Ebben a szent pillanatban estem be a kóterajtón, és már nyitottam is ki drága kis barátomat, Leptopot, hogy mindenkinek, akinek összességében baja van a filmmel, virtuálisan a földbe döngöljem a fejét, majd megkérdezzem: mégis mi?
Aztamindenit.Az odaúton azért vigyorogtam, mert izgultam, most azért vigyorgok teliszájjal, mert nem csalódtam! Óóó nem nem. Annyira jó volt, mint ahogy vártam, a nagyon jónál épp egy kicsit... JOBB. :D El kell-e mesélnem még a történetet röviden? Na jó.
Szóval adott egy távoli bolygó, a Pandora. Az élővilág gyönyörű és gazdag, a flóra és a funa elképzelhetetlenül bonyolult és veszélyes. 2154-et írunk (ezt egy videónaplóból tudjuk meg), eléggé a jövőben vagyunk. A Föld növényzete kipusztult, az energiahordozóink kifogytak, a megoldás a Pandora bolygón található nagy enegiájú kőzet. Ebből a kőből a legtöbb a Pandorát lakó na'vi nép otthonául szolgáló hatalmas fa alatt van. Az emberek ezért az Avatar-program keretei közöt emberi és na'vi DNS-ből alkotnak pár embernek egy na'vi avatart, egy távirányítású testet, amit az elméjükkel egy gép segítségével irányíthatnak. Jake Sully, egy leszázalékolt tolószékes veterán a meghalt ikertestvére helyett lép a programba. Jake és pár másik tudós is kap ilyen testet. A feladatuk, hogy megismerjék ezeket a három méteresre nőtt, intelligens, emberszabású kék lényeket, és megértessék velük, miért vannak ott. A program elég sok éve tart már, mikor Jake csatlakozik. Az egyik katonai vezető, aki a kő megszerzésért van szerződtetve, alkut ajánl neki: ha segít megismerni neki a na'vikat, jelent neki a program haladásáról, cserébe kap egy új gerincet (ami nem olcsó), és ismét járhat - a saját lábán. Jake persze belemegy, és a dolog halad is. Megtanulja nagy nehezen a na'vi nyelvet, a kultúrát, az eszméket és a gyakorolatban is elsajátít dolgokat: a repülést egy különleges állat segítségével, ami csak egyszer választ hátast magának; a vadászatot; a lovaglást egy hatlábú lényen és végül - hát igen - a na'vi törzsfőnök lányával egymásba szeretnek, és amit a nép egy ideig érthető módon nem szívesen vesz tudomásul. A dolog azért macerás, mert a na'vi avatarból ki kell lépnie enni-inni meg ilyenek, ráadásul három hónapig küzd azért, hogy megismerje a na'vikat, a végén pedig befuccsol a dolog azzal, hogy el kell mondania, miért is van ott: kell a kő, a na'viknak pedig, ha élni akarnak, költözniük kell. Erre persze pipa lesz az egész kék banda, és a frissen teljes jogú na'vivá kinevezett Jake-et le is fokozzák árulóvá na'vi és emberi körökben is. Közben megérkezik az embersereg, lerombolják a szép nagy fát, a a kék bennszülöttek pedig mennek Ejvához, egy fa szerű lényhez imádkozni a jövőjükért. Korábban azért vitte Neytiri (a lány) Jake-et a törzshöz, mert Ejva magjai megjelölték, ezzel pedig valamire kiválasztották Jake-et, aki persze nem adja fel, a végén győz a jó, habár sokan a történetből ezt nem érhetik meg. Nem akarok többet mondani, mert egyrészt hosszú lenne, másrészt nem akarok poénokat lelőni. Igaz, olyan sok nincs is.
A film épp ezért nem a történet miatt a legjobb. Tényleg Mátrix és Pocahontas mix, de ettől függetlenül mégis olyan, mintha még nem láttam volna. Sikerült úgy előadni, mintha valami tök új és eredeti lett volna. Romantikus, van benne humoros duma (néhol mondjuk kicsit eldurvul a szleng, dehát haladni kell a korral), és a végén egy állatnagy harcos jelenet, ami jórészt a levegőben zajlott, és 3Dben igencsak nagy látványt nyújtott. Össze van ez rakva, a történet maga is megállná a helyét. Szól ez mindenféle bölcs dologról, az alapigazság, hogy a szerelem nem válogat, itt is központi helyzetben díszeleg. Ennek ellenére meglepő volt a férfiak reakciója (mániám, hogy a moziból kijövet rátapadok az előttem menőkre, és kihallgatom őket). Ugyanis a romantika bejött nekik! James Cameronnak tényleg sikerült elérnie, hogy a pasik rákattanjanak a na'vi lányra... Őrület. Sőt, a barátnőmnek a megkékült Sam Worthington is bejött. Nekem eredetiben jobban tetszik, a maga 180 akárhány centijével, habár belegondolva három méteresre nőve sem volt rossz... Na mindegy. A lényeg, hogy a karakterek mindegyike ismerős volt talán innen-onnan, de szerethető, megérthető és némelyik utálható. A sok szereplő ellenére a 160 perc alatt (ami őszintén mondom, még kevésnek is tűnt) sikerült azért eléggé kidolgozni a jellemeket. De.
Bizony de, mert a látvány, na azt nem lehet überelni, az biztos. 3D-ben néztem, ez tény, de hát szerintem két dimenzióban is jó (lent). Annyira részletes, ötletes és egyedi a sok állat és növény, hogy csak néztem. Olvastam, hogy az egekig dicsérték Pandora világát, de nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire fantasztikus lesz! A 3Dnek köszönhetően ráadásul - bár nem IMAXben néztem - mintha ott ugrabugráltam volna én is a veszélyes magasságokban, nekem röpködtek volna a bogarak, és a többi. A Végső állomáson nem kaptam ennyit hátra a fejem a 3D miatt, pedig itt nem arra gyúrtak, hogy ijesztegessék az embert. Talán épp azért volt hitelesebb, mert a lógó indák, egy bogár, a magasság és zuhanás sokkal életszerűbb, és többször hajolok el egy faág elől, mint egy kiröppenő autóalkatrész elől...
A na'vik mellesleg mind, egytől egyig színészek voltak, mondom annak, aki nem tudja, hogy készült a film. Ugyanazzal az eljárással csinálták őket, mint Gollam anno a Gyűrűk Urában. Tudjuk, ugye? A cuccok az arcon, fura ruha a testen, amitől átveszik a mozgást és mimikát. Ettől lesz még jobb a film: hogy a színészek még na'viként is színészkedtek, méghozzá nagyon jól. Neytiri, a főszereplő lány, Jake szerelme például emberként egyszer sem jelenik meg, mégis nagyon jól játszik. Nem áll a földönkívülire a szám, mert a na'vik olyan szépre és szimpatikusra lettek megformálva, hogy sokszor emberibbek voltak, mint a kapzsi kitermelők.
A szinkronnal sem volt semmi baj, pedig rettegtem, komolyan, az előzetes alapján borzalmas csalódásra számítottam. Worthington hangja ugyanaz volt, aki a Terminátorban, (Széles Tamás) és az nagyon is passzol hozzá. A többieket is eltalálták, a szokásosakat alkalmazták, de azért jobban fogom szeretni eredeti hanggal - már ha lehet ezt a lelkesedést fokozni.
A zene is jó volt különben. Hála Leona Lewisnak, akinek a hangját különben szeretem, úgy éreztem, nem lesz valami hiteles a dolog. Mégis jó volt, nagyon is. Itt a témát adó dal, filmből kivágott jelenetekből készült klippestül. Maga a zenei téma nagyon passzolt, volt pörgős, drámai, romantikus, vidám, ami épp kell. Hallottam már ugyan jobbat is, de remekül illett ide.
Nagyon nehéz most bármit is mondanom érthetően, itt ülök Leptop előtt, kavarognak a gondolataim, Pandora színei-formái, Sam Worthington játéka lenyűgöznek. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de szerintem nagyon jó színész. A Terminátort is ő vitte? Bár nagy favorit Christian Bale, simán hozta Worthington is a szintet. Sőt!
Kíváncsi leszek, hogy vajon mennyi díjat fog beszedni a film. Én elég sokra tippelek, szerintem meg is érdemli. A történetbe tényleg bele lehet kötni, de csak egy kicsit, minden más fantasztikus volt. Tényleg. Komolyan. Tényleg. Nagyon. Másról ömlengtem már többet is, ami meghatott vagy leütött lelkileg, de ez a film nem csak érzelmileg hat, hanem vizuálisan is, közben mégis minden érzelmet megtornáztat az emberben. Mi sem jobb példa erre, hogy felnőttek és gyerekek, nők és férfiak is szájtátva másztak ki az ülésből, és nem nyújtózkodtak vagy panaszkodtak a hossz miatt. Az Avatar nem nyálas, nem véres, nem eldurrant, nem erőltetett, nem lapos. Sci-fi, dráma, fantasy, akció egyszerre és egyik sem. Ez az Avatar, és nagyon-nagyon jó.
Szerintem.
Avatar. Szerintem.Szóval adott egy távoli bolygó, a Pandora. Az élővilág gyönyörű és gazdag, a flóra és a funa elképzelhetetlenül bonyolult és veszélyes. 2154-et írunk (ezt egy videónaplóból tudjuk meg), eléggé a jövőben vagyunk. A Föld növényzete kipusztult, az energiahordozóink kifogytak, a megoldás a Pandora bolygón található nagy enegiájú kőzet. Ebből a kőből a legtöbb a Pandorát lakó na'vi nép otthonául szolgáló hatalmas fa alatt van. Az emberek ezért az Avatar-program keretei közöt emberi és na'vi DNS-ből alkotnak pár embernek egy na'vi avatart, egy távirányítású testet, amit az elméjükkel egy gép segítségével irányíthatnak. Jake Sully, egy leszázalékolt tolószékes veterán a meghalt ikertestvére helyett lép a programba. Jake és pár másik tudós is kap ilyen testet. A feladatuk, hogy megismerjék ezeket a három méteresre nőtt, intelligens, emberszabású kék lényeket, és megértessék velük, miért vannak ott. A program elég sok éve tart már, mikor Jake csatlakozik. Az egyik katonai vezető, aki a kő megszerzésért van szerződtetve, alkut ajánl neki: ha segít megismerni neki a na'vikat, jelent neki a program haladásáról, cserébe kap egy új gerincet (ami nem olcsó), és ismét járhat - a saját lábán. Jake persze belemegy, és a dolog halad is. Megtanulja nagy nehezen a na'vi nyelvet, a kultúrát, az eszméket és a gyakorolatban is elsajátít dolgokat: a repülést egy különleges állat segítségével, ami csak egyszer választ hátast magának; a vadászatot; a lovaglást egy hatlábú lényen és végül - hát igen - a na'vi törzsfőnök lányával egymásba szeretnek, és amit a nép egy ideig érthető módon nem szívesen vesz tudomásul. A dolog azért macerás, mert a na'vi avatarból ki kell lépnie enni-inni meg ilyenek, ráadásul három hónapig küzd azért, hogy megismerje a na'vikat, a végén pedig befuccsol a dolog azzal, hogy el kell mondania, miért is van ott: kell a kő, a na'viknak pedig, ha élni akarnak, költözniük kell. Erre persze pipa lesz az egész kék banda, és a frissen teljes jogú na'vivá kinevezett Jake-et le is fokozzák árulóvá na'vi és emberi körökben is. Közben megérkezik az embersereg, lerombolják a szép nagy fát, a a kék bennszülöttek pedig mennek Ejvához, egy fa szerű lényhez imádkozni a jövőjükért. Korábban azért vitte Neytiri (a lány) Jake-et a törzshöz, mert Ejva magjai megjelölték, ezzel pedig valamire kiválasztották Jake-et, aki persze nem adja fel, a végén győz a jó, habár sokan a történetből ezt nem érhetik meg. Nem akarok többet mondani, mert egyrészt hosszú lenne, másrészt nem akarok poénokat lelőni. Igaz, olyan sok nincs is.
A film épp ezért nem a történet miatt a legjobb. Tényleg Mátrix és Pocahontas mix, de ettől függetlenül mégis olyan, mintha még nem láttam volna. Sikerült úgy előadni, mintha valami tök új és eredeti lett volna. Romantikus, van benne humoros duma (néhol mondjuk kicsit eldurvul a szleng, dehát haladni kell a korral), és a végén egy állatnagy harcos jelenet, ami jórészt a levegőben zajlott, és 3Dben igencsak nagy látványt nyújtott. Össze van ez rakva, a történet maga is megállná a helyét. Szól ez mindenféle bölcs dologról, az alapigazság, hogy a szerelem nem válogat, itt is központi helyzetben díszeleg. Ennek ellenére meglepő volt a férfiak reakciója (mániám, hogy a moziból kijövet rátapadok az előttem menőkre, és kihallgatom őket). Ugyanis a romantika bejött nekik! James Cameronnak tényleg sikerült elérnie, hogy a pasik rákattanjanak a na'vi lányra... Őrület. Sőt, a barátnőmnek a megkékült Sam Worthington is bejött. Nekem eredetiben jobban tetszik, a maga 180 akárhány centijével, habár belegondolva három méteresre nőve sem volt rossz... Na mindegy. A lényeg, hogy a karakterek mindegyike ismerős volt talán innen-onnan, de szerethető, megérthető és némelyik utálható. A sok szereplő ellenére a 160 perc alatt (ami őszintén mondom, még kevésnek is tűnt) sikerült azért eléggé kidolgozni a jellemeket. De.
Bizony de, mert a látvány, na azt nem lehet überelni, az biztos. 3D-ben néztem, ez tény, de hát szerintem két dimenzióban is jó (lent). Annyira részletes, ötletes és egyedi a sok állat és növény, hogy csak néztem. Olvastam, hogy az egekig dicsérték Pandora világát, de nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire fantasztikus lesz! A 3Dnek köszönhetően ráadásul - bár nem IMAXben néztem - mintha ott ugrabugráltam volna én is a veszélyes magasságokban, nekem röpködtek volna a bogarak, és a többi. A Végső állomáson nem kaptam ennyit hátra a fejem a 3D miatt, pedig itt nem arra gyúrtak, hogy ijesztegessék az embert. Talán épp azért volt hitelesebb, mert a lógó indák, egy bogár, a magasság és zuhanás sokkal életszerűbb, és többször hajolok el egy faág elől, mint egy kiröppenő autóalkatrész elől...
A na'vik mellesleg mind, egytől egyig színészek voltak, mondom annak, aki nem tudja, hogy készült a film. Ugyanazzal az eljárással csinálták őket, mint Gollam anno a Gyűrűk Urában. Tudjuk, ugye? A cuccok az arcon, fura ruha a testen, amitől átveszik a mozgást és mimikát. Ettől lesz még jobb a film: hogy a színészek még na'viként is színészkedtek, méghozzá nagyon jól. Neytiri, a főszereplő lány, Jake szerelme például emberként egyszer sem jelenik meg, mégis nagyon jól játszik. Nem áll a földönkívülire a szám, mert a na'vik olyan szépre és szimpatikusra lettek megformálva, hogy sokszor emberibbek voltak, mint a kapzsi kitermelők.
A szinkronnal sem volt semmi baj, pedig rettegtem, komolyan, az előzetes alapján borzalmas csalódásra számítottam. Worthington hangja ugyanaz volt, aki a Terminátorban, (Széles Tamás) és az nagyon is passzol hozzá. A többieket is eltalálták, a szokásosakat alkalmazták, de azért jobban fogom szeretni eredeti hanggal - már ha lehet ezt a lelkesedést fokozni.
A zene is jó volt különben. Hála Leona Lewisnak, akinek a hangját különben szeretem, úgy éreztem, nem lesz valami hiteles a dolog. Mégis jó volt, nagyon is. Itt a témát adó dal, filmből kivágott jelenetekből készült klippestül. Maga a zenei téma nagyon passzolt, volt pörgős, drámai, romantikus, vidám, ami épp kell. Hallottam már ugyan jobbat is, de remekül illett ide.
Nagyon nehéz most bármit is mondanom érthetően, itt ülök Leptop előtt, kavarognak a gondolataim, Pandora színei-formái, Sam Worthington játéka lenyűgöznek. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de szerintem nagyon jó színész. A Terminátort is ő vitte? Bár nagy favorit Christian Bale, simán hozta Worthington is a szintet. Sőt!
Kíváncsi leszek, hogy vajon mennyi díjat fog beszedni a film. Én elég sokra tippelek, szerintem meg is érdemli. A történetbe tényleg bele lehet kötni, de csak egy kicsit, minden más fantasztikus volt. Tényleg. Komolyan. Tényleg. Nagyon. Másról ömlengtem már többet is, ami meghatott vagy leütött lelkileg, de ez a film nem csak érzelmileg hat, hanem vizuálisan is, közben mégis minden érzelmet megtornáztat az emberben. Mi sem jobb példa erre, hogy felnőttek és gyerekek, nők és férfiak is szájtátva másztak ki az ülésből, és nem nyújtózkodtak vagy panaszkodtak a hossz miatt. Az Avatar nem nyálas, nem véres, nem eldurrant, nem erőltetett, nem lapos. Sci-fi, dráma, fantasy, akció egyszerre és egyik sem. Ez az Avatar, és nagyon-nagyon jó.
Szerintem.
//Kiegészítés - 2009.12.19.
Tegnap megnéztem két dimenziós változatban is. Még mindig le vagyok nyűgözve, még mindig vigyorgok. Mindenkit biztosíthatok róla: így is megéri megnézni. Én először nem IMAXben néztem, hanem egyszerű 3D-ben, de így is fantasztikus volt, alig 24 óra múlva, szimpla vászonon. Mindenkinek érdemes lenne megnéznie. Jön a karácsony, emberek! Lepjük meg magunkat egy mozijeggyel, ami elrepít Pandorára. Jobb, mint Hawaaii! //
Avatar [2009]16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 161 perc
IMDb értékelés: 8,4 (229 718 szavazat alapján)
top helyezés: 25/250 - már most! (4 nappal premier után)
Színészek: Sam Worthington, Zoe Saldana, Sigourney Weaver, Stephen Lang, Michelle Rodriguez, Giovanni Ribisi - akinek ma van a szülinapja ;)
Trailer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése