Ez egy olyan film volt, amit már régóta meg szerettem volna nézni, több okból kifolyólag. Egyrészt egyik személyes kedvencem, Christian Bale az egyik főszereplő, másrészt westernnek van beállítva, és már nagyon régóta nem láttam egy jó csihi-puhis, lövöldözős, vágtatós, köpködős, nyugaton játszódó kalandot. Azt végképp nem gondoltam volna, hogy még ebből a történetből is kihoz Amerika némi nyálasságot, ami viszont meglepő módon csak jót tett a filmnek.
A történet röviden: Van egy banda, Ben Wade csapata, akik gonosz Robin Hood módjára fosztogatnak, de persze csak maguknak. Egyik nap egy banki kocsi kirablásának tanúja lesz Dan Evans, egy aszály miatt elszegényedett, de nagyon becsületes farmer, egy exkatona, akinek ellőtték az egyik lábát, és két fia; a súlyos beteg, tíz év körüli Mark és a nyughatatlan, 14 éves William. Wade elveszi a lovaikat, de nem bántja sem Evanst, sem a lovakat, csak elviszi egy darabon őket, hogy ne mehessenekvelük a banda után. Miután a városban Evansék visszaszerezték a lovakat, rájönnek, hogy Wade is ott van. Felhívják erre a marsall figyelmét is, aki lecsap a főnökre, és azt a tervet ötli ki, hogy Wade-et eljuttatják vonaton Yumába, ahol felakasztják a bitangot. De vonat sem terem ám a prérin csak úgy! Ezért aztán el kell vinniük a 80 mérföldre fekvő városba, ahol feltehetik a 3:10-es yumai gyorsra. Egyedül persze nem küldhetik el, így mellérendelnek egy négy fős védelmi gárdát, akik biztosítják az utat. Evans is jelentkezik a csapatba, mert így 200 dollár üti a markát, amivel kiválthatja az adósságait. A kis csapat el is indul, az útjukat nem részletezném különösebben, történik ez-az, hullanak a kísérők, és a semmiből felbukkan William, aki eltökélten igyekszik felnőtté válni. Közben Wade bandája sem lustálkodik, követik a főnököt, amilyen gyorsan csak tudják, de ez nehéz, mivel az üldözés legelején sikerül átverni őket, és csak jó sok mérföldnyi késéssel tudnak a nyomukba eredni. A történet végén is akad feszültség bőven, de az egész film alatt ott motoszkál valami az emberben.
Nekem nagyon tetszett, nem gondoltam volna. Nem erre a típusú filmre gondoltam, mikor elkezdtem nézni, de nem okozott csalódást. Ahogy telik-múlik az idő a filmben, úgy ismerhetjük meg Ben Wade múltját és személyiségét, de Evans jelleme és motivációja is kibontakozik. Minden szereplőnek megvannak a maga emberi tulajdonságai, és a kor is (már amennyire ismerem) jól van ábrázolva. Még némi kis romantikát felfedezhetünk a filmben, és még ez sem teszi csöpögőssé, mi több, mivel a szerelmet is Wade-en keresztül ismerjük meg, így az sem túl kellemes színben tűnik fel. A legvégére csak Evans és Wade maradnak, akik közt furcsa barátságféle alakul ki, ami azonban nem elég, hogy minden jóra forduljon, sajnos. Spoileres a leírás, úgy olvassunk tovább.
A legvége, az utolsó tíz perc nekem kifejezetten izgalmas és érzelemgazdag volt. Megható kis mozzanatokkal volt átszőve az egész, de egy pillanatig sem éreztem, hogy jujujj, veszélyes nyáltenger közeledik! Nem, az egyensúly végig megvolt. Megtudhattuk, mi is az oka a Dan és fia közti feszültségnek, hallhattuk egy apa legnagyobb fájdalmát: a csalódást, hogy nem képes hős lenni, pedig a fiának szüksége volna rá. Ezért vállalja a legvégén, hogy felteszi a vonatra a bűnözőt, még ha ez az életébe kerül is. Márpedig abba kerül. Megismerhettük a bűnöző Wade művészi vénáját, és az okot, amiért az lett, aki. A vonatot - mire végre valahára megjön és ki is tudnak menni, hogy elérjék - körülveszik Wade emberei, akiknek az utolsó pillanatig nem esik le, hogy a bandavezér már tesz rájuk, és aki a végén villámsebességgel az összes csatlósát kilövi. Persze ekkor már késő, Dan elég lövést kapott, hogy ne élje túl a vállalkozást. William pedig, az apja halálától dühöngő ifjú pisztolyt tart Wade-re. Még a film közepe táján van egy jelenet, mikor majdnem fejbe lövi a bűnözőt, mert az fegyvert tart az apjára. Már ekkor megkezdődik a Wade és Evans vita a gyerkőcről. Wade tesz utalásokat a saját gyerekkora és William jelleme közti párhuzamra, de Dan meg van győződve róla, hogy az ő fiából nem lesz gyilkos soha. Hogy végül is a legvégén kinek lesz igaza, azt a "poént" nem lövöm le.
Röviden kifejezve: nagyon jó filmről van szó, elég nagy nevekkel, és remek, tényleg nagyon jó és általam favorizált színészekkel, mint például a pszihopataként örök Ben Foster, akinek illett volna szerintem legalább egy Golden Globe jölélést kapnia ezért; a 192 centi magas, szintén állandóan gonoszképű Kevin Durand, vagy a tahó fejvadászként ezúttal csak pár percig feltűnő, de komolyan sziporkázó Luke Wilson.
Mindenféle embertípus megmutatkozik, jó is, rossz is, bizonytalan is. A film lényege szerintem, hogy az ember mindegy, melyik oldalon áll, csak ő tudja, milyen is valójában, senki más. Lehet bűnöző, ha megmenti egy család jövőjét és vallhatja magát jófiúnak, ha ártatlan gyerekeket mészárol le? Hogyne, ha tényleg az akar lenni.
Mondanám, hogy tanulságos és kalandos mese arról, milyenek is vagyunk valójában, de ne ezért nézzük meg, mert önelemző filmek közt akad komolyabb is. Westernnek jó, habár ha őszinte akarok lenni, szimpla durrogtatós filmnek túl komoly és értelmes párbeszédek vannak benne, és a jellemek is túl szépen ki vannak dolgozva ahhoz, hogy csak nézzünk ki a fejünkből a porzó utakra és coltokra. Olyannyira részletesek, hogy az ember képes lesz még a legocsmányabb görénnyel is azonosulni, és a végén elszörnyedve veszi észre, hogy az a görény elméletben a jó srácok közé tartozott... Minimum 8/10.
Nekem nagyon tetszett, nem gondoltam volna. Nem erre a típusú filmre gondoltam, mikor elkezdtem nézni, de nem okozott csalódást. Ahogy telik-múlik az idő a filmben, úgy ismerhetjük meg Ben Wade múltját és személyiségét, de Evans jelleme és motivációja is kibontakozik. Minden szereplőnek megvannak a maga emberi tulajdonságai, és a kor is (már amennyire ismerem) jól van ábrázolva. Még némi kis romantikát felfedezhetünk a filmben, és még ez sem teszi csöpögőssé, mi több, mivel a szerelmet is Wade-en keresztül ismerjük meg, így az sem túl kellemes színben tűnik fel. A legvégére csak Evans és Wade maradnak, akik közt furcsa barátságféle alakul ki, ami azonban nem elég, hogy minden jóra forduljon, sajnos. Spoileres a leírás, úgy olvassunk tovább.
A legvége, az utolsó tíz perc nekem kifejezetten izgalmas és érzelemgazdag volt. Megható kis mozzanatokkal volt átszőve az egész, de egy pillanatig sem éreztem, hogy jujujj, veszélyes nyáltenger közeledik! Nem, az egyensúly végig megvolt. Megtudhattuk, mi is az oka a Dan és fia közti feszültségnek, hallhattuk egy apa legnagyobb fájdalmát: a csalódást, hogy nem képes hős lenni, pedig a fiának szüksége volna rá. Ezért vállalja a legvégén, hogy felteszi a vonatra a bűnözőt, még ha ez az életébe kerül is. Márpedig abba kerül. Megismerhettük a bűnöző Wade művészi vénáját, és az okot, amiért az lett, aki. A vonatot - mire végre valahára megjön és ki is tudnak menni, hogy elérjék - körülveszik Wade emberei, akiknek az utolsó pillanatig nem esik le, hogy a bandavezér már tesz rájuk, és aki a végén villámsebességgel az összes csatlósát kilövi. Persze ekkor már késő, Dan elég lövést kapott, hogy ne élje túl a vállalkozást. William pedig, az apja halálától dühöngő ifjú pisztolyt tart Wade-re. Még a film közepe táján van egy jelenet, mikor majdnem fejbe lövi a bűnözőt, mert az fegyvert tart az apjára. Már ekkor megkezdődik a Wade és Evans vita a gyerkőcről. Wade tesz utalásokat a saját gyerekkora és William jelleme közti párhuzamra, de Dan meg van győződve róla, hogy az ő fiából nem lesz gyilkos soha. Hogy végül is a legvégén kinek lesz igaza, azt a "poént" nem lövöm le.
Röviden kifejezve: nagyon jó filmről van szó, elég nagy nevekkel, és remek, tényleg nagyon jó és általam favorizált színészekkel, mint például a pszihopataként örök Ben Foster, akinek illett volna szerintem legalább egy Golden Globe jölélést kapnia ezért; a 192 centi magas, szintén állandóan gonoszképű Kevin Durand, vagy a tahó fejvadászként ezúttal csak pár percig feltűnő, de komolyan sziporkázó Luke Wilson.
Mindenféle embertípus megmutatkozik, jó is, rossz is, bizonytalan is. A film lényege szerintem, hogy az ember mindegy, melyik oldalon áll, csak ő tudja, milyen is valójában, senki más. Lehet bűnöző, ha megmenti egy család jövőjét és vallhatja magát jófiúnak, ha ártatlan gyerekeket mészárol le? Hogyne, ha tényleg az akar lenni.
Mondanám, hogy tanulságos és kalandos mese arról, milyenek is vagyunk valójában, de ne ezért nézzük meg, mert önelemző filmek közt akad komolyabb is. Westernnek jó, habár ha őszinte akarok lenni, szimpla durrogtatós filmnek túl komoly és értelmes párbeszédek vannak benne, és a jellemek is túl szépen ki vannak dolgozva ahhoz, hogy csak nézzünk ki a fejünkből a porzó utakra és coltokra. Olyannyira részletesek, hogy az ember képes lesz még a legocsmányabb görénnyel is azonosulni, és a végén elszörnyedve veszi észre, hogy az a görény elméletben a jó srácok közé tartozott... Minimum 8/10.
Börtönvonat Yumába - 3:10 to Yuma [2007]16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 124 perc
iMDb: 7,9 [92 361 szavazat alapján]
Színészek: Russel Crowe, Christian Bale, Logan Lerman, Dallas Roberts, Ben Foster, Gretchen Mol, Peter Fonda, Kevin DurandAlan Tudyk
Trailer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése