Egy újabb isteni szuperhős [Thor]

Tudni kell rólam, hogy a valóságtól minél elrugaszkodottabb egy történet, minél több benne a fantasy elem, én annál jobban szeretem. A szuperhősös-mutánsos sztorik épp ezért kötnek le szinte kivétel nélkül, de a Thor most valamilyen szinten új eleme a „gyűjteményemnek”: most nem egy génkezelt, fertőzött vagy szuperintelligens csodabogár, hanem egyenesen egy isten csöppen az emberek közé, majd menti meg látványosan és bölcsebbé válva a világot. Még ha ezúttal nem is a miénket.

A történet röviden – elég bonyolult, mivel annak ellenére, hogy nem egy mély cselekményről van szó, elég sok minden történik benne, de nagy vonalakban azért menni fog. Végeredményben leginkább talán a hamarosan a mozikba kerülő Zöld Lámpás sztorijához hasonlít, mivel itt sem egy földi halandóból válik hős, ugyebár, hanem mindjárt egy egész univerzum ismeri meg Thort, már ha eddig nem hallottak róla.
Valószínűleg sok embernek hangzik ismerősen a Loki vagy az Odin név, akiket mi, az egyszerű földi halandók ma már csak legendáknak és skandináv meséknek hiszünk, és eszünkbe sem jut, hogy egy másik dimenzióban, univerzumban, nevezzük, aminek akarjuk, bizony még mindig élnek ezek a legendás alakok, akik egykor megmentették a Föld népét egy másik, Jégóriásoknak nevezett fajtól. Persze attól, hogy istenek, ezáltal pedig jóval többek fizikailag, mint a halandók, nekik is megvannak a maguk bajai, mint például az utódlás kérdése. Odinnak, Thor és Loki apjának is eljön az ideje, és nagyobbik, forrófejű, makacs és harcias fiára, Thorra szeretné hagyni a trónt, aki azonban apja egyik parancsának ellenszegülve megtámad egy másik világot, a legyőzött Jégóriásokét, akik épp királlyá koronázása napján döntenek úgy, hogy megtorolják Odin egy régi háborús lépését, és meglopják Odint. Thor viszont ezzel az akciójával csak azt éri el, hogy apjánál betelik a pohár, és száműzi a Földre, legendás kalapácsával együtt, így esik – szó szerint - Thor halandóvá válva egy fizikus egyetemista, Jane kocsija elé az új-mexikói sivatagba, ahol Tony Stark filmje végén megtalálják Thor kalapácsát is, remélem mindenki emlékszik. Ettől kezdve Thorra rögös út vár, amin megismerkedik a felelősség, a bölcsesség és a szerelem fogalmával is, hogy a végén méltó utódja lehessen Odinnak. Ehhez elég sok mindenen kell keresztülmennie, többek közt rájön, hogy öccse, Loki egy áruló, és egyszer meg is hal, hogy aztán feltámadva, istenként megmentse szerelmét, aztán a Jégóriások bolygóját, és bár semmi sincs ingyen, Thor megtanulja, hogy van, ami megéri az árát.
Ehhez a filmhez őszintén szólva nem fűztem nagy reményeket, amúgy sem vagyok képregény olvasó, csak a megfilmesített változatokat szeretem, de azokat általában nagyon. Chris Hemsworth a Star Trekben már feltűnt, de akkor csak pár percet kapott, nem igazán tudtam eldönteni, milyen színész, csak azt, hogy szőke létére szimpatikus (igen, vannak előítéleteim). Kicsit féltem, hogy olyan lesz, mint a képeken és megjelenéséneken: túl visszafogott, túl semleges, de csalódnom kellett. Thor élettel teli, lendületes figuráját száz százalékosan hozta, és alaposan ki is gyúrta magát, nem beszélve az akciójelenetekről, amiket sokszor ő maga csinált, tisztán látszott. Minden tiszteletem az övé, tényleg. Ráadásul végeztem egy kis kutatást személyét illetően, és sejtéseim igaznak bizonyultak, Chris ausztrál. Nem tudom, miért, de az ausztrál színészekben van valami, amitől a karaktereik tényleg életre tudnak kelni, vegyük például Sam Worthingtont, vagy Hugh Jackmant.
Natalie Portman volt a másik fő-főszereplő. Nem volt eddig a szívem csücske, de a Black Swan óta csökkentek az ellenérzéseim, és a karaktere is egészen jó fej volt, épp eléggé ahhoz, hogy ne Natalie-t, hanem a Jane-t lássam. A mellékszereplők is szimpatikusak voltak, az egész film dinamikus volt, bár nem annyira, mint a Vasember esetében, de hát valljuk be, Tony Starkot nehéz lekörözni… Viszont Thornak majdnem sikerült behoznia, azt kell mondanom. Sokszor kellett nevetnem a film alatt, és a meglepően sok ember velem kacarászott, szóval nem csak nekem volt vicces például a kávézós jelenet, és sok másik. Értékeltem még, hogy nem vitték túlzásba a romantikát, és nem csak egy női karakterben volt „élet” (kösz, alkotók), meg az apró átfedéseket, amik egyre csak felcsigázzák azokat, akik az Avangers filmet várják türelmetlenül. Szó esett Tony Starkról, és aki elég fanatikus, annak feltűnhetett a pár percre megjelenő Hawkeye is, aki elméletben szintén nagy szerepet kap majd a Bosszúállókban.
Ami még pozitívum volt, az a mozis élmény maga. Csak 3D-ben lehetett megnézni, én meg el nem tudtam képzelni, mi lesz ebben olyan, amit muszáj térhatással nézni, de a végén bántam volna, ha lemondok a szemüvegről. Látványos, és ami talán még jobb, végre egy igazán hangos film! A Dolby majdnem levitte a fejem, szerintem kicsit károsult a hallásom a robbantások miatt, de maximálisan megérte. Remegett a kóla az üvegben, a telefon a zsebemben… Ami viszont most nem volt rám nagy hatással, de amit mindig figyelek, a zene. Egy taktust nem tudnék felidézni, ami nem tudom, negatívum-e, mert olyan jellegtelen volt, vagy pozitívum, mert annyira lekötött a film, hogy ilyesmire nem figyeltem. De ezernyi más dolog volt, ami kárpótolt, például Thor otthonának a látványvilága, főleg a három dimenziónak köszönhetően. Csodálatos színek és formák uralták a vásznat, ahányszor csak "hazatértünk", és az egész egyáltalán nem tűnt műnek, sőt, nagyon szépen és igényesen meg volt oldva a dolog.
Szóval még ha a zene hiányzik is a filmből, minden más megvan: látvány, humor, történet, színészi játék, úgyhogy a nyár első szuperhősös filmjét mindenképp érdemes moziban, a vászonhoz közel megnézni, mert szó szerint ütős. És ne felejtsünk el benn maradni, és megvárni, amíg elő nem bukkan Nick Fury a sok-sok név után, akkor is, ha a mozi dolgozói kihessegetnének. Megint csak egy érdekes extra jelenet lesz a jutalma a kitartó ellenállóknak.

Thor [2011]
12 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 114 perc
IMDb: 7,5 [31 661 szavazat alapján]
Szereplők: Chris Hemsworth, Natalie Portman, Anthony Hopkins, Tom Hiddleston, Kat Dannings, Stellan Skrasgard, Idris Elba
Trailer

Csak azért se vagyok isten... [A Titánok Harca]

Sam Worthington új filmjét tűkön ülve vártam. A köztudatba tavaly üstökösként berobbanó ausztrál, mára A-listás sztár a Terminátorban tűnt fel 2009-ben (habár már előtte is voltak filmjei, köztük egy nemzetközi díjat elnyerő dráma, a Somersault). Ott egy ember-robot elegyet játszott, remekül. Aztán jött az Avatar, amiben Jake Sullyt, a veteránt alakította, aki inkább három méteres űrlényként képzelte el a jövőjét. Hála a filmek sikerének, Samnek nem kellett sokáig várnia, hogy jobbnál jobb filmszerepekkel halmozzák el. Az egyik ezek közül az 1981-ben készült, akkor igencsak jelentősnek számító Titánok harca remake-jének főszerepe: Perseus.

A történet röviden: valószínűleg ismerősen hangzik a történelemkönyvekből, esetleg az ógörög mítoszokból. Perseus csecsemőként egy ládában sodródik egy halász hajójához. A ládában ott fekszik édesanyja is, holtan. A halász és a felesége örökbe fogadják, és felnevelik. Úgy szeretik, mint a sajátjukat, pedig van egy vér szerinti lányuk is. Egyik nap, mikor a sokszori sikertelen halászat után Zeuszt és az isteneket szidják, tanúi lesznek, hogy az argoszi katonák tönkreteszik Zeusz gigantikus szobrát, amit persze nem csak ők, de maguk az istenek is először tátott szájjal, aztán természetesen éktelen dühvel fogadnak. Hádész hárpiákat küld rájuk, és a katonákkal együtt Perseus családját is megölik. A néhány túlélő katona Perseust magával viszi Argoszba, ahol a király és a királyné mérhetetlen gőggel regél arról, hogy az istenek tőlük függnek, hatalmuk az embereken áll, épp ezért mostantól az emberek az istenek, és nem átallanak a királylány, Andromeda szépségét nagyobbnak titulálni maga Aphrodité bájainál. Persze ez ismét hibának bizonyul, és Hádész megint megjelenik (Zeusz úgy tűnik, nem igazán szeretett imádott halandói közé vegyülni, eltekintve néhány csinos asszonykától), és alkut ajánl: 10 napon belül, a Napfogyatkozásig választhatnak: vagy feláldozzák a király lányát, Andromedát, vagy a Kráken elpusztítja az egész várost. Majd a királynőt elég gyorsan vén banyává változtatja, bizonyítván, a halálnál nincs szebb dolog. Aztán szó szerint köddé válik, de csak miután ő is, és mindenki más rádöbben, hogy a frissen kifogott halászfiú történetesen egy félisten, akire nem hatott Hádész gonosz kis mágiája betoppanásakor. Ennek örömére, mivel az emberek már nem igazán szeretik isteneiket, bebörtönzik. Ekkor ismerkedhetünk meg Drákóval, a király egyik emberével, aki különösen sötét színben lát minden istent és félistent, és nem állíthatjuk, hogy a szíve csücske lenne a mi Perseusunk. Perseus persze semmit sem ért az egészből, nem hiszi el, hogy ő isten fia volna, ráadásul forog a gyomra a gondolattól. A film során még többször kerül bajba csak azért, mert nem hajlandó elfogadni a tényt, hogy az anyját sikerült egy istentől bekapni a legyet. Ionak azonban, a semmiből felbukkanó csinos lánynak más a véleménye. Elmondja Perseusnak, amit csak tud róla és a származásával járó előnyöket, valamint mesél saját magáról is. Io szintén egy félisten. Elutasította egy isten közeledését, aki ezért örök élettel súlytotta, és kénytelen volt végignézni, ahogy mindenkije meghal körülötte, míg őt elkerülte az idő. Io felajánlja a segítségét Perseusnak, aki elhatározza, hogy szembeszáll Hádésszal, és megöli a Krakent, ezzel meggyengítve az alvilág urát, és megmentve a várost. Io mellé kap még pár segítő kezet a megmaradt katonák személyében, akik viszont egyáltalán nem lelkesednek, mikor a félisten az alvilág gyermeke ellen akarja őket vezetni. Végül persze mellé szegődnek (meg két vadász is), és jó pár kisebb-nagyobb galibát követően eljutnak a Párkákhoz, akik elmondják, hogy hogy lehet elpusztítani a lelketlen és agyatlan bestiát: Medúza tekintete az egyetlen, ami véget vethet a szörnyeteg dühöngésének. Szóval irány Medúza kastélya, ahová kissé macerás eljutni. Az Alvilág szélén van ugyanis. Néhány kevésbé acélos szívű ember leválik a csapatból, a többi meg mind elpusztul a kastélyban. Nem marad más, mint Io és Perseus. Történik ez-az velük és köztük (AZ nem), találkoznak csúnyaságokkal, végül Io is eltűnik a képből, hősünk pedig magára marad. A Kraken előbújik, Perseus is felbukkan, és persze Andromeda a várossal együtt megmenekül. Amerikai film görögben. És a legfontosabb, hogy erről egy percre se feledkezzünk meg.
Az alkotók és a színészek is már régen figyelmeztették a rajongókat, hogy bár nem az a céljuk, hogy szétroncsolják a "klasszikus" hatását és nyomát, hanem hogy másfél óra szórakozást nyújtsanak, mindezt amerikai köntösbe bújtatva. Szép nők, sármos és ügyes pasik kaptak helyet a stáblistán, és egyikük játékára sem lehetett panasz. Sőt, szerintem inkább, mint sok más filmben is, túl lett játszva a legtöbb karakter. Sam Worthington nagyon jól alakít minden szerepet. Komolyan átéli őket, legalábbis ezt az érzést nyújtja, és a többi szereplő is látszik, hogy élvezte a forgatást annak ellenére, hogy egy csomó sérülést összeszedtek, még a nők is. Sok negatív kritikát olvastam a filmről, miszerint nem volt cselekménye, a látvány semmitmondó volt, a színészek rosszul és nem elég hitelesen játszottak. Én ezek közül egyikkel sem értek egyet, bár én nem vagyok sem filmipari munkás, sem kritikus...
Először is: a látvány nagyon is profi volt. 3D-ben néztem, de a film az utómunkálatok során lett digitalizálva, ezért ne várjunk el olyan szintű látványvilágot, mint az Avatarnál, mert akkor bizony csalódni fogunk. Az Avatar forradalmian új, csodálatosan kidolgozott film volt, amit több év alatt forgattak le. A Titánok Harca egy évet igényelt, ráadásul egyszerű, mezei kamerákkal lett felvéve, és nem is animációs film, mint a Fel! volt, és nem is ijesztegetős horror, mint a Végső állomás. Itt néhány jelenet látványosabb a térhatásnak köszönhetően, de azon kívül a filmet én szemüveg nélkül néztem egy idő után, és úgy is élveztem.
Másodszor: a színészek. Már említettem, hogy mi lehetett zavaró a legtöbb ember számára. Nem volt idő szépen kialakítani a szereplők köré azt a légkört, és nem ismertük múltjukat sem, amitől elég hitelesek lehettek volna. Drákóról semmit sem tudtunk azon kívül, hogy meghalt a lánya. Perseus gyerekkorát elintézték egy három perces beszélgetéssel, Io mútjáról sem sok derült ki, Adromeda pedig talán összesen szerepelt nyolc percet az egész filmben. Ha nem fukarkodnak a percekkel, és hozzáadnak még fél órát, sokkal hatásosabb lehetett volna az egész szereplőgárda. Hozzá kell tennem, hogy én nem láttam az eredeti verziót, csak a régebbi Perseust láttam, aki valami csini tógában futkosott, és a fejét csodálatos, birkagyapjú-szerű, sűrű sötét haj pompázott. Ez már elég is volt ahhoz, hogy huszonegyedik századi származásom élesen felsikítson, és a borotvált (igen, ókorban borotvált arcú) de kicsit borostás, tüsi haj típusú hősbe vesse a bizalmát, akin volt némi izomzat is azért...
Harmadszor pedig: a történet. Szintén az idő hiányában kell keresni a hibát. Nagyon jó, érdekes kis karakterek és akció jelenetek voltak beletűzdelve a sztoriba, sok lehetőség lett volna kibontani egy-egy szálat, csak egyszerűen nem volt idő szépen kidolgozni őket. Maga a történet nem volt bonyolult, mégis sokszor támadt olyan érzésem, hogy valamit átugrottunk, vagy kimaradt egy perc a filmből. Ez a szakaszosság zavart egyedül, mert az egésznek zanzásított szaga lett tőle.
Ami pozitívum volt számomra, méghozzá elég erősen, hogy nem volt túl nagy a hangsúly a romantikán. Io és Perseus közt voltak szikrák talán, de inkább barátság felé húzott a dolog. Viszont Andromedának elméletben Perseus karjaiba kellett volna roskadnia, ennek ellenére a végén ment ki merre látott, Zeusz pedig visszahozta halottaiból a csinos Iot Perseusnak, mondván: ha már nem megy fel apucival az Olimpuszra, akkor méltó kísérettel folytassa az útját a földön. Röviden: nesze, itt a kis csini, lássák ám elegen! A másik, ami jó volt, a zene. Hangulatos volt, egyedi, nem túl görögös, nem túl tolakodó, pont jó. Belegondolva sokszor szólt valami, és nem tudnám felidézni a dallamot, de tökéletesen passzolt a jelenetekhez. Maguk a hangok is nagyon jóra sikerültek. Mikor a Kraken kitört a vízből, szinte érezni lehetett a becsapódó vízcseppeket. Pegasus hatalmas szárnyának a csapásaitól huppogott a levegő, a hárpiák sikítozása fülsértő volt. Viszont a szinkron... Imádom Széles Tamás hangját, aki úgy tűnik, Sammel össze is nőtt, ami nem baj, mert remekül passzol hozzá. Worthington hangja eredetiben jobb persze (pláne a tipikus, cukker akcentusa miatt), de most Drákón és Ion kívül a többiek hangja kifejezetten nevetséges volt. Hiába játszott Ralph Fiennes jól, ha Voldemort nyűgös hangját akasztották rá, ami abszolút nem passzol az alvilág urához. Liam Neeson, mint Zeusz szintén nem volt hiteles Helyei László hangján, nem értettem, miért nem a megszokott szinkronszínész beszél. A Medúza kislányos effektjeitől meg felállt a hátamon a szőr... A magyar szinkronokkal nem szokott gond lenni, de ezt a filmet javította volna, ha eredeti hanggal nézhetem meg. Tudom, hogy sokan nem szeretik, ha olvasni kell a film alatt, de sokszor megéri szerintem. Ráadásul a nyelvtudásunk is javulhat. :D
Nos, rövidre zárva: mindenkinek, aki még nem látta, üzenem, hogy ne egy második, ógörög Avatart várjanak látványilag, hanem 100 perc kosztümösnek mondható, amcsi humorral tarkított ógörög mítosz-másolatot, ami ha kikapcsoljuk az agyunkat, és csak szürcsöljük a kólát, kellemes is lehet. Aki meg elégedetlenkedik, annak üzenem, hogy olvasson néha háttér-információkat a mozikba kerülő, ígéretes produkciókról, mert akkor nem úgy ültek volna be a filmre, hogy majd maguk alá pisilnek. Sam Worthington a rendezővel a háta mögött már az elején kijelentette: ez egy tipikus popcorn mozi, amiben nem szabad világmegváltó mondanivalóra számítani, és filmtörténelmi mérföldkőként várni rá, hanem hátradőlni, és élvezni. Szinte garantált a második rész (hogy hogy fogják összehozni, az mondjuk rejtély), de én nem bánom. Szívesen elnézegetném egyszer azt a folytatást is.
Ez a Titánok Harca: egy huszonegyedik századi, leülős-kukoricaeszegetős-csaknézős mozifilm parádés szereposztással, és néhol persze butus viccekkel. Semmi vér, semmi szex, semmi különös durvaság, csak a mozivásznon felvillanó harcolós és menekülős jelenetek, látványos effektek, meg a néző 100 kerek percig. Akinek ez nem elég, az nem tehet mást, mint egy másik terembe, egy másik filmre vált jegyet. Én a film után vidáman csapkodtam a szörnnyé korcsosult bodzabokrokat, magam mellé képzelve egy csapatnyi szoknyás harcost, az égre a fekete Pegazust, és egy jó kis kardot a kezembe... :D Élveztem a filmet, és azt az érzést, ami akkor csitult, mikor én is "harcolhattam" a cserjék ellen. Igen, 19 éves vagyok lassan, de még mindig hiszek a mesék erejében. Nem nehéz ám, csak hagyni kell, hogy az agyunk magától építse be azt, amit lát, és olyanná formálja, amilyenné kedve tartja. Ne erőlködjetek a befogadáson és megértésen, mert akkor ezt a filmet is élvezni fogjátok. Higgyétek el. ;)

A Titánok Harca - Clash of the Titians [2010]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 106 perc
IMDb: 6,2 [16 867 szavazat alapján]
Színészek: Sam Worthington, Gemma Arterton, Liam Neeson, Ralph Fiennes, Mads Mikkelsen, Alexa Davalos
Trailer

Telihold idején jól zárd az ajtót! [Farkasember]

A filmet sajnos csak mozis változatban, letöltve volt lehetőségem megnézni, de igyekszem olyan pozitívan átformálni, és elképzelni a szélesvásznon, amennyire csak tudom. Nem rossz film, még így kamerás felvétellel, néhol recsegő hanggal sem, de azért az biztos, hogy moziban nagyobb élmény lett volna. Persze ez minden filmre igaz, amiben ilyen durva akciójelenetek és ilyen hanghatások vannak.
A történet röviden: Lawrence Talbot egy new yorki színész, akinek meghal a bátyja. Apja és bátyja menyasszonya, Gwen is Blackmoore nevű helyen, a Talbot-kúriában várják őt. Lawrence-szel, mikor megérkezik az "édes otthonba", közlik, hogy bátyját valamiféle fenevad pusztította el, és tépte gyakorlatilag darabokra. A férfi elhatározza, hogy kideríti, valóban a közeli cigánykaraván medvéjét szabadították Benre, a bátyjára, vagy valami, esetleg valaki más szedte darabokra. Nem telik bele sok idő, és a Ben holtteste mellett talált medál elvezeti őt végülis a cigányokhoz, de nem tud meg sok mindent tőlük, ugyanis a rejtélyes fenevad megjelenik, lemészárolja a fél tábort és az odacsődülő rendőröket, akik a medvéért jöttek. Lawrence a szörny nyomába ered, de bár ne tette volna... A bestia ugyanis elkapja, bár nincs ideje elpusztítani, mert elkergetik. Sikerül ugyan megharapnia Lawrence-t, aki nem hal bele a sérülésbe, sőt! Gyanúsan gyorsan regenerálódik, és az orvos értesíti a környékbelieket, hogy a férfivel valami nincs rendben. A sok babonás falusi természetesen azonnal a birtokra csődül, és követelik a megmaradt Talbot fiút, de az apja elűzi őket. Persze kiderül, hogy nem pusztán atyai szeretetből... Az idősebbik Talbot ugyanis jól tudja, hogy fiából is ugyanolyan bestia válik majd teliholdkor, mint ami megmarta. Ezután rövid úton egy csapdának és némi atyai beavatkozásnak köszönhetően biztonságosan és gyorsan elszállítják egy elmegyógyintézetbe, oda, ahol Lawrence kiskorában is be lett zárva egy évre, miután látta anyját, aki elvágta saját torkát. Akkor legalábbis így tűnt... Az intézetben, miután szétkínozták már a férfit, és arról győzködték, hogy agressziója és a bestia tévképzet, meglátogatja az apja, és elárulja neki a nagy titkot: hogy ő a farkasember, aki teliholdkor gyilkol, és egészen a bátyja halálának estééig minden teliholdkor bezáratta magát a szolgálóval egy kriptába. Azon az éjjelen azonban ez elmaradt, és azóta rájött, hogy a szörnyeteget nem is kell megzabolázni, hiszen miért tenné, ha egyszer bestia vált belőle. Lawrence természetesen bosszút fogad, pláne, miután kiderül, hogy anyját is apja ölte meg. Gwen, bátyja volt menyasszonya, aki iránt titokban gyengéd érzelmeket táplált mindig is, Londonban van, és Lawrence tudja, hogy nincs tőle biztonságban. Hiába. Teliholdkor átváltozik, és az intézet orvosai is rádöbbennek, kissé későn ugyan, hogy Lawrence-szel valóban van valami gond, de addigra a férfi már szőrös fenevadként őrjöng, és megszökik, jó pár kibelezett, lefejezett hullát hagyva maga után. Másnap reggel Gwenhez megy, aki (természetesen) szintén szerelmes belé, legalábbis kedveli, és eltökéli, hogy segít a férfin, bármibe is kerül. De a cigányoktól megtudja, hogy ezt a kórt csak egy valami gyógyítja: az ezüstgolyó. Végül apa és fia összecsapnak, és Gwen is szembekerül a farkassá vált Lawrence-szel, és nem választja el őket semmi egymástól, csak egy ezüstgolyókkal töltött revolver. Nem árulom el, mi lesz a film vége.
Maga a történet nekem tetszett. A farkasemberek legendáját már egy csomó film feldogozta (persze nem annyi, mint a most divatos vámpírokét), és valamiért a farkasembereket sosem ábrázolják olyan tökéletesen és ötletesen, mint a vérszívókat, pedig szerintem sokkal érdekesebbek. Én azt szeretem, ha lehet ilyet mondani, hogy ezek a teremtmények sokszor, többször próbálnak uralkodni magukon, amíg a vámpírok meg elegánsan és mindenre tojva szívják a vért, vagy nagy hősiesen csak állatokat gyilkolnak le. A vérfarkasoknak nincs esélyük megállítani azt, ami bennük van, hiába küzdenek ellene. A telihold minden történetben erősebbnek bizonyul náluk. Az a gondom, hogy még egy filmben sem láttam őket olyan kifinomultan ábrázolva, mint a vámpírokat. A Harry Potterben egyenesen borzalmasan festett az a nyeszledék. Ebben a filmben viszont (mint szinte minden), a farkasemberek is retrósra lettek megcsinálva. Busa fej, fekete, rövid orr, emberi testfelépítés és vonások. Viszont nagyon szépen meg volt csinálva az átalakulás, amit többször is mutattak: a csontok eldeformálódása, a fogak növekedése, ami természetesen nem kevés sebbel és vérrel járt, még a szem átalakulása is szépen ki volt dolgozva. De most sem voltam elégedett teljesen, valamiért modernebb felfogásra számítottam... Persze mondom, ez sem volt rossz.
A színészek viszont nekem nagyon nagyon tetszettek. Az idős Talbotot az örökké hátborzongató Anthony Hopkins játszotta, akinél jobbat erre a szerepre nemigen találhattak volna. Benicio Del Torot ugyan még életemben nem láttam másik filmben a borzalmas Sin Cityn kívül, de annyira tökéletesen játszotta Lawrence elveszett, de mégis határozott karakterét, hogy érdekelne más filmje is. Elég érdekesen néz ki szegény fickó, és az elején kifejezetten taszító volt, de a végére igazán szimpatikus lett. Emily Blunt pedig itt is nagyon jól alakított. Mostanában egyre több és egyre jobb filmjei vannak, ő is Hollywood trónjára fog szerintem kerülni szépen lassan, ha be nem választ valami hülyeséget, mint Dennis Quaid...
A film nem egy örök darab szerintem, és én nem is adtam volna neki tizennyolcas korhatárt, annyira nem volt durva, csak véres, de sokkal rondább és léleknyomorítóbb jeleneteket látni némely akár 12-es karikás filmben is. Egy este elütésére kíválóan alkalmas, itt sem kell sokat agyalni, csak figyelni a szép kosztümöket, a remek alakításokat, a jó kis díszletezést, a pompás lovakat a hintók elé fogva, és a teliholdat eltakaró farkasember vonyító és most már klasszikusnak mondható sziluettjét.

Farkasember - The Wolfman [2010]
18 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 102 perc (nem 126)
iMDb: 6,2 [13 552 szavazat alapján]
Színészek: Benicio Del Toro, Anthony Hopkins, Emily Blunt, Hugo Weaving
Trailer

Az istenek Hollywoodba estek [Percy Jackson és az olimposziak]

Istenem, milyen jól esik néhanap olyan filmre beülni moziba, ami nem igényel mindenféle fejtörést...

Ez a film pont olyan volt, és nem rossz értelemben véve. Az elejétől fogva élvezhető, cseppet sem komoly,inkább felszínes, de némi kis értelmet vitt bele az a kevés mitológia, amit beleszőttek. Lehet figyelni közben, és igazából a karakterek is igazán szerethetőek, még ha nem is túl bonyolultak. Nem kellett sokat agyalni azon, mi miért történik, és valójában azt hiszem ez volt az egyetlen gondom. Mert ugyan nem volt a sztori annyira bonyolult, de én még pár perccel megtoldottam volna, hogy mindent részletesen kifejtsek. Lehet, hogy én voltam nagyon letompulva, de az elején nem vágtam pár dolgot, például, hogy miért is Percy-t gyanúsítják Zeusz villámának ellopásával.
A történet röviden: Percy Jacksont egyedül neveli az édesanyja. A srác kábé 17 éves lehet. Különlegessége, hogy baromi sokáig vissza tudja tartani a lélegzetét a víz alatt, de vannak hibái is: diszlexiás és hiperaktív. Egyik nap egy múzeumi körút során az irodalomtanárnője megtámadja, miután szárnyas csúfsággá válik. Ekkor megjelenik az tolószékes töritanár valamint Percy mankós barátja, és elkergetik a hirtelenharagú tanerőt, akiről kiderül, hogy egy fúria. Persze Percy haverja sem mindennapi fickó: szatír, akit a srác védelmével bíztak meg, és aki ezután elviszi őt (elég kalandos úton) a félvérek táborába. Percy ugyanis Poseidon, a tenger istenének fia, ennél fogva különleges képességei vannak, akárcsak sok más társának. A táborban összehaverkodik pár emberrel, és megtudja, miért is akarják kinyiffantani őt, és miért rabolták el időközben az édesanyját, és tartják fogva az Alvilágban. Minden isten azt hiszi, hogy ő lopta el a nagy erejű villámokat Zeusztól, ez pedig háborúval fenyeget, amit az emberiség nagy valószínűséggel nem élne túl. Percy felkerekedik szatír testőrével és újdonsült barátjával, Athéné lányával Annabeth-szel az oldalán, hogy visszaszerezzék az édesanyját, és közöljék Hádésszal (aki a villámért cserébe akarja csak kiadni az anyukát), hogy az nincs náluk. Lucastól, Hermész fiától kapnak egy különleges pajzsot, egy repülő cipellőt Hermész örökségéből és egy térképet, ami elvezeti őket az Alvilágba, aztán útnak indulnak. Jó sok hercehurca után végülis eltalálnak az USA csillogó szívébe, Hollywoodba, aminek felirata alatt bejutnak a Pokolba, visszaszerzik anyucit, és megtalálják a villámot - a Lucastól kapott pajzsban. Mikor épp el akarnák vinni az Olymposra a frissen talált értékes cuccot, ami megszüntetheti a viszályt az istenek közt, megjelenik Lucas, és kijelenti, hogy ő lopta el a villámot, és azonnal kéri is vissza. Micsoda fordulat, mi? Ennek oka pedig csupán a gyermeki sértettség, magyarán szólva, hogy sosem látogatta meg apukája a félvér Lucast Zeusz törvényének engedelmeskedve, így pedig elérné, hogy az istenek végezzenek egymással, ezáltal félvér gyermekeik kerülnének a világ képzeletbeli trónjára. A végén - természetesen - minden jóra fordul, és érezhető a második rész előszele.
Mennyire voltam érthető? Nem nagyon gondolom, valószínűleg azért, mert a film is kábé ilyen szinten jött át legelőször, mert valamilyen oknál fogva én kicsit rágósabb sztorira számítottam, és meglepett, hogy ennyire durván csiszolt a történet. Bőszen kerestem is a fogót. De nincs.
Ami hiányzott nekem, az a Cerberus volt. De komolyan! A háromfejű bestiális kutyát vétek volt kihagyni, ha már fúria, hidra és minotaurusz is ott bulizott...
A film különben pont elég szépen meg volt csinálva, és jó kis szörnyek kerültek elő a poros mitológiai lexikonokból. Az már más kérdés, hogy az alig egy hónap múlva mozikba kerülő Titánok harcában (ami némileg nagyobb költségvetéssel és magasabb korhatárral készült) mindezeket hogy fogják előadni, de a Villámtolvaj jó kis bevezetés volt a komolyabb legendákhoz. Én élveztem ezt is, meseszerű volt, elég fiatal színészekkel, de jó dumákkal és épp elég eléggé keménynek mondható harci jelenetekkel. Ahhoz képest nagyon is durva ütések és pofonok repkedtek, hogy gyakorlatilag csak gyerekek voltak a szereplők. Viszont nekem tetszett pár ötlet, pláne a kivitelezésük és a modern világba való átültetésük.
Ilyen volt például Persephone három gyöngyének megtalálása, amikhez át kellett vágni az USA-n. Ezek a gyöngyök segítik ki a látogató halandókat a marasztaló Hádész karmai közül. Az egyik például Las Vegasban volt, egy tuti kis kecóban, amiben csini csajok osztogatták a lótuszvirágot, és aki belekóstolt a kajcsiba, könnyen elfeledkezhetett a külvilágról. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint a flipperező csávó, aki 1971 óta játszott a géppel, miközben tömte a fejét a virág alakú finomsággal és legeltette a szemét a felszolgálókon. Na, kik lehettek az édes és kedves hölgyemények? Naná, hogy a szirének, akik már letettek a dalok általi megbűvölésről, mivel gondolom rájöttek, hogy Miley Cyrussal nem vehetik fel a versenyt. Vagy ott volt Hermész cipője, ami nem az ógörög szandálszerű lábbeliként jelent meg, hanem fekete Converse-dorkóként. Vagy maga a Pokol, meg ahogy kinézett. Sajnos elég rövid ideig mutatták, de látványos és ötletes megoldás volt.
Szóval voltak ebben vicces és mutatós pillanatok, szívhez szóló és megragadó annál kevesebb, de nem is ez volt a lényeg. Ez egy kellemes kis kalandfilm, két óra elütésére egy fárasztó nap után tökéletesen alkalmas (és nem is tűnik annyinak).
Na jó, őszintén szólva felnőtteknek nem ajánlom mozizni, csak ha tényleg agykikapcsolásra vágynak és görög neveket akarnak hallani 110 percen keresztül, miközben Pierce Brosnan ló altesttel vágtat be a vászonra, esetleg jó napot akarnak szerezni a 10 éves fiúknak, aki él-hal a kardokért. Korombelieknek (16-22) akkor, ha szeretik a vagdalkozást, esetleg figyelemmel szeretnék kísérni a jövő ígéretesnek titulált színészpalántáit, akik itt elég jól teljesítettek, esetleg emlékeznek még Boromirra, azaz Sean Beanre, és hiányolják a mozivászonról. És Uma Thurman is emlékezetes, mint Medúza. Az ennél fiatalabb korosztály nagyra értékelheti a sok tüzet, robbantást, ütést-vágást, a szépszemű fiúkat és jó alakú csaj(oka)t. Mondjuk annak, akivel megnéztem, a szatír jött be. Hát van ilyen...
A moziban mellesleg összesen hárman voltunk. Egyikünk a jegyszedő. És ennyire azért nem mondanám rossznak a filmet. Én adnék neki egy hetest a tízes skálán. Voltak benne elég butus dolgok is, valamiért az ilyeneket nem lehet kihagyni egy gyerekeknek szánt akciófilmből, ezt sajnos el kell ismerni, meg néha ratyik és erőltetettek voltak a poénok is.
A film különben egy Rick Riordan könyvön alapszik, ahol a főszereplő - kapaszkodni! - 12 éves. Gondolom ezért csapott le a sztori megfilmesítésére Chris Colombus, a HP filmek első részének atyja is. Bukik a gyerkőc-sztorikra. De a filmben? Egy fél évtizeddel "öregebb" a srác, gondolom hogy a kiscsajoknak is legyen valami jó a vásznon... A főszereplőt a Gamerben láthattuk mostanában, ahol tetszett az alakítása, az előtt pedig a Jack és Bobby című sorozatban játszotta a fiatalabb testvért. Azóta eltelt 6 évnyi, több filmszerepnyi és kábé negyven centinyi idő.
Öregszünk...

Villámtolvaj:Percy Jackson és az olimposziak - Percy Jackson & the Olympians: The Lightning Thief [2010]
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 121 perc
IMDb: 5,9 [12 661 szavazat alapján]
Színészek: Logan Lerman, Brandon T. Jackson, Alexandra Daddario, Jake Abel, Sean Bean, Uma Thurman, Pierce Brosnan, Rosario Dawson, Melina Kanakaredes
Trailer

Avatar

Ebben a szent pillanatban estem be a kóterajtón, és már nyitottam is ki drága kis barátomat, Leptopot, hogy mindenkinek, akinek összességében baja van a filmmel, virtuálisan a földbe döngöljem a fejét, majd megkérdezzem: mégis mi?

Aztamindenit.Az odaúton azért vigyorogtam, mert izgultam, most azért vigyorgok teliszájjal, mert nem csalódtam! Óóó nem nem. Annyira jó volt, mint ahogy vártam, a nagyon jónál épp egy kicsit... JOBB. :D El kell-e mesélnem még a történetet röviden? Na jó.
Szóval adott egy távoli bolygó, a Pandora. Az élővilág gyönyörű és gazdag, a flóra és a funa elképzelhetetlenül bonyolult és veszélyes. 2154-et írunk (ezt egy videónaplóból tudjuk meg), eléggé a jövőben vagyunk. A Föld növényzete kipusztult, az energiahordozóink kifogytak, a megoldás a Pandora bolygón található nagy enegiájú kőzet. Ebből a kőből a legtöbb a Pandorát lakó na'vi nép otthonául szolgáló hatalmas fa alatt van. Az emberek ezért az Avatar-program keretei közöt emberi és na'vi DNS-ből alkotnak pár embernek egy na'vi avatart, egy távirányítású testet, amit az elméjükkel egy gép segítségével irányíthatnak. Jake Sully, egy leszázalékolt tolószékes veterán a meghalt ikertestvére helyett lép a programba. Jake és pár másik tudós is kap ilyen testet. A feladatuk, hogy megismerjék ezeket a három méteresre nőtt, intelligens, emberszabású kék lényeket, és megértessék velük, miért vannak ott. A program elég sok éve tart már, mikor Jake csatlakozik. Az egyik katonai vezető, aki a kő megszerzésért van szerződtetve, alkut ajánl neki: ha segít megismerni neki a na'vikat, jelent neki a program haladásáról, cserébe kap egy új gerincet (ami nem olcsó), és ismét járhat - a saját lábán. Jake persze belemegy, és a dolog halad is. Megtanulja nagy nehezen a na'vi nyelvet, a kultúrát, az eszméket és a gyakorolatban is elsajátít dolgokat: a repülést egy különleges állat segítségével, ami csak egyszer választ hátast magának; a vadászatot; a lovaglást egy hatlábú lényen és végül - hát igen - a na'vi törzsfőnök lányával egymásba szeretnek, és amit a nép egy ideig érthető módon nem szívesen vesz tudomásul. A dolog azért macerás, mert a na'vi avatarból ki kell lépnie enni-inni meg ilyenek, ráadásul három hónapig küzd azért, hogy megismerje a na'vikat, a végén pedig befuccsol a dolog azzal, hogy el kell mondania, miért is van ott: kell a kő, a na'viknak pedig, ha élni akarnak, költözniük kell. Erre persze pipa lesz az egész kék banda, és a frissen teljes jogú na'vivá kinevezett Jake-et le is fokozzák árulóvá na'vi és emberi körökben is. Közben megérkezik az embersereg, lerombolják a szép nagy fát, a a kék bennszülöttek pedig mennek Ejvához, egy fa szerű lényhez imádkozni a jövőjükért. Korábban azért vitte Neytiri (a lány) Jake-et a törzshöz, mert Ejva magjai megjelölték, ezzel pedig valamire kiválasztották Jake-et, aki persze nem adja fel, a végén győz a jó, habár sokan a történetből ezt nem érhetik meg. Nem akarok többet mondani, mert egyrészt hosszú lenne, másrészt nem akarok poénokat lelőni. Igaz, olyan sok nincs is.
A film épp ezért nem a történet miatt a legjobb. Tényleg Mátrix és Pocahontas mix, de ettől függetlenül mégis olyan, mintha még nem láttam volna. Sikerült úgy előadni, mintha valami tök új és eredeti lett volna. Romantikus, van benne humoros duma (néhol mondjuk kicsit eldurvul a szleng, dehát haladni kell a korral), és a végén egy állatnagy harcos jelenet, ami jórészt a levegőben zajlott, és 3Dben igencsak nagy látványt nyújtott. Össze van ez rakva, a történet maga is megállná a helyét. Szól ez mindenféle bölcs dologról, az alapigazság, hogy a szerelem nem válogat, itt is központi helyzetben díszeleg. Ennek ellenére meglepő volt a férfiak reakciója (mániám, hogy a moziból kijövet rátapadok az előttem menőkre, és kihallgatom őket). Ugyanis a romantika bejött nekik! James Cameronnak tényleg sikerült elérnie, hogy a pasik rákattanjanak a na'vi lányra... Őrület. Sőt, a barátnőmnek a megkékült Sam Worthington is bejött. Nekem eredetiben jobban tetszik, a maga 180 akárhány centijével, habár belegondolva három méteresre nőve sem volt rossz... Na mindegy. A lényeg, hogy a karakterek mindegyike ismerős volt talán innen-onnan, de szerethető, megérthető és némelyik utálható. A sok szereplő ellenére a 160 perc alatt (ami őszintén mondom, még kevésnek is tűnt) sikerült azért eléggé kidolgozni a jellemeket. De.
Bizony de, mert a látvány, na azt nem lehet überelni, az biztos. 3D-ben néztem, ez tény, de hát szerintem két dimenzióban is jó (lent). Annyira részletes, ötletes és egyedi a sok állat és növény, hogy csak néztem. Olvastam, hogy az egekig dicsérték Pandora világát, de nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire fantasztikus lesz! A 3Dnek köszönhetően ráadásul - bár nem IMAXben néztem - mintha ott ugrabugráltam volna én is a veszélyes magasságokban, nekem röpködtek volna a bogarak, és a többi. A Végső állomáson nem kaptam ennyit hátra a fejem a 3D miatt, pedig itt nem arra gyúrtak, hogy ijesztegessék az embert. Talán épp azért volt hitelesebb, mert a lógó indák, egy bogár, a magasság és zuhanás sokkal életszerűbb, és többször hajolok el egy faág elől, mint egy kiröppenő autóalkatrész elől...
A na'vik mellesleg mind, egytől egyig színészek voltak, mondom annak, aki nem tudja, hogy készült a film. Ugyanazzal az eljárással csinálták őket, mint Gollam anno a Gyűrűk Urában. Tudjuk, ugye? A cuccok az arcon, fura ruha a testen, amitől átveszik a mozgást és mimikát. Ettől lesz még jobb a film: hogy a színészek még na'viként is színészkedtek, méghozzá nagyon jól. Neytiri, a főszereplő lány, Jake szerelme például emberként egyszer sem jelenik meg, mégis nagyon jól játszik. Nem áll a földönkívülire a szám, mert a na'vik olyan szépre és szimpatikusra lettek megformálva, hogy sokszor emberibbek voltak, mint a kapzsi kitermelők.
A szinkronnal sem volt semmi baj, pedig rettegtem, komolyan, az előzetes alapján borzalmas csalódásra számítottam. Worthington hangja ugyanaz volt, aki a Terminátorban, (Széles Tamás) és az nagyon is passzol hozzá. A többieket is eltalálták, a szokásosakat alkalmazták, de azért jobban fogom szeretni eredeti hanggal - már ha lehet ezt a lelkesedést fokozni.
A zene is jó volt különben. Hála Leona Lewisnak, akinek a hangját különben szeretem, úgy éreztem, nem lesz valami hiteles a dolog. Mégis jó volt, nagyon is. Itt a témát adó dal, filmből kivágott jelenetekből készült klippestül. Maga a zenei téma nagyon passzolt, volt pörgős, drámai, romantikus, vidám, ami épp kell. Hallottam már ugyan jobbat is, de remekül illett ide.
Nagyon nehéz most bármit is mondanom érthetően, itt ülök Leptop előtt, kavarognak a gondolataim, Pandora színei-formái, Sam Worthington játéka lenyűgöznek. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de szerintem nagyon jó színész. A Terminátort is ő vitte? Bár nagy favorit Christian Bale, simán hozta Worthington is a szintet. Sőt!
Kíváncsi leszek, hogy vajon mennyi díjat fog beszedni a film. Én elég sokra tippelek, szerintem meg is érdemli. A történetbe tényleg bele lehet kötni, de csak egy kicsit, minden más fantasztikus volt. Tényleg. Komolyan. Tényleg. Nagyon. Másról ömlengtem már többet is, ami meghatott vagy leütött lelkileg, de ez a film nem csak érzelmileg hat, hanem vizuálisan is, közben mégis minden érzelmet megtornáztat az emberben. Mi sem jobb példa erre, hogy felnőttek és gyerekek, nők és férfiak is szájtátva másztak ki az ülésből, és nem nyújtózkodtak vagy panaszkodtak a hossz miatt. Az Avatar nem nyálas, nem véres, nem eldurrant, nem erőltetett, nem lapos. Sci-fi, dráma, fantasy, akció egyszerre és egyik sem. Ez az Avatar, és nagyon-nagyon jó.
Szerintem.

Avatar. Szerintem.

//Kiegészítés - 2009.12.19.
Tegnap megnéztem két dimenziós változatban is. Még mindig le vagyok nyűgözve, még mindig vigyorgok. Mindenkit biztosíthatok róla: így is megéri megnézni. Én először nem IMAXben néztem, hanem egyszerű 3D-ben, de így is fantasztikus volt, alig 24 óra múlva, szimpla vászonon. Mindenkinek érdemes lenne megnéznie. Jön a karácsony, emberek! Lepjük meg magunkat egy mozijeggyel, ami elrepít Pandorára. Jobb, mint Hawaaii! //

Avatar [2009]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 161 perc
IMDb értékelés: 8,4 (229 718 szavazat alapján)
top helyezés: 25/250 - már most! (4 nappal premier után)
Színészek: Sam Worthington, Zoe Saldana, Sigourney Weaver, Stephen Lang, Michelle Rodriguez, Giovanni Ribisi - akinek ma van a szülinapja ;)
Trailer

Sötét éjszaka [Újhold]

Ahogy mondtam, most újholdolok egy kicsit.

Az elmúlt évek nagy hisztériája lett Stephenie Meyer (eddig) négy részes könyvsorozata, a Twilight Saga. Én is bekaptam a horgot tavaly, de valamilyen isteni sugallat hatására még azelőtt elolvastam a könyvet, hogy a film megjelent volna. Egész egyszerűen láttam a Bookline-on (akkoriban még több pénzt költöttem könyvekre, mint mozira), és tetszett a sztori, gondoltam vámpírok meg miegymás, Anna Rice és társai, csak jó lehet. Jó is volt, csak nem úgy ahogy vártam. Természetesen kölcsön adtam másnak is (én fedeztem fel elsőnek a környezetemben), és bár tetszett nekem is nagyon, azt a tömeghisztériát, amiit már a könyv is okozott, ezért nehéz volt elhinni... És akkor jött a film. Jesszusanyám. Sikító lányok, őrjöngő nők a kasszáknál. Két barátnőmmel néztem meg, még jó, hogy nem középen ültem, mert így tudtak egymás nyakába olvadozni, én pedig igyekezhettem a vászonra és nem Edward mosolyára koncentrálni. Kristen Steward játéka, emlékszem, valami iszonyatos módon irritált. Az állandó szempillarebegtetés, a szájnyitogatás, a levegőkapkodás rettenetes volt. Robert Pattinson viszont kellemes csalódás volt, be kell vallanom. Összességében azért rám is hatott a tömeg, én is szerettem a történetet, érdekes volt a szerelmes-érzékeny vámpíros dolog, úgyhogy gyors oldalszerkesztésbe kezdtem.
[Azóta is elég sikeres. Itt meg lehet lesni. Reklám vége. xD]
Aztán jöttek a kalózfordítások, angol nyelvű ebookok böngészései, végre-valahára pedig magyarul is az Újhold! Nekem annyira nem tetszett könyvben, filmben viszont véleményem szerint klasszisokkal jobb volt, mint az Alkonyat, amit egy olyan nő rendezett, aki szerelmes volt Robert Pattinsonba vagy Edwardba, ezt még nem sikerült tisztázni.
Habár úgy hiszem, kevesen vannak, akik ne ismernék, de íme a történet nagyon röviden:
Bella és Edward közt dúl a láv, ámde Bella öregszik, vámpírbarátja pedig nem, ez pedig elég érzékenyen érinti a lányt, de születésnapi bulit szervez neki természetesen a halandóságot pozitívumnak felfogó Cullen család. Egy ajándék kibontása közben azonban Bella megvágja az ujját, Jasper pedig, aki azért még rácuppanna az emberekre, megkísérli szárazra szívni Bellát, ezt azonban öccse nem nézi jó szemmel, és kerekedik egy kis pervatvar, aminek a végső következménye, hogy a Cullen család inkább elköltözik jó messzire az ínycsiklandozó Bella Swan közeléből.
Bella ezért természetesen mély depresszióba esik, egyetlen segítsége Jacob Black, az indián srác, aki egy évvel fiatalabb ugyan nála, de elég érett a feladathoz. Jól kijönnek egymással, Jacob túlontúl is szeret Bella közelében lenni, de a lányt ez láthatóan alig zavarja, legalábbis önző módon próbál ezen átnézni. Egész jól sikerül Edwardról elterelnie a figyelmét (habár rájön, hogy adrenalinlöket idején látja őt maga előtt), mikor a megemberesedett Jacob egyszer csak lerázza, minden magyarázat nélkül. Újabb tragédia, újabb gondok. Eközben egy hosszú történet után rádöbben, hogy Jacob vérfarkas, és az a Victoria, aki vadászik rá, hát... Még mindig vadászik rá. Bella azonban egyedül van, magyányos és fél is szegény. Nincs más választása, visszamenekül Edward látomásához, és hogy kapjon egy kis adrenalint, leveti magát egy szikláról, egyenesen a jeges tengerbe. És ekkor megjelenik Jacob, és megmenti. Szóval Bella rájön, hogy vámpírt ugyan nem kaphat, de van helyette vérfarkas. Tök jó!
Éééés ekkor beállít Alice, Edward nővére, és nagyon boldog, hogy Bellát élve találja, ugyanis neki látomásai vannak, amikben csak annyit látott, hogy Bella úszóleckét vesz, és az nem igazán megy neki. Eztán pedig egy végzetes félreértés, egy temetés és egy rövid de velős telefonbeszélgetés folytán Edward öngyilkos akar lenni, mivel ő úgy tudja, Bella meg is halt, ő pedig nélküle nem akarélni, vagy létezni, vagy amit a vámpírok csinálnak. Uccuneki, Bella és Alice elindulnak Volterrába, ahol a vámpírok "fejedelmei", a Volturi élnek, mert Edward hozzájuk fordul öngyilkossági hajlamával. Ám a Volturi túl értékesnek találja gondolatolvasási funkciója miatt, és elutasítja a kérést, ezért Edward úgy dönt, hogy akkor rákényszeríti őket, és kisétál az emberek közé a verőfényes napsütésben, ahol ugyebár ragyogni fog, mint egy nagy darab gyémánt. Bella és Alice egy sárga Porshe segítségével végszóra érkezik, de a Volterra is meginvitálja hősnőnket egy kis csevejre, ahol aztán ultimátummal és egy kis elfenekeléssel elengedik őket. A feltétel: vagy a Cullenek átváltoztatják Bellát a legközelebbi látogatásig, vagy kénytelenek lesznek elpusztítani az emberlányt, ami vétek lenne különös képessége miatt: a vámpírok képességei -gondolatolvasás, emlékolvasás, fájdalom okozása mentálisan, érzékeltompítás - nem hatnak rá. Edward otthon biccent is a felkérésre, de csak ha Bella előbb hozzámegy. Az utolsó jelenet a "leánykérés", az utolsó képkocka pedig Kristen Steward döbbent ábrázata. Gyönyörű.
Olvastam több kritikában, hogy Taylor Lautner játékát szapulják benne. Hát pedig szerintem igencsak jó volt. Sőt, tökéletesen passzolt. A Volturit játszó színészek, köztük Dakota Fanning, akinek nagy jövőt jósolok, abban a pár percben is fantasztikus volt. Komoly vámpírrá tudtak átlényegülni, minden mozdulatuk és mimikájuk profi volt, és érdekes módon mellettük még Kristen Steward is megtáltosodott, és csukva tartotta a száját, habár sikítani még mindig nem tud rendesen, pedig alaposan a földbe döngölték szívszerelmét.
Hajh, hát nehéz szólnom objektíven, szubjektíven pedig vegyes érzelmeket táplálok a történet iránt. Könyvben rosszabb volt, mondhatni unalmas. Az még unalmasabb, hogy a nőneműek ellepték a mozit, az a kevés pasi meg, aki bejött, mind egy csaj karján lógott. Szerencsétlenek... A színészi játékokkal én meg voltam elégedve. Tetszett, hogy nem volt benne túl nagy színész, kivéve talán Dakotát, és a farkasfiúk is jók voltak annak ellenére, hogy még életemben nem hallottam a srácokról. A színek melegebbek voltak - gondolom a testhőmérsékletileg is forróbb farkasok központi szerepének köszönhetően -, és az operatőri munka is valahogy más volt. Mindenesetre nekem sokkalsokkalsokkal jobban tetszett ez, mint az első rész - de szigorúan csak filmben. 8/10 volt nekem.
Manapság a tvájlájtfanok közt megy ez a team-dolog, hogy most akkor "te Team Edward, Team Jacob vagy, esetleg Svájc?". Értelemszerűen a Svájc a köztes megoldás. Én a film után asszem Team Jacob lettem. Ez van.
Régen imádtam a vámpíros történeteket, elbűvöltek ezek a nemes de félelmetes, elegáns szörnyetegek. Anne Rice történetei magával ragadóak, Lestat, a vámpír a kedvenc kötetem. Viszont ebben a történetben a vámpírok nyálasak... Puhányok. Rendes a Cullenektől, hogy nem mészárolják le Forks népét, de azért mégis... A vérfarkas banda legalább heves volt, erős, ahogy egy vérfarkasnak lennie kell. A Volturi volt a legvámpírosabb, és ők tetszettek is. Kemények voltak, és veszélyesek. Több gonosz kellene egy kicsit ide, ezért várom a harmadik rész megfilmesítését, aminek a végén harc is lesz, sok vámpír sok farkas ellen, és nem csak romantika. Nem kell félreérteni, romantikus alkat vagyok én azt hiszem, de hogy vámpírok lefejeztessék magukat egy csaj kedvéért... Cöh.
Na mindegy. Még mindig szeretem a vámpírokat, de a vérfarkas-tempó szimpatikusabb. Lehet, hogy azért, mert kiskoromban is inkább négykézláb mászkáltam, és nem a rokonok nyakát harapdáltam?

Újhold - New Moon [2009]
12 éven aluliak számára megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 130 perc
IMDb értékelés: 4,6 [60 734 szavazat alapján]
Színészek: Kristen Stewart, Robert Pattinson, Taylor Lautner
Trailer

Harry Potter - hatodszor

Tegnap volt szerencsém (?) megtekinteni a Harry Potter és a félvér herceg című legújabb Hollywood-szuperprodukciót, amit körülbelül olyan mértékben vettek a szájukra az emberek, mint a közeledő világvégét vagy Micheal Jackson halálát (R.I.P.). Amerikában bejutott már első napján a történelem 5 legjobban nyitó filmje közé, olyan művek mellé, mint pl a Titanic, a Sötét Lovag vagy a Gyűrűk Ura harmadik része, amik - ismerjük be - valóban jó filmnek és adaptációnak is számítanak. Nyitó napján azonnal a legjobb bevételt tudhatta magáénak nem csak a HP-filmek között, hanem minden idők filmjeinek listáján is előkelő helyet szerzett ezzel. Ennek ellenére én nem voltam megelégedve... Cseppet sem.

Arra számítottam, hogy beülök jó két és fél órára a terembe, meenkülve a 45 fokos hőség elől, és utána azonnal váltok egy jegyet egy második körre. Aztán eszemben sem volt.

A történet röviden (annak, aki nem ismerné, és nem olvasta, mert ez most a KÖNYV története nagy vonalakban, amiből még így is sikerült egy csomó mindent kihagyni, vagy elértelmetleníteni, és amit kiegészítek,mert wikipédiás, és a filmhez viszonyítom a dőlt betűkkel): Sirius meghalt, Voldemort megjelenik a nagyközönség előtt, véletlenül. Mágiaügyi minisztert váltanak. A filmben erről említés sem esik. Dumbledore elrángatja Harryt egy vadidegenhez, akiről kiderül, hogy Harry tanára lesz idén - némi segítséggel Harry részéről -, majd közli Harryvel, hogy ebben az évben különórákat szeretne tartani neki. Mármint Dumbledore. Az órák során régi emlékekbe tekintenek be, és Harry képet alkot Voldemort múltjáról. Megtudja, hogy a Sötét Nagyúr hétfelé szakította lelkét, hála a bizonyos új tanárnak: hat horcruxot készített, hogy így nyerje el a halhatatlanságot. Voldemort tehát mindaddig elpusztíthatatlan, amíg az összes horcruxát meg nem semmisítették, és hogy hol vannak meg mik ezek, az persze rejtély a köbön. Mindeközben zajlik az élet a Roxfortban, dúlnak a hormonok, hőseink megízlelik a szerelmet, amiből persze nem kis bonyodalmak születnek, és nem is elhanyagolható következényekkel járnak. Harry aztán – aki a titokzatos „Félvér Herceg” régi tankönyvének segítségével zseniális bájitalfőzővé válik,( akárcsak hajdan édesanyja, ami a filmből nem igazán derül ki, maximum a szirmos-halas történetből,) valamint felhasznál egy zsigerelésre is használható, házikészítésű átkot Malfoyon – gyanakodni kezd, hogy Draco valójában halálfaló, és Piton segít neki titkos célja elérésében. Dumbledore ismételten leszögezi, hogy feltétel nélkül megbízik Pitonban. Végül kiderül, hogy Malfoy terve – Voldemort parancsára – Dumbledore meggyilkolása volt. Malfoy azonban képtelen elkövetni a gyilkosságot (ami szinte meghatja a végén a Harry-Hermione-Ron triót, annak ellenére, hogy Malfoy a történet elején széttapossa Harry arcát), így Piton – számos halálfaló, valamint a láthatatlanul jelen levő, filmben szimplán elrejtőzött Harry szeme láttára – gyilkos átokkal megöli Dumbledore-t. (A filmben ez a jelenet kb 5 perc, míg a könyvben azért bő lére eresztett csata-szerűség itt egy 4 fős halálfaló-megszállás, aminek értelmét itt sem láthatjuk. Jönnek-mennek.) A gyilkosságot követő csatában (hoppá, itt is van!) Harry számára kiderül, hogy valójában Piton a Félvér Herceg. Harry elhatározza, hogy utolsó évére nem tér vissza a Roxfortba, hanem teljesíti a Dumbledore-tól ráhagyott küldetést: felkutatja a és elpusztítja a horcruxokat, és ha sikerül, bosszút áll Pitonon is. Ron és Hermione természetesen vele tartanak, Ginnyt meg nem hagyják menni, mivel Harry ugye élete szerelmének tartja. Szóval a (HP-)világ rendje felborul.

Nos, a film összességében egy sötét giccs lett. A romantikus Ginny-Harry szálat húzták, és Ginnyt úgy állították be, mintha valami kis csábító vörös démon lenne... Már csak a csoki nyalogatása az ujjról hiányzott a képből, komolyan. Ron és Lavender és Hermione háromszöge okés volt, habár Lavender szegény egy flúgos cicababának tűnt, és aki olvasta, az tudhatja, hogy azért nem ennyire ostoba. Mindazonáltal ez jó volt így is. A temetést viszont, ami hatott volna az érzelmekre, ahogy volt, kihagyták. Dumbledore mindössze egy össznépi "pálcákat-az-égre-és-a-fényünk-együtt-eloszlatja-majd-a-gonoszt" jelenetet kapott. Moziban pedig orrfújás halk nesze hallatszik a néma csöndben...
Az értelmetlenséget nálam fokozta az Odú felgyújtása és a kergetőzés a mocsárban. Az minek? Semmi értelme nem volt, és még a vérfarkas Greyback-ről sem tudtunk meg semmit, azon kívül, hogy csúnya és egy vadállat (de még mindig nem tudja lekörözni a tébolyult Bellatrixot, aki viszont jó, csak nem elég szép, ahogy Sirius sem volt elég jóképű szerintem).
Amik hiányoztak, na arról nem is kezdek el írni. Több jó dolog is kimaradt, még több, mint a Tűz Serlegéből. Az esküvő (Bill és Fleur) például szerintem igazán feldobta volna a sztorit, de még csak meg sem említették. Ezen kívül (tudom, hogy véges a játékidő, de a Gyűrűk Uránál sem fukarkodtak) olyannyira gyorsan változtak az események, hogy aki nem olvasta vagy nem olvasott utána a történetnek, nem is tudom, mennyit értett meg.
Pozitívum, hogy a színészek egyre jobbak, és egyre jobbak kerülnek be a történetbe. A fiatal Tom Denem és a gyerek is nagyon jól hozták a gonoszt. Tom Felton alias Malfoy úrfi is felfejlődött elég rendesen, habár válla szegénynek még mindeig nincs a nyurga 180akárhány centijéhez. :D Mondjuk azzal sehogy sem voltam kibékülve, hogy a 20 év alattiak nem tudják használni a kezüket színészkedésre! Mert figyeljük csak meg például azt a jelenetet, mikor mindenki odagyűl a halott Dumbledore köré. Mintha valaki felkiáltott volna: Ví-gyáázzz! Senki nem kulcsolja össze a kezét, nem dől más nyakába, nem görnyed össze, nem öleli át saját magát, nem fogja a fejét. Megértem én, hogy nagy a döbbenet és a gyász, de ennyire? Na de vissza a pozitívumokhoz...
Humor. Az van. Kellemes, néhol gyermeteg, de azért ne feledjük, még csak 16 évesek ám a gyerkőcök! Az már más, hogy nem annyinak néznek ki. :D A zene és a kezdő képsorok még mindig megdobogtatják a fanok szívét, de én hiányoltam Hedviget. :D Tudom, tudom, de hát mégiscsak most látjuk utoljára.
Ezek után rettegek a hetedik rész megfilmesítésétől, amit ugyan két részben oldanak meg, de ha ebből így lecsaptak, nem tudom, mennyire lesz élvezhető annak, aki olvasta is, és nem csak nézi.
Azt ajánlom minden film-fannak, hogy ha még nem tette volna meg, olvassa el. nem viccelek, nem túlzok, 100x jobb, mint a filmek, amik közül talán az első 3 volt olyan szinten adaptáció terén, mint a könyvek, mivel könnyebb volt benn tartani a filmben az információt, tekintve, hogy jóval rövidebb a könyv is.
A hithű fanoknak azonban nem okozhat gondot 700 oldal kiolvasása sem 3 napon belül. Bevallom, nekem nem okozott. :D Valószínűleg azért is húztam most le a filmet, mert annyira szeretem a könyvet, hogy nem tudtam megbocsátani a kis hibákat. Persze a film maga remek, önállóan kitűnő és a HP-fanok sem fognak (nagyot) csalódni, csak többet vártam. Ja és hát 12es, de kisgyerekeket azért ne vigyünk el rá... A hullák a vízben ugyan durvábban is lehettek volna ábrázolva, de a hatások meg a hangok és az egész hangulat nem kisgyereknek való. De egyszer azért (minimum xD ) érdemes megnézni. :) Jó szórakozást!

Harry Potter és a félvér herceg - Harry Potter and the Half-Blood Prince [2009]
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 154 perc
IMDB értékelés: 7,3 [68 041 szavazat alapján]

Színészek: Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grint, Michael Gambon, Tom Felton, Maggie Smith, Helena Bonham Carter, Alan Rickman

Trailer

Történet egy kicsinek nagy dolgokról [Zuhanás]

Nos, első bejegyzésem a legutóbbi filmélményem lészen. Azaz nem is, mert az a Jégkorszak 3 volt... De azt hiszem, azt mindenki ismeri, vagy ha nem, az első kettő részről biztos hallott már. Viszont a Zuhanásról valószínűleg a filmezők zöme nem. Sajnos.

Nekem volt szerencsém megnézni tegnap előtt - először. A rátalálásának története annyi, hogy a port.hu (általam igencsak kedvelt) fórumán cikáztam, mikor eltévedtem a Mrs Pettigrew nagy napja című angol vígjátékhoz, amit egyik ismerősöm kért le tőlem, és végigböngésztem a színészlistát. Megláttam Amy Adamset, őt ismerem, oké. Tovább, tovább, igen... Lee Pace. Hijj, de ismerős, de honnan? Ja igen, az a gagyesznak tűnő színes sorozat a viasaton! Katt rá. Filmjei: ... Zuhanás ... És akkor leesett, hogy én azt mennyire meg akartam nézni anno. Hogy miért? Rejtély, de meg akartam. Felfrissítettem emlékeim, és milyen jól tettem!
Már a trailer alatt elfogja az embert az az érzés, ami végül is becsábítja a fotelbe egy adag rágcsálnivalóval meg nagy adag innivel. Gyorsan le is töltöttem, ahogy a gép bírta. Megnézésére mégis csak éjjel 11-kor jutott időm, gondoltam az előzetes alapján, hogy valami mesébe szőtt akármi lesz, szép szép, elpihenni épp alkalmas, utána jót alszom. Hát a fenét.
Már ahogy a film kezdődik, csodálatos (lassított, fekete-fehér) képek, gyönyörű zene (Beethowen). Már itt megállt a kezem a szotyi felett, aztán egyből belecsapva a lényegbe jött a film története, és mint kiderült, a kezdő képsor volt az egész alapja.
A történet röviden: Roy, a kaszkadőr szíve hölgye iránti csalódottságában leveti magát egy hídról, rosszul esik, és ugyanabban a körházban landol, ahol Alexandria, a bevándorló kislány, akinek narancsszedés közben eltört a karja. 1920-as évek, Los Angeles, nyár. Roy deréktól lefelé lebénul, plusz sajog ugyebár a szíve rendesen, de ez csak később derül ki. A kislány egyik eltévedt levele beszáll hozzá az ablakon, aki visszaköveteli azt. Így ismerkednek meg. A férfi végülis Alexandria nevének eredetével kezdi a mesélést, Nagy Sándor kalandjai, hasonlók, de magához édesgeti egy izgalmas epikus történet ígéretével, így az öt éves kislány minden nap visszamegy hozzá. De nem tudja, hogy a játék csak arra megy ki, hogy Roy gyógyszert lopasson el vele, és öngyilkos legyen. A mese, ami bár elég gyermeteg (lényegében 5 bosszúállóról szól, mind különböző figura, egy gonosz kormányzó ellen indulnak), gyönyörű színekben pompázik, csodálatos tájakon játszódik (mind létező táj, semmi számgépes grafika!), egyre lendületesebbé, egyre személyesebbé válik, ahogy a két ember végül is barátságot köt. Mindeközben betekintést nyerhetünk mind Alexandria, mind a kaszkadőr múltjába, és a mese szereplőinek sorsa is párhuzamba állítódik a film során előbukkanó személyekkel, akik ismerősek lesznek innen-onnan már, és ahogy komolyodik a valóságban a helyzet, úgy lesz egyre zaklatottabb a történet, és végül levonhatjuk a következtetést arról a bizonyos könnyebbik útról.
A Zuhanás lényegében a barátság, a kitartás, a ragaszkodás és a hazugságok meséje. Meg hogy nem minden történet végződhet végződik happy end-del. Attól függ csak, ki meséli.
Én egy tizes skálán kilencet adtam neki, mert én komolyan rövidnek találtam annak ellenére, hogy 117 perces. Egy percig sem unatkoztam. A színészek fantasztikusak, és bár szinkronosan nem láttam, Lee Pace hangja olyannyira kifejező és kellemes, hogy vétek lenne elrontani a szinkronnal (ami M.O.-on elsőosztályú, jól tudom mert tényleg), és a kislány akcentusát sem szabad elnyomni. Nagyon édes. :)
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a "vegyes" sztorikat, ahol megcsillan némi humor, van igényes színészi játék, szemet gyötrő színek és helyek, meg lelket gyötrő helyzetek. Annak nem,aki nem szereti átélni és átérezni a filmeket. Dehát van ilyen?:D
A Zuhanás nekem annyira tetszett, hogy másnap használhatóbb állapotomban még egyszer megnéztem, még inkább megfogott és csak azon tudtam bosszankodni, hogy miért nem láttam én ezt moziban...
Ajánlott zene: Rob Costlow - Down the road Szerintem passzol hozzá, patetikus, dallamos.

Zuhanás - The Fall [2006]
12 éven aluliaknak nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 117 perc
IMDB értékelés: 8,0 (24 239 szavazat alapján)
Színészek: Lee Pace, Catinca Untaru, Justine Wadell
Trailer