Nos, első bejegyzésem a legutóbbi filmélményem lészen. Azaz nem is, mert az a Jégkorszak 3 volt... De azt hiszem, azt mindenki ismeri, vagy ha nem, az első kettő részről biztos hallott már. Viszont a Zuhanásról valószínűleg a filmezők zöme nem. Sajnos.
Nekem volt szerencsém megnézni tegnap előtt - először. A rátalálásának története annyi, hogy a port.hu (általam igencsak kedvelt) fórumán cikáztam, mikor eltévedtem a Mrs Pettigrew nagy napja című angol vígjátékhoz, amit egyik ismerősöm kért le tőlem, és végigböngésztem a színészlistát. Megláttam Amy Adamset, őt ismerem, oké. Tovább, tovább, igen... Lee Pace. Hijj, de ismerős, de honnan? Ja igen, az a gagyesznak tűnő színes sorozat a viasaton! Katt rá. Filmjei: ... Zuhanás ... És akkor leesett, hogy én azt mennyire meg akartam nézni anno. Hogy miért? Rejtély, de meg akartam. Felfrissítettem emlékeim, és milyen jól tettem!
Már a trailer alatt elfogja az embert az az érzés, ami végül is becsábítja a fotelbe egy adag rágcsálnivalóval meg nagy adag innivel. Gyorsan le is töltöttem, ahogy a gép bírta. Megnézésére mégis csak éjjel 11-kor jutott időm, gondoltam az előzetes alapján, hogy valami mesébe szőtt akármi lesz, szép szép, elpihenni épp alkalmas, utána jót alszom. Hát a fenét.
Már ahogy a film kezdődik, csodálatos (lassított, fekete-fehér) képek, gyönyörű zene (Beethowen). Már itt megállt a kezem a szotyi felett, aztán egyből belecsapva a lényegbe jött a film története, és mint kiderült, a kezdő képsor volt az egész alapja.
A történet röviden: Roy, a kaszkadőr szíve hölgye iránti csalódottságában leveti magát egy hídról, rosszul esik, és ugyanabban a körházban landol, ahol Alexandria, a bevándorló kislány, akinek narancsszedés közben eltört a karja. 1920-as évek, Los Angeles, nyár. Roy deréktól lefelé lebénul, plusz sajog ugyebár a szíve rendesen, de ez csak később derül ki. A kislány egyik eltévedt levele beszáll hozzá az ablakon, aki visszaköveteli azt. Így ismerkednek meg. A férfi végülis Alexandria nevének eredetével kezdi a mesélést, Nagy Sándor kalandjai, hasonlók, de magához édesgeti egy izgalmas epikus történet ígéretével, így az öt éves kislány minden nap visszamegy hozzá. De nem tudja, hogy a játék csak arra megy ki, hogy Roy gyógyszert lopasson el vele, és öngyilkos legyen. A mese, ami bár elég gyermeteg (lényegében 5 bosszúállóról szól, mind különböző figura, egy gonosz kormányzó ellen indulnak), gyönyörű színekben pompázik, csodálatos tájakon játszódik (mind létező táj, semmi számgépes grafika!), egyre lendületesebbé, egyre személyesebbé válik, ahogy a két ember végül is barátságot köt. Mindeközben betekintést nyerhetünk mind Alexandria, mind a kaszkadőr múltjába, és a mese szereplőinek sorsa is párhuzamba állítódik a film során előbukkanó személyekkel, akik ismerősek lesznek innen-onnan már, és ahogy komolyodik a valóságban a helyzet, úgy lesz egyre zaklatottabb a történet, és végül levonhatjuk a következtetést arról a bizonyos könnyebbik útról.
A Zuhanás lényegében a barátság, a kitartás, a ragaszkodás és a hazugságok meséje. Meg hogy nem minden történet végződhet végződik happy end-del. Attól függ csak, ki meséli.
Én egy tizes skálán kilencet adtam neki, mert én komolyan rövidnek találtam annak ellenére, hogy 117 perces. Egy percig sem unatkoztam. A színészek fantasztikusak, és bár szinkronosan nem láttam, Lee Pace hangja olyannyira kifejező és kellemes, hogy vétek lenne elrontani a szinkronnal (ami M.O.-on elsőosztályú, jól tudom mert tényleg), és a kislány akcentusát sem szabad elnyomni. Nagyon édes. :)
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a "vegyes" sztorikat, ahol megcsillan némi humor, van igényes színészi játék, szemet gyötrő színek és helyek, meg lelket gyötrő helyzetek. Annak nem,aki nem szereti átélni és átérezni a filmeket. Dehát van ilyen?:D
A Zuhanás nekem annyira tetszett, hogy másnap használhatóbb állapotomban még egyszer megnéztem, még inkább megfogott és csak azon tudtam bosszankodni, hogy miért nem láttam én ezt moziban...
Ajánlott zene: Rob Costlow - Down the road Szerintem passzol hozzá, patetikus, dallamos.
Már a trailer alatt elfogja az embert az az érzés, ami végül is becsábítja a fotelbe egy adag rágcsálnivalóval meg nagy adag innivel. Gyorsan le is töltöttem, ahogy a gép bírta. Megnézésére mégis csak éjjel 11-kor jutott időm, gondoltam az előzetes alapján, hogy valami mesébe szőtt akármi lesz, szép szép, elpihenni épp alkalmas, utána jót alszom. Hát a fenét.
Már ahogy a film kezdődik, csodálatos (lassított, fekete-fehér) képek, gyönyörű zene (Beethowen). Már itt megállt a kezem a szotyi felett, aztán egyből belecsapva a lényegbe jött a film története, és mint kiderült, a kezdő képsor volt az egész alapja.
A történet röviden: Roy, a kaszkadőr szíve hölgye iránti csalódottságában leveti magát egy hídról, rosszul esik, és ugyanabban a körházban landol, ahol Alexandria, a bevándorló kislány, akinek narancsszedés közben eltört a karja. 1920-as évek, Los Angeles, nyár. Roy deréktól lefelé lebénul, plusz sajog ugyebár a szíve rendesen, de ez csak később derül ki. A kislány egyik eltévedt levele beszáll hozzá az ablakon, aki visszaköveteli azt. Így ismerkednek meg. A férfi végülis Alexandria nevének eredetével kezdi a mesélést, Nagy Sándor kalandjai, hasonlók, de magához édesgeti egy izgalmas epikus történet ígéretével, így az öt éves kislány minden nap visszamegy hozzá. De nem tudja, hogy a játék csak arra megy ki, hogy Roy gyógyszert lopasson el vele, és öngyilkos legyen. A mese, ami bár elég gyermeteg (lényegében 5 bosszúállóról szól, mind különböző figura, egy gonosz kormányzó ellen indulnak), gyönyörű színekben pompázik, csodálatos tájakon játszódik (mind létező táj, semmi számgépes grafika!), egyre lendületesebbé, egyre személyesebbé válik, ahogy a két ember végül is barátságot köt. Mindeközben betekintést nyerhetünk mind Alexandria, mind a kaszkadőr múltjába, és a mese szereplőinek sorsa is párhuzamba állítódik a film során előbukkanó személyekkel, akik ismerősek lesznek innen-onnan már, és ahogy komolyodik a valóságban a helyzet, úgy lesz egyre zaklatottabb a történet, és végül levonhatjuk a következtetést arról a bizonyos könnyebbik útról.
A Zuhanás lényegében a barátság, a kitartás, a ragaszkodás és a hazugságok meséje. Meg hogy nem minden történet végződhet végződik happy end-del. Attól függ csak, ki meséli.
Én egy tizes skálán kilencet adtam neki, mert én komolyan rövidnek találtam annak ellenére, hogy 117 perces. Egy percig sem unatkoztam. A színészek fantasztikusak, és bár szinkronosan nem láttam, Lee Pace hangja olyannyira kifejező és kellemes, hogy vétek lenne elrontani a szinkronnal (ami M.O.-on elsőosztályú, jól tudom mert tényleg), és a kislány akcentusát sem szabad elnyomni. Nagyon édes. :)
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a "vegyes" sztorikat, ahol megcsillan némi humor, van igényes színészi játék, szemet gyötrő színek és helyek, meg lelket gyötrő helyzetek. Annak nem,aki nem szereti átélni és átérezni a filmeket. Dehát van ilyen?:D
A Zuhanás nekem annyira tetszett, hogy másnap használhatóbb állapotomban még egyszer megnéztem, még inkább megfogott és csak azon tudtam bosszankodni, hogy miért nem láttam én ezt moziban...
Ajánlott zene: Rob Costlow - Down the road Szerintem passzol hozzá, patetikus, dallamos.
Zuhanás - The Fall [2006]12 éven aluliaknak nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 117 perc
IMDB értékelés: 8,0 (24 239 szavazat alapján)
Színészek: Lee Pace, Catinca Untaru, Justine Wadell
Trailer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése