. De minden csoda három napig - esetünkben kábé három évig - tart. Néhány elszántan prüd és konzervatív ember a kormányban, aztán lassacskán minden "fejes" arra az álláspontra jut, hogy a kalózrádiók, élükön a Rádió Rock-kal, csak terjesztik a züllést, hitvány életmódjukkal csak rossz útra térítik a fiatalságot. Ennek következtében kitör a háború a hajó és a kalózrádiók ellen törvényt hozó kormány közt. Hős kalózaink azonban nem adják fel. Életük árán is adják tovább a világnak amire szükségük van: a vidámságot, a híreket, a zenét és önmagukat. A végén pedig, feláldozzák, amilyük van, hogy másnak ne kelljen hiányt szenvednie belőle... Meglepő a végkifejlet. Hogy megnyerik-e a háborút a tenger lázadó ördögei? Hát mivel manapság csak Nagy-Britanniában
Mindezen események közepette tanúi lehetünk az élet apróbb "csodáinak", például, hogy hogy talál rá egy fiatal srác az apjára a tenger közepén. Tanulhatunk egyet s mást a nagybetűs Életről, a lojalitásról és természetesen a barátságról. Na meg persze a hatvanas évek rocklegendáiról...
Az angol filmek kedvelőinek nem lesznek ismeretlenek az akkori divat szerint nyírt színészek, de a hollywoodi Philip Seymur Hoffman is a főszereplők közt van, akit jó volt végre valami könnyedebb, kedvesebb szerepben is látni. Az egész film alatt nagyon jól éreztem magam. Remek karakterek, mindannyian annyira különbözőek, hogy egyszerűen elképesztő, hogy képesek voltak egy hajón élni évekig, csak hogy tehessék, amit tenniük kell, történetesen, hogy szórakoztassák a világot. Barátságok szövődnek, szerelmek születnek, csaták és háborúk dúlnak és közben szívszaggató vagy épp adrenalin pumpaként szolgáló zenék másznak a fülünkbe, és benne is ragadnak. Ezt mondom én, aki igazán nem vagyok egy rock'n'roll vagy brit-pop rajongó, igen.
Az egész film életszagú, ha fogalmazhatok így, ezért aztán egy percig sem lehet unatkozni rajta. Vidám hangvétele ellenére komoly dolgokról mesél, fordulatokban gazdag, és (számomra) felejthetetlen élményt nyújtó film a Rockhajó. Az egyik legemlékezetesebb zenés (mármint zenével foglalkozó) film, amit valaha láttam. Emlékeztet rá, hogy abban, amiben hiszünk és ami jó, azt nem szabad feladni, semmi áron, akkor sem, ha olyan akadályba ütközünk, ami hatalmasabb nálunk. Elég néhány hasonlóan elvetemült őrült, mint mi, és a siker így vagy úgy, de garantált. Mert, ahogy a Báró mondta volt: "Évek jönnek, évek mennek, politikusok b*sszák a rezet, hogy jobb legyen a világ, de szerte a világon fiatal férfiak és nők mindig fognak álmodni, és álmaikat dalba öntik. Ma semmi fontos nem hal meg, csak pár ronda pasi egy szaros hajón... Egyedül az a szomorú ebben, hogy a jövendő években annyi fantasztikus dal születik, amiket mi nem fogunk lejátszani. De higgyétek el, meg fogják írni őket, eladják őket és a csodájukra jár majd a világ!" Szóval bármi történjék, az élet mindig megy tovább, és ha ilyen kalózok uralják az élet vizeit, akkor nincs mit tenni, csatlakozni kell hozzájuk, és velük sodródni tovább. Ki tart velem? :)
Nem vagyok kifejezetten brit-párti, sem zenében, sem filmben, sem semmiben. Még az angolnyelvű angolt sem szeretem annyira hallgatni, mint mondjuk az amerikait. Ezt a filmet viszont nem bántam meg, hogy megnéztem, annak ellenére, hogy végig megy a susogó és finom angol akcentus, és még régi rock'n'rollal is elnyomják az ember agyát. Mindezek ellenére nagyon, tényleg nagyon jó a film, bár talán egyeseknek hosszú lesz.
A történet röviden: Nagy-Britanniában az 1960-as években alig-alig nyomták a népnek a rockot és popot, az emberek nagy bánatára. Néhányan azonban, ahogy az lenni szokott, kiszakadtak a kormány elnyomásából, és fittyet hányva a hivatalos adókra megalapították a saját csatornájukat. A Rockhajó a Rádió Rock nevű középhullámú csatorna történetét meséli el. A hajó tele van furábbnál furább figurákkal, változatosabbnál változatosabb bakelitekkel és tömve van élettel, valamint humorral. Így aztán aérthető, hogy az emberek odaáig vannak minden egyes DJ-ért, éjjel-nappal őket hallgatják, és imádják őket heves kis szívük minden dobbanásával. De minden csoda három napig - esetünkben kábé három évig - tart. Néhány elszántan prüd és konzervatív ember a kormányban, aztán lassacskán minden "fejes" arra az álláspontra jut, hogy a kalózrádiók, élükön a Rádió Rock-kal, csak terjesztik a züllést, hitvány életmódjukkal csak rossz útra térítik a fiatalságot. Ennek következtében kitör a háború a hajó és a kalózrádiók ellen törvényt hozó kormány közt. Hős kalózaink azonban nem adják fel. Életük árán is adják tovább a világnak amire szükségük van: a vidámságot, a híreket, a zenét és önmagukat. A végén pedig, feláldozzák, amilyük van, hogy másnak ne kelljen hiányt szenvednie belőle... Meglepő a végkifejlet. Hogy megnyerik-e a háborút a tenger lázadó ördögei? Hát mivel manapság csak Nagy-Britanniában
Mindezen események közepette tanúi lehetünk az élet apróbb "csodáinak", például, hogy hogy talál rá egy fiatal srác az apjára a tenger közepén. Tanulhatunk egyet s mást a nagybetűs Életről, a lojalitásról és természetesen a barátságról. Na meg persze a hatvanas évek rocklegendáiról...
Az angol filmek kedvelőinek nem lesznek ismeretlenek az akkori divat szerint nyírt színészek, de a hollywoodi Philip Seymur Hoffman is a főszereplők közt van, akit jó volt végre valami könnyedebb, kedvesebb szerepben is látni. Az egész film alatt nagyon jól éreztem magam. Remek karakterek, mindannyian annyira különbözőek, hogy egyszerűen elképesztő, hogy képesek voltak egy hajón élni évekig, csak hogy tehessék, amit tenniük kell, történetesen, hogy szórakoztassák a világot. Barátságok szövődnek, szerelmek születnek, csaták és háborúk dúlnak és közben szívszaggató vagy épp adrenalin pumpaként szolgáló zenék másznak a fülünkbe, és benne is ragadnak. Ezt mondom én, aki igazán nem vagyok egy rock'n'roll vagy brit-pop rajongó, igen.
Az egész film életszagú, ha fogalmazhatok így, ezért aztán egy percig sem lehet unatkozni rajta. Vidám hangvétele ellenére komoly dolgokról mesél, fordulatokban gazdag, és (számomra) felejthetetlen élményt nyújtó film a Rockhajó. Az egyik legemlékezetesebb zenés (mármint zenével foglalkozó) film, amit valaha láttam. Emlékeztet rá, hogy abban, amiben hiszünk és ami jó, azt nem szabad feladni, semmi áron, akkor sem, ha olyan akadályba ütközünk, ami hatalmasabb nálunk. Elég néhány hasonlóan elvetemült őrült, mint mi, és a siker így vagy úgy, de garantált. Mert, ahogy a Báró mondta volt: "Évek jönnek, évek mennek, politikusok b*sszák a rezet, hogy jobb legyen a világ, de szerte a világon fiatal férfiak és nők mindig fognak álmodni, és álmaikat dalba öntik. Ma semmi fontos nem hal meg, csak pár ronda pasi egy szaros hajón... Egyedül az a szomorú ebben, hogy a jövendő években annyi fantasztikus dal születik, amiket mi nem fogunk lejátszani. De higgyétek el, meg fogják írni őket, eladják őket és a csodájukra jár majd a világ!" Szóval bármi történjék, az élet mindig megy tovább, és ha ilyen kalózok uralják az élet vizeit, akkor nincs mit tenni, csatlakozni kell hozzájuk, és velük sodródni tovább. Ki tart velem? :)
Rockhajó - The Boat That Rocked [2009]16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 130 perc
IMDB értékelés: 7,5 (21 248 szavazat alapján)
Színészek: Philip Seymour Hoffman, Bill Nighy, Kenneth Brannagh, Nick Frost, Chris O'Dowd, Tom Sturrigde, Rhys Ifans, Emma Thompson
Trailer2009. aug. 13.
Héj Dzsó! [G.I. Joe]
Manapság a magyar mozik sajnos nem árasztanak el bennünket különösebben sok premierrel, de Amerikában sincs túl nagy filmdömping. Az utóbbi időben csupa kevésbé jó mozi került itthon a vásznakra (legalábbis szerintem), és azon kevesek egy kis része csalódás volt. Kevés film, de azok elég nagyok. Itt például a Terminátorra gondolok, ami egyik ismerten kedvenc színészem, Christian Bale, és egy másik, szintén remek színész, Sam Worthington fantasztikus játéka és a látványos robotok meg durrogtatás ellenére sem robbant akkorát, amekkorát vártuk (még úgy is, hogy bevallom, én nem láttam az egyik előző Terminátort sem), vagy a Transformers és a bukottak bosszúja, ami az egyik kedvenc filmem folytatásaként csak keserű könnyeket hozott az erőltetett és hosszú, kicsit kusza cselekményével és a gyermeteg poénjaival. Harry Potterről már meséltem ugye.
Azt hittem, csak az előítéleteim a hibásak, hiszen majd’ minden csalódást okozó filmnél voltak elvárásaim, „előéletem” vele, vagy hallgattam a köznép lelkesedését és átvettem. Aztán felmerült bennem pár ellenpélda, teszem azt az X-men kezdetek Farkasa a bizony még fura séróval is igencsak vonzó Hugh Jackmannel, mert hát láttam az előzőeket, és azok jók voltak, vagy a Star Trek (aminél szintén nem láttam egyetlen epizódot vagy filmet sem előtte), vagy a Nász-ajánlat másik kedvencemmel, Ryan Reynoldsal, és mégis ezeknél jöttem ki vigyorogva, azzal a bizonyos „movie-katarzissal” a teremből, ahogy egy barátommal szerintem találóan elneveztük. Tudjuk ugye, az a kis csiklandós érzés és a levakarhatatlan vigyor, meg az elégedettség, hogy igenis megérte az az ezres a két órát...
Hát a nyár eddigi legjobb filmes élménye számomra a G.I.Joe, méghozzá vitathatatlanul. Persze, messze még a nyár vége, de úgy érzem elnézve a premierek listáját, hogy maradni fog az első, de legalábbis dobogós.
A történet röviden: adott egy feltaláló, akinek a „nem is olyan távoli múltban” (potom 500 év) egyik őse, mint jó fegyverkereskedő, mindkét oldalnak, jónak-rossznak adott el árut. Ez a mi fegyverkereskedőnk, mármint a mostani, a M.A.R.S. Industries feje, egy „nanoatkák” nevezetű fegyvert dob piacra a Nato pénzéből. Ezek a kis lényecskék, amik igazándiból robotkaszerű akármik és szép zöldek, bármit felfalnak, tehát a porral tesznek egyenlővé, de amint küldik nekik azt a bizonyos jelet, leállnak. Tevékenységüket addig folytatják, míg ki nem kapcsolják őket, tehát akár egy nagyvárost is felzabálnak néhány óra alatt. Ehhez nem kell egyéb, mint egy kábé palacknyi kis csintalan atka, amit aktiválnak és kilőnek. Nohát, természetesen erre a szuperfegyverre másnak is fáj a foga, és miközben amcsi századosunk, Duke Hauser és barátja, Kioldó (igen, ilyen becenevekkel még találkozhatunk) épp elszállítanák valami biztonságos úton, persze megjelenik az ellenség, kilövik a két apacsot, három kísérő kocsit, amiknek mind-mind hatalmas tűzerejük van, csak hát a gonoszoknak még több ugye, és igyekeznek megszerezni a négy töltetet tartalmazó ládát. Mindehhez a hosszú és látványos akciójeleneten kívül finom humor is társul. Tehát jön a dögös gonosz nőci magassarkúban és szuperpisztollyal, de azért ne keseredjünk el, mert megjelenik hirtelen a semmiből pár feketébe öltözött ember, akik sitty-sutty kilövik, lekaszálják, felrobantják a rosszak embereit, de azért a magas nőcinek (a továbbiakban Báró nő) sikerül elmenekülnie. Közben kiderül, hogy a nő a mi Hauserünk volt csaja. Hm, de meglepő…
És ekkor derül fény az idegen hipercsapat kilétére: ők a G.I.Joe osztag, akik persze titkosan működnek, jelszavuk pedig a „ha mindenki csődöt mond, mi nem”, ami később néhol megbukni látszik, például mikor kilövi az ellenség az Eiffel-tornyot. Szerintem ott a torony határozottan csődöt mondott. Akció, humor, jó csajok jó pasik, repülők és kocsik, vagdalkozás és robbanás. Kell ennél több egy jó kis nyári akciófilmhez? Ehhez még társul egy jó filmzene is ráadásként.
A sztori a továbbiakban annyi, hogy mindenki igyekszik megszerezni-visszaszerezni a táskát, de közben megismerjük mind a jó, mind a rossz oldal embereit is, sőt, az emberek múltját, motivációját is, ettől pedig azért több lesz a film, mint uncsi lövöldözés. Érdekes szerintem, hogy a jók mind feketében jártak, míg a rosszak közt Viharárny, a nindzsa, aki meglehetősen jól bánt a kardjaival, fehérben pompázott végig. A jók közt ott volt Scarlett (nem angolosoknak: skarlát), akinek persze vörös haja van és mindene a tudomány, 12 évesen már diplomás volt szegény; egy benga fekete fickó, a G.I. Joe-sok alvezére, akinek olyan gagyi neve van, hogy csak egyszer merték elsütni, de akkor sem jegyeztem meg; egy hacker-szerű közelkeleti csávesz, akiben a 8 tanú terroristáját véltem felfedezni; Kioldó és Duke, akik frissen csatlakoztak a csapathoz, valamint a titokzatos néma, fekete testhez álló (vagy izmokat formáló, nem tudom) cuccban akciózó Kígyószem, aki baromi ügyesen használja mind a lőfegyvereket, mind a nindzsa kardokat, és akiről kiderül, hogy nem kis köze van Viharárnyhoz. Persze a párviadaluk sem maradt el a végén az én hatalmas örömömre. És vajon ki nyert…? Igen. Ő. Bevallom, Kígyószem lett a kedvencem. (Kis mellékinfó a színészről: a pasas volt a Star Wars első részében a csúnya pirosfejű sith, akit a végén kettélézereznek. A színész különben minden jelenetben maga csinálta a mutatványokat, mivel inkább kaszkadőrködik, mint színészkedik. Ez viszont nem jelentett semmi rosszat, mivel annak ellenére, hogy az arcát egyszer sem látjuk, és nem is szólal meg, érthető minden, amit „mondani” akar, legyen szó sajnálatról, izgalomról, stb.) Az X-menben is Wade volt a favoritom, és hatalmas elégtétel, hogy nem csak hogy Ryan Reynolds új filmjét, hanem egyben egy vagdalkozós akciófilmet is üdvözölhetek 2011-ben. Hiába, a pengék a gyengém, hát még ha képregényfeldolgozás és jó pasi is társul mellé. :D
A film vége természetesen nyitva hagy szinte minden kaput, így 100% a folytatás. Terveznek egy Transformers-G.I.Joe mozit, Álcák és Kobrák az Autobotok és G.I.Joe-k ellen. :D Nem rossz ötlet, de még egyelőre ötlet.
Nekem néhány dolog bökte csak a csőrömet. Az egyik, hogy nagyon sok volt nekem a vágás. Az említett párviadal a végén lehetett volna látványosabb, ha nem ugrál oda-vissza a kamera. Az akciójelenetek többségét is – gondolom, hogy mozgalmasabbnak tűnjön – elég közelről mutatták. A másik kis problémám a számítógépes kidolgozás volt. A gyorsító ruhák, amik a G.I.Joe-sok felszerelésének része volt, eléggé játékszerűnek néztek ki. De ilyen kis apróságokon kívül nem igazán tudok rosszat mondani.
Persze, mivel egy képregény adaptációról van szó, meg hát Hasbro játékokról, így senki se várjon világmegváltó és eszményektől hemzsegő történetet, de nagyon is élvezhető. Ahogy egyik mozistársam mondta: egy patront megér. Pedig ő aztán elég kritikus. :D Én viszont nagyon is élveztem, és mikor kijöttem a teremből (sajnos sürgetve, így nem tudtam meg, van-e pluszjelenet a végén, de ha kiderül, hogy van, valakit bántani fogok), ott ült az a bizonyos katarzis-vigyor az arcomon. Aki bírta a Transformers első részét, a Die Hard féle akciót, és a sci-fik világa sem áll távol tőle, az biztos, hogy élvezni fogja. Látványnak sem utolsó, a sztori is tűrhető, habár sajnos megint előre érezhetőek voltak a fordulatok megoldásai. Ja meg hát hogy senki se rágja a körmét, elárulom: senki sem hal meg a jók közül. Ez lehetne pozitívum, de egy kis drámát csempészhettek volna bele. Meg nem volt túl nyálas, az is tetszett. Mondom, TÚL. Mert azért amcsi filmről van szó, így aztán a kötelező szerelmi konfliktus megvolt.
A színészek közt sok ismerős arc feltűnhet majd, többek közt Sienna Miller mint Bárónő, akit én nem sok filmben láttam, és valószínűleg nem ok nélkül, most sem hagyott bennem mély nyomot. Aztán ott van a két múmiás, mivelhogy ugye a Múmia rendezője készítette ezt a filmet. Brendan Fraser és maga a „múmia” is mellékszereplőként van jelen. Egyik jó, a másik gonosz, lehet tippelni ki melyik. Skarlátot a Star Trekben is feltűnő vörös (ott zöldbőrű) leányzó játssza, Kígyószemet pedig már, mint említettem, például a Star Warsban csodálhattuk meg. Itt van még mr Eko is a Lostból. A jók fő fő fő vezére pedig Dennis Quaid.
Hogy ki nézze meg? Mindenki.
A férfiaknak vannak robbantások, üldözések, jó nők. A gyerekeknek látvány, mert hogy ők is voltak a moziban, amit mondjuk furcsálltam, mert alapjában véve hiába egy játékszériáról mintázták a filmet, azért nem 6 éveseknek való a fejszétrobbantás, meg ilyenek, de lehet, hogy csak én vagyok maradi. A hölgyek bírni fogják a főszereplőt: ő a Step Up és a Bunyó üdvöskéje, Channing Tatum, aki a Közellenségekben is feltűnik, és igen szépek a kilátásai Hollywoodban, ami nem is csoda, tekintve, hogy nagyon jól mozog, tud keménykedni, és még csak nem is csúnya. Az olyanoknak, mint én meg ott vannak a kardok... Pengemániások, utánam, moziba be! És hát ne feledkezzünk meg egy fontos momentumról, amit nem mernek valamiért sok katasztrófafilmbe betenni. Megdől az Eiffel-torony igen látványosan, Amerika meg kivételesen sértetlenül megússza. Már csak ezért a szerintem érdekes fordulatért is érdemes beülni. :D
Azt hittem, csak az előítéleteim a hibásak, hiszen majd’ minden csalódást okozó filmnél voltak elvárásaim, „előéletem” vele, vagy hallgattam a köznép lelkesedését és átvettem. Aztán felmerült bennem pár ellenpélda, teszem azt az X-men kezdetek Farkasa a bizony még fura séróval is igencsak vonzó Hugh Jackmannel, mert hát láttam az előzőeket, és azok jók voltak, vagy a Star Trek (aminél szintén nem láttam egyetlen epizódot vagy filmet sem előtte), vagy a Nász-ajánlat másik kedvencemmel, Ryan Reynoldsal, és mégis ezeknél jöttem ki vigyorogva, azzal a bizonyos „movie-katarzissal” a teremből, ahogy egy barátommal szerintem találóan elneveztük. Tudjuk ugye, az a kis csiklandós érzés és a levakarhatatlan vigyor, meg az elégedettség, hogy igenis megérte az az ezres a két órát...
Hát a nyár eddigi legjobb filmes élménye számomra a G.I.Joe, méghozzá vitathatatlanul. Persze, messze még a nyár vége, de úgy érzem elnézve a premierek listáját, hogy maradni fog az első, de legalábbis dobogós.
A történet röviden: adott egy feltaláló, akinek a „nem is olyan távoli múltban” (potom 500 év) egyik őse, mint jó fegyverkereskedő, mindkét oldalnak, jónak-rossznak adott el árut. Ez a mi fegyverkereskedőnk, mármint a mostani, a M.A.R.S. Industries feje, egy „nanoatkák” nevezetű fegyvert dob piacra a Nato pénzéből. Ezek a kis lényecskék, amik igazándiból robotkaszerű akármik és szép zöldek, bármit felfalnak, tehát a porral tesznek egyenlővé, de amint küldik nekik azt a bizonyos jelet, leállnak. Tevékenységüket addig folytatják, míg ki nem kapcsolják őket, tehát akár egy nagyvárost is felzabálnak néhány óra alatt. Ehhez nem kell egyéb, mint egy kábé palacknyi kis csintalan atka, amit aktiválnak és kilőnek. Nohát, természetesen erre a szuperfegyverre másnak is fáj a foga, és miközben amcsi századosunk, Duke Hauser és barátja, Kioldó (igen, ilyen becenevekkel még találkozhatunk) épp elszállítanák valami biztonságos úton, persze megjelenik az ellenség, kilövik a két apacsot, három kísérő kocsit, amiknek mind-mind hatalmas tűzerejük van, csak hát a gonoszoknak még több ugye, és igyekeznek megszerezni a négy töltetet tartalmazó ládát. Mindehhez a hosszú és látványos akciójeleneten kívül finom humor is társul. Tehát jön a dögös gonosz nőci magassarkúban és szuperpisztollyal, de azért ne keseredjünk el, mert megjelenik hirtelen a semmiből pár feketébe öltözött ember, akik sitty-sutty kilövik, lekaszálják, felrobantják a rosszak embereit, de azért a magas nőcinek (a továbbiakban Báró nő) sikerül elmenekülnie. Közben kiderül, hogy a nő a mi Hauserünk volt csaja. Hm, de meglepő…
És ekkor derül fény az idegen hipercsapat kilétére: ők a G.I.Joe osztag, akik persze titkosan működnek, jelszavuk pedig a „ha mindenki csődöt mond, mi nem”, ami később néhol megbukni látszik, például mikor kilövi az ellenség az Eiffel-tornyot. Szerintem ott a torony határozottan csődöt mondott. Akció, humor, jó csajok jó pasik, repülők és kocsik, vagdalkozás és robbanás. Kell ennél több egy jó kis nyári akciófilmhez? Ehhez még társul egy jó filmzene is ráadásként.
A sztori a továbbiakban annyi, hogy mindenki igyekszik megszerezni-visszaszerezni a táskát, de közben megismerjük mind a jó, mind a rossz oldal embereit is, sőt, az emberek múltját, motivációját is, ettől pedig azért több lesz a film, mint uncsi lövöldözés. Érdekes szerintem, hogy a jók mind feketében jártak, míg a rosszak közt Viharárny, a nindzsa, aki meglehetősen jól bánt a kardjaival, fehérben pompázott végig. A jók közt ott volt Scarlett (nem angolosoknak: skarlát), akinek persze vörös haja van és mindene a tudomány, 12 évesen már diplomás volt szegény; egy benga fekete fickó, a G.I. Joe-sok alvezére, akinek olyan gagyi neve van, hogy csak egyszer merték elsütni, de akkor sem jegyeztem meg; egy hacker-szerű közelkeleti csávesz, akiben a 8 tanú terroristáját véltem felfedezni; Kioldó és Duke, akik frissen csatlakoztak a csapathoz, valamint a titokzatos néma, fekete testhez álló (vagy izmokat formáló, nem tudom) cuccban akciózó Kígyószem, aki baromi ügyesen használja mind a lőfegyvereket, mind a nindzsa kardokat, és akiről kiderül, hogy nem kis köze van Viharárnyhoz. Persze a párviadaluk sem maradt el a végén az én hatalmas örömömre. És vajon ki nyert…? Igen. Ő. Bevallom, Kígyószem lett a kedvencem. (Kis mellékinfó a színészről: a pasas volt a Star Wars első részében a csúnya pirosfejű sith, akit a végén kettélézereznek. A színész különben minden jelenetben maga csinálta a mutatványokat, mivel inkább kaszkadőrködik, mint színészkedik. Ez viszont nem jelentett semmi rosszat, mivel annak ellenére, hogy az arcát egyszer sem látjuk, és nem is szólal meg, érthető minden, amit „mondani” akar, legyen szó sajnálatról, izgalomról, stb.) Az X-menben is Wade volt a favoritom, és hatalmas elégtétel, hogy nem csak hogy Ryan Reynolds új filmjét, hanem egyben egy vagdalkozós akciófilmet is üdvözölhetek 2011-ben. Hiába, a pengék a gyengém, hát még ha képregényfeldolgozás és jó pasi is társul mellé. :D
A film vége természetesen nyitva hagy szinte minden kaput, így 100% a folytatás. Terveznek egy Transformers-G.I.Joe mozit, Álcák és Kobrák az Autobotok és G.I.Joe-k ellen. :D Nem rossz ötlet, de még egyelőre ötlet.
Nekem néhány dolog bökte csak a csőrömet. Az egyik, hogy nagyon sok volt nekem a vágás. Az említett párviadal a végén lehetett volna látványosabb, ha nem ugrál oda-vissza a kamera. Az akciójelenetek többségét is – gondolom, hogy mozgalmasabbnak tűnjön – elég közelről mutatták. A másik kis problémám a számítógépes kidolgozás volt. A gyorsító ruhák, amik a G.I.Joe-sok felszerelésének része volt, eléggé játékszerűnek néztek ki. De ilyen kis apróságokon kívül nem igazán tudok rosszat mondani.
Persze, mivel egy képregény adaptációról van szó, meg hát Hasbro játékokról, így senki se várjon világmegváltó és eszményektől hemzsegő történetet, de nagyon is élvezhető. Ahogy egyik mozistársam mondta: egy patront megér. Pedig ő aztán elég kritikus. :D Én viszont nagyon is élveztem, és mikor kijöttem a teremből (sajnos sürgetve, így nem tudtam meg, van-e pluszjelenet a végén, de ha kiderül, hogy van, valakit bántani fogok), ott ült az a bizonyos katarzis-vigyor az arcomon. Aki bírta a Transformers első részét, a Die Hard féle akciót, és a sci-fik világa sem áll távol tőle, az biztos, hogy élvezni fogja. Látványnak sem utolsó, a sztori is tűrhető, habár sajnos megint előre érezhetőek voltak a fordulatok megoldásai. Ja meg hát hogy senki se rágja a körmét, elárulom: senki sem hal meg a jók közül. Ez lehetne pozitívum, de egy kis drámát csempészhettek volna bele. Meg nem volt túl nyálas, az is tetszett. Mondom, TÚL. Mert azért amcsi filmről van szó, így aztán a kötelező szerelmi konfliktus megvolt.
A színészek közt sok ismerős arc feltűnhet majd, többek közt Sienna Miller mint Bárónő, akit én nem sok filmben láttam, és valószínűleg nem ok nélkül, most sem hagyott bennem mély nyomot. Aztán ott van a két múmiás, mivelhogy ugye a Múmia rendezője készítette ezt a filmet. Brendan Fraser és maga a „múmia” is mellékszereplőként van jelen. Egyik jó, a másik gonosz, lehet tippelni ki melyik. Skarlátot a Star Trekben is feltűnő vörös (ott zöldbőrű) leányzó játssza, Kígyószemet pedig már, mint említettem, például a Star Warsban csodálhattuk meg. Itt van még mr Eko is a Lostból. A jók fő fő fő vezére pedig Dennis Quaid.
Hogy ki nézze meg? Mindenki.
A férfiaknak vannak robbantások, üldözések, jó nők. A gyerekeknek látvány, mert hogy ők is voltak a moziban, amit mondjuk furcsálltam, mert alapjában véve hiába egy játékszériáról mintázták a filmet, azért nem 6 éveseknek való a fejszétrobbantás, meg ilyenek, de lehet, hogy csak én vagyok maradi. A hölgyek bírni fogják a főszereplőt: ő a Step Up és a Bunyó üdvöskéje, Channing Tatum, aki a Közellenségekben is feltűnik, és igen szépek a kilátásai Hollywoodban, ami nem is csoda, tekintve, hogy nagyon jól mozog, tud keménykedni, és még csak nem is csúnya. Az olyanoknak, mint én meg ott vannak a kardok... Pengemániások, utánam, moziba be! És hát ne feledkezzünk meg egy fontos momentumról, amit nem mernek valamiért sok katasztrófafilmbe betenni. Megdől az Eiffel-torony igen látványosan, Amerika meg kivételesen sértetlenül megússza. Már csak ezért a szerintem érdekes fordulatért is érdemes beülni. :D
G. I. Joe: A kobra árnyéka - G.I. Joe: The Rise of Cobra [2009]12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 107 perc
IMDB értékelés: 5,8 [42 785 szavazat alapján]
Színészek: Dennis Quaid, Channing Tatum, Sienna Miller, Joseph Gordon-Levitt, Christopher Eccleston, Byung-hun Lee, Ray Park, Marlon Wayans, Rachel Nichols
Trailer2009. júl. 24.
Harry Potter - hatodszor
Tegnap volt szerencsém (?) megtekinteni a Harry Potter és a félvér herceg című legújabb Hollywood-szuperprodukciót, amit körülbelül olyan mértékben vettek a szájukra az emberek, mint a közeledő világvégét vagy Micheal Jackson halálát (R.I.P.). Amerikában bejutott már első napján a történelem 5 legjobban nyitó filmje közé, olyan művek mellé, mint pl a Titanic, a Sötét Lovag vagy a Gyűrűk Ura harmadik része, amik - ismerjük be - valóban jó filmnek és adaptációnak is számítanak. Nyitó napján azonnal a legjobb bevételt tudhatta magáénak nem csak a HP-filmek között, hanem minden idők filmjeinek listáján is előkelő helyet szerzett ezzel. Ennek ellenére én nem voltam megelégedve... Cseppet sem.
Arra számítottam, hogy beülök jó két és fél órára a terembe, meenkülve a 45 fokos hőség elől, és utána azonnal váltok egy jegyet egy második körre. Aztán eszemben sem volt.
A történet röviden (annak, aki nem ismerné, és nem olvasta, mert ez most a KÖNYV története nagy vonalakban, amiből még így is sikerült egy csomó mindent kihagyni, vagy elértelmetleníteni, és amit kiegészítek,mert wikipédiás, és a filmhez viszonyítom a dőlt betűkkel): Sirius meghalt, Voldemort megjelenik a nagyközönség előtt, véletlenül. Mágiaügyi minisztert váltanak. A filmben erről említés sem esik. Dumbledore elrángatja Harryt egy vadidegenhez, akiről kiderül, hogy Harry tanára lesz idén - némi segítséggel Harry részéről -, majd közli Harryvel, hogy ebben az évben különórákat szeretne tartani neki. Mármint Dumbledore. Az órák során régi emlékekbe tekintenek be, és Harry képet alkot Voldemort múltjáról. Megtudja, hogy a Sötét Nagyúr hétfelé szakította lelkét, hála a bizonyos új tanárnak: hat horcruxot készített, hogy így nyerje el a halhatatlanságot. Voldemort tehát mindaddig elpusztíthatatlan, amíg az összes horcruxát meg nem semmisítették, és hogy hol vannak meg mik ezek, az persze rejtély a köbön. Mindeközben zajlik az élet a Roxfortban, dúlnak a hormonok, hőseink megízlelik a szerelmet, amiből persze nem kis bonyodalmak születnek, és nem is elhanyagolható következényekkel járnak. Harry aztán – aki a titokzatos „Félvér Herceg” régi tankönyvének segítségével zseniális bájitalfőzővé válik,( akárcsak hajdan édesanyja, ami a filmből nem igazán derül ki, maximum a szirmos-halas történetből,) valamint felhasznál egy zsigerelésre is használható, házikészítésű átkot Malfoyon – gyanakodni kezd, hogy Draco valójában halálfaló, és Piton segít neki titkos célja elérésében. Dumbledore ismételten leszögezi, hogy feltétel nélkül megbízik Pitonban. Végül kiderül, hogy Malfoy terve – Voldemort parancsára – Dumbledore meggyilkolása volt. Malfoy azonban képtelen elkövetni a gyilkosságot (ami szinte meghatja a végén a Harry-Hermione-Ron triót, annak ellenére, hogy Malfoy a történet elején széttapossa Harry arcát), így Piton – számos halálfaló, valamint a láthatatlanul jelen levő, filmben szimplán elrejtőzött Harry szeme láttára – gyilkos átokkal megöli Dumbledore-t. (A filmben ez a jelenet kb 5 perc, míg a könyvben azért bő lére eresztett csata-szerűség itt egy 4 fős halálfaló-megszállás, aminek értelmét itt sem láthatjuk. Jönnek-mennek.) A gyilkosságot követő csatában (hoppá, itt is van!) Harry számára kiderül, hogy valójában Piton a Félvér Herceg. Harry elhatározza, hogy utolsó évére nem tér vissza a Roxfortba, hanem teljesíti a Dumbledore-tól ráhagyott küldetést: felkutatja a és elpusztítja a horcruxokat, és ha sikerül, bosszút áll Pitonon is. Ron és Hermione természetesen vele tartanak, Ginnyt meg nem hagyják menni, mivel Harry ugye élete szerelmének tartja. Szóval a (HP-)világ rendje felborul.
Nos, a film összességében egy sötét giccs lett. A romantikus Ginny-Harry szálat húzták, és Ginnyt úgy állították be, mintha valami kis csábító vörös démon lenne... Már csak a csoki nyalogatása az ujjról hiányzott a képből, komolyan. Ron és Lavender és Hermione háromszöge okés volt, habár Lavender szegény egy flúgos cicababának tűnt, és aki olvasta, az tudhatja, hogy azért nem ennyire ostoba. Mindazonáltal ez jó volt így is. A temetést viszont, ami hatott volna az érzelmekre, ahogy volt, kihagyták. Dumbledore mindössze egy össznépi "pálcákat-az-égre-és-a-fényünk-együtt-eloszlatja-majd-a-gonoszt" jelenetet kapott. Moziban pedig orrfújás halk nesze hallatszik a néma csöndben...
Az értelmetlenséget nálam fokozta az Odú felgyújtása és a kergetőzés a mocsárban. Az minek? Semmi értelme nem volt, és még a vérfarkas Greyback-ről sem tudtunk meg semmit, azon kívül, hogy csúnya és egy vadállat (de még mindig nem tudja lekörözni a tébolyult Bellatrixot, aki viszont jó, csak nem elég szép, ahogy Sirius sem volt elég jóképű szerintem).
Amik hiányoztak, na arról nem is kezdek el írni. Több jó dolog is kimaradt, még több, mint a Tűz Serlegéből. Az esküvő (Bill és Fleur) például szerintem igazán feldobta volna a sztorit, de még csak meg sem említették. Ezen kívül (tudom, hogy véges a játékidő, de a Gyűrűk Uránál sem fukarkodtak) olyannyira gyorsan változtak az események, hogy aki nem olvasta vagy nem olvasott utána a történetnek, nem is tudom, mennyit értett meg.
Pozitívum, hogy a színészek egyre jobbak, és egyre jobbak kerülnek be a történetbe. A fiatal Tom Denem és a gyerek is nagyon jól hozták a gonoszt. Tom Felton alias Malfoy úrfi is felfejlődött elég rendesen, habár válla szegénynek még mindeig nincs a nyurga 180akárhány centijéhez. :D Mondjuk azzal sehogy sem voltam kibékülve, hogy a 20 év alattiak nem tudják használni a kezüket színészkedésre! Mert figyeljük csak meg például azt a jelenetet, mikor mindenki odagyűl a halott Dumbledore köré. Mintha valaki felkiáltott volna: Ví-gyáázzz! Senki nem kulcsolja össze a kezét, nem dől más nyakába, nem görnyed össze, nem öleli át saját magát, nem fogja a fejét. Megértem én, hogy nagy a döbbenet és a gyász, de ennyire? Na de vissza a pozitívumokhoz...
Humor. Az van. Kellemes, néhol gyermeteg, de azért ne feledjük, még csak 16 évesek ám a gyerkőcök! Az már más, hogy nem annyinak néznek ki. :D A zene és a kezdő képsorok még mindig megdobogtatják a fanok szívét, de én hiányoltam Hedviget. :D Tudom, tudom, de hát mégiscsak most látjuk utoljára.
Ezek után rettegek a hetedik rész megfilmesítésétől, amit ugyan két részben oldanak meg, de ha ebből így lecsaptak, nem tudom, mennyire lesz élvezhető annak, aki olvasta is, és nem csak nézi.
Azt ajánlom minden film-fannak, hogy ha még nem tette volna meg, olvassa el. nem viccelek, nem túlzok, 100x jobb, mint a filmek, amik közül talán az első 3 volt olyan szinten adaptáció terén, mint a könyvek, mivel könnyebb volt benn tartani a filmben az információt, tekintve, hogy jóval rövidebb a könyv is.
A hithű fanoknak azonban nem okozhat gondot 700 oldal kiolvasása sem 3 napon belül. Bevallom, nekem nem okozott. :D Valószínűleg azért is húztam most le a filmet, mert annyira szeretem a könyvet, hogy nem tudtam megbocsátani a kis hibákat. Persze a film maga remek, önállóan kitűnő és a HP-fanok sem fognak (nagyot) csalódni, csak többet vártam. Ja és hát 12es, de kisgyerekeket azért ne vigyünk el rá... A hullák a vízben ugyan durvábban is lehettek volna ábrázolva, de a hatások meg a hangok és az egész hangulat nem kisgyereknek való. De egyszer azért (minimum xD ) érdemes megnézni. :) Jó szórakozást!
Harry Potter és a félvér herceg - Harry Potter and the Half-Blood Prince [2009] 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 154 perc
IMDB értékelés: 7,3 [68 041 szavazat alapján]
Színészek: Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grint, Michael Gambon, Tom Felton, Maggie Smith, Helena Bonham Carter, Alan Rickman
Trailer2009. júl. 15.
Nem kellesz eléggé - vagy mégis?
Az ember, (legalábbis a leánygyermek) körülbelül 10 éves korában kezdi el a "tiniregényeket" miután kinövi a barbizást, aztán jönnek a romantikus vígjátékok eleinte barátokkal, aztán meg a nagy betűs Baráttal. És hogy mi a helyzet élesben, mikor már minden nőnemű komoly kapcsolatra vágyik? Megtudhatjuk ebből a komédiának szánt filmből.
Sok ember szemszögéből láthatjuk a párkapcsolat kutatásának, fenntartásának vagy épp megszakításának hosszadalmas procedúráját minden bájos lépésével vagy hatalmas bukásával együtt. Megmutatja, hogy menyire félreértik egymást az emberek - olyannyira, hogy a nagy félreértésben ugyanazt értik félre, ebből kifolyólag végülis közös nevezőre jutnak. :D Haverok, testvérek, munkatársak, mind hétköznapi ember hétköznapi problémákkal, amiket jó amcsi filmhez hűen a végén több-kevesebb sikerrel megoldanak.
A történetet nem lehet röviden leírni, hiszen a filmben vagy 5-6 kisebb sztori tárul fel, amik mind összefutnak valahol és mellékszálakra is bomlanak. Eleinte azt hittem, kénytelen leszek keríteni egy papírt meg egy tollat, összeírni a neveket meg hogy ki kivel van/volt/lesz, hogy figyelni tudjak és ne zavarodjak össze, de nem volt rá szükség. A szereplőgárda parádés, ezt el kell ismernem, és mindenki hozza is a formáját. Ennek ellenére maga a film nem volt elég vicces, hogy vígjáték legyen, és nem is volt elég mélyenszántó, hogy drámának nevezhessük. Inkább amolyan ismertető a civilizált, tápláléklánc csúcsán csücsülő ember tévedéseiről némileg meglágyítva a jóképű pasikkal és csinos nőkkel. Bárki is nézi meg (valószínűleg nők lesznek többségben), ne számítson se könnyekre, se hasfogó nevetésre. Nem ajánlatos azoknak megnézni, akik nem ismerik az öniróniát. Egy forró délután vagy esős este elütésére tökéletesen alkalmas, akár egyedül, már csak a színészek miatt is. Mert azért az alábbiak neve csak jelent valamit... Ha mást nem, hát hogy jól játsszák el, amit el kell, legyen az bizonytalan férj, kapcsolatfüggő szingli, tapasztalt vadász vagy romantikus álmodozó. Mindenki magára ismer majd.
A történetet nem lehet röviden leírni, hiszen a filmben vagy 5-6 kisebb sztori tárul fel, amik mind összefutnak valahol és mellékszálakra is bomlanak. Eleinte azt hittem, kénytelen leszek keríteni egy papírt meg egy tollat, összeírni a neveket meg hogy ki kivel van/volt/lesz, hogy figyelni tudjak és ne zavarodjak össze, de nem volt rá szükség. A szereplőgárda parádés, ezt el kell ismernem, és mindenki hozza is a formáját. Ennek ellenére maga a film nem volt elég vicces, hogy vígjáték legyen, és nem is volt elég mélyenszántó, hogy drámának nevezhessük. Inkább amolyan ismertető a civilizált, tápláléklánc csúcsán csücsülő ember tévedéseiről némileg meglágyítva a jóképű pasikkal és csinos nőkkel. Bárki is nézi meg (valószínűleg nők lesznek többségben), ne számítson se könnyekre, se hasfogó nevetésre. Nem ajánlatos azoknak megnézni, akik nem ismerik az öniróniát. Egy forró délután vagy esős este elütésére tökéletesen alkalmas, akár egyedül, már csak a színészek miatt is. Mert azért az alábbiak neve csak jelent valamit... Ha mást nem, hát hogy jól játsszák el, amit el kell, legyen az bizonytalan férj, kapcsolatfüggő szingli, tapasztalt vadász vagy romantikus álmodozó. Mindenki magára ismer majd.
Nem kellesz eléggé - He's just not that into you [2009]12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 129 perc
IMDB értékelés: 6,5 (18 167 szavazat alapján)
Színészek: Ben Affleck, Scarlett Johansson, Jeniffer Conelly, Bradley Cooper, Jennifer Aniston, Justin Long, Drew Barrymore
Trailer
2009. júl. 4.
Történet egy kicsinek nagy dolgokról [Zuhanás]
Nos, első bejegyzésem a legutóbbi filmélményem lészen. Azaz nem is, mert az a Jégkorszak 3 volt... De azt hiszem, azt mindenki ismeri, vagy ha nem, az első kettő részről biztos hallott már. Viszont a Zuhanásról valószínűleg a filmezők zöme nem. Sajnos.
Nekem volt szerencsém megnézni tegnap előtt - először. A rátalálásának története annyi, hogy a port.hu (általam igencsak kedvelt) fórumán cikáztam, mikor eltévedtem a Mrs Pettigrew nagy napja című angol vígjátékhoz, amit egyik ismerősöm kért le tőlem, és végigböngésztem a színészlistát. Megláttam Amy Adamset, őt ismerem, oké. Tovább, tovább, igen... Lee Pace. Hijj, de ismerős, de honnan? Ja igen, az a gagyesznak tűnő színes sorozat a viasaton! Katt rá. Filmjei: ... Zuhanás ... És akkor leesett, hogy én azt mennyire meg akartam nézni anno. Hogy miért? Rejtély, de meg akartam. Felfrissítettem emlékeim, és milyen jól tettem!
Már a trailer alatt elfogja az embert az az érzés, ami végül is becsábítja a fotelbe egy adag rágcsálnivalóval meg nagy adag innivel. Gyorsan le is töltöttem, ahogy a gép bírta. Megnézésére mégis csak éjjel 11-kor jutott időm, gondoltam az előzetes alapján, hogy valami mesébe szőtt akármi lesz, szép szép, elpihenni épp alkalmas, utána jót alszom. Hát a fenét.
Már ahogy a film kezdődik, csodálatos (lassított, fekete-fehér) képek, gyönyörű zene (Beethowen). Már itt megállt a kezem a szotyi felett, aztán egyből belecsapva a lényegbe jött a film története, és mint kiderült, a kezdő képsor volt az egész alapja.
A történet röviden: Roy, a kaszkadőr szíve hölgye iránti csalódottságában leveti magát egy hídról, rosszul esik, és ugyanabban a körházban landol, ahol Alexandria, a bevándorló kislány, akinek narancsszedés közben eltört a karja. 1920-as évek, Los Angeles, nyár. Roy deréktól lefelé lebénul, plusz sajog ugyebár a szíve rendesen, de ez csak később derül ki. A kislány egyik eltévedt levele beszáll hozzá az ablakon, aki visszaköveteli azt. Így ismerkednek meg. A férfi végülis Alexandria nevének eredetével kezdi a mesélést, Nagy Sándor kalandjai, hasonlók, de magához édesgeti egy izgalmas epikus történet ígéretével, így az öt éves kislány minden nap visszamegy hozzá. De nem tudja, hogy a játék csak arra megy ki, hogy Roy gyógyszert lopasson el vele, és öngyilkos legyen. A mese, ami bár elég gyermeteg (lényegében 5 bosszúállóról szól, mind különböző figura, egy gonosz kormányzó ellen indulnak), gyönyörű színekben pompázik, csodálatos tájakon játszódik (mind létező táj, semmi számgépes grafika!), egyre lendületesebbé, egyre személyesebbé válik, ahogy a két ember végül is barátságot köt. Mindeközben betekintést nyerhetünk mind Alexandria, mind a kaszkadőr múltjába, és a mese szereplőinek sorsa is párhuzamba állítódik a film során előbukkanó személyekkel, akik ismerősek lesznek innen-onnan már, és ahogy komolyodik a valóságban a helyzet, úgy lesz egyre zaklatottabb a történet, és végül levonhatjuk a következtetést arról a bizonyos könnyebbik útról.
A Zuhanás lényegében a barátság, a kitartás, a ragaszkodás és a hazugságok meséje. Meg hogy nem minden történet végződhet végződik happy end-del. Attól függ csak, ki meséli.
Én egy tizes skálán kilencet adtam neki, mert én komolyan rövidnek találtam annak ellenére, hogy 117 perces. Egy percig sem unatkoztam. A színészek fantasztikusak, és bár szinkronosan nem láttam, Lee Pace hangja olyannyira kifejező és kellemes, hogy vétek lenne elrontani a szinkronnal (ami M.O.-on elsőosztályú, jól tudom mert tényleg), és a kislány akcentusát sem szabad elnyomni. Nagyon édes. :)
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a "vegyes" sztorikat, ahol megcsillan némi humor, van igényes színészi játék, szemet gyötrő színek és helyek, meg lelket gyötrő helyzetek. Annak nem,aki nem szereti átélni és átérezni a filmeket. Dehát van ilyen?:D
A Zuhanás nekem annyira tetszett, hogy másnap használhatóbb állapotomban még egyszer megnéztem, még inkább megfogott és csak azon tudtam bosszankodni, hogy miért nem láttam én ezt moziban...
Ajánlott zene: Rob Costlow - Down the road Szerintem passzol hozzá, patetikus, dallamos.
Már a trailer alatt elfogja az embert az az érzés, ami végül is becsábítja a fotelbe egy adag rágcsálnivalóval meg nagy adag innivel. Gyorsan le is töltöttem, ahogy a gép bírta. Megnézésére mégis csak éjjel 11-kor jutott időm, gondoltam az előzetes alapján, hogy valami mesébe szőtt akármi lesz, szép szép, elpihenni épp alkalmas, utána jót alszom. Hát a fenét.
Már ahogy a film kezdődik, csodálatos (lassított, fekete-fehér) képek, gyönyörű zene (Beethowen). Már itt megállt a kezem a szotyi felett, aztán egyből belecsapva a lényegbe jött a film története, és mint kiderült, a kezdő képsor volt az egész alapja.
A történet röviden: Roy, a kaszkadőr szíve hölgye iránti csalódottságában leveti magát egy hídról, rosszul esik, és ugyanabban a körházban landol, ahol Alexandria, a bevándorló kislány, akinek narancsszedés közben eltört a karja. 1920-as évek, Los Angeles, nyár. Roy deréktól lefelé lebénul, plusz sajog ugyebár a szíve rendesen, de ez csak később derül ki. A kislány egyik eltévedt levele beszáll hozzá az ablakon, aki visszaköveteli azt. Így ismerkednek meg. A férfi végülis Alexandria nevének eredetével kezdi a mesélést, Nagy Sándor kalandjai, hasonlók, de magához édesgeti egy izgalmas epikus történet ígéretével, így az öt éves kislány minden nap visszamegy hozzá. De nem tudja, hogy a játék csak arra megy ki, hogy Roy gyógyszert lopasson el vele, és öngyilkos legyen. A mese, ami bár elég gyermeteg (lényegében 5 bosszúállóról szól, mind különböző figura, egy gonosz kormányzó ellen indulnak), gyönyörű színekben pompázik, csodálatos tájakon játszódik (mind létező táj, semmi számgépes grafika!), egyre lendületesebbé, egyre személyesebbé válik, ahogy a két ember végül is barátságot köt. Mindeközben betekintést nyerhetünk mind Alexandria, mind a kaszkadőr múltjába, és a mese szereplőinek sorsa is párhuzamba állítódik a film során előbukkanó személyekkel, akik ismerősek lesznek innen-onnan már, és ahogy komolyodik a valóságban a helyzet, úgy lesz egyre zaklatottabb a történet, és végül levonhatjuk a következtetést arról a bizonyos könnyebbik útról.
A Zuhanás lényegében a barátság, a kitartás, a ragaszkodás és a hazugságok meséje. Meg hogy nem minden történet végződhet végződik happy end-del. Attól függ csak, ki meséli.
Én egy tizes skálán kilencet adtam neki, mert én komolyan rövidnek találtam annak ellenére, hogy 117 perces. Egy percig sem unatkoztam. A színészek fantasztikusak, és bár szinkronosan nem láttam, Lee Pace hangja olyannyira kifejező és kellemes, hogy vétek lenne elrontani a szinkronnal (ami M.O.-on elsőosztályú, jól tudom mert tényleg), és a kislány akcentusát sem szabad elnyomni. Nagyon édes. :)
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a "vegyes" sztorikat, ahol megcsillan némi humor, van igényes színészi játék, szemet gyötrő színek és helyek, meg lelket gyötrő helyzetek. Annak nem,aki nem szereti átélni és átérezni a filmeket. Dehát van ilyen?:D
A Zuhanás nekem annyira tetszett, hogy másnap használhatóbb állapotomban még egyszer megnéztem, még inkább megfogott és csak azon tudtam bosszankodni, hogy miért nem láttam én ezt moziban...
Ajánlott zene: Rob Costlow - Down the road Szerintem passzol hozzá, patetikus, dallamos.
Zuhanás - The Fall [2006]12 éven aluliaknak nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 117 perc
IMDB értékelés: 8,0 (24 239 szavazat alapján)
Színészek: Lee Pace, Catinca Untaru, Justine Wadell
Trailer
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
