A farkasfalka kiütve - megint [Másnaposok 2.]

Szinte biztos, hogy ha egy baráti társaságban megemlíted a Phil, Stu és Alan neveket, lesz valaki, aki felnevet. Todd Philips egy olyan filmmel ajándékozta meg az embereket két éve, amit azóta is sokan a történelem egyik legjobb vígjátékaként tartanak számon - köztük én is. A második ugyan "csak" egy második rész marad, de azért méltó folytatása a mára klasszissá vált filmnek.
A történet röviden: Ugye emlékszünk még arra a legendás legénybúcsúra Las Vegasban? Klasszikus helyszín, klasszikus végkimenetel, amit végül a vőlegény elvesztése, és más egyéb kalandok kissé felturbóztak, az egész sztori izgalmassá vált, többek közt a remek karakterek miatt. Szerencsére a srácok, vagy nevezhetjük őket akár farkasfalkának is, mit sem változtak az alatt a két év alatt, amióta Doug megházasodott. A történet egy újabb házassággal folytatódik, ezúttal viszont Stu - persze, hogy nem Alan - a vőlegény, aki egy thaiföldi lányt készül feleségül venni, csak hogy tanult a két évvel ezelőtti esetből, és esze ágában sincs még egyszer olyen gázos legénybuliba keveredni. Hogyne, de nem számol Alannel, és a ténnyel, hogy az említett falkatag rettentő féltékeny a menyasszony öccsére, Teddyre, akit Stu, Phil és Doug viszont örömmel lát maguk közt. Hogy kipöccintse a csapatból a kisöcsit, akcióba kezd, de - ki gondolná? - a dolog kissé balul sül el. Kissé nagyon, hőseink ugyanis Thaiföld veszélyes fővárosának, Bangkoknak sötét szívében találják magukat, egy elveszett testrész, egy mellényes majom, és a megint meztelen Chow társaságában, de hogy miképp kerültek oda, mikor és egyáltalán miért, mikor csak egy tábortüzes sörözésnek indult az este, az rejtély. A falka ezúttal nem csak egy pezsgő nagyvárossal találja szemben magát, de nem kevés maffiózóval, néma papokkal, sőt, még az Interpollal is, Stu-t pedig várják az esküvőn, Teddy-vel együtt, aki az éjszaka során köddé vált, és csak egy gyűrűsujjat hagyott maga mögött.
Sok vígjátékot láttam már, de nekem abszolút dobogós a Másnaposok, méghozzá azért, mert a helyzetek, bármilyen elszálltak, de elképzelhetőek, a karakterek reakciói pedig nagyon is életszerűek. A rendező elképesztően jól mutatta be az első részben a három főszereplőt, akik szerintem bármilyen helyzetben megnevettették volna az embereket, nem hogy egy ilyen elvetemült kalandban, és mind magukat adták a folytatásban is. Stu, az alapvetően higgadt és cinikus, Phil, a kissé bunkó, de talpraesett, és Alan, az agyilag totálisan elszállt srác együtt biztos, hogy kasszasiker, tehát garantálom, hogy ha valaki beül a folytatásra, nevetni fog. De előre szólok, hogy ez nem az első rész, sőt, bár ez gyakorlatilag az alap teljesen megegyezik, és a fordulatok is ugyanazok, mégis más. A filmben igazából nem sok olyan pillanat van, mikor az ember nagyon meglepődne, de rengeteg olyan helyzet adódik, ahol bizony fogni fogod a fejed. A film durvább az előzőnél, minden szempontból. Az érzékenyebb hallást már ott is zavarhatta egy-két káromkodás, de most senki sem fogta vissza magát, és meztelenségből is kapunk éppen eleget (nem lövöm le a poént, csak annyit mondok: Stunak megint meggyűlik a baja a lányokkal), sőt, még vér is lesz itt-ott.
Rengeteget lehet nevetni a filmen, de nem lesz olyan üdítő élmény, mint az egy, több okból. Először is: vannak elvárások, amiket lehetetlen lett volna teljesíteni, ha csak nem egészen újfajta történettel állnak elő az alkotók, márpedig miért írjanak más sztorit, ha az első bevált? Másodszor: a film némileg durvább, a poénok egyszerűbbek, de talán csak mert legtöbben úgy ismerjük már a karaktereket, mint a tenyerünket. Harmadszor: ez nem Vegas. Bangkok izgalmas, nyüzsgő, de sötét, a helyszín nem köti le az embert, így viszont máris jobban tudunk figyelni a falkára, amit viszont már ismerünk, ergo nem lesz sokkoló a sok iszonyat, ami körülöttük történik.
Nem tudom megállni, hogy ne hasonlítsam össze újra és újra az elsővel, mert tényleg hasonlóak. Filmlieg most is teljes a dolog, a színészek és a körítés tökéletes. Már a mocskos hotelszobának is, ahonnan az egész indul, baljós a hangulata, nem vidám és őrült, mint Vegas volt, csak hogy egy példát említsek. Remekül el van találva a hangulat, a helyzet komolysága, most ugyanis nem egy elhagyott barátot kell megkeresniük, hanem egy tizenhat éves srácot, akit lehet, hogy már el is adtak szervenként, ami egyáltalán nem gyerekjáték, és nem is vicces. Csak a nézőknek, bár nekik nagyon. Ennek az alapszituációnak köszönhetően a film veszélyesebb, mégis őrültebb, mivel a három pasas nem arról híres, hogy gyorsan és egyszerűen oldja meg a stresszes helyzeteket, ami akad most is bőven. Lesz itt lövöldözés, autós üldözés, hulla, és jópár olyan dolog, ami az első részből kimaradt, viszont igazából nem hiányzott. Elismerem, kellett valami új is, teljesen ugyanazt nem lehetett eladni az embereknek, ugye. Viszont az a kérdés: kit mennyire fog bántani vagy feldobni, megérte-e a változás? Engem szórakoztatott, nagyon is, de ha választani kell, én maradok az eredeti verziónál, és azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül.

A véleményt elolvashatjátok a júniusi FilmMagazinban is, ahol többek közt az idei nyár egyik legnagyobb durranásának ígérkező, Super 8 című akcióban gazdag sci-firől, vagy az érzelmes és elgondolkoztató, Hanna című thrillerről is tájékozódhattok; valamint a friss infókkal szolgáló Mozihírek weboldalán is megtaláltok.

Másnaposok 2. - Hangover Part 2. [2011]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 102 perc
IMDb: 7,0 [28 414 szavazat alapján]
Színészek: Bradley Cooper, Ed Helms, Zach Galifianakis, Justin Bartha, Ken Jeong, Paul Giamatti, Mike Tyson
Trailer

Harmadik vér [Eclipse]

Tisztán emlékszem, mikor a kezembe vettem a könyvet a kórházban, és elkezdtem olvasni. (Nem, nem a könyv miatt kerültem kórházba. xD) Arra is tisztán emlékszem, hogy Edwardot még mindig nem bírtam, de megkönnyebbülés volt, hogy Bella már nem sír folyton. Sőt, nagyon is izgalmasnak találtam, és tetszett, hogy voltak új szereplők. Természetesen vártam a filmet is, és nem lepődtem meg, mikor a Nagy Filmes Portálon már második nap 3/10-es értékelést kapott. Mióta Catherine Hardwick az Edward iránti nyílt szerelmétől hajtva összenyálazta a Saga mozis imidzsét, minden szkeptikus így áll a történethez: egy unalmas, túlromantikus, zagyva akármi, amiben semmi élvezet nincs. Sokan csak "divatból" és csökönyösségből nem hajlandóak megnézni vagy elolvasni, mert csak azért sem fognak a rajongók közé vegyülni, és látatlanban lepontozzák a filmet. Őszintén szólva szánom az ilyen embereket, mert aki ismer, tudja jól, hogy én pl minden vagyok, csak nem hisztérikus fan. Ennek ellenére nagyon szeretem a történetet, és akár hiszitek, akár nem, azelőtt olvastam az első részt, hogy megfilmesítették, és igen, az első részt én magam is elég pocséknak találtam, hogy őszinte legyek, viszont minden filmben vannak hibák. Tény. Ebben is, és most nem az elsőről akarok beszélni, hanem a harmadik részről, az Eclipse-ről, ami a második legjobb könyvben, és filmben... Hát arról később. Amúgy a New Moonról is írtam már. Itt ni.
A történet röviden: Edward az Újholdban magára hagyja szerelmét, azzal az ürüggyel, hogy nem jó neki a halandó lány, miközben valójában csak meg akarja védeni. Ennek hatására Bella kiborul, sálálá... New Moon. Ez a rész békésnek indul. Edward belement, hogy Bellából is vámpír legyen, egy feltétellel: ha előbb hozzámegy feleségül. Bella ezt nem tartja épp reális mértékű kikötésnek, ezért nem is mond igent. Egyelőre. Eközben azonban Jacob, az alakváltónak (mert nem vérfarkas, olvasd el a Breaking Dawnt), aki az Edward mentes, szenvedésteljes időkben Bella mellett ült, vállát ajánlva a könnyeknek, bevallja a lánynak az érzéseit, és szerelme Bella iránt még erősebb lesz. Csak hogy a lány őt barátként szereti, úgy viszont nagyon. És természetesen ha szerencsétlen halandó csajnak nem lenne elég a természetfeletti szörnyekkel csúcsozott szerelmi háromszög, Victoria, egy bosszúszomjas vámpír is a nyomában van, és sikerül újra meg újra közel kerülnie a sérülékeny lányhoz, hiába a Cullenek és az indián farkastörzs védelme. A Culleneknek pedig emellett még valamiért főhet a fejük. Seatle-ben, a Forkhoz legközelebbi nagyvárosban egyre több furcsa, brutális haláleset történik, emberek tűnnek el, és rájönnek, hogy a tettesek vámpírok, méghozzá a legveszélyesebb fajtából: újszülöttek, akik még a saját embervérüktől nagyon erősek, és friss vérszomjuk csillapíthatatlan. A Culleneket nem is zavarná különösebben a dolog, ha a túlzott vérfürdő nem hívná fel a figyelmet szerte a világon; többek közt Olaszországba is eljuthatott a hír, ezáltal pedig a Volturi, a vámpírok fajának császári családja is hallhatta. Ez azért nem túl jó a békés Culleneknek, mert legutóbbi találkozásukkor azt ígérték a veszedelmes vámpíroknak, hogy legközelebb, mikor látják Bellát, már vámpír lesz. Bellának nem szabadna élnie, mivel ismeri a vámpírok titkát, a Volturi pedig csak ezzel a kikötéssel engedte el, a vérfürdő pedig Seattle-be csábíthatja a Volturit, és ki tudja... Talán beugranak egy teára Bellához, hogy megnézzék, vajon dobog-e még a szíve. Ha nem, arról gondoskodnának. Úgyhogy a Culleneknek sürgősen véget kell vetniük a városi mészárlásnak. Nem részletezem nagyon: az akció sikeres, habár kiderül, hogy az egészet Victoria szervezte meg, és Alice jövőbelátó képessége azért nem látta, hogy ő, mert Victoria nem tervezett. Megharapott egy Riley nevű srácot, és megbízta, hogy egy egész vámpírsereget hozzon létre neki. Szegény srác meg bedőlt a szép macskaszemeknek. Ez lett a veszte, akárcsak Victoriának, akinek a története itt véget is ér. Ha azt hisszük, hogy akkor nem marad semmi izgalom a negyedik (és filmben ötödik) részre, nagyot tévedünk...
Nos, én azért jobbra értékelném a filmet egy négyesnél (lásd lent). Tény, hogy eddig szerintem filmileg a második volt a legjobb. Ez a darab jobb lett volna, ha hosszabb, akkor is, ha még így is több, mint két órás lett. A könyv hosszú, és bár a filmben igazából minden lényeges benne van, ezzel ki is merült a dolog. Olyan érzésem volt, mikor néztem, hogy csak a fontos részeket darálták bele a filmbe, és nem kapkodták el ugyan, de valami mégis hiányzott... Már-már túl gyors volt az egész.
A rendező ezúttal a horrorszakmában ismert David Slade. A rendezéssel nem volt gondom, sőt, kifejezetten tetszett. Az a jelenet, mikor Riley és a csapat megérkezik a tó vizén keresztül (az előzetesben is benne van egy kis része sajnos), hát ott kirázott a hideg... Sok volt az arcra közelítés, ez Bella esetében nem volt túl szerencsés. Nem szeretem őt valami nagyon, sem a színésznőt, de amúgy egészen jó volt minden, kivéve a hegyes jelenetet... Bella vacog a sátorban, de kint egy szál ingben még csak a lehelete sem látszik, a műhó meg úgy porzott, mint a habszivacs. *fejcsóva*
A külsőről... Vicces. Minden filmben TÖKRE máshogy néznek ki a szereplők. De teljesen. Jasper frizkója volt most a legszembetűnőbb. Ez a lenyalt valami, hát nem tudom... És Emmett a bilire nyírt hajával! Jesszus... Mindenkinek olyan semmilyen volt a feje, túl átlagos és mégis túl szembetűnően. Lehet, hogy ez csak azért zavar, mert az első két részben meg ehhez képest túl voltak cicomázva. Az egyetlen, akinek jót tett ez a fajta változás, Kristen Stewart, alias Bella, aki ebben a részben mintha eljárt volna egy színésztanfolyamra, vagy lehet, hogy csak lyukas egy foga, mert nem tátogott. Annyit. És szemcseppet is kaphatott, mert nem pislogott. Annyit.
Amit hiányoltam, az Paul. Oké, tudom, nem főszereplő, de én szeretem, mert egy bunkó, igggazi nagypofájú srác, és olyan jó kis párbeszédek szoktak lenni Jacobbal meg a falka többi tagjával nála. Most összesen két megnyilvánulása volt, a farkasalakkal együtt talán három. Helyette viszont kaptam egy másik figurát, akit szerethettem: Riley-t. Őszinte leszek: nem emlékeztem rá a könyvből. Szinte semmire vele kapcsolatban, de szerencsés volt rá építeni a filmet (az első jelenet is az övé). Nagyon szimpatikus volt, ahogy a színész előadta a karaktert, pedig még életemben nem hallottam róla. Xavier Samuel a neve, és remek Riley volt. Béke poraira. (Mármint Riley-éra, Xavier még él.) Seth is aranyos volt, ő egy új alak a falkában, egy 15 éves fiú. Aranyos kissrác. Leah viszont teljesen elütött attól, amilyennek képzeltem, de ennek örömére alig láttam. Robert Pattinson szerintem még mindig kicsit túljátssza Edwardot, de Taylor Lautner remekül alakít. Véleményem szerint. De lehet, hogy csak a karakterek iránti szimpátia szól belőlem? Á nem. Nem vagyok én ilyen elfogult.
A zene. Howard Shore, nagy név, de ezúttal kis teljesítmény. Nem emlékszem semmire a zenék közül, pedig általában fülbemászó, igényes zenékkel kápráztatja el a közönséget. Ezúttal egy hang nem sok, annyi sem maradt meg bennem, csak az emlék, hogy mikor valami szólt, akkor az passzolt az adott szituhoz, de ezen kívül semmit sem tudok mondani. Nagy kár, mert nem erre számítottam.
Összegezve: eleget kaptam ahhoz, hogy elhiggyem, lesz ez még jobb is, és elégedett legyek azzal is, amit most láthattam. A színészek szerintem határozottan fejlődnek, talán kezdenek beleszokni a felhajtásba, egyre több másik filmben is szerepelnek, meglovagolva a hihetetlen népszerűséget. Okos döntés. Én csak annyit tudok ehhez hozzáfűzni, hogy hajrá! A Breaking Dawn szerintem könyvben a legjobb darab, utána a listámon az Eclipse áll, aztán az első rész, végül a New Moon. Viszont filmben talán épp a második volt a leghűbb a könyv hangulatához... Nem tudom. Még két évet várnom kell, hogy összehasonlíthassam a filmsorozatot a kultikus könyvekkel.
Fenébe.

Napfogyatkozás - Eclipse [2010]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 124 perc
IMDb: 4.6 [18 111 szavazat alapján]
Színészek: Robert Pattinson, Kristen Stewart, Taylor Lautner, Xavier Samuel, Bryce Dallas Howard, Billy Burke, Jackson Rathboone, Ashley Greene, Kellan Lutz, Nikki Reed, Peter Facinelli, Elizabeth Reaser, Sarah Clarke, Chaske Spencer, Alex Meraz

Trailer Trailer 2

Acélos ötvözet lett másodszor is [Vasember 2]

Robert Downey Jr. egyike azon színészeknek, akikért őszintén rajongok. Minden egyes filmjében, amit láttam (már pedig láttam egy csomót) van valami jó. Valószínűleg ő maga. Sosem úgy nézek meg egy filmet, hogy a színészre koncentrálok, mondhatjuk, hogy nyitott vagyok bármire, ami a képernyőn vagy mozivásznon megjelenhet. Robert Downey Jr. egykori enyhén szólva balhés múltja sem zavart sosem. Nem is tudom, melyik filmje volt az, amit a tisztán való visszatérése után forgatott. Csak azt az egyet tudom, hogy egyszerűen magával ragadó a játéka, legyen szó vígjátékról, thrillerről vagy akciófilmről. A Marvel hőse, Vasember ma pedig már teljesen összeforrt vele, nem véletlenül. A karakter és közte érdekes párhuzamok húzódnak. A filmeknél, ha tetszett, mindig végzek egyfajta kutatómunkát. A Vasember pedig az örök favoritok közt van. Egyrészt, mert képregény adaptáció, azok pedig szinte kivétel nélkül jók és szórakoztatóak, de fontos, hogy a forgatókönyv is remek, nem beszélve a rendezésről, és a vesszőparipámról: a zenéről. És az örökifjú örököst senki más nem tudná jobban eljátszani R.D.Jr-nál. Mert ő Vasember, és most Tony Stark is visszatért, akárcsak ő egykor.

A történet röviden: Tony Starkot az egész világ Vasemberként ismeri, mióta elárulta, hogy bizony ő volt a dögös, vörös-arany színű, testhezálló fémhacukában, és mentette meg a világot. Azóta privatizálta a világbékét, az emberek imádják, a kormány viszont nem. Stark ugyanis nem hajlandó odaadni a Vasember szerkó terveit, mivel fél, hogy akkor az egész rendszer, amit felépített és amitől a gonoszok félnek is rendesen, összeomlik, és pusztítás, háború lesz megint a vége. (Lehet, hogy érdekes ezt a világ vezető fegyvergyártócégének vezetőjétől hallani, de meg kell nézni akkor az első filmet.) Az USA vezetősége viszont nem ezen a véleményen van. Tony ugyanis nem épp a felelősség mintapéldánya, és az utóbbi időben egyre többet tombol. Senki sem tudja, hogy azért, mert haldoklik a géptől, ami távol tartja a szívétől a repeszeket, amiket a Közel-Keleti fogsága alatt szerzett be (lásd: első rész). Egyre ramatyabbul fest, ráadásul a kormány amiatt aggódik, hogy máshol már próbálják összerakni a Vasembert saját tervek alapján. Stark persze váltig állítja, hogy az még legalább 5-10 év, hogy az ő cucca használható versenytársra leljen. Hammer, a rivális fegyvergyártó cég feje pedig nyalja a kormány seggét, természetesen. Tony a nyomás és a rosszullét miatt kezd szétesni. És ha ez nem lenne elég, megjelenik egy orosz pasas az egyik autóversenyen, és a semmiből előkap egy elég durva szerkót, amivel alaposan tönkreteszi a bulit, és bebizonyítja a világnak, hogy nem csak Tony Stark képes ilyen szuper cuccot összeeszkábálni. Tony kiakad, mígnem legjobb barátjának arra kell vetemednie, hogy ellopja a "ruhát" Tonytól, mivel ő már nem képes megvédeni az országot. Pepper, Tony volt asszisztense, újonnan kinevezett főigazgató is kiteszi kedvenc fegyvergyárosunk szűrét (persze csak képletesen, mivel nincsenek együtt), és az új titkárnő, Natalie sincs épp jóban Tonyval. Úgy tűnik, a zavarodásoknak vége, az oroszt lecsukták, a rucit lekoppintják, Tonyt egyedül hagyják. De ekkor megjelenik Fury, a rejtélyes, félszemű néger figura, a S.H.I.E.L.D. vezére (első rész), és kijelenti, hogy a világnak igenis szüksége van Vasemberre, aki nem piál és nem döglődik. Natalie feltűnik, mint tapadó rucis szuperügynök, Tonynknak leesik az álla, pláne akkor, mikor Fury közli vele, hogy megoldást kell találni a mérgezésére, amit az elemei okoznak neki, mivel fontos. Ehhez pedig húsz éve halott apjától kell segítséget kérnie. Úgyhogy Tony kénytelen-kelletlen felfedez gyorsan egy új elemet, ami nem tudom hányezerszer több energiát termel, mint egy atomreaktor, és még új, egészséges elemet is csinál magának. Oké, mehet a menet. De jaj! Az orosz nincs dutyiban, és nem halt meg egy robbanásban, ahogy a híradó mondta! Hammer (a genya rivális) ugyanis felfogadta, hogy segítsen már neki olyan jó kis cuccokat csinálni, mint amivel szétvagdalta azokat a kocsikat a versenyen... A bosszúszomjas orosz pedig belemegy. A Stark Expon, az új fegyvereket bemutató "gálán" készül Hammer bemutatni az új robotjait, élükön Tony acélba bújt barátjával, Rhodes-szal. Mindenki néz egy nagyot, mikor Tony betoppan a bulira, amire őt nem hívták meg, mert hát ugye... piált, verekedett, rossz kisfiú volt. És ekkor kezdődik a csihipuhi. Az oroszunk ugyanis nem nézi tétlenül, hogy a Vasember megússza a dolgokat, és a robotokat meg Rhodes cuccát is Vasemberre uszítja. Megkezdődik egy hosszú és akciódús jelenet, amiben Rhodes besegít Tonynak, ezáltal két csúcs fémpáncélt figyelhetünk meg bunyó és lövöldözés közben, aztán a filmnek majdnem vége. Előtte azért még összejövünk Pepperrel, kibékülünk a legjobb barátunkkal, és belépünk a Shield-be. Ja és legyőzünk minden rosszat. És ekkor van vége a filmnek.
Nem is tudom, hol kezdjem. Én imádom az első részt, egy csomószor láttam már. Mint mondtam, egyszerre humoros és akciódús, de RDJr arca tökéletesen kifejez egy csomó érzelmet is, ami a vadóc és különc pasasban lappang. A második rész sem lett rosszabb ilyen szempontból. Őszintén szólva arra számítottam, hogy nem lesz olyan jó, mint az első volt, de tévedtem. Jó volt, habár nem volt jobb sem. Hozta a szintet, nem úgy, mint a Transformers 2... Aminek az első részét szintén imádom. Itt is volt humor, és meg kell jegyeznem, hogy a Vasember beletartozik a kivételek közé, amik szinkronnal talán még jobbak, mint eredeti hanggal. Mindenkié tökéletesen el van találva, habár az orosz nyelv kicsit fura volt valamiért. Na mindegy, nm szőrszálhasogatok, nincs kedvem, mert jó film szinkronnal is, és kész.
A zene remek. Highway to hell, Robot Rock, csomó olyan dal, ami amúgy is "fílinges", de mondjuk egy olyan jelenetben, ahol két robot verekedik, tör zúz... hát állati. Az ember csak vigyorog, és néz ki bambán a fejéből, aztán odaböknek valami poént, és az agyhalottak, mint én, kacarászni kezdenek. Hát ez van.
Az az egy zavart, de az is csak egy kicsit, hogy Rhodes szerepében nem ugyanaz a színész volt, aki az első részben, ugyanis az exRhodes egy bunkó, nagypofájú állat volt, és a rendező felbontotta vele a szerződést, helyébe pedig Dont szerződtette, aki nem sokat gondolkozott az ajánlaton már csak azért sem, mert szeretné, ha több fekete ember bújhatna szuperhős bádogba. Izé, jelmezbe na. Az új színészek közt ott van Mickey Rourke is, akinek az isten felvitte a dolgát az utóbbi időkben, és ezúttal egy orosz gonosztevőt alakít. Hiába tartják nagy színésznek, én nem sok filmjét láttam, és most sem tett rám nagy benyomást... A szerepéhez képest olyan cukin nézett mindig, hogy eszembe nem jutott volna, hogy egy kattant ruszkival van dolgom. A
film kellemes meglepetése viszont Scarlette Johansson volt. Nem szeretem őt, ne kérdezze senki, miért. Egyszerűen unszimpatikus, és kész. Most viszont vörös göndör lobonccal jelent meg a titokzatos titkárnő szerepében, és hát mit ne mondjak, ha nem is játszotta a szerepét rosszul, az biztos, hogy a nőkben azért némi féltékenység feléled, mikor meglátják. A tapadós ruhájában tényleg jól nézett ki, és elég ügyesen rugdalózott egy jelenetben. A pasiknak biztos megindult a nyáltermelésük. Vagy másuk.
Végül itt van Sam Rockwell, akit a Moonban láttam (egyszerre két szerepben is), ahol totálisan megfogott. Most egy görény pasast alakított, annyira jól, hogy egy pillanatra megutáltam. xD De még mindig irtó jól játszik, és ez a lényeg. Ha nem így lenne, nem tudta volna elérni, hogy idegesítsen.
Most mondjak még? A zenék (a szerzett és bedobott filmzene is egyaránt) remek. Jól vannak összevágva a jelenetek, semmi sem felesleges, és nincs hiányérzetem sem. Talán csak annyi, hogy még elnéztem volna egy darabig. :D De hát majd megnézem megint, és slussz. Ezen ne múljon. Tony Stark dumái állatiak, de a többieknek sem lehet oka panaszra, néha egy-egy szállóigévé váló duma is elhangzik. Kis butaságok, de olyan jól hangzik, miközben a pasason szétzúzott fémpáncél van... Szerintem a Vasember az a típusú film, amit az ember szívesen megnéz újra meg újra, és nem unja meg. Ráadásul érdemes a hangok és a látvány miatt egyszer legalább egy ezrest kiadni a 110 percnyi akcióért. Meg hát Robert fanok is vegyék útba a mozit. Nem mintha lenne olyan fanatikus, aki ne nézte volna meg az első három napban... :P
Szóval csak annyit mondanék így a végén, hogy nem én vagyok Vasember.
Én vagyok az, aki imádja őt. *bebújik a vasemberes pizsijébe és benyomja Ironmant a DVD-be*
Vasember 2 - Iron Man 2 [2010]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 110 perc
IMDb: 7,7 [12 505 szavazat alapján - USAban csak holnap kerül mozikba!]
Színészek: Robert Downey Jr., Don Cheadle, Scarlett Johansson, Gwyneth Paltrow, Sam Rockwell, Mickey Rourke, Samuel L. Jackson, Jon Favreau (aki egyben a rendező), Clark Gregg, Paul Bettany (mint Jarvis hangja)
Trailer

Sötét éjszaka [Újhold]

Ahogy mondtam, most újholdolok egy kicsit.

Az elmúlt évek nagy hisztériája lett Stephenie Meyer (eddig) négy részes könyvsorozata, a Twilight Saga. Én is bekaptam a horgot tavaly, de valamilyen isteni sugallat hatására még azelőtt elolvastam a könyvet, hogy a film megjelent volna. Egész egyszerűen láttam a Bookline-on (akkoriban még több pénzt költöttem könyvekre, mint mozira), és tetszett a sztori, gondoltam vámpírok meg miegymás, Anna Rice és társai, csak jó lehet. Jó is volt, csak nem úgy ahogy vártam. Természetesen kölcsön adtam másnak is (én fedeztem fel elsőnek a környezetemben), és bár tetszett nekem is nagyon, azt a tömeghisztériát, amiit már a könyv is okozott, ezért nehéz volt elhinni... És akkor jött a film. Jesszusanyám. Sikító lányok, őrjöngő nők a kasszáknál. Két barátnőmmel néztem meg, még jó, hogy nem középen ültem, mert így tudtak egymás nyakába olvadozni, én pedig igyekezhettem a vászonra és nem Edward mosolyára koncentrálni. Kristen Steward játéka, emlékszem, valami iszonyatos módon irritált. Az állandó szempillarebegtetés, a szájnyitogatás, a levegőkapkodás rettenetes volt. Robert Pattinson viszont kellemes csalódás volt, be kell vallanom. Összességében azért rám is hatott a tömeg, én is szerettem a történetet, érdekes volt a szerelmes-érzékeny vámpíros dolog, úgyhogy gyors oldalszerkesztésbe kezdtem.
[Azóta is elég sikeres. Itt meg lehet lesni. Reklám vége. xD]
Aztán jöttek a kalózfordítások, angol nyelvű ebookok böngészései, végre-valahára pedig magyarul is az Újhold! Nekem annyira nem tetszett könyvben, filmben viszont véleményem szerint klasszisokkal jobb volt, mint az Alkonyat, amit egy olyan nő rendezett, aki szerelmes volt Robert Pattinsonba vagy Edwardba, ezt még nem sikerült tisztázni.
Habár úgy hiszem, kevesen vannak, akik ne ismernék, de íme a történet nagyon röviden:
Bella és Edward közt dúl a láv, ámde Bella öregszik, vámpírbarátja pedig nem, ez pedig elég érzékenyen érinti a lányt, de születésnapi bulit szervez neki természetesen a halandóságot pozitívumnak felfogó Cullen család. Egy ajándék kibontása közben azonban Bella megvágja az ujját, Jasper pedig, aki azért még rácuppanna az emberekre, megkísérli szárazra szívni Bellát, ezt azonban öccse nem nézi jó szemmel, és kerekedik egy kis pervatvar, aminek a végső következménye, hogy a Cullen család inkább elköltözik jó messzire az ínycsiklandozó Bella Swan közeléből.
Bella ezért természetesen mély depresszióba esik, egyetlen segítsége Jacob Black, az indián srác, aki egy évvel fiatalabb ugyan nála, de elég érett a feladathoz. Jól kijönnek egymással, Jacob túlontúl is szeret Bella közelében lenni, de a lányt ez láthatóan alig zavarja, legalábbis önző módon próbál ezen átnézni. Egész jól sikerül Edwardról elterelnie a figyelmét (habár rájön, hogy adrenalinlöket idején látja őt maga előtt), mikor a megemberesedett Jacob egyszer csak lerázza, minden magyarázat nélkül. Újabb tragédia, újabb gondok. Eközben egy hosszú történet után rádöbben, hogy Jacob vérfarkas, és az a Victoria, aki vadászik rá, hát... Még mindig vadászik rá. Bella azonban egyedül van, magyányos és fél is szegény. Nincs más választása, visszamenekül Edward látomásához, és hogy kapjon egy kis adrenalint, leveti magát egy szikláról, egyenesen a jeges tengerbe. És ekkor megjelenik Jacob, és megmenti. Szóval Bella rájön, hogy vámpírt ugyan nem kaphat, de van helyette vérfarkas. Tök jó!
Éééés ekkor beállít Alice, Edward nővére, és nagyon boldog, hogy Bellát élve találja, ugyanis neki látomásai vannak, amikben csak annyit látott, hogy Bella úszóleckét vesz, és az nem igazán megy neki. Eztán pedig egy végzetes félreértés, egy temetés és egy rövid de velős telefonbeszélgetés folytán Edward öngyilkos akar lenni, mivel ő úgy tudja, Bella meg is halt, ő pedig nélküle nem akarélni, vagy létezni, vagy amit a vámpírok csinálnak. Uccuneki, Bella és Alice elindulnak Volterrába, ahol a vámpírok "fejedelmei", a Volturi élnek, mert Edward hozzájuk fordul öngyilkossági hajlamával. Ám a Volturi túl értékesnek találja gondolatolvasási funkciója miatt, és elutasítja a kérést, ezért Edward úgy dönt, hogy akkor rákényszeríti őket, és kisétál az emberek közé a verőfényes napsütésben, ahol ugyebár ragyogni fog, mint egy nagy darab gyémánt. Bella és Alice egy sárga Porshe segítségével végszóra érkezik, de a Volterra is meginvitálja hősnőnket egy kis csevejre, ahol aztán ultimátummal és egy kis elfenekeléssel elengedik őket. A feltétel: vagy a Cullenek átváltoztatják Bellát a legközelebbi látogatásig, vagy kénytelenek lesznek elpusztítani az emberlányt, ami vétek lenne különös képessége miatt: a vámpírok képességei -gondolatolvasás, emlékolvasás, fájdalom okozása mentálisan, érzékeltompítás - nem hatnak rá. Edward otthon biccent is a felkérésre, de csak ha Bella előbb hozzámegy. Az utolsó jelenet a "leánykérés", az utolsó képkocka pedig Kristen Steward döbbent ábrázata. Gyönyörű.
Olvastam több kritikában, hogy Taylor Lautner játékát szapulják benne. Hát pedig szerintem igencsak jó volt. Sőt, tökéletesen passzolt. A Volturit játszó színészek, köztük Dakota Fanning, akinek nagy jövőt jósolok, abban a pár percben is fantasztikus volt. Komoly vámpírrá tudtak átlényegülni, minden mozdulatuk és mimikájuk profi volt, és érdekes módon mellettük még Kristen Steward is megtáltosodott, és csukva tartotta a száját, habár sikítani még mindig nem tud rendesen, pedig alaposan a földbe döngölték szívszerelmét.
Hajh, hát nehéz szólnom objektíven, szubjektíven pedig vegyes érzelmeket táplálok a történet iránt. Könyvben rosszabb volt, mondhatni unalmas. Az még unalmasabb, hogy a nőneműek ellepték a mozit, az a kevés pasi meg, aki bejött, mind egy csaj karján lógott. Szerencsétlenek... A színészi játékokkal én meg voltam elégedve. Tetszett, hogy nem volt benne túl nagy színész, kivéve talán Dakotát, és a farkasfiúk is jók voltak annak ellenére, hogy még életemben nem hallottam a srácokról. A színek melegebbek voltak - gondolom a testhőmérsékletileg is forróbb farkasok központi szerepének köszönhetően -, és az operatőri munka is valahogy más volt. Mindenesetre nekem sokkalsokkalsokkal jobban tetszett ez, mint az első rész - de szigorúan csak filmben. 8/10 volt nekem.
Manapság a tvájlájtfanok közt megy ez a team-dolog, hogy most akkor "te Team Edward, Team Jacob vagy, esetleg Svájc?". Értelemszerűen a Svájc a köztes megoldás. Én a film után asszem Team Jacob lettem. Ez van.
Régen imádtam a vámpíros történeteket, elbűvöltek ezek a nemes de félelmetes, elegáns szörnyetegek. Anne Rice történetei magával ragadóak, Lestat, a vámpír a kedvenc kötetem. Viszont ebben a történetben a vámpírok nyálasak... Puhányok. Rendes a Cullenektől, hogy nem mészárolják le Forks népét, de azért mégis... A vérfarkas banda legalább heves volt, erős, ahogy egy vérfarkasnak lennie kell. A Volturi volt a legvámpírosabb, és ők tetszettek is. Kemények voltak, és veszélyesek. Több gonosz kellene egy kicsit ide, ezért várom a harmadik rész megfilmesítését, aminek a végén harc is lesz, sok vámpír sok farkas ellen, és nem csak romantika. Nem kell félreérteni, romantikus alkat vagyok én azt hiszem, de hogy vámpírok lefejeztessék magukat egy csaj kedvéért... Cöh.
Na mindegy. Még mindig szeretem a vámpírokat, de a vérfarkas-tempó szimpatikusabb. Lehet, hogy azért, mert kiskoromban is inkább négykézláb mászkáltam, és nem a rokonok nyakát harapdáltam?

Újhold - New Moon [2009]
12 éven aluliak számára megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 130 perc
IMDb értékelés: 4,6 [60 734 szavazat alapján]
Színészek: Kristen Stewart, Robert Pattinson, Taylor Lautner
Trailer

Harry Potter - hatodszor

Tegnap volt szerencsém (?) megtekinteni a Harry Potter és a félvér herceg című legújabb Hollywood-szuperprodukciót, amit körülbelül olyan mértékben vettek a szájukra az emberek, mint a közeledő világvégét vagy Micheal Jackson halálát (R.I.P.). Amerikában bejutott már első napján a történelem 5 legjobban nyitó filmje közé, olyan művek mellé, mint pl a Titanic, a Sötét Lovag vagy a Gyűrűk Ura harmadik része, amik - ismerjük be - valóban jó filmnek és adaptációnak is számítanak. Nyitó napján azonnal a legjobb bevételt tudhatta magáénak nem csak a HP-filmek között, hanem minden idők filmjeinek listáján is előkelő helyet szerzett ezzel. Ennek ellenére én nem voltam megelégedve... Cseppet sem.

Arra számítottam, hogy beülök jó két és fél órára a terembe, meenkülve a 45 fokos hőség elől, és utána azonnal váltok egy jegyet egy második körre. Aztán eszemben sem volt.

A történet röviden (annak, aki nem ismerné, és nem olvasta, mert ez most a KÖNYV története nagy vonalakban, amiből még így is sikerült egy csomó mindent kihagyni, vagy elértelmetleníteni, és amit kiegészítek,mert wikipédiás, és a filmhez viszonyítom a dőlt betűkkel): Sirius meghalt, Voldemort megjelenik a nagyközönség előtt, véletlenül. Mágiaügyi minisztert váltanak. A filmben erről említés sem esik. Dumbledore elrángatja Harryt egy vadidegenhez, akiről kiderül, hogy Harry tanára lesz idén - némi segítséggel Harry részéről -, majd közli Harryvel, hogy ebben az évben különórákat szeretne tartani neki. Mármint Dumbledore. Az órák során régi emlékekbe tekintenek be, és Harry képet alkot Voldemort múltjáról. Megtudja, hogy a Sötét Nagyúr hétfelé szakította lelkét, hála a bizonyos új tanárnak: hat horcruxot készített, hogy így nyerje el a halhatatlanságot. Voldemort tehát mindaddig elpusztíthatatlan, amíg az összes horcruxát meg nem semmisítették, és hogy hol vannak meg mik ezek, az persze rejtély a köbön. Mindeközben zajlik az élet a Roxfortban, dúlnak a hormonok, hőseink megízlelik a szerelmet, amiből persze nem kis bonyodalmak születnek, és nem is elhanyagolható következényekkel járnak. Harry aztán – aki a titokzatos „Félvér Herceg” régi tankönyvének segítségével zseniális bájitalfőzővé válik,( akárcsak hajdan édesanyja, ami a filmből nem igazán derül ki, maximum a szirmos-halas történetből,) valamint felhasznál egy zsigerelésre is használható, házikészítésű átkot Malfoyon – gyanakodni kezd, hogy Draco valójában halálfaló, és Piton segít neki titkos célja elérésében. Dumbledore ismételten leszögezi, hogy feltétel nélkül megbízik Pitonban. Végül kiderül, hogy Malfoy terve – Voldemort parancsára – Dumbledore meggyilkolása volt. Malfoy azonban képtelen elkövetni a gyilkosságot (ami szinte meghatja a végén a Harry-Hermione-Ron triót, annak ellenére, hogy Malfoy a történet elején széttapossa Harry arcát), így Piton – számos halálfaló, valamint a láthatatlanul jelen levő, filmben szimplán elrejtőzött Harry szeme láttára – gyilkos átokkal megöli Dumbledore-t. (A filmben ez a jelenet kb 5 perc, míg a könyvben azért bő lére eresztett csata-szerűség itt egy 4 fős halálfaló-megszállás, aminek értelmét itt sem láthatjuk. Jönnek-mennek.) A gyilkosságot követő csatában (hoppá, itt is van!) Harry számára kiderül, hogy valójában Piton a Félvér Herceg. Harry elhatározza, hogy utolsó évére nem tér vissza a Roxfortba, hanem teljesíti a Dumbledore-tól ráhagyott küldetést: felkutatja a és elpusztítja a horcruxokat, és ha sikerül, bosszút áll Pitonon is. Ron és Hermione természetesen vele tartanak, Ginnyt meg nem hagyják menni, mivel Harry ugye élete szerelmének tartja. Szóval a (HP-)világ rendje felborul.

Nos, a film összességében egy sötét giccs lett. A romantikus Ginny-Harry szálat húzták, és Ginnyt úgy állították be, mintha valami kis csábító vörös démon lenne... Már csak a csoki nyalogatása az ujjról hiányzott a képből, komolyan. Ron és Lavender és Hermione háromszöge okés volt, habár Lavender szegény egy flúgos cicababának tűnt, és aki olvasta, az tudhatja, hogy azért nem ennyire ostoba. Mindazonáltal ez jó volt így is. A temetést viszont, ami hatott volna az érzelmekre, ahogy volt, kihagyták. Dumbledore mindössze egy össznépi "pálcákat-az-égre-és-a-fényünk-együtt-eloszlatja-majd-a-gonoszt" jelenetet kapott. Moziban pedig orrfújás halk nesze hallatszik a néma csöndben...
Az értelmetlenséget nálam fokozta az Odú felgyújtása és a kergetőzés a mocsárban. Az minek? Semmi értelme nem volt, és még a vérfarkas Greyback-ről sem tudtunk meg semmit, azon kívül, hogy csúnya és egy vadállat (de még mindig nem tudja lekörözni a tébolyult Bellatrixot, aki viszont jó, csak nem elég szép, ahogy Sirius sem volt elég jóképű szerintem).
Amik hiányoztak, na arról nem is kezdek el írni. Több jó dolog is kimaradt, még több, mint a Tűz Serlegéből. Az esküvő (Bill és Fleur) például szerintem igazán feldobta volna a sztorit, de még csak meg sem említették. Ezen kívül (tudom, hogy véges a játékidő, de a Gyűrűk Uránál sem fukarkodtak) olyannyira gyorsan változtak az események, hogy aki nem olvasta vagy nem olvasott utána a történetnek, nem is tudom, mennyit értett meg.
Pozitívum, hogy a színészek egyre jobbak, és egyre jobbak kerülnek be a történetbe. A fiatal Tom Denem és a gyerek is nagyon jól hozták a gonoszt. Tom Felton alias Malfoy úrfi is felfejlődött elég rendesen, habár válla szegénynek még mindeig nincs a nyurga 180akárhány centijéhez. :D Mondjuk azzal sehogy sem voltam kibékülve, hogy a 20 év alattiak nem tudják használni a kezüket színészkedésre! Mert figyeljük csak meg például azt a jelenetet, mikor mindenki odagyűl a halott Dumbledore köré. Mintha valaki felkiáltott volna: Ví-gyáázzz! Senki nem kulcsolja össze a kezét, nem dől más nyakába, nem görnyed össze, nem öleli át saját magát, nem fogja a fejét. Megértem én, hogy nagy a döbbenet és a gyász, de ennyire? Na de vissza a pozitívumokhoz...
Humor. Az van. Kellemes, néhol gyermeteg, de azért ne feledjük, még csak 16 évesek ám a gyerkőcök! Az már más, hogy nem annyinak néznek ki. :D A zene és a kezdő képsorok még mindig megdobogtatják a fanok szívét, de én hiányoltam Hedviget. :D Tudom, tudom, de hát mégiscsak most látjuk utoljára.
Ezek után rettegek a hetedik rész megfilmesítésétől, amit ugyan két részben oldanak meg, de ha ebből így lecsaptak, nem tudom, mennyire lesz élvezhető annak, aki olvasta is, és nem csak nézi.
Azt ajánlom minden film-fannak, hogy ha még nem tette volna meg, olvassa el. nem viccelek, nem túlzok, 100x jobb, mint a filmek, amik közül talán az első 3 volt olyan szinten adaptáció terén, mint a könyvek, mivel könnyebb volt benn tartani a filmben az információt, tekintve, hogy jóval rövidebb a könyv is.
A hithű fanoknak azonban nem okozhat gondot 700 oldal kiolvasása sem 3 napon belül. Bevallom, nekem nem okozott. :D Valószínűleg azért is húztam most le a filmet, mert annyira szeretem a könyvet, hogy nem tudtam megbocsátani a kis hibákat. Persze a film maga remek, önállóan kitűnő és a HP-fanok sem fognak (nagyot) csalódni, csak többet vártam. Ja és hát 12es, de kisgyerekeket azért ne vigyünk el rá... A hullák a vízben ugyan durvábban is lehettek volna ábrázolva, de a hatások meg a hangok és az egész hangulat nem kisgyereknek való. De egyszer azért (minimum xD ) érdemes megnézni. :) Jó szórakozást!

Harry Potter és a félvér herceg - Harry Potter and the Half-Blood Prince [2009]
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 154 perc
IMDB értékelés: 7,3 [68 041 szavazat alapján]

Színészek: Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grint, Michael Gambon, Tom Felton, Maggie Smith, Helena Bonham Carter, Alan Rickman

Trailer