A filmet sajnos csak mozis változatban, letöltve volt lehetőségem megnézni, de igyekszem olyan pozitívan átformálni, és elképzelni a szélesvásznon, amennyire csak tudom. Nem rossz film, még így kamerás felvétellel, néhol recsegő hanggal sem, de azért az biztos, hogy moziban nagyobb élmény lett volna. Persze ez minden filmre igaz, amiben ilyen durva akciójelenetek és ilyen hanghatások vannak.
A történet röviden: Lawrence Talbot egy new yorki színész, akinek meghal a bátyja. Apja és bátyja menyasszonya, Gwen is Blackmoore nevű helyen, a Talbot-kúriában várják őt. Lawrence-szel, mikor megérkezik az "édes otthonba", közlik, hogy bátyját valamiféle fenevad pusztította el, és tépte gyakorlatilag darabokra. A férfi elhatározza, hogy kideríti, valóban a közeli cigánykaraván medvéjét szabadították Benre, a bátyjára, vagy valami, esetleg valaki más szedte darabokra. Nem telik bele sok idő, és a Ben holtteste mellett talált medál elvezeti őt végülis a cigányokhoz, de nem tud meg sok mindent tőlük, ugyanis a rejtélyes fenevad megjelenik, lemészárolja a fél tábort és az odacsődülő rendőröket, akik a medvéért jöttek. Lawrence a szörny nyomába ered, de bár ne tette volna... A bestia ugyanis elkapja, bár nincs ideje elpusztítani, mert elkergetik. Sikerül ugyan megharapnia Lawrence-t, aki nem hal bele a sérülésbe, sőt! Gyanúsan gyorsan regenerálódik, és az orvos értesíti a környékbelieket, hogy a férfivel valami nincs rendben. A sok babonás falusi természetesen azonnal a birtokra csődül, és követelik a megmaradt Talbot fiút, de az apja elűzi őket. Persze kiderül, hogy nem pusztán atyai szeretetből... Az idősebbik Talbot ugyanis jól tudja, hogy fiából is ugyanolyan bestia válik majd teliholdkor, mint ami megmarta. Ezután rövid úton egy csapdának és némi atyai beavatkozásnak köszönhetően biztonságosan és gyorsan elszállítják egy elmegyógyintézetbe, oda, ahol Lawrence kiskorában is be lett zárva egy évre, miután látta anyját, aki elvágta saját torkát. Akkor legalábbis így tűnt... Az intézetben, miután szétkínozták már a férfit, és arról győzködték, hogy agressziója és a bestia tévképzet, meglátogatja az apja, és elárulja neki a nagy titkot: hogy ő a farkasember, aki teliholdkor gyilkol, és egészen a bátyja halálának estééig minden teliholdkor bezáratta magát a szolgálóval egy kriptába. Azon az éjjelen azonban ez elmaradt, és azóta rájött, hogy a szörnyeteget nem is kell megzabolázni, hiszen miért tenné, ha egyszer bestia vált belőle. Lawrence természetesen bosszút fogad, pláne, miután kiderül, hogy anyját is apja ölte meg. Gwen, bátyja volt menyasszonya, aki iránt titokban gyengéd érzelmeket táplált mindig is, Londonban van, és Lawrence tudja, hogy nincs tőle biztonságban. Hiába. Teliholdkor átváltozik, és az intézet orvosai is rádöbbennek, kissé későn ugyan, hogy Lawrence-szel valóban van valami gond, de addigra a férfi már szőrös fenevadként őrjöng, és megszökik, jó pár kibelezett, lefejezett hullát hagyva maga után. Másnap reggel Gwenhez megy, aki (természetesen) szintén szerelmes belé, legalábbis kedveli, és eltökéli, hogy segít a férfin, bármibe is kerül. De a cigányoktól megtudja, hogy ezt a kórt csak egy valami gyógyítja: az ezüstgolyó. Végül apa és fia összecsapnak, és Gwen is szembekerül a farkassá vált Lawrence-szel, és nem választja el őket semmi egymástól, csak egy ezüstgolyókkal töltött revolver. Nem árulom el, mi lesz a film vége.
Maga a történet nekem tetszett. A farkasemberek legendáját már egy csomó film feldogozta (persze nem annyi, mint a most divatos vámpírokét), és valamiért a farkasembereket sosem ábrázolják olyan tökéletesen és ötletesen, mint a vérszívókat, pedig szerintem sokkal érdekesebbek. Én azt szeretem, ha lehet ilyet mondani, hogy ezek a teremtmények sokszor, többször próbálnak uralkodni magukon, amíg a vámpírok meg elegánsan és mindenre tojva szívják a vért, vagy nagy hősiesen csak állatokat gyilkolnak le. A vérfarkasoknak nincs esélyük megállítani azt, ami bennük van, hiába küzdenek ellene. A telihold minden történetben erősebbnek bizonyul náluk. Az a gondom, hogy még egy filmben sem láttam őket olyan kifinomultan ábrázolva, mint a vámpírokat. A Harry Potterben egyenesen borzalmasan festett az a nyeszledék. Ebben a filmben viszont (mint szinte minden), a farkasemberek is retrósra lettek megcsinálva. Busa fej, fekete, rövid orr, emberi testfelépítés és vonások. Viszont nagyon szépen meg volt csinálva az átalakulás, amit többször is mutattak: a csontok eldeformálódása, a fogak növekedése, ami természetesen nem kevés sebbel és vérrel járt, még a szem átalakulása is szépen ki volt dolgozva. De most sem voltam elégedett teljesen, valamiért modernebb felfogásra számítottam... Persze mondom, ez sem volt rossz.
A színészek viszont nekem nagyon nagyon tetszettek. Az idős Talbotot az örökké hátborzongató Anthony Hopkins játszotta, akinél jobbat erre a szerepre nemigen találhattak volna. Benicio Del Torot ugyan még életemben nem láttam másik filmben a borzalmas Sin Cityn kívül, de annyira tökéletesen játszotta Lawrence elveszett, de mégis határozott karakterét, hogy érdekelne más filmje is. Elég érdekesen néz ki szegény fickó, és az elején kifejezetten taszító volt, de a végére igazán szimpatikus lett. Emily Blunt pedig itt is nagyon jól alakított. Mostanában egyre több és egyre jobb filmjei vannak, ő is Hollywood trónjára fog szerintem kerülni szépen lassan, ha be nem választ valami hülyeséget, mint Dennis Quaid...
A film nem egy örök darab szerintem, és én nem is adtam volna neki tizennyolcas korhatárt, annyira nem volt durva, csak véres, de sokkal rondább és léleknyomorítóbb jeleneteket látni némely akár 12-es karikás filmben is. Egy este elütésére kíválóan alkalmas, itt sem kell sokat agyalni, csak figyelni a szép kosztümöket, a remek alakításokat, a jó kis díszletezést, a pompás lovakat a hintók elé fogva, és a teliholdat eltakaró farkasember vonyító és most már klasszikusnak mondható sziluettjét.
A történet röviden: Lawrence Talbot egy new yorki színész, akinek meghal a bátyja. Apja és bátyja menyasszonya, Gwen is Blackmoore nevű helyen, a Talbot-kúriában várják őt. Lawrence-szel, mikor megérkezik az "édes otthonba", közlik, hogy bátyját valamiféle fenevad pusztította el, és tépte gyakorlatilag darabokra. A férfi elhatározza, hogy kideríti, valóban a közeli cigánykaraván medvéjét szabadították Benre, a bátyjára, vagy valami, esetleg valaki más szedte darabokra. Nem telik bele sok idő, és a Ben holtteste mellett talált medál elvezeti őt végülis a cigányokhoz, de nem tud meg sok mindent tőlük, ugyanis a rejtélyes fenevad megjelenik, lemészárolja a fél tábort és az odacsődülő rendőröket, akik a medvéért jöttek. Lawrence a szörny nyomába ered, de bár ne tette volna... A bestia ugyanis elkapja, bár nincs ideje elpusztítani, mert elkergetik. Sikerül ugyan megharapnia Lawrence-t, aki nem hal bele a sérülésbe, sőt! Gyanúsan gyorsan regenerálódik, és az orvos értesíti a környékbelieket, hogy a férfivel valami nincs rendben. A sok babonás falusi természetesen azonnal a birtokra csődül, és követelik a megmaradt Talbot fiút, de az apja elűzi őket. Persze kiderül, hogy nem pusztán atyai szeretetből... Az idősebbik Talbot ugyanis jól tudja, hogy fiából is ugyanolyan bestia válik majd teliholdkor, mint ami megmarta. Ezután rövid úton egy csapdának és némi atyai beavatkozásnak köszönhetően biztonságosan és gyorsan elszállítják egy elmegyógyintézetbe, oda, ahol Lawrence kiskorában is be lett zárva egy évre, miután látta anyját, aki elvágta saját torkát. Akkor legalábbis így tűnt... Az intézetben, miután szétkínozták már a férfit, és arról győzködték, hogy agressziója és a bestia tévképzet, meglátogatja az apja, és elárulja neki a nagy titkot: hogy ő a farkasember, aki teliholdkor gyilkol, és egészen a bátyja halálának estééig minden teliholdkor bezáratta magát a szolgálóval egy kriptába. Azon az éjjelen azonban ez elmaradt, és azóta rájött, hogy a szörnyeteget nem is kell megzabolázni, hiszen miért tenné, ha egyszer bestia vált belőle. Lawrence természetesen bosszút fogad, pláne, miután kiderül, hogy anyját is apja ölte meg. Gwen, bátyja volt menyasszonya, aki iránt titokban gyengéd érzelmeket táplált mindig is, Londonban van, és Lawrence tudja, hogy nincs tőle biztonságban. Hiába. Teliholdkor átváltozik, és az intézet orvosai is rádöbbennek, kissé későn ugyan, hogy Lawrence-szel valóban van valami gond, de addigra a férfi már szőrös fenevadként őrjöng, és megszökik, jó pár kibelezett, lefejezett hullát hagyva maga után. Másnap reggel Gwenhez megy, aki (természetesen) szintén szerelmes belé, legalábbis kedveli, és eltökéli, hogy segít a férfin, bármibe is kerül. De a cigányoktól megtudja, hogy ezt a kórt csak egy valami gyógyítja: az ezüstgolyó. Végül apa és fia összecsapnak, és Gwen is szembekerül a farkassá vált Lawrence-szel, és nem választja el őket semmi egymástól, csak egy ezüstgolyókkal töltött revolver. Nem árulom el, mi lesz a film vége.
Maga a történet nekem tetszett. A farkasemberek legendáját már egy csomó film feldogozta (persze nem annyi, mint a most divatos vámpírokét), és valamiért a farkasembereket sosem ábrázolják olyan tökéletesen és ötletesen, mint a vérszívókat, pedig szerintem sokkal érdekesebbek. Én azt szeretem, ha lehet ilyet mondani, hogy ezek a teremtmények sokszor, többször próbálnak uralkodni magukon, amíg a vámpírok meg elegánsan és mindenre tojva szívják a vért, vagy nagy hősiesen csak állatokat gyilkolnak le. A vérfarkasoknak nincs esélyük megállítani azt, ami bennük van, hiába küzdenek ellene. A telihold minden történetben erősebbnek bizonyul náluk. Az a gondom, hogy még egy filmben sem láttam őket olyan kifinomultan ábrázolva, mint a vámpírokat. A Harry Potterben egyenesen borzalmasan festett az a nyeszledék. Ebben a filmben viszont (mint szinte minden), a farkasemberek is retrósra lettek megcsinálva. Busa fej, fekete, rövid orr, emberi testfelépítés és vonások. Viszont nagyon szépen meg volt csinálva az átalakulás, amit többször is mutattak: a csontok eldeformálódása, a fogak növekedése, ami természetesen nem kevés sebbel és vérrel járt, még a szem átalakulása is szépen ki volt dolgozva. De most sem voltam elégedett teljesen, valamiért modernebb felfogásra számítottam... Persze mondom, ez sem volt rossz.
A színészek viszont nekem nagyon nagyon tetszettek. Az idős Talbotot az örökké hátborzongató Anthony Hopkins játszotta, akinél jobbat erre a szerepre nemigen találhattak volna. Benicio Del Torot ugyan még életemben nem láttam másik filmben a borzalmas Sin Cityn kívül, de annyira tökéletesen játszotta Lawrence elveszett, de mégis határozott karakterét, hogy érdekelne más filmje is. Elég érdekesen néz ki szegény fickó, és az elején kifejezetten taszító volt, de a végére igazán szimpatikus lett. Emily Blunt pedig itt is nagyon jól alakított. Mostanában egyre több és egyre jobb filmjei vannak, ő is Hollywood trónjára fog szerintem kerülni szépen lassan, ha be nem választ valami hülyeséget, mint Dennis Quaid...
A film nem egy örök darab szerintem, és én nem is adtam volna neki tizennyolcas korhatárt, annyira nem volt durva, csak véres, de sokkal rondább és léleknyomorítóbb jeleneteket látni némely akár 12-es karikás filmben is. Egy este elütésére kíválóan alkalmas, itt sem kell sokat agyalni, csak figyelni a szép kosztümöket, a remek alakításokat, a jó kis díszletezést, a pompás lovakat a hintók elé fogva, és a teliholdat eltakaró farkasember vonyító és most már klasszikusnak mondható sziluettjét.
Farkasember - The Wolfman [2010]
18 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 102 perc (nem 126)
iMDb: 6,2 [13 552 szavazat alapján]
Színészek: Benicio Del Toro, Anthony Hopkins, Emily Blunt, Hugo Weaving
Trailer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése