A következő címkéjű bejegyzések mutatása: képregény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: képregény. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. jún. 10.

Miből lesz a mutáns? [X-Men: Az Elsők]

Mutánsok, hősök, szuperképességek, ennél jobb alapanyag egy nyári mozifilmhez nem sok van (hacsak nem idegen robotok vagy földönkívüliek a téma), ennek köszönhetően idén nem is egy, hanem mindjárt három szuperhősös filmet kapunk, Thorral együtt négyet. Az X-Men annyiban más, hogy nem első darab, legalábbis ami egy filmsorozatot illet, hanem egy nulladik. Amihez szép lassan egy új sorozatot fognak írni, de nem ez a lényeg, hanem hogy a film szereplőit, ha nem is mindet, de nagyon sokan nagyon régről ismertük, és szerintem nem vagyok egyedül, mikor azt mondom, voltak elképzeléseim és elvárásaim, amiket sikerült teljesíteni. Különösebben felülmúlni mondjuk sajnos nem nagyon.
A történet röviden: Nagyon röviden? Az X-Men sorozat prequel darabja, azaz egy eredetsztori. Hogy lett Charles és Erik később X Professzor és Magneto, kik voltak az első-első-első mutánsok a csapatban, ééés... körülbelül ennyi. Ki gondolta volna?
A legfontosabb kérdés, amire választ akartam, hogy miért is lett a két férfiből ellenség, ha egyszer valaha jó barátok voltak, amit meg is válaszoltak, köszönöm szépen. Tartalmilag nem volt ezzel a filmmel az ég világon semmi gond, egy kicsit talán unalmas volt, de valószínűleg csak nekem, mivel a történelem sosem kötött le különösebben. Ha viszont nem lett volna a történelem, akkor nem lett volna Erik a nácizmus áldozata, és nem lett volna belőle később az, aki gyakorlatilag megmenti a világot egy harmadik nagy háborútól. Szóval ha a kubai rakétaválság unalmas téma is, mutánsokkal mindent fel lehet javítani, némi számítógépes effekttel pedig még többet ki lehet hozni egy csatahajók, rakéták, és sortüzek csinos kis csapatából. Engem kicsit zavart egyébként, hogy itt-ott nem volt igazán elsőosztályú a grafika, nem figyeltek eléggé a kivitelezésre, vagy nem tudom. Minden esetre ez egy apró gyengéje volt a filmnek, mintha csak a nagy akciójelenetek érdemeltek volna gondosabb kivitelezést.
Én szeretem az "eredeti" X-Men sorozatot is, de ha megkérdeznék, hogy az ebből készülő új sorozat a jobb (mert hogy ezért prequel ÉS reboot egyszerre a film), akkor viszont már most erre voksolnék, és nem csak James McAvoy miatt, akiről köztudott, hogy nagy kedvencem, és aki képes volt ellőni pár poént a hajával kapcsolatban. Ez volt az egyik kikötése ugyanis, mikor a szerep kérdéses lett: meg kell-e válnia a hajától. Fontos kérdés is, főleg annak, aki látta már James McAvoy haját. Nem kell annak eltűnnie...
Színészileg viszont pozitív csalódás volt a film. Most persze nem Michael Fassbenderre gondolok, mert őt például most konkrétan a Becstelen Brigantykból tudnám felidézni, de neki nem is kellett itt bizonyítania. Akikre gondolok, azok a manapság népszerű, és számomra irgalmatlanul borzalmas modern Disney világ és sorozatok, meg hasonló kaliberű filmecskék sztárjai, Nicholas Hoult és Lucas Till. Remekül játszottak, eszembe nem jutott volna lehúzni őket vagy hurrogni, nagyon jól hozták a karaktereiket, pedig egyik sem volt buta tini, vagy magányos farkas. Még úgy is látszott, hogy összetett karakterekről volt szó, hogy az ő kisgyerekkorukról nem is tudtunk semmit. Lefogadom, hogy egy csomószor megnézték a régebbi X-Meneket, hogy hitelesen alakítsák a későbbi alakokat... Ami nem is baj, legalább alaposak. A női karakterek viszont szerintem kicsit érdekesre sikerültek, bár Mystic (az a szép kis kékség) egészen... hogy is mondjam... tini. January Jones viszont most sem nyűgözött le különösebben, az Ismeretlen férfiben sem mutatott fel túl sok mindent, pedig most Emma Frost karakterét simán feldobhatta volna, ezzel szemben egy nyűgös, unalmas szőke nővé redukálta, ráadásul láttam vele interjút, és elnézést a JJ-rajongóktól, de a színésznő nem csak a vásznon tűnik butuskának...
A két főszereplő viszont tényleg remek volt, James és Michael közt megvolt a "kémia" (remélem nem érti félre senki), totál elhittem, hogy jó barátok, és elnézegetve pár interjút, látszik, hogy nem is tévedek. Nagyon jóban vannak, egy hullámhosszon, ami ha nem is ritka, de nem fordul elő túl gyakran. Megesik, hogy egy-két filmben az istenért nem tudják úgy összehozni az embereket, hogy hihető legyen a pozitív, erős kapcsolat a karakterek közt, most viszont erről szó sincs. Egy informátorom szerint a válogatáson előbb James volt kiválasztva, és úgy keresték Erik szerepére a színészt, hogy megnézték, mennyire jönnek ki jól egymással. Azt kell mondanom, hogy Michael Fassbendernél jobb embert nem is találhattak volna Magneto szerepére. James pedig James - szerintem az ég világon bármit el tudna játszani.
Végezetül pedig természetesen a zene... ami ezúttal tök jó volt. Még mindig a Transformers zenei világa az, ami az ilyen sci-fi féle filmek közül a favoritom, de az X-Men sem okozott csalódást, legfeljebb pozitív irányban ez is. Kellemes, fülbemászó dallamokra emlékszem egy hallgatás után, nem unalmas dübörgésre vagy vonónyektetésre.
Összességében az egész egy pozitív csalódás számomra, mint azt már szerintem párszor mondtam, csak azt nem tudom, miért. Talán mert az eredeti trilógia nem áll olyan nagyon közel hozzám, bár szeretem azt is. Sokkal többet kaptam, mint amit vártam. Egy látványos akciófilmre számítottam, és kaptam egy épkézláb karakterekkel teletűzdelt, érdekes és tényleg informatív mozit, ami nincs híján humornak sem.

X-Men: Az Elsők - X-Men: First Class [2011]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 132 perc
IMDb: 8,2 [24 645 szavazat alapján]
Színészek: James McAvoy, Michael Fassbender, Kavin Bacon, January Jones, Jennifer Lawrence, Lucas Till, Rose Byrne, Nicholas Hoult, James Flyming, Caleb Landry Jones
Trailer

2011. máj. 14.

Egy újabb isteni szuperhős [Thor]

Tudni kell rólam, hogy a valóságtól minél elrugaszkodottabb egy történet, minél több benne a fantasy elem, én annál jobban szeretem. A szuperhősös-mutánsos sztorik épp ezért kötnek le szinte kivétel nélkül, de a Thor most valamilyen szinten új eleme a „gyűjteményemnek”: most nem egy génkezelt, fertőzött vagy szuperintelligens csodabogár, hanem egyenesen egy isten csöppen az emberek közé, majd menti meg látványosan és bölcsebbé válva a világot. Még ha ezúttal nem is a miénket.
A történet röviden – elég bonyolult, mivel annak ellenére, hogy nem egy mély cselekményről van szó, elég sok minden történik benne, de nagy vonalakban azért menni fog. Végeredményben leginkább talán a hamarosan a mozikba kerülő Zöld Lámpás sztorijához hasonlít, mivel itt sem egy földi halandóból válik hős, ugyebár, hanem mindjárt egy egész univerzum ismeri meg Thort, már ha eddig nem hallottak róla.
Valószínűleg sok embernek hangzik ismerősen a Loki vagy az Odin név, akiket mi, az egyszerű földi halandók ma már csak legendáknak és skandináv meséknek hiszünk, és eszünkbe sem jut, hogy egy másik dimenzióban, univerzumban, nevezzük, aminek akarjuk, bizony még mindig élnek ezek a legendás alakok, akik egykor megmentették a Föld népét egy másik, Jégóriásoknak nevezett fajtól. Persze attól, hogy istenek, ezáltal pedig jóval többek fizikailag, mint a halandók, nekik is megvannak a maguk bajai, mint például az utódlás kérdése. Odinnak, Thor és Loki apjának is eljön az ideje, és nagyobbik, forrófejű, makacs és harcias fiára, Thorra szeretné hagyni a trónt, aki azonban apja egyik parancsának ellenszegülve megtámad egy másik világot, a legyőzött Jégóriásokét, akik épp királlyá koronázása napján döntenek úgy, hogy megtorolják Odin egy régi háborús lépését, és meglopják Odint. Thor viszont ezzel az akciójával csak azt éri el, hogy apjánál betelik a pohár, és száműzi a Földre, legendás kalapácsával együtt, így esik – szó szerint - Thor halandóvá válva egy fizikus egyetemista, Jane kocsija elé az új-mexikói sivatagba, ahol Tony Stark filmje végén megtalálják Thor kalapácsát is, remélem mindenki emlékszik. Ettől kezdve Thorra rögös út vár, amin megismerkedik a felelősség, a bölcsesség és a szerelem fogalmával is, hogy a végén méltó utódja lehessen Odinnak. Ehhez elég sok mindenen kell keresztülmennie, többek közt rájön, hogy öccse, Loki egy áruló, és egyszer meg is hal, hogy aztán feltámadva, istenként megmentse szerelmét, aztán a Jégóriások bolygóját, és bár semmi sincs ingyen, Thor megtanulja, hogy van, ami megéri az árát.
Ehhez a filmhez őszintén szólva nem fűztem nagy reményeket, amúgy sem vagyok képregény olvasó, csak a megfilmesített változatokat szeretem, de azokat általában nagyon. Chris Hemsworth a Star Trekben már feltűnt, de akkor csak pár percet kapott, nem igazán tudtam eldönteni, milyen színész, csak azt, hogy szőke létére szimpatikus (igen, vannak előítéleteim). Kicsit féltem, hogy olyan lesz, mint a képeken és megjelenéséneken: túl visszafogott, túl semleges, de csalódnom kellett. Thor élettel teli, lendületes figuráját száz százalékosan hozta, és alaposan ki is gyúrta magát, nem beszélve az akciójelenetekről, amiket sokszor ő maga csinált, tisztán látszott. Minden tiszteletem az övé, tényleg. Ráadásul végeztem egy kis kutatást személyét illetően, és sejtéseim igaznak bizonyultak, Chris ausztrál. Nem tudom, miért, de az ausztrál színészekben van valami, amitől a karaktereik tényleg életre tudnak kelni, vegyük például Sam Worthingtont, vagy Hugh Jackmant.
Natalie Portman volt a másik fő-főszereplő. Nem volt eddig a szívem csücske, de a Black Swan óta csökkentek az ellenérzéseim, és a karaktere is egészen jó fej volt, épp eléggé ahhoz, hogy ne Natalie-t, hanem a Jane-t lássam. A mellékszereplők is szimpatikusak voltak, az egész film dinamikus volt, bár nem annyira, mint a Vasember esetében, de hát valljuk be, Tony Starkot nehéz lekörözni… Viszont Thornak majdnem sikerült behoznia, azt kell mondanom. Sokszor kellett nevetnem a film alatt, és a meglepően sok ember velem kacarászott, szóval nem csak nekem volt vicces például a kávézós jelenet, és sok másik. Értékeltem még, hogy nem vitték túlzásba a romantikát, és nem csak egy női karakterben volt „élet” (kösz, alkotók), meg az apró átfedéseket, amik egyre csak felcsigázzák azokat, akik az Avangers filmet várják türelmetlenül. Szó esett Tony Starkról, és aki elég fanatikus, annak feltűnhetett a pár percre megjelenő Hawkeye is, aki elméletben szintén nagy szerepet kap majd a Bosszúállókban.
Ami még pozitívum volt, az a mozis élmény maga. Csak 3D-ben lehetett megnézni, én meg el nem tudtam képzelni, mi lesz ebben olyan, amit muszáj térhatással nézni, de a végén bántam volna, ha lemondok a szemüvegről. Látványos, és ami talán még jobb, végre egy igazán hangos film! A Dolby majdnem levitte a fejem, szerintem kicsit károsult a hallásom a robbantások miatt, de maximálisan megérte. Remegett a kóla az üvegben, a telefon a zsebemben… Ami viszont most nem volt rám nagy hatással, de amit mindig figyelek, a zene. Egy taktust nem tudnék felidézni, ami nem tudom, negatívum-e, mert olyan jellegtelen volt, vagy pozitívum, mert annyira lekötött a film, hogy ilyesmire nem figyeltem. De ezernyi más dolog volt, ami kárpótolt, például Thor otthonának a látványvilága, főleg a három dimenziónak köszönhetően. Csodálatos színek és formák uralták a vásznat, ahányszor csak "hazatértünk", és az egész egyáltalán nem tűnt műnek, sőt, nagyon szépen és igényesen meg volt oldva a dolog.
Szóval még ha a zene hiányzik is a filmből, minden más megvan: látvány, humor, történet, színészi játék, úgyhogy a nyár első szuperhősös filmjét mindenképp érdemes moziban, a vászonhoz közel megnézni, mert szó szerint ütős. És ne felejtsünk el benn maradni, és megvárni, amíg elő nem bukkan Nick Fury a sok-sok név után, akkor is, ha a mozi dolgozói kihessegetnének. Megint csak egy érdekes extra jelenet lesz a jutalma a kitartó ellenállóknak.

Thor [2011]
12 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 114 perc
IMDb: 7,5 [31 661 szavazat alapján]
Szereplők: Chris Hemsworth, Natalie Portman, Anthony Hopkins, Tom Hiddleston, Kat Dannings, Stellan Skrasgard, Idris Elba

Trailer

2010. máj. 5.

Acélos ötvözet lett másodszor is [Vasember 2]

Robert Downey Jr. egyike azon színészeknek, akikért őszintén rajongok. Minden egyes filmjében, amit láttam (már pedig láttam egy csomót) van valami jó. Valószínűleg ő maga. Sosem úgy nézek meg egy filmet, hogy a színészre koncentrálok, mondhatjuk, hogy nyitott vagyok bármire, ami a képernyőn vagy mozivásznon megjelenhet. Robert Downey Jr. egykori enyhén szólva balhés múltja sem zavart sosem. Nem is tudom, melyik filmje volt az, amit a tisztán való visszatérése után forgatott. Csak azt az egyet tudom, hogy egyszerűen magával ragadó a játéka, legyen szó vígjátékról, thrillerről vagy akciófilmről. A Marvel hőse, Vasember ma pedig már teljesen összeforrt vele, nem véletlenül. A karakter és közte érdekes párhuzamok húzódnak. A filmeknél, ha tetszett, mindig végzek egyfajta kutatómunkát. A Vasember pedig az örök favoritok közt van. Egyrészt, mert képregény adaptáció, azok pedig szinte kivétel nélkül jók és szórakoztatóak, de fontos, hogy a forgatókönyv is remek, nem beszélve a rendezésről, és a vesszőparipámról: a zenéről. És az örökifjú örököst senki más nem tudná jobban eljátszani R.D.Jr-nál. Mert ő Vasember, és most Tony Stark is visszatért, akárcsak ő egykor.
A történet röviden: Tony Starkot az egész világ Vasemberként ismeri, mióta elárulta, hogy bizony ő volt a dögös, vörös-arany színű, testhezálló fémhacukában, és mentette meg a világot. Azóta privatizálta a világbékét, az emberek imádják, a kormány viszont nem. Stark ugyanis nem hajlandó odaadni a Vasember szerkó terveit, mivel fél, hogy akkor az egész rendszer, amit felépített és amitől a gonoszok félnek is rendesen, összeomlik, és pusztítás, háború lesz megint a vége. (Lehet, hogy érdekes ezt a világ vezető fegyvergyártócégének vezetőjétől hallani, de meg kell nézni akkor az első filmet.) Az USA vezetősége viszont nem ezen a véleményen van. Tony ugyanis nem épp a felelősség mintapéldánya, és az utóbbi időben egyre többet tombol. Senki sem tudja, hogy azért, mert haldoklik a géptől, ami távol tartja a szívétől a repeszeket, amiket a Közel-Keleti fogsága alatt szerzett be (lásd: első rész). Egyre ramatyabbul fest, ráadásul a kormány amiatt aggódik, hogy máshol már próbálják összerakni a Vasembert saját tervek alapján. Stark persze váltig állítja, hogy az még legalább 5-10 év, hogy az ő cucca használható versenytársra leljen. Hammer, a rivális fegyvergyártó cég feje pedig nyalja a kormány seggét, természetesen. Tony a nyomás és a rosszullét miatt kezd szétesni. És ha ez nem lenne elég, megjelenik egy orosz pasas az egyik autóversenyen, és a semmiből előkap egy elég durva szerkót, amivel alaposan tönkreteszi a bulit, és bebizonyítja a világnak, hogy nem csak Tony Stark képes ilyen szuper cuccot összeeszkábálni. Tony kiakad, mígnem legjobb barátjának arra kell vetemednie, hogy ellopja a "ruhát" Tonytól, mivel ő már nem képes megvédeni az országot. Pepper, Tony volt asszisztense, újonnan kinevezett főigazgató is kiteszi kedvenc fegyvergyárosunk szűrét (persze csak képletesen, mivel nincsenek együtt), és az új titkárnő, Natalie sincs épp jóban Tonyval. Úgy tűnik, a zavarodásoknak vége, az oroszt lecsukták, a rucit lekoppintják, Tonyt egyedül hagyják. De ekkor megjelenik Fury, a rejtélyes, félszemű néger figura, a S.H.I.E.L.D. vezére (első rész), és kijelenti, hogy a világnak igenis szüksége van Vasemberre, aki nem piál és nem döglődik. Natalie feltűnik, mint tapadó rucis szuperügynök, Tonynknak leesik az álla, pláne akkor, mikor Fury közli vele, hogy megoldást kell találni a mérgezésére, amit az elemei okoznak neki, mivel fontos. Ehhez pedig húsz éve halott apjától kell segítséget kérnie. Úgyhogy Tony kénytelen-kelletlen felfedez gyorsan egy új elemet, ami nem tudom hányezerszer több energiát termel, mint egy atomreaktor, és még új, egészséges elemet is csinál magának. Oké, mehet a menet. De jaj! Az orosz nincs dutyiban, és nem halt meg egy robbanásban, ahogy a híradó mondta! Hammer (a genya rivális) ugyanis felfogadta, hogy segítsen már neki olyan jó kis cuccokat csinálni, mint amivel szétvagdalta azokat a kocsikat a versenyen... A bosszúszomjas orosz pedig belemegy. A Stark Expon, az új fegyvereket bemutató "gálán" készül Hammer bemutatni az új robotjait, élükön Tony acélba bújt barátjával, Rhodes-szal. Mindenki néz egy nagyot, mikor Tony betoppan a bulira, amire őt nem hívták meg, mert hát ugye... piált, verekedett, rossz kisfiú volt. És ekkor kezdődik a csihipuhi. Az oroszunk ugyanis nem nézi tétlenül, hogy a Vasember megússza a dolgokat, és a robotokat meg Rhodes cuccát is Vasemberre uszítja. Megkezdődik egy hosszú és akciódús jelenet, amiben Rhodes besegít Tonynak, ezáltal két csúcs fémpáncélt figyelhetünk meg bunyó és lövöldözés közben, aztán a filmnek majdnem vége. Előtte azért még összejövünk Pepperrel, kibékülünk a legjobb barátunkkal, és belépünk a Shield-be. Ja és legyőzünk minden rosszat. És ekkor van vége a filmnek.
Nem is tudom, hol kezdjem. Én imádom az első részt, egy csomószor láttam már. Mint mondtam, egyszerre humoros és akciódús, de RDJr arca tökéletesen kifejez egy csomó érzelmet is, ami a vadóc és különc pasasban lappang. A második rész sem lett rosszabb ilyen szempontból. Őszintén szólva arra számítottam, hogy nem lesz olyan jó, mint az első volt, de tévedtem. Jó volt, habár nem volt jobb sem. Hozta a szintet, nem úgy, mint a Transformers 2... Aminek az első részét szintén imádom. Itt is volt humor, és meg kell jegyeznem, hogy a Vasember beletartozik a kivételek közé, amik szinkronnal talán még jobbak, mint eredeti hanggal. Mindenkié tökéletesen el van találva, habár az orosz nyelv kicsit fura volt valamiért. Na mindegy, nm szőrszálhasogatok, nincs kedvem, mert jó film szinkronnal is, és kész.
A zene remek. Highway to hell, Robot Rock, csomó olyan dal, ami amúgy is "fílinges", de mondjuk egy olyan jelenetben, ahol két robot verekedik, tör zúz... hát állati. Az ember csak vigyorog, és néz ki bambán a fejéből, aztán odaböknek valami poént, és az agyhalottak, mint én, kacarászni kezdenek. Hát ez van.
Az az egy zavart, de az is csak egy kicsit, hogy Rhodes szerepében nem ugyanaz a színész volt, aki az első részben, ugyanis az exRhodes egy bunkó, nagypofájú állat volt, és a rendező felbontotta vele a szerződést, helyébe pedig Dont szerződtette, aki nem sokat gondolkozott az ajánlaton már csak azért sem, mert szeretné, ha több fekete ember bújhatna szuperhős bádogba. Izé, jelmezbe na. Az új színészek közt ott van Mickey Rourke is, akinek az isten felvitte a dolgát az utóbbi időkben, és ezúttal egy orosz gonosztevőt alakít. Hiába tartják nagy színésznek, én nem sok filmjét láttam, és most sem tett rám nagy benyomást... A szerepéhez képest olyan cukin nézett mindig, hogy eszembe nem jutott volna, hogy egy kattant ruszkival van dolgom. A
film kellemes meglepetése viszont Scarlette Johansson volt. Nem szeretem őt, ne kérdezze senki, miért. Egyszerűen unszimpatikus, és kész. Most viszont vörös göndör lobonccal jelent meg a titokzatos titkárnő szerepében, és hát mit ne mondjak, ha nem is játszotta a szerepét rosszul, az biztos, hogy a nőkben azért némi féltékenység feléled, mikor meglátják. A tapadós ruhájában tényleg jól nézett ki, és elég ügyesen rugdalózott egy jelenetben. A pasiknak biztos megindult a nyáltermelésük. Vagy másuk.
Végül itt van Sam Rockwell, akit a Moonban láttam (egyszerre két szerepben is), ahol totálisan megfogott. Most egy görény pasast alakított, annyira jól, hogy egy pillanatra megutáltam. xD De még mindig irtó jól játszik, és ez a lényeg. Ha nem így lenne, nem tudta volna elérni, hogy idegesítsen.
Most mondjak még? A zenék (a szerzett és bedobott filmzene is egyaránt) remek. Jól vannak összevágva a jelenetek, semmi sem felesleges, és nincs hiányérzetem sem. Talán csak annyi, hogy még elnéztem volna egy darabig. :D De hát majd megnézem megint, és slussz. Ezen ne múljon. Tony Stark dumái állatiak, de a többieknek sem lehet oka panaszra, néha egy-egy szállóigévé váló duma is elhangzik. Kis butaságok, de olyan jól hangzik, miközben a pasason szétzúzott fémpáncél van... Szerintem a Vasember az a típusú film, amit az ember szívesen megnéz újra meg újra, és nem unja meg. Ráadásul érdemes a hangok és a látvány miatt egyszer legalább egy ezrest kiadni a 110 percnyi akcióért. Meg hát Robert fanok is vegyék útba a mozit. Nem mintha lenne olyan fanatikus, aki ne nézte volna meg az első három napban... :P
Szóval csak annyit mondanék így a végén, hogy nem én vagyok Vasember.
Én vagyok az, aki imádja őt. *bebújik a vasemberes pizsijébe és benyomja Ironmant a DVD-be*
Vasember 2 - Iron Man 2 [2010]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 110 perc
IMDb: 7,7 [12 505 szavazat alapján - USAban csak holnap kerül mozikba!]
Színészek: Robert Downey Jr., Don Cheadle, Scarlett Johansson, Gwyneth Paltrow, Sam Rockwell, Mickey Rourke, Samuel L. Jackson, Jon Favreau (aki egyben a rendező), Clark Gregg, Paul Bettany (mint Jarvis hangja)

Trailer