Bo.Szi.!!

Kedves látogatók!

Először is boldog új évet szeretnék kívánni mindenkinek, és egyúttal elnézést is kérni, amiért hónapokig pangott az oldal... Más dolgaim voltak, olyasmik, amikhez szintén kell némi kreativitás és lelkesedés, és kicsit fáradt lettem volna agyilag még itt is csacsogni. Pedig voltak ám filmek, amikről lehetne beszélni, és mivel ezekben az órákban néztem meg egyet, az évben az utolsót, és elég jó volt, hát most, miután nekiállok rendbe szedni a képeket és az oldalmenüt, írni szeretnék a TRON-ról, a Salt-ról és még más filmekről is, ha időm és energiám engedi. Addig olvasgassátok a régi bejegyzéseket, ha van kedvetek, vagy ilyesmi... Én listákat készítek, írogatok és mentegetek, hogy holnap, azaz jövőre xD már kész legyek, és újra feléledjen a blog.

Hát ezért

Az utóbbi "rövidke" időben nem írtam, nem hoztam, nem mutattam semmit. Bocsika. Most is csak azért pöttyintek ide valamit, hogy akik ide járnak, tudják: nem feledkeztem meg a blogról, csak egyszerűen nem láttam mostanában olyan filmet, amit érdemes lett volna boncolgatnom... Nagy valószínűséggel még a héten mutatok pár meglehetősen ütős trailert. Van pár.

Addig is legyetek rosszak.

Kész rémálom [Alan Wake]

Megint egy új típusú bejegyzés következik.

Hölgyeim és uraim, hadd mutassam be a "játék" címke első tagját, Alan Wake-et! Úgy gondolom, mivel manapság valami félelmetes, milyen minőségű cuccokat csinálnak PCre, Play Station-re, Xbox-ra és hasonló kütyükre, ezért érdemes róluk is pár szót ejtenem, ha már előzetesekről is ódákat zengek. Ráadásul az Alan Wake az első nekem... *-* xD XBoxon kezdtem vele játszani pár napja, és az ok, amiért most ajánlom, az a következő: teljesen filmszerű.

A történet röviden: Alan Wake egy 30-as évei elején járó író, aki két éve kiadott könyvének sikere óta képtelen normális történetet papírra vetni, és kezd ideges lenni az ihlethiánytól. Így aztán feleségével úgy döntenek, kikapcsolódnak, és elutaznak Bright Fallsba, egy hegyek közt húzódó kisvárosba. Az első nap körbenéznek, és Alan máris összefut egy idegborzoló nyanyával, mikor át akarnák venni a kulcsot az erdei bungallóhoz. A fekete cuccos nénike megígéri Alannek, hogy hamarosan látják egymást, írónk pedig (aki amúgy horrortörténetek írásával keresi a kenyerét), nem parázik különösebben. Mivel nagyvárosból való, azt hiszi, csak egy kattant banya a faluból... De mekkorát téved! Mikor végre elfoglalják a kis házikót egy tó közepén, és kipakolnak, már sötét van. Alice, Alan fiatal felesége meg akarja lepni Alant egy írógéppel, de a srác, mikor meglátja, teljesen berág a csajra, amiért még ő sem hagyja békén, nem elég a sok rajongó és a menedzsere. Így kirohan a házból az éjszakába, tudván, Alice nem fogja követni, mivel retteg a sötétségtől. Pár perc múlva azonban iszonyú sikítás és kiabálás hallatszik a házból, Alice segítségért kiállt, de Alan beérve a házba nem találja, csak egy, a tóra néző törött ablakot. Abban a hitben, hogy Alice ott esett ki (vagy lökték, az ember egy idő után mindig a rosszabbik eshetőségre gondol), utána ugrik - a játék pedig gyakorlatilag itt indul el igazán. Alan ugyanis hirtelen a szétzúzott kocsijában ébred, az út szélén, és nem emlékszik, hogy kerül oda az éjszaka közepén. Nincs más nála, csak egy zseblámpa, és hirtelen beugrik neki egy visszatérő rémálma, amiről anno könyvet is akart írni; amiben a sötétben rejtőző, valami gonosz által megszállt emberek, madarak, sőt gyakran tárgyak lesnek rá, és próbálják megölni. Fogalma sincs, mi van, de mikor csörög a telefonja, és kiderül, hogy a feleségét elrabolták, kiakad, és elindul, hogy segítséget szerezzen. Az ám, ha ez ilyen könnyen menne... De az a bizonyos álom egyszer csak mintha megelevenedne: üvöltő, hörgő, sötét árnyékokkal körülvett emberek törnek rá minden ok nélkül az erdőben, akik a fény hatására ugyan megszabadulnak a sötétségtől, de ugyanúgy ki akarják nyírni hősünket, akinek nincs sok választása még azután sem, hogy elér a benzinkúthoz: fel kell magát fegyvereznie ellenük, ugyanis senki sem hiszi el, hogy a felesége eltűnt, mivel még a sziget sem létezik, ahol elméletben voltak. Mindenki azt hiszi, megkattant, egyedül a menedzserét és egyben barátját sikerül meggyőznie a dolgokról. Kicsit persze kételkedik a saját épelméjűségében, de mikor találkozik az emberrablóval az erdőben, aki szintén látja a baltával, kaszával, láncfűrésszel és egyéb klasszikus fegyverekkel felszerelt gyilkosokat, rájön, hogy bizony valami nem stimmel Bright Fallssal... És Alice-t sem kapja vissza, mert az emberrabló cserét ajánl: megírja a könyv utolsó fejezetét (ami alapján a dolgok történnek ugyebár), vagy Alice meghal. Alannek nincs sok választása. Egyszerre kell megküzdenie az ihlethiánnyal; a város lakóival, akiknek meggyőződésük, hogy a híres író becsavarodott és veszélyes, ezért üldözni kezdik; na meg saját rémálmával, ami tárt karokkal fogadja minden sötét zugban.
Ez az első olyan játék, amit nem PC-n játszom, és mit ne mondjak, az élmény hatalmas. Minden este lekuporodom a tévé elé (persze éjszaka, mikor sötét van, hehe), és már nyomom is. Igazság szerint a játék szerintem meglehetősen félelmetes. A sötétből előbukkanó fószereknek nem habzik a szája vagy ilyesmi, de elég jól tudok angolul ahhoz, hogy értsem, milyen idiótaságokat vágnak Alan fejéhez (akivel játszunk, és akinek a szemszögéből az egészet látjuk), ki is van írva, mindezt pedig elvetemült, őrülten hörgő hangon adják elő, sötét pofával, és ez azért ijesztő. De remekül fel van építve nem csak a történet, hanem a grafika és maga a játéktér is (nem tudom, hogy mondják ezt, egyelőre nem vagyok otthon a témában xD), ahol igazán oda megy az ember, ahová csak akar, megvizsgálhat minden fűcsomót és követ, ha akar, csak éjszaka kell vigyázni: ha letérünk az útról, egyből lesz jelentkező, aki le akarja majd csapni a fejünket, a muníció pedig véges, nem is beszélve a lámpák elemeiről, amik nélkül semmi esély túlélni egy-egy éjszakát. Mindezek alatt pedig sejtelmes zene megy, tényleg tiszta horror, habár a zenei téma amúgy nagyon szép, kicsit szomorkás, kicsit nyomasztó, mint az egész történet.
A Max Payne, a Perzsia Hercege és számtalan másik játékból lett film általában kisebb-nagyobb sikert arat, de mindig van valami kis bibi. Példának okáért a Max Payne annak, aki nem játszott vele *magára mutogat*, annak tök érthetetlen, zavaros és semmitmondó volt. Nem is emlékszem semmire belőle Mark Wahlbergen kívül, akit amúgy nagyon szeretek. A Perzsia Hercege meg a ló másik oldala volt: semmi köze nem volt az ég világon a játékhoz a neveken és a kinézeten kívül, olyannyira, hogy a filmből csinálnak játékot. Nem a fordítottja volt a cél?

Ezek a filmek általában tényleg látványosak, és igyekeznek visszaadni az adott játék hangulatát. Ezt csak azért mondom, mert ha az Alan Wake-et valaha megfilmesítik (márpedig a jobb kezem gyűrűsujjának a körmehegyét tenném rá, hogy meg fogják, mivel hat részes "előzményfilm" is készült, és ami szintén meglehetősen hátborzongatóra sikerült), akkor ez lehetne az eddigi legjobb játék-film adaptáció. A történet ugyanis csavaros és izgalmas, a karakterekben van élet, személyiség és egyediség, és még csak változtatni sem kéne a sztorin, aminek a végét ugyan még nem tudom, mert nem végeztem vele és eszem ágában sincs megnézni, de így is egy csomóan megnéznék, köztük én. Mert igen, egy cseppet durva, manapság mi nem az? De csak úgy száguldanak az események, gyakran agyalni is kell, és nem hagyni magunkat átverni, és ha valakinek sikerül is "meghalás" nélkül végigrohannia egy-egy epizódon, akkor is sokáig tart, méghozzá nagyon, összesen 12 óra kijátszani, ha valaki nagyon profi, és így egy 100 perces filmet simán össze lehetne hozni, vágva mondjuk 85. És ki ne nézne meg egy jó kis eredeti thrillert, amivel ráadásul utána, otthon még játszhat is?
Alan Wake [2010]
Típus: akció, thriller
Kiadja: a Microsoft és a Remedy
Mire: XBox
IMDb: 9.1 [353 szavazat alapján]

Pár előzetes...

Múltkor hoztam pár trailert, amivel felvezettem a nyarat és az őszt. Hát most hozok még párat, de nem csak az idei évben csábítom az embereket moziba, hanem már 2011-es mozielőzetest is mutatok. Igen, ahogy a régebbi bejegyzésben, itt is szerepel olyan, ami az oldalmenün is megtekinthető egy kattintás után, sőt, új kis modult csináltam, amiben a jövőre nagggyon várós filmekre kattinthat az ember, de én azt AKAROM, hogy ezeket most mindenki lássa magyar felirattal. xD (És köszönjük, ComiCon.)
Szóval...













Beastly - A szép szörnyeteg: Kedvenc hercegnős Disney történetem, a Szépség és a Szörnyeteg amerikaiasítva, frissen, ropogósan. Az egyetlen problémám a hölgy főszereplővel van, aki Zac Efronnal szemben nem jó színész, legalábbis szerintem, de ez csak személyeskedés. A főszereplő srácot még életemben nem láttam, de igazából nem is zavar, mert jónak tűnik. A történet adott, úgy hiszem, a vége is, de ki tudja? Talán az álomgyár bedob valami extrát. Romantika és izgalom, tanulság és mese. Éljen.
TRON-Legacy: Garrett Hedlund. Szeressük. Fiatal, de jó színész, és eddig mégsem volt eleget foglalkoztatva (szerintem). Jeff Bridges? Mostanában szereti az ilyen kis felszínes meséket, de még ezekben is sziporkázik. A történet annyiból áll, hogy a Garrett apját játszó Jeff a saját játékában ragad. Hűűű, de gagyi! - kiálthatunk fel, és igen, tény, hogy kicsit az. De nézzük csak meg azt az előzetest, és képzeljük el három dimenzióban, isteni (elektronikus, lüktető) zenével. Megéri azt az 1200 forintot szerintem...
Thor: Emlékszünk még a Vasember 2 végén lévő kis felcsigázó jelenetre? Én felüvöltöttem a moziban, mikor megláttam a fegyvert, egyszerre azzal, akivel néztük a filmet, mert meg voltunk róla győződve, hogy az Deadpool (*___*) kardja. xD Tévedtünk. Az bizony Thor istenség pörölye volt, akit az a fickó testesít meg, aki a Star Trek feldolgozásában csupán percig villogtathatta meg csini pofiját Kirk apjaként, de most már képregényhősként villoghat. Reméljük nem csak a bicepsze, hanem a szemünk is kidülled majd a film közben. (még nincs feliratos előzetes)
Super8: Hogy miről szól? Hát ez rejtély... Még cast sincs, semmit sem lehet tudni, de a szemfülesek már ki is elemezték, és találtak pár érdekességet. Például egy kisgyerek arcát a vége felé felvillanni, valamint egy feliratot kibetűzni, ami azt mondja: 'the scariest thing i ever saw', azaz a legfélelmetesebb dolog, amit valaha láttam. Ha valaki ide kattint, érdekes dolgot találhat. Alaposan rátesznek a reklámra már most, he? Sokak szerint a film amúgy Chuck Norrisról fog szólni. Lehet.
Buried: Ryan Reynolds... Nem is nagyon kell többet mondanom. Ha valakinek sikerül összeszednie három olyan filmjét, ami nem volt jó, akkor részletezem, hogy ezt miért is kell megnézni. Na jó, amúgy is részletezem. 1: Ryan Reynolds. *-* De ezt már mondtam. 2: A sztori. Érdekes. Adott egy beszállító, aki egyszer csak a föld alatt találja magát mindösszesen egy mobil és egy öngyújtó társaságában, úgy, hogy fogalma sincs, hol van eltemetve, vagy hogy miért. A levegő pedig csak fogy, és fogy... 3: Ryan Reynolds. Vagy... ezt már mondtam? (ehhez sincs még felirat)
The Debt: Sam Worthington. Nem is nagyon kell többet mondanom. Ha valakinek sikerül... Na jó, abbahagytam és őszinte leszek. Simán rettenetesen jó színésznek tartom, és ez a "régen ügynökök voltunk, csináltunk valami csúnya dolgot, most pedig felhánytorgatják, jaj nekünk"-téma is érdekes. Akkor meg miért ne néznénk meg a filmet? (ehhez sincs még felirat)

Ha az álom a valóság... [Eredet]

Tegnap döbbenten olvastam, hogy az Eredet már most (pontosabban még most, mert úgysem marad ott) az IMDb minden idők legjobb filmjeinek a listáján a dobogó harmadik helyén terpeszkedik. Már nagyon vártam a filmet, az adat láttán mégis kicsit elbizonytalanodtam... Nem hittem abban, hogy ennyire jó lehet, pedig ha valaminek, akkor ennek a sikernek igazán hihettem volna, hiszen az Eredet körül - ami mellesleg szerintem iszonyatosan nagy baromság címnek, nem tudom, miért nem lehetett volna Incepció vagy akár Beültetés, na mindegy - nem volt akkora felhajtás, mint pl az Avatar körül, amit még mindig játszanak a haza mozik, fél évvel a premier után. Így tehát ma délelőtt csökkent lelkesedéssel csüccsentem be a piros székbe, karmaim közt egy friss Inception-plakáttal, és vártam, hogy elkezdődjön a film. Olyannyira koncentráltam arra, hogy ne várjak el semmit tőle, hogy nem is emlékszem, milyen előzetesek voltak, pedig nálam azokat majdnem akkora lelkesedés fogadja, mint magát a filmet. Csak ültem, ráztam a lábam, nagy kíváncsian meredtem a vászonra, és vártam... Majd felzúgott a tenger, és valamiért azonnal tudtam, hogy Nolan megint nem hibázott.

A történet röviden: képzeljük el, hogy kitalálnak egy szerkezetet, amivel emberek képesek a velük összekötött emberek álmaiba belépni, vagy a sajátjukba bevinni a másikat, és szétnézni a tudatalattiban. Hogy ez mire jó? Első sorban titkok leleplezésére, információk megszerzésére, hiszen mikor álmodunk, nem vagyunk vele tisztában, hogy nem a valóság, ahol járunk. Cobb, akinek ez volt a munkája, mára körözött bűnözőnek számít, mivel felesége halálát rákenték. Nincs más választása, mint a fekete piacon felajánlani a szolgálatait Arthurral, a barátjával és munkatársával. Egy nap azonban kudarcot vall, de Saito, akinek az álmában jártak, felajánl nekik egy alkut: segít Cobbnak visszaszerezni a szabadságát és a gyerekeit, ha hajlandó a rivális cég fiában elültetni egy incepciót. Az incepcióban az a fontos, hogy a személy, akin "végrehajtják" a végén azt higgye, neki jutott eszébe az adott gondolat, ötlet. Csakhogy akármilyen könnyűnek tűnik valakit rávenni, hogy darabolja fel a cégét, rengeteg olyan tényező akadályozza ezt, ami miatt egy egyszerű álom nem elég: a tudatalatti legmélyebb rétegeit kell felkaparni, és elültetni a magot, hogy aztán kihajtson. Cobb mégis vállalkozik rá, Arthur pedig fanyalogva bár, de vele megy, és kénytelenek összeszedni egy csapatot, hogy a dolog sikerüljön. Cobb feleségének apjától kér segítséget, aki egyetemen tanít, és aki beajánl neki egy diákot ahelyett, aki feldobta Cobbékat Saitonál. Ariadne lesz tehát a csapat építésze, azaz ő tervezi meg az adott álmok helyszínét részletesen. Cobb egy régi barátja tanácsát és véleményét is kikéri. Eamsnek annyira tetszik a dolog, hogy beszáll, és segítségével egy ötödik embert, Yusuf-ot is bevonják, aki az elalvás stabilizálásában játszik majd fontos szerepet. Megkezdődik tehát a tervezés, gondolkozás, pedig mindössze pár órára van szükségük, hogy elültessék a gondolatot, de az álmok nagyon instabil dolgok, könnyen összeomlanak akkor is, ha egy gondolat elég, hogy városok szülessenek a semmiből, és minél mélyebbek, annál kevésbé biztonságosak. Ami a valóságban egy másodperc, az egy álomban húsz, de egy álombeli álomban már húsz a másodikon, és ez így megy tovább. A harmadik szinten, ami már elég mély, tíz évet is eltölthet valaki, miközben a valóságban csak egy pillanat telt el. Mindezzel tisztában is van a csapat, ahogy azzal is, hogy csak egy lehetőségük van. A tervbe viszont hiba csúszik, pontosabban titok, ugyanis Yusuf szere miatt, nem ébrednek fel csak úgy, és ha meghalnak az álomban (ami egy egyszerű álomban csupán felébredéshez vezet, mint tudjuk), akkor bennragadtnak a tudatalattiban egészen addig, amíg el nem múlik a szer hatása. És tudjuk, hogy ha egy harmadik szinten tíz év egy pillanat, akkor a legmélyebb tudat rengeteg idő... Elég ahhoz, hogy mikor valaki végre felébred, ne higgye el, hogy az a valóság. De ez hagyján, hiszen mindenki tudna magára vigyázni - ha Fischer, az üzletember nem kapott volna "kiképzést" az agyában turkálók ellen, amiről nekik nem volt tudomásuk. Így aztán hőseink Cobbsra dühösen, amiért titkolózott, és Arthurra, amiért nem volt elég alapos, és nem közölte velük, hogy Fischernek tudatalatti testőrsége van, nekiállnak a melónak. Azt hinnénk, ez így már elég bonyolult, de nem. Közbejön Cobbs múltjának szelleme, Mal, a feleség emléke. Tudni kell, hogy ha valaki a másik álmában turkál, akkor a tudat automatikusan ellenáll a behatolónak, minél nagyobb feltűnést kelt, és ha többen vannak összekapcsolva, akkor akarva-akaratlanul beszivárog pár dolog. A tudatalatti legnagyobb ellenségének azt tekinti, aki megváltoztat az álomban dolgokat, tehát általában az építészt, de van, hogy egyes gondolatok annyira erősek, hogy mindenki ellen irányulnak. Mal pedig Cobbs bűntudatából erősödik, és szabotálni akarja a tervet. A nő ugyanis valóban Cobbs hibájából lett öngyilkos: mindketten bennragadtak egy álomban, leéltek egy életet együtt, és Cobbs rajta végezte el az első incepciót: elhitette Mallel, hogy az a valóság. Arra viszont nem számított, hogy Mal felébredve is ezt fogja gondolni, és mivel az álomból akkor ébredünk fel, ha meghalunk, így Mal abban a hitben ugrott le az emeletről, hogy így visszatér a valóságba. Cobbs nem tudott magának megbocsátani, és Mal szelleme megkeseríti az életét, a többiekét pedig veszélybe sodorja. Egyedül Ariadne tudja Cobbs titkát, és ő figyel rá, hogy ne legyen gond, de egy fiatal lány nem elég a bűntudat leküzdéséhez... Hogy végül sikerül-e az incepció, ki szenved károkat, milyen mértékben, és hogy végződik a történet, azt itt nem árulom el, csak megemlítem kicsit lejjebb. Christopher Nolan által írt és rendezett filmről van szó, így gyakorlatilag nem is lehet eldönteni, marad a találgatás, a bizonytalanság, az agymunka.
Ez nem minden idők legjobb filmje. Ez minden idők egyik olyan filmje, amire mindenki emlékszik majd, aki látta, az pedig nem ugyanaz. Vannak emészthetőbb, megragadóbb, szórakoztatóbb, mozifilmek, de az Eredet olyan, ami beférkőzik az ember agyába, akárcsak a történetben az incepció, és belegondol a cselekménybe, és a történet mögött húzódó érzelmek kibogozásába, a kapcsolatokba. Eleinte nem is volt olyan bonyolult, de ahogy haladtunk előre-hátra, fel-le a szintek közt, egyre jobban összezavarodtam, és még mindig emlékszem a görcsös koncentrálásra, hogy a helyén tudjam tartani, kinek az álmában vagyunk, mit is kell csinálniuk, és pláne, hogy miért. Ha nem lett volna elég maga az álomstruktúra megértése, még arra is figyelni kellett, hogy Fischerrel való manipulálás hol tart éppen, ki kivetülés, ki a beépített ember, és hasonlók.
Nekem viszont vannak kérdéseim, csak az a baj, hogy alig négy órája láttam, és még mindig kavarog a fejem. Lehet, hogy holnapra megértem, de például egy álomban, ha abban is mélyebbre akarunk menni, akkor az hogy lehetséges? Egyszerűen a tudat elhiszi, hogy rákötötték a gépre? Vagy hogy van ez?
Na és a vége...! Nolan megint játszik a szerencsétlen nézővel. A pesszimisták és a kombinálók, akik szeretik dramatizálni a dolgokat (pl: ÉN), azok szerint a csiga csak forgott, forgott tovább. Az optimisták, akik szeretik, ha egy történetnek megnyugtató a vége, azok meg azt, hogy a pörgettyű leállt. Hát nem tudom. Ha lenne második rész, abból kiderülne, de Nolan a Tökéletes Trükköt is meghagyta tökéletesnek, mikor nem csinált hozzá folytatást. Remélem az Eredet is így marad, ahogy van, max a DVD-re csinálnak valami alternatív befejezést.
A színészgárda meg kifejezetten zseniális volt. Minden egyes ember, még a mellékszereplők is fantasztikusak voltak. Mindig is szerettem Leonardo DiCapriot, és nem a Titanic beli ömlengése miatt. Habár szerintem ott is jól játszott, de nem. Rengeteg filmjét láttam, és mindig kifogástalanul alakít, bármilyen karaktert is kell hoznia, ráadásul igényesen válogatja meg a szerepeit. Azzal meg nem értek egyet, hogy helyes pasas. Sőt. De a színészi teljesítménye vitathatatlan, akárcsak a csinos Marion Cotillardnak, akit még a Taxiban ismert meg a világ, aztán tovább fejlődött, és pár éve már Oscart is nyert, vagy a szintén mindig lenyűgöző Joseph Gordon-Lewittnek, aki általában függetlenebb, kisebb költségvetésű filmekben szerepel, és ugyan itt nem túl komplikált karaktert játszott, mégis sikerült életet csempésznie bele, ami sok más színésznek nem ment volna, és a végén Arthur karaktere egy unalmas, kifejezetten szürke, néha szarkasztikus másodhegedűssé vált volna. Ellen Page-re sem lehet panasz, a fiatal tehetségre, aki a Juno-ban már megmutatta, hogy bizony Hollywood felkészülhet egy újabb sztárra, vagy Cillian Murphy, aki legyen szó pszihopatáról, atomfizikusról, identitászavarral küzdő fiatalról vagy világméretű cég örököséről, mindig tudja, hogyan ragadja magával a nézőt. A legérdekesebb, hogy hiába a rengeteg elismert vagy közismert sztár, akik nem sűrűn dolgoztak még együtt, és eddig mindenki más típusú filmben játszott, mégis sikerült kerek egészet alkotniuk. Sokszor vagyok úgy egy-egy olyan filmnél, ami túl sok sztárt vonultat fel, hogy csak a színészeket látom, ahogy dolgoznak, és nem a karaktereket. Az Eredet csapatának viszont elhittem, hogy évek óta álomban mászkálnak, és ismerik egymást, egyetemisták, elgyötört gyerekek, és hasonló. Christopher Nolan története gyakorlatilag magában is megállná a helyét az eredetiségével, a rengeteg hihető elemmel és a fordulatos csavarokkal, de egy ilyen cast birtokában képtelenség lett volna rossz filmet csinálni. Ráadásul a látvány is elképesztő volt, nem beszélve a zenéről. Hans Zimmer hozta a formáját, benne sem csalódtam semmit, ráadásul a trailer zenéjéhez elég hasonló a score is. Dallamos, finom, egy csomószor mégis a hideg rázott a feszültségkeltéstől, pláne, mikor egy ijesztő jelenetben a zene is felbőgött. Hát jaj. Zimmernek viszont az érzelmes jelenetekhez íródott dalait szeretem igazán. Leírhatatlan, mennyire zseniálisan bánik a benyomások, a képek hangszerekkel való kifejezésével.
Az Eredet tehát valószínűleg benne marad a top 50-ben, és biztos, hogy az év legmaradandóbb filmélménye. Érdemes minimum egyszer megnézni, és bár én mikor kijöttem a moziból, arra gondoltam, hogy ezt még egyszer megnézni nem érdemes, mert nem lesz olyan izgalmas, amúgy ugyanis már csak azért sem tud rendesen koncentrálni az ember az elméletre, mert szétrobban az adrenalintól, de szívesen megnézném még egyszer. Csak hogy gondolkodjak és érezzek egyszerre. Az Eredetben ugyanis ez a lényeg: együtt izgulunk, gondolkozunk, mérlegelünk, érzünk és álmodunk a szereplőkkel, márpedig a mozifilmeknek ez a lényege.

Eredet - Inception [2010]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 148 perc
IMDb: 9,2 [131 426 szavazat alapján]
Színészek: Leonardo DiCaprio, Joseph Gordon-Levitt, Ellen Page, Tom Hardy, Ken Watanabe, Dileep Rao, Cillian Murphy, Tom Berenger, Marion Cotillard, Michael Caine
Trailer

Mission:Impossible diákmódra [Halálos vizsga]

Nem vagyok oda az ilyen Amerikai pite vagy Jay és Néma Bob típusú állatságokért, és bár azt hittem, hogy ez a film is valami ilyesmi lesz, mégis beraktam (a DVD lejátszóba), mert ez volt az egyetlen a DVD-tokban, amit még nem láttam, és gondoltam: na, valahogy azért elütünk másfél órát, még ha szenvedés is lesz. Végül is gondolhattam volna, hogy nem rossz, mert vígjáték, és az imdb-n elég gyenge osztályzatot kapott, ami azt jelenti, hogy nem elég nagy ökörség, hogy jobbat kapjon. Végül aztán a 90 percnyi agyzsibbasztás helyett egy kellemes vígjátékot sikerült kifognom. Nem mai darab, nem is túl népszerű, de szerintem kifejezetten aranyos és szórakoztató film.

A történet röviden: Kyle álma, hogy mérnők legyen, barátja, Matt pedig szeretne barátnője, Sandy mellett tanulni az egyetemen. De hogy mindketten megkapják, amit szeretnének, el kell érniük az egyetemek által megszabott ponthatárokat a SAT elnevezésű teszten. Mivel egyiküknek sem sikerült, ezért kétségbeesett tettre szánják el magukat: eltervezik, hogy ellopják a tesztek megoldásait, hogy a két hét múlva esedékes újabb teszten ezúttal jól szerepeljenek. Sem Kyle, sem Matt nem mozog olyan körökben, hogy ez könnyen menjen, így kénytelenek bevonni másokat is. Francesca, a netguru, akinek az apja mellesleg ott dolgozik, ahol a teszteket tárolják, tökéletes partnernek tűnik, és a fiúk szerencséjére be is száll. Kyle valami belső késztetésnek engedve meghívja Anna-t, is a buliba, aki viszont szól Desmondnak, a suli sztárkosarasának, akinek viszont, hogy esélyes legyen később az NBA-re, jó egyetemen kell sportolnia, a pontjai alapján pedig ez nem lehetséges. Mialatt Kyle közli Mattel a vécében a létszámbővülést, hallja őket Roy is, a suli "szelleme", aki mindent lát és hall, de őt (eddig legalábbis) soha senki. Ja és állandóan fű kellemes befolyásolása alatt áll... Így kénytelenek őt is bevenni az akcióba. A fél tucat elkeseredett diákra duzzadt kis csoport eltervezi lépésről lépésre, hogy fogják ellopni a megoldásokat, és a dolog kisebb döccenőkkel, de sikerül. Igaz, kénytelenek ők maguk két óra alatt, felosztva megoldani a feladatlapot, mert a válaszok jelszóval vannak védve, de kiderül, hogy a kis csapat tagjai cseppet sem olyan buták, mint hitték magukról. Az izgis éjszaka azonban kellemetlen véget ér: Mattet elkapják, és lecsukják. Másnap ugyan kiengedik, hála Francescának, aki gazdag apja pénzéből hozta ki a srácot, mi több, még egymásba is habarodnak, de mikor mindenki összejön, hogy a másolatokat megkapják, rájönnek, hogy nincs szükségük csalásra, ahhoz, hogy elérjék, amit akarnak. Végül is nyertek egy izgalmas estét, ami összekovácsolta őket, ennél többre pedig az életben nincs is szükség... Mégis kapnak pluszt. Mindegyiküknek sikerül a vizsgája, sőt! Roy, aki nem hagyta veszendőbe az éjszaka gyümölcsét, pár olyan embernek is lehetőséget adott, akik soha az életben nem írtak volna jó tesztet...
Összességében egy remek kis film volt ez. Szerintem mindenki, aki jár iskolába, átérzi azt, mikor egy vizsga vagy dolgozat rosszul sikerül, és elönt az a fajta kétségbeesés, ami után sötét folttá válik a jövő... Hát ez a film észrevétlenül csúszik át ebből az érzésből az új barátság és az élet örömeinek felfedezésével járó izgalomba. Nem azt mondom, hogy korszakalkotó cucc lenne, de így érettségi után valamiért különösen tetszett, és azt kell mondanom, hogy bizony az egész.
Aranyosak voltak a színészek, látszott, hogy átélik az átlagos, de jól megformált karaktereket, és biztos vagyok benne, hogy jókat röhögtek egy-egy érdekesebb jelenet forgatásakor. Ebben a filmben még Scarlette Johansonnal is megbékéltem, akit nem tartok nagy színésznőnek, és megkévésbé szimpatikus embernek, de a gazdag, különc lány szerepe, aki nem hord alsóneműt, passzolt hozzá. Chris Evans is szokás szerint hiteles volt. Vele az az egy gondom, hogy nem csinál elég sok jó filmet. A Fantasztikus Négyes egy elég elfuserált képregény-adaptáció, ahol Chrisen kívül szerintem senki sem volt eltalálva a szerepére, és ettől az egész film erőltetett lett. Kettőjükön kívül viszont csupa kevésbé híres színész játszik, és a Royt alakító srác irtózatosan viccesen hozza a figurát. Majdnem minden jelenetén elnevettem magam, pedig még életemben nem láttam máshol. Azaz lehet, de mivel kis vágott szemű ficsúrról van szó... Nem, nem vagyok rasszista, csak hát valljuk be: eléggé hasonlóak.
Szóval nem is szaporítom tovább a szót: jó kis nyári szórakoztató filmecske ez, semmi komoly, de nem is teljesen üres. Jó egyszer megnézni, aztán pár év múlva, mikor már valószínűleg a hátam közepére sem fogom képzelni a vizsgákat, és szerencsémre nem is kell többet letennem, akkor majd megint megnézem, és megint jót röhögök azon, mennyire görcsölünk mi, diákok egy vizsgán, mikor az élet igazából nem is ezen múlik...

Halálos vizsga - Perfect Score [2004]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 93 perc IMDb: 5,3 [8 907 szavazat alapján]
Színészek: Chris Evans, Bryan Greenberg, Scarlett Johansson, Leonardo Nam, Erika Christensen, Darius Miles
Trailer

Harmadik vér [Eclipse]

Tisztán emlékszem, mikor a kezembe vettem a könyvet a kórházban, és elkezdtem olvasni. (Nem, nem a könyv miatt kerültem kórházba. xD) Arra is tisztán emlékszem, hogy Edwardot még mindig nem bírtam, de megkönnyebbülés volt, hogy Bella már nem sír folyton. Sőt, nagyon is izgalmasnak találtam, és tetszett, hogy voltak új szereplők. Természetesen vártam a filmet is, és nem lepődtem meg, mikor a Nagy Filmes Portálon már második nap 3/10-es értékelést kapott. Mióta Catherine Hardwick az Edward iránti nyílt szerelmétől hajtva összenyálazta a Saga mozis imidzsét, minden szkeptikus így áll a történethez: egy unalmas, túlromantikus, zagyva akármi, amiben semmi élvezet nincs. Sokan csak "divatból" és csökönyösségből nem hajlandóak megnézni vagy elolvasni, mert csak azért sem fognak a rajongók közé vegyülni, és látatlanban lepontozzák a filmet. Őszintén szólva szánom az ilyen embereket, mert aki ismer, tudja jól, hogy én pl minden vagyok, csak nem hisztérikus fan. Ennek ellenére nagyon szeretem a történetet, és akár hiszitek, akár nem, azelőtt olvastam az első részt, hogy megfilmesítették, és igen, az első részt én magam is elég pocséknak találtam, hogy őszinte legyek, viszont minden filmben vannak hibák. Tény. Ebben is, és most nem az elsőről akarok beszélni, hanem a harmadik részről, az Eclipse-ről, ami a második legjobb könyvben, és filmben... Hát arról később. Amúgy a New Moonról is írtam már. Itt ni.
A történet röviden: Edward az Újholdban magára hagyja szerelmét, azzal az ürüggyel, hogy nem jó neki a halandó lány, miközben valójában csak meg akarja védeni. Ennek hatására Bella kiborul, sálálá... New Moon. Ez a rész békésnek indul. Edward belement, hogy Bellából is vámpír legyen, egy feltétellel: ha előbb hozzámegy feleségül. Bella ezt nem tartja épp reális mértékű kikötésnek, ezért nem is mond igent. Egyelőre. Eközben azonban Jacob, az alakváltónak (mert nem vérfarkas, olvasd el a Breaking Dawnt), aki az Edward mentes, szenvedésteljes időkben Bella mellett ült, vállát ajánlva a könnyeknek, bevallja a lánynak az érzéseit, és szerelme Bella iránt még erősebb lesz. Csak hogy a lány őt barátként szereti, úgy viszont nagyon. És természetesen ha szerencsétlen halandó csajnak nem lenne elég a természetfeletti szörnyekkel csúcsozott szerelmi háromszög, Victoria, egy bosszúszomjas vámpír is a nyomában van, és sikerül újra meg újra közel kerülnie a sérülékeny lányhoz, hiába a Cullenek és az indián farkastörzs védelme. A Culleneknek pedig emellett még valamiért főhet a fejük. Seatle-ben, a Forkhoz legközelebbi nagyvárosban egyre több furcsa, brutális haláleset történik, emberek tűnnek el, és rájönnek, hogy a tettesek vámpírok, méghozzá a legveszélyesebb fajtából: újszülöttek, akik még a saját embervérüktől nagyon erősek, és friss vérszomjuk csillapíthatatlan. A Culleneket nem is zavarná különösebben a dolog, ha a túlzott vérfürdő nem hívná fel a figyelmet szerte a világon; többek közt Olaszországba is eljuthatott a hír, ezáltal pedig a Volturi, a vámpírok fajának császári családja is hallhatta. Ez azért nem túl jó a békés Culleneknek, mert legutóbbi találkozásukkor azt ígérték a veszedelmes vámpíroknak, hogy legközelebb, mikor látják Bellát, már vámpír lesz. Bellának nem szabadna élnie, mivel ismeri a vámpírok titkát, a Volturi pedig csak ezzel a kikötéssel engedte el, a vérfürdő pedig Seattle-be csábíthatja a Volturit, és ki tudja... Talán beugranak egy teára Bellához, hogy megnézzék, vajon dobog-e még a szíve. Ha nem, arról gondoskodnának. Úgyhogy a Culleneknek sürgősen véget kell vetniük a városi mészárlásnak. Nem részletezem nagyon: az akció sikeres, habár kiderül, hogy az egészet Victoria szervezte meg, és Alice jövőbelátó képessége azért nem látta, hogy ő, mert Victoria nem tervezett. Megharapott egy Riley nevű srácot, és megbízta, hogy egy egész vámpírsereget hozzon létre neki. Szegény srác meg bedőlt a szép macskaszemeknek. Ez lett a veszte, akárcsak Victoriának, akinek a története itt véget is ér. Ha azt hisszük, hogy akkor nem marad semmi izgalom a negyedik (és filmben ötödik) részre, nagyot tévedünk...
Nos, én azért jobbra értékelném a filmet egy négyesnél (lásd lent). Tény, hogy eddig szerintem filmileg a második volt a legjobb. Ez a darab jobb lett volna, ha hosszabb, akkor is, ha még így is több, mint két órás lett. A könyv hosszú, és bár a filmben igazából minden lényeges benne van, ezzel ki is merült a dolog. Olyan érzésem volt, mikor néztem, hogy csak a fontos részeket darálták bele a filmbe, és nem kapkodták el ugyan, de valami mégis hiányzott... Már-már túl gyors volt az egész.
A rendező ezúttal a horrorszakmában ismert David Slade. A rendezéssel nem volt gondom, sőt, kifejezetten tetszett. Az a jelenet, mikor Riley és a csapat megérkezik a tó vizén keresztül (az előzetesben is benne van egy kis része sajnos), hát ott kirázott a hideg... Sok volt az arcra közelítés, ez Bella esetében nem volt túl szerencsés. Nem szeretem őt valami nagyon, sem a színésznőt, de amúgy egészen jó volt minden, kivéve a hegyes jelenetet... Bella vacog a sátorban, de kint egy szál ingben még csak a lehelete sem látszik, a műhó meg úgy porzott, mint a habszivacs. *fejcsóva*
A külsőről... Vicces. Minden filmben TÖKRE máshogy néznek ki a szereplők. De teljesen. Jasper frizkója volt most a legszembetűnőbb. Ez a lenyalt valami, hát nem tudom... És Emmett a bilire nyírt hajával! Jesszus... Mindenkinek olyan semmilyen volt a feje, túl átlagos és mégis túl szembetűnően. Lehet, hogy ez csak azért zavar, mert az első két részben meg ehhez képest túl voltak cicomázva. Az egyetlen, akinek jót tett ez a fajta változás, Kristen Stewart, alias Bella, aki ebben a részben mintha eljárt volna egy színésztanfolyamra, vagy lehet, hogy csak lyukas egy foga, mert nem tátogott. Annyit. És szemcseppet is kaphatott, mert nem pislogott. Annyit.
Amit hiányoltam, az Paul. Oké, tudom, nem főszereplő, de én szeretem, mert egy bunkó, igggazi nagypofájú srác, és olyan jó kis párbeszédek szoktak lenni Jacobbal meg a falka többi tagjával nála. Most összesen két megnyilvánulása volt, a farkasalakkal együtt talán három. Helyette viszont kaptam egy másik figurát, akit szerethettem: Riley-t. Őszinte leszek: nem emlékeztem rá a könyvből. Szinte semmire vele kapcsolatban, de szerencsés volt rá építeni a filmet (az első jelenet is az övé). Nagyon szimpatikus volt, ahogy a színész előadta a karaktert, pedig még életemben nem hallottam róla. Xavier Samuel a neve, és remek Riley volt. Béke poraira. (Mármint Riley-éra, Xavier még él.) Seth is aranyos volt, ő egy új alak a falkában, egy 15 éves fiú. Aranyos kissrác. Leah viszont teljesen elütött attól, amilyennek képzeltem, de ennek örömére alig láttam. Robert Pattinson szerintem még mindig kicsit túljátssza Edwardot, de Taylor Lautner remekül alakít. Véleményem szerint. De lehet, hogy csak a karakterek iránti szimpátia szól belőlem? Á nem. Nem vagyok én ilyen elfogult.
A zene. Howard Shore, nagy név, de ezúttal kis teljesítmény. Nem emlékszem semmire a zenék közül, pedig általában fülbemászó, igényes zenékkel kápráztatja el a közönséget. Ezúttal egy hang nem sok, annyi sem maradt meg bennem, csak az emlék, hogy mikor valami szólt, akkor az passzolt az adott szituhoz, de ezen kívül semmit sem tudok mondani. Nagy kár, mert nem erre számítottam.
Összegezve: eleget kaptam ahhoz, hogy elhiggyem, lesz ez még jobb is, és elégedett legyek azzal is, amit most láthattam. A színészek szerintem határozottan fejlődnek, talán kezdenek beleszokni a felhajtásba, egyre több másik filmben is szerepelnek, meglovagolva a hihetetlen népszerűséget. Okos döntés. Én csak annyit tudok ehhez hozzáfűzni, hogy hajrá! A Breaking Dawn szerintem könyvben a legjobb darab, utána a listámon az Eclipse áll, aztán az első rész, végül a New Moon. Viszont filmben talán épp a második volt a leghűbb a könyv hangulatához... Nem tudom. Még két évet várnom kell, hogy összehasonlíthassam a filmsorozatot a kultikus könyvekkel.
Fenébe.

Napfogyatkozás - Eclipse [2010]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 124 perc
IMDb: 4.6 [18 111 szavazat alapján]
Színészek: Robert Pattinson, Kristen Stewart, Taylor Lautner, Xavier Samuel, Bryce Dallas Howard, Billy Burke, Jackson Rathboone, Ashley Greene, Kellan Lutz, Nikki Reed, Peter Facinelli, Elizabeth Reaser, Sarah Clarke, Chaske Spencer, Alex Meraz

Trailer Trailer 2

Sosevolt, mindiglesz [Emlékezz rám]

Üdítő volt Robert Pattinsont sárga kontaktlencse és egy bután pislogó lány nélkül látni. Az arca ugyan végül is ugyanolyan fájdalmas volt a film nagy részében, és ezúttal is volt rá oka, de valamiért ebben a filmben nagyon is szimpatikus volt. Amúgy sincs vele semmi problémám, csak a hatalmas rajongást nem értem, ami övezi, mármint ami a külsejét illeti. Szerintem nem egy hűdenagyon helyes pasas, viszont színészileg annál jobb. Ebben a filmben azért többet mutatott meg, mint a Twilight Saga részeiben, viszont itt sem adott eleget ahhoz, hogy biztosan lehessen állítani róla, hogy nagy színész lesz. Ennek ellenére én megelőlegezem neki ezt a címet. A film keserédes történet, a végén olyan "csavarral", amitől liftezett egyet a gyomrom, az egész film hangulatát megváltoztatta, és számomra a lényeget is átfestette. Az Emlékezz rám valóban arról szól, hogy ne felejtsünk el semmit és senkit, akivel és amivel valaha kapcsolatunk volt. Ezek alakítanak minket, formálják a jelenünket és jövőnket.

A történet röviden: Tyler egy 21 éves fiatalember. Szülei elváltak, anyja szociális munkás, és újraházasodott, apja egy nagy cég vezetője, aki úgy tűnik sem vele, sem 11 éves húgával nem nagyon foglalkozik. Tyler egyetemen tanul, de ennek ellenére nem egy elit alak. Lepukkant lakásban él a lepukkant barátjával, ő maga is eléggé lestrapált, nemtörődöm. Ennek azonban megvan a maga oka, és az nem az apa ridegsége, hanem bátyja, Michael öngyilkossága. Michael 22-dik születésnapján, hat éve akasztotta fel magát, és öccse, aki mindig felnézett rá, képtelen volt ezen túltenni magát. Majdnem minden reggel ugyanabban a kávézóban reggelizik, ahová régen bátyjával jártak el, és naplót vezet. Pontosabban leveleket ír halott bátyjának egy kopott füzetbe. Egyik nap barátja, hogy kirángassa a letargiából, elviszi bulizni, de az este rosszul végződik: Tyler verekedésbe keveredik, ahol ugyan jogos volt a beavatkozása, de a kiérkező nyomozó nem veszi jó néven, hogy a fiatal srác kioktatja, ezért lecsukja. Tylert apja hozza ki a sittről, de a fia nem túl hálás neki. Másnap a haverja lája a rendőrt, aki lecsukatta őket a lányával, és azt tervezi, hogy rajta keresztül vág vissza neki. Ráveszi Tylert, hogy szédítse magába a csajt. Tyler eleinte ódzkodik ettől, végül viszont a szép Allynek sikerül igazából is magába bolondítania. Eközben mindkét családban olyan dolgok történnek, amik bármelyik olyan családban megeshetnek, ahol kemény tragédiák is megestek: Ally elköltözik az apjától, miután az egy kimaradt éjszaka után felpofozza, és aki ennek ellenére rettenetesen félti. Ally anyja ugyanis gyilkosság áldozata lett a metróban 10 éve. Tyler húgát az iskolában nem hagyják békén, kiközösítik, amiért gyönyörűen rajzol, és gyakran elkalandozik a figyelme. Odáig mennek, hogy egy házibulin levágják a haját. Ráadásul Ally rájön, hogy Tyler csak az apja iránti bosszúból kezdett el vele randizni. Szóval minden összejön mindenhol, és furcsa módon Caroline, Tyler húgának balhéja kell ahhoz, hogy mindenki újra összejöjjön. Úgy látszik, minden helyreáll, Tyler és apja megint beszélőviszonyban vannak, Ally megbocsát a fiúnak és barátjának, Caroline zaklatóit kirúgják az iskolából. Sajnos azonban van, amiről nem lehet dönteni. A nap ugyanis, mikor a családban minden helyrerázódik, az a nap, ami egyben az amerikai történelemben az eddigi legnagyobb terrormerénylet is: 2001. szeptember 11-e. Tyler apjának irodája pedig, ahol a fiú az apját várja, hogy beszélgessenek végre egyet, az ikertornyok egyikében van. Azt hiszem nem kell magyaráznom, mi lesz a történet vége.
Robert Pattinson, mint a történetből kiderül, megint egy búbánatos fiatalt játszik, ezúttal viszont (persze) sokkal emberibb a karaktere, és nem olyan kis szende. Nekem szimpatikus volt, és hiteles. Emily De Ravin, akit a Lostból ismerhetünk elsősorban, szintén, habár nekem valamiért sokkal idősebbnek tűnt Tylernél, habár a filmben egyidősek... Amúgy öregebb? Mindegy is. Ettől még jól elvoltak a vásznon.
Amúgy viszont nem sokat tudok mondani a filmről. Valójában nem volt az a tipikus világmegváltó darab, és még csak halálosan meghatónak sem tituláltam volna soha, ha nem az a vége, ami. Ettől ugyanis minden megváltozott, amit a filmben láttam, és szerintem ezzel mindenki így van. Őszintén szólva szinte végig úgy éreztem, hogy jaj, hát igen, ez tragikus, meghalt a bátyád, neked az anyád, szörnyű, de hát istenem, mással is történnek szar dolgok, lépjetek túl rajta... Mikor pedig kiírták a dátumot, és felhangzott halkan a gépek turbináinak a hangja, aztán mutatták az ikertornyokat, megfagyott bennem a vér egy pillanatra. Én ugyanis valamiért nagyon emlékeszem arra a napra. Emlékszem, hogy itthon voltam, és a konyhában matattam, mikor valami sorozat közé beszúrták a híreket, és leközölték a videókat, amiket csináltak a szemtanúk. Eddigi életem egyik legszörnyűbb élménye. 10 éves voltam csak, több száz, ezer kilométerrel arrébb a világban, mégis elborzadtam. Valahogy annyira más volt, mint a filmek, amikben láttam ezeket, meg a mindenféle "kis" terrormerényletek, autós bombák... Több ezer ember halt meg akkor, és ez azonnal tudatosult bennem. Ráadásul később összeomlott az egész épület... Mind a mai napig iszonyatos, ha visszagondolok rá, és hiába állítják, hogy az egész kamu volt, hogy az amcsik rendezték így, hogy ürügyük legyen megtámadni az arabokat, nem érdekel, hogy milyen származású a felelős, csak remélem, hogy megkapja a méltó büntetését. Az Emlékezz rám megmutatta, mik szakadtak meg emiatt, mi minden veszett el.
De a film azt is megmutatta egyben, hogy nem szabad az ilyenek miatt feladni a reményt. Elvégre ahogy mondják, ha egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik. A tragédiák könnyen elindíthatnak olyan dolgokat, amiket amúgy sosem tettünk volna; eszünkbe juttatnak olyan dolgokat, amikről nem szabadott volna elfeledkezni; olyan tettekre vesznek rá, amikhez nem volt bátorságunk.
Az Emlékezz rám gyakorlatilag egy morzsányi történet az élet nagy tortájából, ami hol édes, hol keserű, néha tömény, néha könnyű, de mindenkinek meg kell kóstolnia akkor is, ha végül nem jut belőle sok. Igazából csak ajánlani tudom mindenkinek, akkor is, ha nem szeretik Robert Pattinsont a sok fanatikus rajongó miatt, ugyanis itt cseppet sem ő a lényeg, igaz, erre csak a végén jövünk rá.
Emlékezz rám - Remember me [2010]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 113 perc
IMDb: 6.8 [10 203 szavazat alapján]
Színészek: Robert Pattinson, Emilie de Ravin, Tate Ellington, Pierce Brosnan, Ruby Jerins
Trailer

Dííj *-*

Höh, hát, kaptam egy ilyet, amit nagyon szépen köszönök Carsonnak. :D Némi kötelezettséggel jár, többek közt 7 embernek tovább kell adnom, úgyhogy most töröm a fejem, de addig is:
És most írnom kell hét dolgot magamról. Nem tudom, ki találta ki ezt, de biztos szereti a számmisztikát. :D És ha már filmes a blog, akkor filmes dolgokat is írok. :P
1: A jövőben filmekkel szeretnék foglalkozni, mégpedig "nagy filmekkel", szóval nem ilyen Barátok közt-szintűvel. Akármit. Írni, forgatni, rendezni, ...
2: Egy csomószor elképzelem a könyveket, amiket olvasok, filmként. Az egyik szórakozásom, így szoktam például elaludni is. xD Az olvasott könyv pereg a szemem előtt filmként.
3: Ki nem állom az anime-ot és a mangát. Bocs.
4: Mivel annyi zsír akciójelenetet láttam már, elhatároztam, hogy hamarosan valami olyan sport után nézek, ami kemény. Ez alatt a küzdősportokat, extrém sportokat értem. Ja és akár kaszkadőr is lennék, ha meglenne hozzá a fizikumom. xDD De... hát az nincs. És akkor nem mondtam még semmit.
5: Ha sook-soook pénzem lesz, akkor felébredek akkor veszek egy lakókocsit, és elindulok a nagyvilágba, és csinálnék valami kis videóblogot, hátha bekerülök a Fókuszba, vagy a Magellánba. (x'DDDD)
6: Sok színészt/színésznőt vernék meg, de nagyon. Többek közt Kristen Stewartot, amiért képtelen színészkedni. Mármint normálisan. Szájat tátani, és kétségbeesetten pislogni, esetlen totálisan jelentéktelennek tűnni bárki tud.
7: Annak ellenére, hogy imádom a filmeket, a filmzenéket, egyetlen olyan színész/színésznő sincs, akit ha meglátnék, sikítva magam alá pisilek.

És asszem ennyi. A többieknek, akiknek adom a díjat, le fogom írni a nevét ide hamarosan. ^^

Egy írónőről [Jane Austin magánélete]

Jane Austin regényei közül a Büszkeség és balítélet címűt biztos, hogy mindenki ismeri, ha nem is a könyvváltozatot, akkor a filmet vagy a filmsorozatot. Jane Austin kora egyik különös egyénisége volt, csendes lázadó, egy szeretni való különc. Ez a film pedig nem egyik érzelemgazdag művét mutatja be, hanem az írónő (regényeihez nagyon is hasonlító) életének állít emléket, mégpedig, amennyire tudom, hiteles adatok alapján.

A történet röviden: Jane Austin egy viszonylag szegény család fiatalabbik lánygyermeke. Bátyja friss diplomás, nővére egy parókia leendő vezetőjének (? angolul néztem, lehet, hogy van, amit nem jól értettem) menyasszonya, édesapja pap. A vidék nemesasszonyának unokaöccse kezd érdeklődést mutatni Jane irányába, akit azonban cseppet sem köt le a csendes, ügyetlen fiatal férfi, és inkább saját kitalált férfi alakjai, női karakterei közé bújik. Jane szenvedélye ugyanis az írás, ami azonban ebben a korban nem volt éppenséggel elfogadott elfoglaltság egy nő számára. Jane nem törődik ezzel, a családja meg a barátok amúgy is élvezik, mikor felolvas a szellemes, humoros és fordulatos történeteiből. Bár, ahogy ez lenni szokott, édesanyja egyre a házasságon töri a fejét kétségbeesetten, Jane jól elvan egyedül is, és nem hajlandó érdekből férjhez menni. Egy nap persze, mikor bátyja hazatér Londonból, vele érkezik Tom Lefroy, egy ismerősük jogász rokona, akit nagybátyja küld vidékre. A célja ezzel, hogy illemet és mértéktartást tanuljon a neveletlen unokaöcs. Tom ugyanis nem a tipikus békés, higgadt nemesember, inkább boxol, élvezi az életet, egy igazi tűzről pattant figura, akinek sikerül Jane csendes világát élettel megtöltenie gúnyos, ironikus humorával, intelligens csipkelődésével, csakhogy rá is befolyással lesz a fiatal lány vonzó személyisége, különc magatartása. Jane beleszeret az egykor csapongó fiatal férfibe, és több alkalommal is megszöknek a pénztelenség, az ítélkező rokonság, a lehetetlen életvitel elől, csakhogy az élet mindenhol rájuk talál, és bár bizony majd' megszakad a szívük, de kénytelenek beismerni, hogy sosem élhetnek együtt. Az üde és mindig derűs lány otthagyja a megkomolyodott férfit, mivel maradásával megfosztaná egy ígéretes karrier lehetőségétől, hiszen neki nincs vagyona, és az írónői ambíciókkal Lefroy jóhírét is tönkretenné. Jane Austin élete tehát, regényeivel ellentétben, keserű véget ér. Évekkel később, mikor már elismert író, újra találkozik Lefroyyal, akin tisztán látszik, hogy ugyanolyan szerelmes Jane-be, mint több, mint egy évtizede, és bemutatja az írónőnek legidősebb lányát. Jane-t.
Elég érdekes a "kulisszák mögé" pillantani, és megismerni egy ilyen híres ember, pláne nő múltjának azt a részét, ami olyan nagy befolyással lett a műveire. Én tőle két regényt olvastam el: az Értelem és érzelem meg a Büszkeség és balítélet címűt, utóbbiból a régebbi filmváltozatot is láttam, és ahhoz képest, hogy ezeknek mennyire boldog, már-már eufórikus végük van, saját élete kissé kilátástalan és szomorú volt. Persze akadtak megindító, gyönyörű pillanatok is, ezek nélkül biztos nem tudta volna a regényeit olyanra írni, amilyenek lettek, de hát a vége a lényeges, az pedig az ő esetében inkább keserű volt, mint édes.
Anne Hathaway szerintem az első perctől fogva teljesen jól hozza az elvarázsolt, öntudatos írónőpalántát. Visszafogott volt, mégis erős, határozott. Szimpatikussá tette az amúgy elvakult, mondhatni elborult lányt, aki képes volt kora hajnalban zongorajátékba kezdeni, amíg mindenki más aludt - volna, vagy a Lady látogatásakor minden átmenet nélkül elvonulni, és írni. A mellékszereplők közt Julie Waters és Maggie Grace mellett sok ismerős arc tűnik fel, akik csak színesítik a filmet azzal, hogy számomra elég ismeretlen neveik ellenére remekül játsszák a kor karaktereit. Ez segít abban, hogy ne csak Anne-nel legyünk elfoglalva a játékidő alatt, és karakterével, Jane-nel, na meg persze a férfi főszereplőről, akiről még nem szóltam, és aki nem más, mint Lefroy bőrébe bújt *dobpergés* James McAvoy! :D
Az elmúlt héten két olyan filmjét is láttam, amit még sosem, mivel nem volt rá alkalmam. Hála az internet nyújtotta korlátlan lehetőségeknek, most sikerült. Az egyik ugye a Penelope (lásd lejjebb), a másik meg persze ez. Anne miatt ezt már régebben is terveztem, mivel a filmjeit szeretem, és jó színésznőnek tartom, de a Penelope felébresztette régi rajongásom, ez pedig jelentősen felgyorsította a beszerzési folyamatot. :D És hát most sem csalódtam. Nincs is sok értelme ömlengeni. James McAvoy nem tartozik a jóképű, sármos színészek táborába, nem magas, nem kigyúrt, szóval a tipikus hálivúdi csillagok közé nem sorolnám, annál is inkább, mivel nem emlékszem olyan pletykára, ami róla szólt volna. Mégis van benne, és abban, ahogy a karaktereivel bánik valami, amitől az ember egyszerűen megszereti. Egyszerűen tehetséges. Lefroy alakja elég ellentmondásos, egyszerre van benne a humoros, kicsapongó, cinikus rosszfiú, és a gyengéd, törődő férfi, potenciális férj lehetősége. Mint kiderül, az utóbbi kerekedik felül, de Jane Austin csak a végeredménnyel szembesülhet, magával a férjjé válással nem.
Maga a film elég egyszerű. Nincs túlcicomázva, ahogy az emberek sem. Valamiért én arra számítottam, hogy bár nem tűnik valószínűnek, hogy ez lehetséges lett volna akkor, de mindenki szépséges ruhákban fog tombolni a képernyőn. Hála az égnek ez nem így történt, sőt, talán túlzottan is visszafogták magukat az alkotók. De lehet, hogy végülis csak a letöltött anyag minősége volt gyatra... Fene tudja .xD
Összességében már csak azért is érdemes megnézni, mert érdekes betekintést nyerni a világ egyik legelismertebb és legkedveltebb írójának életébe, és felfedezni, mennyi párhuzam és mennyi fájó ellentét húzódik hősei és saját életének története közt. A zenék, ha néha felcsendüülnek, kellemesek és visszafogottak (kivéve, mikor Lefroy szerelmes kis unokahúga próbál énekelni), a tájak természetesen gyönyörűek, tipikus angol vidék, és hamar belefeledkezünk a filmbe, nem gondolva rá, hogy valódi, igaz történetet látunk, amíg a végén meg nem pillantjuk az idősödő embereket, akiknek be nem teljesedett szerelme olyan hatással volt az irodalomra, amit még ma is újra meg újra felelevenítenek. Jane Austin példa és ellenpélda egyszerre, amiben mindenki megtalálja saját, szerelemre és elkötelezettségre feltett kérdéseire a választ, miközben figyelheti egy élet olyan mozzanatait, amik végülis mondhatjuk, hogy megváltoztatták a világot. A végén meg kiderül, hogy a nők gyakorlatilag kétfélék: vagy kedvelik és tisztelik Jane Austint (ha ismernék), vagy pont olyanok, mint ő.
Ezzel a végszóval megyek is olvasni. Talán egy kis Értelem és érzelmet...

Jane Austin magánélete - Becoming Jane [2007]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 120 perc
IMDb: 7,0 [14 732 szavazat alapján]
Színészek: Anne Hathaway, James McAvoy, Maggie Grace, Julie Waters, Anna Maxwell Martin, Laurence Fox, James Cromwell, Joe Anderson
Trailer

A szépség a szörnyetegben [Penelope]

Kedves társoldalam szerkesztője írt nemrégiben erről a filmről, és ezzel emlékeztetett rá, hogy én is meg akartam nézni még akkor, amikor elkapott először a James McAvoy-láz. Ez elég régen volt, konkrétan a Narnia első részekor, ahol James szerepe szerint félig kecske volt, de még így is elbűvölt. Akkoriban készült ez a film, és tökéletesen emlékszem a pillanatra, mikor a kóterban megnéztem az előzetest. Már akkor is a klasszikus Disney történetre emlékeztetett (ami az egyik kedvenc mesém, megjegyzem), és nagyon meg akartam nézni, csak akkoriban még nem volt ennyi lehetőségem netezni. De most végre eljött a pillanat, és nagyon örültem, hogy Carson eszembe juttatta.

A történet röviden: Penelope gazdag, "kékvérű" családja súlyos átokkal küzd nemzedékek óta, ugyanis egyik felmenője beleszeretett egy cselédbe, teherbe ejtette, de végül nem vette el, és a cselédlány öngyilkos lett. A város boszorkája ezért átkot szórt a családra: az első lány, aki megszületik, malac arccal jön a világra, és addig úgy marad, amíg valaki az ő saját fajtájából össze nem köti vele az életét. Az átkot lassan elfelejtik, ugyanis sokáig csak fiúk születnek. Mikor megszületik Penelope, azzal minden remény szertefoszlik. A kislányt elzárják a külvilágtól, még temetését is eljátsszák, ugyanis nem lehet műteni az orrát. A nyaki artéria ugyanis áthalad rajta, és belehalna a műtétbe. Szülei, pontosabban anyja ezért 18 éves korától keresi a kérőket neki, hogy valaki megtörje a varázst. Csakhogy aki meglátja a lányt, azonnal elmenekül. Titoktartási szerződés köti a férj jelölteket, amit a megpillantás után kell aláírniuk, így nem tudódik ki, hogy Penelope még él. Egy nap azonban egyikük megszökik, és nem írja alá a szerződést, ezzel pedig veszélybe kerül a család hírneve és Penelope nyugalma. Penelope családja rendíthetetlenül keresi továbbra is azt, aki megtörheti az átkot, és mikor a lány találkozik Maxxel, aki nem rohan el előle, és akit megkedvel, végül ő is eltűnik. Penelope ezért bánatában megszökik otthonról, és elküldi az újságoknak a képét, hogy igenis létezik. Végül a város megbarátkozik vele, mi több, imádni kezdi, Edward, a megszökött kérő ráadásul feleségül akarja venni, csakhogy Penelope nem rajongásra vágyik, hanem igazi életre. Végül Edward (aki váltig állította az újságoknak, hogy Penelope egy bestia agyarakkal, és akit végül az apja kényszerített bele a házasságba, hogy a cége visszanyerje a befolyását) mégsem lesz Penelope férje, a disznóorrú lány ugyanis nem hajlandó Edwardhoz menni csak azért, hogy eltűnjön az orra, mert ő szereti magát, ahogy van. És az átok ekkor törik csak meg, Penelope pedig "eltűnik", hiszen ha nincs disznó orr, nincs Penelope sem. Új néven új életet kezd, valóra váltja az álmait, mégsem érzi magát teljesnek. És a végén rájön, hogy ami hiányzik, az Max, aki még csak nem is a "saját fajtája", hiszen kiderül, hogy igazából Johnny a neve, és egy vízvezeték-szerelő fia. De megtalálja egy Holloween parti alkalmával, ahol a sok más emberhez hasonlóan ő is Penelope-nak öltözik, és ahol Johnny rájön, hogy a maszk alatt Penelope van, de ekkor még nem tudja, hogy a maszk alatt már nem a malacorrú csúfság rejtőzik, mégis megcsókolja...
Hepi end.
Kezdem a negatív részével, mert abból nincs sok.
Az egyetlen, ami zavart, hogy a történet túl gyors volt, és bár remekül alakított mindenki, nekem mégis olyan érzésem volt, hogy nem ismertük meg eléggé a karaktereket. Kicsit olyan volt, mintha novellát olvasnék regény helyett, gondolom azért, mert elég jellegzetes karakterek voltak. Mégis, szívesen láttam volna valami mélyebbet. Valószínűleg a forgatókönyv hibája.
A magyar cím pedig megint borzalmas. Fájt volna egyszerűen Penelope-nak hagyni? Vajon mennyire fenyegették meg a felelősöket, hogy riasztó címet adjanak egy amúgy nagyon jó kis filmnek? Na mindegy... És ezzel ki is merült a negatív része a mondandómnak.
A színészi alakítás a fenti ellenére nagyon-nagyon jó volt. A filmipar legnépszerűbb törpéje (bocsánat a kifejezésért) fantasztikusan játszott. Egy megszállott újságíró volt szerepe szerint, az a tipikus jegyzetelős, okéokéokéoké-zós típus, és annyira jól játszott, hogy hol röhögtem, hol, meghatódtam. James McAvoyról nem is szólok. Ő minden egyes szerepében tökéletesen hozza a karaktert, és most nem túlzok. Legyen szó akciófilmről, drámáról, vagy épp vígjátékról, sosincs hiba abban, ahogy előadja magát. Minden szerepében belesimul a történetbe, minden karaktere egyedi, nincs két egyforma gesztus, még a hangja is megváltozik. Nagyon jó színésznek tartom. Christina Ricci-t érdekes volt ilyen szerepben látni, valamiért én mindig csak az Adams Family-ben tudom elképzelni. :D Pedig a New York I Love You-ban is aranyos szerepe volt. Itt volt még Reese Witherspoon is, aki Penelope barátját alakította, egy kemény motoros kiszállító csajt, szintén viccesen, de hitelesen. A színészi munkára tehát nem lehet panasz.
A helyszínek elég egyediek voltak, kicsit groteszk, kicsit elvont, de hát a film is ilyen. Penelope szobája csupa zöld, csupa növény, még madarak is vannak. A kastély udvarában hatalmas, csupasz, rémisztő fák, tipikus kúria körüli erdő. A város csupa fény és felhőkarcoló, meg szűk utcák és pubtenger egyben. Engem valamiért a Halottnak a csók című sorozatra emlékeztetett. Egyszerre volt vidám és elvont.
A zenéről nem sokat tudok mondani, mert jobban lekötött a film maga, maximum csak azt, hogy volt benne egy zongora darab, amit James karaktere játszott, és az nagyon szép volt. A főcím alatti zenék tetszettek nagyon, többször meghallgattam, de a filmből nem volt semmi, ami megragadt volna bennem. Mindazonáltal hiába vannak ilyen-olyan apró hibák, maga a történet sem eredeti, a film mégis egyedi lett, megható és egyben vicces. Nagyon kellemes időtöltés néha egy-egy ilyen típusú filmet megnézni a rengeteg Oscar-szagú remekmű és villogó-csattogó akciófilm mellett így nyáron. Nem kell mindig mozizni, hogy találjunk egy jó filmet. Ez a film ugyanis bájos, kedves, vicces, és szórakoztató mindamellett, hogy tanulsággal is szolgál. Felmerül a kérdés az emberben, vajon mit tenne, ha más hibájából kellene szenvednie? Vajon tényleg szörnyeteg az, aki furán néz ki? Érdekes, mert mindenki tudja, mi ezekre a helyes válasz, mégsem foglalkozik vele a legtöbb ember. Talán ha gyakrabban néznénk ilyen szájbarágós filmeket, többen megértenék. Hajh... Na de hagyjuk a lelkizést, nézzük meg a filmet! :D
És ráadásul, ami igazán különlegessé tette számomra a filmet, körülbelül ez volt az első olyan, ahol élveztem az angol akcentust. James valami elképesztően elbűvölő volt, kicsit megint beleszerettem, azt hiszem. *-*
Édes kis malackám - Penelope [2006]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 104 perc
IMDb: 7,1 [15 479 szavazat alapján]
Színészek: James McAvoy, Christina Ricci, Catherine O'Hara, Peter Dinklage, Reese Witherspoon, Richard E. Grant
Trailer

30-asok ^^

Sweet sixteen a fenét. Ma van három olyan színésznek is a születésnapja, akiket nagyon szeretek ilyen-olyan okokból, mindannyian a harmincat tapossák, és arra jöttem rá, hogy manapság ez a korosztály bővelkedik a legtehetségesebb friss színészekkel, legalábbis szerintem. Egyikük sem a körülrajongott sztárok közé tartozik, de nagyon tehetségesnek találom őket, és szeretem a munkáikat. Leközlök néhány információt, és hát természetesen a személyes vélemény sem maradhat el. :P
(Ez amúgy egy új "rovatom", nem tudom, feltűnt-e. Béta verziós.)

Wentworth Miller
Született: 1972. június 2., azaz ma 38 éves.
× Wentworth angol srác, Chipping Nortonból származik, de Brooklynban nőtt fel, és a Princeton egyetemen végzett kitűnő eredménnyel. Amerikainak vallja magát.
× Nem elég a bonyolult Wentworth (amit , a szülei még egy Earl névvel is sújtották.
× Filmes karierjét apróbb sorozatbeli mellékszerepekkel kezdte, feltűnt a Vészhelyzetben és a Buffy, a vámpírok réme című sorozatban is. Végül a Dinitópia hozta meg számára a viszonylagos hírnevet. Később felbukkant az Underworldben (Zitánk is ugyebár), meg az Isteni suggallat és a Szellemekkel suttogó egy-két részében.
× A nagybetűs hírnév 2005-ben, Michael Scofield szerepében köszöntött rá a Szökésben, és azóta is nagy népszerűségnek örvend annak ellenére, hogy elég visszahúzódó és csendes alkat, nem kifejezetten sztártípus.
× Szép ember. Ez nem kérdés, ez tény. Különleges vonásai, az arca nem a véletlen műve. Édesapja afrikai, szomáliai, jamaikai, német, angol és cherokee-indián ősökkel rendelkezik, édesanyja pedig részben orosz, francia, libanoni és szíriai származású.
× Becenevei közt szerepel a Stinky, azaz "Büdi". Nem akarom tudni, miért.
Egyéni vélemény: Szeretem. Szeretem, mint embert. Nyugis, allűröktől mentes, sosem hallani róla semmi(t az ég világon) rosszat, de jó fej srác, azaz férfi, mindjárt negyven éves... Ez azért ledöbbentett. Fene gondolta volna róla. Színészként láttam több helyen is a felsoroltak közül, és őszintén szólva nem nagyon tudom, milyen színész. Mindig olyan komor benyomást kelt, és a szerepei sem ütnek el egymástól különösebben. Mindazonáltal azok a karakterek, amiket játszik, azok átjönnek, hitelesek, őszinték. Kíváncsi leszek a Kaptár 4-ben hogy fog alakítani.
Filmjei forgatás alatt: Resident Evil: Afterlife, BioShock
Legjobb angol weboldal | Legjobb magyar weboldal


Justin Long
Született: 1978 június 2., ma 32 éves
× Fairfieldben született, Connecticutban, itt is érettségizett le. Végzőskéént megkapta a "legkevésbé szívesen látott ember az osztályban" díjat. New Yorkban tanult tovább.
× Apja filozófia tanár, anyja a Broadway-en színésznő.
× Első szerepét 1999-ben, a Galaxy Questben játszotta el. A diploma után úgy döntött, színészkedni fog. Játszott ezután drámában, horrorban, romantikus vígjátékban. Szerepelt együtt Britney Spearssel, Lindsey Lohannel, Vince Vaughn-nal, és Jennifer Anistonnal is.
× Abszolút nem veti meg a független és művészfilmeket.
× Annak ellenére, hogy úgy néz ki, mint egy penge hacker, lövése sincs, hogy kell kezelni egy számítógépet. Ezt ő maga mondta egy interjúban.
× Jelenleg Drew Barrymoore-ral van együtt.
Személyes vélemény: Aranyos egyéniség. Ha jól emlékszem leginkább a Die Hard 4-ben figyeltem fel rá, ahol nagyon szeretem az idegbajos kis kocka szerepében, de sok filmben láttam még, és amit ezek közül szeretek: "Ezt jól kifőztük (állatság a javából), Nem kellesz eléggé, és nagyon ígéretes a következő filmje, amit nálunk bemutatnak, az After.Life. Az előző postban megnézheted a trailerét. Őt sem nagyon tudom Oscar-díjjal a kezében elképzelni, ahhoz túl visszafogott, de jó sok és jó minőségű filmeket csinál, és ez fontosabb, mintha lenne egy elsöprően jó, és kész.
Filmjei forgatás alatt: Going the Distance, The Conspirator, Alpha and Omega
Legjobb angol weboldal | még nincs magyar rajongó oldala


Zachary Quinto
Született: 1977. június 2., ma 33 éves (Krisztuskám... Oo)
× Pissburghben, Pennsylvananiaban született.
× Édesapja olasz, édesanyja ír. Nem csoda, hogy ő is elég egyedi vonásokkal rendelkezik.
× Már fiatalaon is érdekelte a színészet, volt színházlátogató is. 11 évesen már színházi társulattal lépett fel. Még díjat is kapott egy későbbi szerepéért.
× A Carnegie Mellon Egyetemen tanult színjátszást, 1999-ben itt diplomázott le.
× Ahogy a legtöbben, ő is mindenféle vendégszerepekkel kezdte a tévés-filmes pályafutását. Szerepelt a Bűbájos boszorkákban, a Helyszínelőkben, a Sírhant művekben is, visszatérő szereplő volt a 24-ben.
× A nagy áttörést a Hősök (áháháá, erről is készül az irományom) főgonoszának, a sorozatgyilkos Sylarnek a szerepe hozta. 2009-ben pedig a mozivásznon is feltűnt, mint a Star Trek legendás alakja, Spock.
× Ő az egyetlen, aki két egymást követő héten volt az Entertainment Weekly nevű híres magazin címlapján.
× Csináltatott magának egy weboldalt, amin folyamatosan blogol. :)
Egyéni vélemény: Nem véletlenül hagytam őt a legvégére, ugyanis őt szeretem a legjobban hármuk közül. Nagyon tehetséges mint színész, és nagyon nagy arc, mint ember. Az interjúin (különösen a Star Trekes munktársával, Chris Pine-nal közösökön) baromi jókat lehet röhögni. :D Ez a kedvencem. De amúgy nagyon intelligens és szimpatikus fickó, közvetlen a rajongókkal, és jó a humorérzéke. Azt az egyet sajnálom, hogy nincs sok filmje egyelőre, mert így be kell érnem a Hősökkel, amiben ugyan tök érdekes a szerepe, de az csak egy, ráadásul többet nem is lesz benne... Gyerünk Zack, húzz bele!
Filmjei forgatás alatt: What's Your Number?, Margin Call, Star Trek 2
Legjobb angol weboldal | még nincs magyar rajongói oldala *töri a fejét nagyon* xD

Cserebere és Trailer-rakás

Csak egy szösszenetnyi információ.
Nem vagyok elégedett a látogatottsággal. xD Az emberek nem ismerik a blogot, csak nagyon kevesen, nekik viszont állítólag tetszik. Ezért aztán, hogy jobbá tegyem a világot, csere-akcióba kezdek, és olyan lapokkal cserélgetek (legalábbis megpróbálok, a blogok nem szoktak sűrűn elkelni), amiknek a témáját szeretem. Így többen megismerik a lapot, ismerkedhetek is meg ilyenek...
Úgyhogy a mai napon megkezdődik a marketing. :D

***

Ezen kívül hoztam egy rakatnyi előzetest, csak hogy lássuk, mikre is számíthatunk a nyáron. Tudom, kinn van egy csomó az oldalsávon is, de itt nagyobban meg lehet nézni, felirattal is.
Jó szórakozást!















Amit én nagyon várok, az a Splice és a Ga-Húl őrzői. ^^ Igen, kissé elüt egymástól a két film, de mindkettő nagyon ígéretes, na meg persze az Eredet is. Mondjuk az After.Life sem lesz rossz, csak az még ki tudja, mikor kerül nálunk mozikba, ha egyáltalán... És ha már blogger vagyok, akkor mesélek, hogy miért is pont ezeket akarom megnézni.
Splice: genetikai kísérlet, furcsa kis szörny, szokás szerint saját hibájukból tanulni nem tudó tudósok, igényes látvány (ahogy elnézem). Ennek tetejébe a kis Splice nem is egy olyan kis cuki csóka, mint pl E.T. Tény, hogy egy helyesebb színésszel még csábítóbb lenne a film (oké, sekélyes vagyok, és?), de Adrian Brody tehetséges, úgyhogy ez egy várós film.
Szupercsapat: gyermekkorom egyik nagy sorozatának moziváltozata. Nem állítom, hogy azt gyakran néztem, de azért akciódús film lesz ez is Bradley Cooperrel, Liam Neesonnal meg a District 9-ból megismert Sharlto Copley-vel. Az előzetesben elég gyengusnak tűnnek az effektek, de talán a humor majd kárpótol.
Eclipse: ó, hát melyik nőnemű fiatal hagyná ki a csillámló vámpír, Edward és buta szerelme, Bella romantikus történetének legizgalmasabb fejezetét? Meg hát mind weboldal szerkesztőnek mondhatjuk, hogy kötelességem is... Erről jut eszembe: mi van már Leptoppal?! SZERKESZTENEM KELL!
Eredet: nnna, ez a flm sok sok okkal szolgál, amiért meg kell néznem. Egy: a sztori. Írtó jó, szerintem nagyon ötletes, és kicsit mátrixos, igen, de attól még egyedi. Kettő: színészgárda. Leaonardo DiCaprio rég kinőttemagát a nyálas szerepekből, Cilian Murphy borzalmasan rideg tekintetét is régóta nem láttam, hiányzott már a ragadozószerűsége, meg Joseph Gordon-Lewitt is újra mozivásznon egy nem független filmben. Nolanról meg ne is beszéljünk. Annyit mondok, Sötét Lovag, akkor mindenki tudja, kiről van szó.
Ga-Húl őrzői: egy írtó édes, írtó látványos mese nagyon aranyos karakterekkel, ráadásul három dimenzióban. Muszáj megnézni, egyszerűen kötelező. Én Oscar-jelölést látok ebben már most.
Az utolsó léghajlító: oké, ez egy anime-ból készült film. Leszögezem, hogy utálom a keleti kultúra ezen megnyilvánulását, nem tudom megmondani, miért. Taszít az egész agresszív, nagyszemű banda, de a film szimpatikus. És Jackson Rathbone játszik benne (Twilight - Jasper Hale), szóval megint csak kötelező darab számomra... Meg hát a Dragon Ball-on is hatalmasakat röhögtem (kínomban).
After Life: egy lány, aki meghal, de él, és a korboncnok nem akarja eltemetni, viszont nem engedi, hogy az emberek közé menjen. Kicsit beteg sztori betegesen jól alakító színészekkel: Liam Neeson és nekem örökké Adams kislánynak megmaradó Christina Ricci.

Ennyi volna. Tavaly jóval nagyobb durranásokkal kápráztatot el Hollywood (Star Trek, Wolverine, T4, Transformers 3, hogy csak a látványos akciófilmeket említsem), de idén sem olyan rossz a felhozatal. Habár a Perzsia Hercege nem nyűgözött le túlságosan...

Vámpír vámpír nyakán [Vampire Diaries]

Ezúttal egy olyan sorozatról van szó, ami ugyan kis hazánkba még nem mostanában jut el, mégis minden második 14 és 20 év közti leányzó tudja, miről van szó, mikor azt mondom, Salvatore vagy verbéna. Bizony, felcsillant a szemünk? Nem is csodálom. Esetünkben egy újabb vámpírtörténetről van szó, amiről nem állítanám, hogy jobb, mint a többi, még csak azt sem, hogy sokban különbözik, de azt mindenképpen kijelenthetem, hogy fordulatos, ötletes, érzelmekben gazdag, de nem nyálas, és mondhatjuk, hogy eredeti, már amennyire a vámpírtörténetek reneszánszában lehet ilyet állítani valamiről...

A történet röviden: Elena egy kisvárosban, Mystic Fallsban lakik. Szülei nyáron, egy autóbalesetben meghalnak, így egyedül marad öccsével, Jeremyvel, és nagynénjével, Jennával. Mikor ősszel kezdődik a suli, mindenki nagyon rendes vele, szegény lány, hasonlók, de az ő figyelmét szerencsére egészen más köti le: Stefan Salvatore, a rejtélyes új srác. Bár Stefan elég hallgatag, hamar kiderül róla, hogy udvarias, kedves, barátságos, és elég távolságtartó is egyben. Elena ennek ellenére vonzódni kezd hozzá, és a dolog kölcsönös. Végül összejönnek, de a dolgok ekkor szokás szerint bonyolódni kezdenek, hiszen minden csoda túl kevés ideig tart... Feltűnik Stefan bátyja, a laza és csajozós, megnyerő Damon. A városka környékén emberek tűnnek el, és találják meg a holttesteket vér nélkül az erdőben. Lassacskán kiderül, hogy a két fivér nem egészen olyan jó arc, mint amilyennek kinéz, Damon legalábbis semmiképp: ugyanis mind a ketten vámpírok. Stefan ugyan a "vega" fajta, nem iszik emberből, de Damon bármikor képes megcsapolni bárkit. Ha Elenának nem lenne elég ezzel az infóval megbarátkoznia, akkor fény derül nem egy régebbi balhéra Mystic Fallsban, és a fiúk múltjáról is megtudunk egyet s mást. Többek közt, hogy egy titokzatos, Katherine nevű hölgy változtatta át őket, és hogy ők valaha a város alapítói közé tartoztak. Damon pedig minden erejével azon van, hogy a szeretett nőt, Katherine-t, akit apjuk vetett "börtönbe", kiszabadítsa. A cella, ahol jópár másik vámpír is foglyul van ejtve, Mystic Falls mellett, az erdőben, egy föld alatti járatban van. Mire sikerül kinyitni Bonnie, Elena legjobb barátnője segítségével (aki mellesleg boszorkány), a városban egyre több másik vámpír tűnik fel, és okoz zűröket, ez pedig a városi tanács, mellékállásban vérszívókat hajkurászó bandának is szemet szúr, és ahogy Damon fogalmaz: átkapcsolnak a vámpírvadász üzemmódba. Ráadásul az egész herce-hurca hiába: Katherine nincs a tömegsírban. Viszont kiderül, hogy Elena anyjának van hozzá köze. Mert hogy a lány igazi, vér szerinti anyja a helyi, frissen érkezett, és mellesleg Constantine-éval vetekedő vadász felszereléssel rendelkező töritanár felesége, akit anno Damon változtatott át vámpírra. Aha. Tudtuk követni? Idő közben a felelőtlenül visszazárt barlangból előszivárognak a többszáz éves vámpírok, és gyilkolászni kezdenek. Egyikük belezúg Jeremybe, Elena öccsébe. Ismerős szitu, nem? A sorozat jelenleg az első évadot fejezte be, és még most is képesek az alkotók megtömni a szegény néző fejét mindenféle agysorvasztó információval, többek közt egy halhatatlan nagybácsival, aki mindent tud mindenkiről, de megöli rossz és rejtélyes vámpírleány, vagy hogy Stefan át, azaz visszaáll a setét oldalra, aztán mégse, végül Damon meg kelezd jópofizni. Szóval a szokásos "keverek egyet a vége felé" előadásmódot játsszák.

A tévésorozat egy 1991-es könyvsorozat alapján készül, szóval senki sem foghatja rá, hogy a Twilight Saga koppintása. Amúgy sincs hozzá a vámpír fiú - ember lány szerelmen kívül semmi köze. A vámpírok itt szénné égnek a napon, kivéve, ha van egy speckó ékszerük, ami megvédi őket, míg az Alkonyatban a csillámló bőrön kívül semmi gondjuk nincs a napsugarakkal. Akit ebben a sorozatban megharap egy vámpír, nos... Az nyálas lesz és fáj. De nem lesz belőle is vérszívó, csak abban az esetben, ha vámpírvért iszik, és amíg a vér a szervezetében van, addig meghal. Ez esetben kellemetlen lesz az ébredés. Szóval elég erős különbségek vannak, és itt a külső sem változik meg, nem lesznek csudiszépek, épp ellenkezőleg. Mikor éhesek, és kezd rajtuk eluralkodni a kínzó éhség, eltorzul az arcuk, bármilyen helyesek/szépek amúgy.

Elég nagy kultusza van már idehaza is, pedig ahogy mondtam, még nem is játsszák magyarul. Ez úton is köszönöm a rajongók nevében Voldemortsangelnek, aki rettentő gyorsan és pontosan fordítja a szöveget, és tölti fel a feliratokat minden részhez.

A színészeket, és ezáltal a karaktereket is egytől egyig szeretem. Kevés olyan sorozat van, ahol nincs olyan arcjáték, gesztikuláció vagy hanghordozás, ami ne irritálna, de ide annyira jó embereket válogattak be, hogy nem lehet panasz semmire. Ráadásul az egész légkör, hála a játékuknak, tökéletesen hihető. Nem játsszák túl a szerepeket, nincs pojácáskodás, de nem lapos egyetlen rész sem. Tényleg olyan az egész, mintha csak fogtak volna egy operatőrt, és bedobták volna egy kisvárosba. A jellemrajzok mindennapi embereket takarnak, és a két Salvatore testvéren is látszik, hogy nem manapság születtek, még ha próbálják is lazára venni a figurát. Habár oké, elismerem, Damonnak azért elég jól megy.

Nem tudom, kit nevezzek meg kedvencnek. Eleinte a két testvér közül egyértelműen Stefan volt a szimpatikusabb. Sosem voltam az a tipikus, rosszfiúkra bukó csaj, de a nyámnyila pasiktól is ráz a hideg. Stefan viszont kifejezetten mimózának, és olyan "beszéljükmegadolgot"-típusnak tűnt, mégis szimpi lett. később Damon is belopta magát a szívembe elsősorban a dumáival, a játékával, na és nem utolsó sorban a vakítóan kék szemével... Elena is egészen jó fej, tényleg átlagos lány, nem lehet rá panasz, sok a haverja, de nem a bulis típus, naplót ír, jól tanul, a barátai számíthatnak rá, nem egy szépségkirálynő (szerintem), de azért csinos, szóval mondom: átlagos tini lány. Az öccse a balhés kistesó, drogügyek, temetőben tartott bulik, verekedések, hála a szülők balesetének. Később viszont túlteszi magát a dolgon, Damon "segítségével", és megint a jóarc Jeremy lesz belőle, aki titokban rajzol, és később magától rájön, hogy vámpírok bizony vannak. És hogy ő is az akar lenni. Majd karácsonyra kapsz vámpírvért, kisfiam...

Aztán ott van még a harmadik keménylegény, Alaric Saltzman, Elena igazi anyjának a vőlegénye. Mikor rájött, hogy hogy halt meg a felesége- pontosítok: hogy miért tűnt el - magánháborúba kezdett, és elég komoly felszerelésre tett szert verbénából (ez egy növény, az egyetlen dolog, ami árthat a napfényen, és a szívbe döfött karón kívül a vámpíroknak), nyílpuskából és speciális injekciókból. Meg van egy szuper gyűrűje is, amiről kiderült, hogy megakadályozza, hogy meghaljon vámpír keze által. Állati cucc. Ja és ő azért jött Mystic Fallsba, mert azt kereste, aki megölte a menyasszonyát. Aki ugye Damon. Mondanom sem kell, megtalálta, de még mindketten élnek, habár Damon egy nyaktekeréssel próbálta megoldani a konfliktust, de a gyűrű erősebb volt nála. Azóta egész jól elvannak, szinte baráti a viszonyuk.

És megjelent még egy gonosz fickó a színen: John Gilbert, akiről hamar kiderült, hogy nagyobb szerepe is van azon kívül, hogy a Tanácsot megint a vámpírokra uszítsa: ő Elena igazi-igazi apja (szegény csaj), és hát az évadzáróban csúnya halált hal, mivel Katherine Is Back, hogy klasszikus kifejezésekkel éljek, és az első évad utolsó perceit alaposan összekuszálja. Rátesz egy lapáttal a zárásra hogy kiderül: a polgármester és drága kisfia sem egészen emberi, mivel a verbéna ugyan nem, de a vámpírokat lebénító hanghullám hatott rájuk, és Tyler, azaz a fiú egy karcolás nélkül túlélt egy autóbalesetet. Meg hát a szeme is érdekes színekben pompázott egy pillanatig, mikor belevilágítottak... Én arra tippelek, hogy ezzel feltűntek a színen a vérfarkasok. Örülnék neki, már hiányoztak.

A könyvet elkezdtem olvasni, azaz az első kötetet elolvastam, és nem igazán tudom magam rávenni, hogy a másodikba belekezdjek... Ugyanis nem jó. A sorozat után pedig különösen gyenge és más. A könyvben Elena egy kis ringyó, lássuk be. Egy szőke bálkirálynő, aki minden pasit az ujja köré akar mindenáron csavarni, és Stefanbe első látásra beleszeret, és a nyakába ugrik. Damon egy igazi gonosz, fekete hajjal és fekete szemmel! Katherine egy mimóza, jólnevelt kisasszony volt, aki öngyilkos lett a két testvér vérre menő harcai miatt, Bonnie egy vörös druidaszármazék, Caroline pedig egy számító kis cafka, aki már nem Elena barátnője... Szóval tökéletesen elüt a könyv a sorozattól, és azt kell mondanom, hogy a sorozat ezerszer jobb. Ritkán mondok ilyet, de ezúttal ez az igazság. A könyv kifejezetten unalmas, lassú és sokszor idegesítően egyszerű, míg a sorozat állati zenékkel, szép emberekkel, pörgős sztorival ajándékozza meg az embert, és végre olyan vámpírokat ismerhetünk meg megint, akik képesek használni a túlvilági erejüket anélkül, hogy félnének attól, hogy elveszítik az emberségüket. Anne Rice nyomdokaiba nem léphetnek, de a sorozat feltűnően kilóg a szinte napról napra megjelenő új vámpírtörténetek közül, amiknek a 90%-a vécépapírnak sem lenne alkalmas.

Úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki szereti az eredeti vámpírmítoszokat, a tinisorozatokat, bírja a vért, és nem ijedős. A Vampire Diaries akciódús, érzelemgazdag, véres és izgalmas sorozat, amit júniustól a magyar nézők is megtapasztalhatnak az RTL Klubon.

Vámpírnaplók - Vampire Diaries [2009 - ?]
Egy rész hossza: kb 40 perc
IMDb: 8,0 [8 404 szavazat alapján]
Színészek: Nina Dobrev, Paul Wesley, Ian Somerhalder, Steven R. McQueen, Katerina Graham, Candice Accola, Zach Roerig, Matthew Davis

Acélos ötvözet lett másodszor is [Vasember 2]

Robert Downey Jr. egyike azon színészeknek, akikért őszintén rajongok. Minden egyes filmjében, amit láttam (már pedig láttam egy csomót) van valami jó. Valószínűleg ő maga. Sosem úgy nézek meg egy filmet, hogy a színészre koncentrálok, mondhatjuk, hogy nyitott vagyok bármire, ami a képernyőn vagy mozivásznon megjelenhet. Robert Downey Jr. egykori enyhén szólva balhés múltja sem zavart sosem. Nem is tudom, melyik filmje volt az, amit a tisztán való visszatérése után forgatott. Csak azt az egyet tudom, hogy egyszerűen magával ragadó a játéka, legyen szó vígjátékról, thrillerről vagy akciófilmről. A Marvel hőse, Vasember ma pedig már teljesen összeforrt vele, nem véletlenül. A karakter és közte érdekes párhuzamok húzódnak. A filmeknél, ha tetszett, mindig végzek egyfajta kutatómunkát. A Vasember pedig az örök favoritok közt van. Egyrészt, mert képregény adaptáció, azok pedig szinte kivétel nélkül jók és szórakoztatóak, de fontos, hogy a forgatókönyv is remek, nem beszélve a rendezésről, és a vesszőparipámról: a zenéről. És az örökifjú örököst senki más nem tudná jobban eljátszani R.D.Jr-nál. Mert ő Vasember, és most Tony Stark is visszatért, akárcsak ő egykor.

A történet röviden: Tony Starkot az egész világ Vasemberként ismeri, mióta elárulta, hogy bizony ő volt a dögös, vörös-arany színű, testhezálló fémhacukában, és mentette meg a világot. Azóta privatizálta a világbékét, az emberek imádják, a kormány viszont nem. Stark ugyanis nem hajlandó odaadni a Vasember szerkó terveit, mivel fél, hogy akkor az egész rendszer, amit felépített és amitől a gonoszok félnek is rendesen, összeomlik, és pusztítás, háború lesz megint a vége. (Lehet, hogy érdekes ezt a világ vezető fegyvergyártócégének vezetőjétől hallani, de meg kell nézni akkor az első filmet.) Az USA vezetősége viszont nem ezen a véleményen van. Tony ugyanis nem épp a felelősség mintapéldánya, és az utóbbi időben egyre többet tombol. Senki sem tudja, hogy azért, mert haldoklik a géptől, ami távol tartja a szívétől a repeszeket, amiket a Közel-Keleti fogsága alatt szerzett be (lásd: első rész). Egyre ramatyabbul fest, ráadásul a kormány amiatt aggódik, hogy máshol már próbálják összerakni a Vasembert saját tervek alapján. Stark persze váltig állítja, hogy az még legalább 5-10 év, hogy az ő cucca használható versenytársra leljen. Hammer, a rivális fegyvergyártó cég feje pedig nyalja a kormány seggét, természetesen. Tony a nyomás és a rosszullét miatt kezd szétesni. És ha ez nem lenne elég, megjelenik egy orosz pasas az egyik autóversenyen, és a semmiből előkap egy elég durva szerkót, amivel alaposan tönkreteszi a bulit, és bebizonyítja a világnak, hogy nem csak Tony Stark képes ilyen szuper cuccot összeeszkábálni. Tony kiakad, mígnem legjobb barátjának arra kell vetemednie, hogy ellopja a "ruhát" Tonytól, mivel ő már nem képes megvédeni az országot. Pepper, Tony volt asszisztense, újonnan kinevezett főigazgató is kiteszi kedvenc fegyvergyárosunk szűrét (persze csak képletesen, mivel nincsenek együtt), és az új titkárnő, Natalie sincs épp jóban Tonyval. Úgy tűnik, a zavarodásoknak vége, az oroszt lecsukták, a rucit lekoppintják, Tonyt egyedül hagyják. De ekkor megjelenik Fury, a rejtélyes, félszemű néger figura, a S.H.I.E.L.D. vezére (első rész), és kijelenti, hogy a világnak igenis szüksége van Vasemberre, aki nem piál és nem döglődik. Natalie feltűnik, mint tapadó rucis szuperügynök, Tonynknak leesik az álla, pláne akkor, mikor Fury közli vele, hogy megoldást kell találni a mérgezésére, amit az elemei okoznak neki, mivel fontos. Ehhez pedig húsz éve halott apjától kell segítséget kérnie. Úgyhogy Tony kénytelen-kelletlen felfedez gyorsan egy új elemet, ami nem tudom hányezerszer több energiát termel, mint egy atomreaktor, és még új, egészséges elemet is csinál magának. Oké, mehet a menet. De jaj! Az orosz nincs dutyiban, és nem halt meg egy robbanásban, ahogy a híradó mondta! Hammer (a genya rivális) ugyanis felfogadta, hogy segítsen már neki olyan jó kis cuccokat csinálni, mint amivel szétvagdalta azokat a kocsikat a versenyen... A bosszúszomjas orosz pedig belemegy. A Stark Expon, az új fegyvereket bemutató "gálán" készül Hammer bemutatni az új robotjait, élükön Tony acélba bújt barátjával, Rhodes-szal. Mindenki néz egy nagyot, mikor Tony betoppan a bulira, amire őt nem hívták meg, mert hát ugye... piált, verekedett, rossz kisfiú volt. És ekkor kezdődik a csihipuhi. Az oroszunk ugyanis nem nézi tétlenül, hogy a Vasember megússza a dolgokat, és a robotokat meg Rhodes cuccát is Vasemberre uszítja. Megkezdődik egy hosszú és akciódús jelenet, amiben Rhodes besegít Tonynak, ezáltal két csúcs fémpáncélt figyelhetünk meg bunyó és lövöldözés közben, aztán a filmnek majdnem vége. Előtte azért még összejövünk Pepperrel, kibékülünk a legjobb barátunkkal, és belépünk a Shield-be. Ja és legyőzünk minden rosszat. És ekkor van vége a filmnek.
Nem is tudom, hol kezdjem. Én imádom az első részt, egy csomószor láttam már. Mint mondtam, egyszerre humoros és akciódús, de RDJr arca tökéletesen kifejez egy csomó érzelmet is, ami a vadóc és különc pasasban lappang. A második rész sem lett rosszabb ilyen szempontból. Őszintén szólva arra számítottam, hogy nem lesz olyan jó, mint az első volt, de tévedtem. Jó volt, habár nem volt jobb sem. Hozta a szintet, nem úgy, mint a Transformers 2... Aminek az első részét szintén imádom. Itt is volt humor, és meg kell jegyeznem, hogy a Vasember beletartozik a kivételek közé, amik szinkronnal talán még jobbak, mint eredeti hanggal. Mindenkié tökéletesen el van találva, habár az orosz nyelv kicsit fura volt valamiért. Na mindegy, nm szőrszálhasogatok, nincs kedvem, mert jó film szinkronnal is, és kész.
A zene remek. Highway to hell, Robot Rock, csomó olyan dal, ami amúgy is "fílinges", de mondjuk egy olyan jelenetben, ahol két robot verekedik, tör zúz... hát állati. Az ember csak vigyorog, és néz ki bambán a fejéből, aztán odaböknek valami poént, és az agyhalottak, mint én, kacarászni kezdenek. Hát ez van.
Az az egy zavart, de az is csak egy kicsit, hogy Rhodes szerepében nem ugyanaz a színész volt, aki az első részben, ugyanis az exRhodes egy bunkó, nagypofájú állat volt, és a rendező felbontotta vele a szerződést, helyébe pedig Dont szerződtette, aki nem sokat gondolkozott az ajánlaton már csak azért sem, mert szeretné, ha több fekete ember bújhatna szuperhős bádogba. Izé, jelmezbe na. Az új színészek közt ott van Mickey Rourke is, akinek az isten felvitte a dolgát az utóbbi időkben, és ezúttal egy orosz gonosztevőt alakít. Hiába tartják nagy színésznek, én nem sok filmjét láttam, és most sem tett rám nagy benyomást... A szerepéhez képest olyan cukin nézett mindig, hogy eszembe nem jutott volna, hogy egy kattant ruszkival van dolgom. A
film kellemes meglepetése viszont Scarlette Johansson volt. Nem szeretem őt, ne kérdezze senki, miért. Egyszerűen unszimpatikus, és kész. Most viszont vörös göndör lobonccal jelent meg a titokzatos titkárnő szerepében, és hát mit ne mondjak, ha nem is játszotta a szerepét rosszul, az biztos, hogy a nőkben azért némi féltékenység feléled, mikor meglátják. A tapadós ruhájában tényleg jól nézett ki, és elég ügyesen rugdalózott egy jelenetben. A pasiknak biztos megindult a nyáltermelésük. Vagy másuk.
Végül itt van Sam Rockwell, akit a Moonban láttam (egyszerre két szerepben is), ahol totálisan megfogott. Most egy görény pasast alakított, annyira jól, hogy egy pillanatra megutáltam. xD De még mindig irtó jól játszik, és ez a lényeg. Ha nem így lenne, nem tudta volna elérni, hogy idegesítsen.
Most mondjak még? A zenék (a szerzett és bedobott filmzene is egyaránt) remek. Jól vannak összevágva a jelenetek, semmi sem felesleges, és nincs hiányérzetem sem. Talán csak annyi, hogy még elnéztem volna egy darabig. :D De hát majd megnézem megint, és slussz. Ezen ne múljon. Tony Stark dumái állatiak, de a többieknek sem lehet oka panaszra, néha egy-egy szállóigévé váló duma is elhangzik. Kis butaságok, de olyan jól hangzik, miközben a pasason szétzúzott fémpáncél van... Szerintem a Vasember az a típusú film, amit az ember szívesen megnéz újra meg újra, és nem unja meg. Ráadásul érdemes a hangok és a látvány miatt egyszer legalább egy ezrest kiadni a 110 percnyi akcióért. Meg hát Robert fanok is vegyék útba a mozit. Nem mintha lenne olyan fanatikus, aki ne nézte volna meg az első három napban... :P
Szóval csak annyit mondanék így a végén, hogy nem én vagyok Vasember.
Én vagyok az, aki imádja őt. *bebújik a vasemberes pizsijébe és benyomja Ironmant a DVD-be*
Vasember 2 - Iron Man 2 [2010]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 110 perc
IMDb: 7,7 [12 505 szavazat alapján - USAban csak holnap kerül mozikba!]
Színészek: Robert Downey Jr., Don Cheadle, Scarlett Johansson, Gwyneth Paltrow, Sam Rockwell, Mickey Rourke, Samuel L. Jackson, Jon Favreau (aki egyben a rendező), Clark Gregg, Paul Bettany (mint Jarvis hangja)
Trailer