Kész rémálom [Alan Wake]

Megint egy új típusú bejegyzés következik.

Hölgyeim és uraim, hadd mutassam be a "játék" címke első tagját, Alan Wake-et! Úgy gondolom, mivel manapság valami félelmetes, milyen minőségű cuccokat csinálnak PCre, Play Station-re, Xbox-ra és hasonló kütyükre, ezért érdemes róluk is pár szót ejtenem, ha már előzetesekről is ódákat zengek. Ráadásul az Alan Wake az első nekem... *-* xD XBoxon kezdtem vele játszani pár napja, és az ok, amiért most ajánlom, az a következő: teljesen filmszerű.

A történet röviden: Alan Wake egy 30-as évei elején járó író, aki két éve kiadott könyvének sikere óta képtelen normális történetet papírra vetni, és kezd ideges lenni az ihlethiánytól. Így aztán feleségével úgy döntenek, kikapcsolódnak, és elutaznak Bright Fallsba, egy hegyek közt húzódó kisvárosba. Az első nap körbenéznek, és Alan máris összefut egy idegborzoló nyanyával, mikor át akarnák venni a kulcsot az erdei bungallóhoz. A fekete cuccos nénike megígéri Alannek, hogy hamarosan látják egymást, írónk pedig (aki amúgy horrortörténetek írásával keresi a kenyerét), nem parázik különösebben. Mivel nagyvárosból való, azt hiszi, csak egy kattant banya a faluból... De mekkorát téved! Mikor végre elfoglalják a kis házikót egy tó közepén, és kipakolnak, már sötét van. Alice, Alan fiatal felesége meg akarja lepni Alant egy írógéppel, de a srác, mikor meglátja, teljesen berág a csajra, amiért még ő sem hagyja békén, nem elég a sok rajongó és a menedzsere. Így kirohan a házból az éjszakába, tudván, Alice nem fogja követni, mivel retteg a sötétségtől. Pár perc múlva azonban iszonyú sikítás és kiabálás hallatszik a házból, Alice segítségért kiállt, de Alan beérve a házba nem találja, csak egy, a tóra néző törött ablakot. Abban a hitben, hogy Alice ott esett ki (vagy lökték, az ember egy idő után mindig a rosszabbik eshetőségre gondol), utána ugrik - a játék pedig gyakorlatilag itt indul el igazán. Alan ugyanis hirtelen a szétzúzott kocsijában ébred, az út szélén, és nem emlékszik, hogy kerül oda az éjszaka közepén. Nincs más nála, csak egy zseblámpa, és hirtelen beugrik neki egy visszatérő rémálma, amiről anno könyvet is akart írni; amiben a sötétben rejtőző, valami gonosz által megszállt emberek, madarak, sőt gyakran tárgyak lesnek rá, és próbálják megölni. Fogalma sincs, mi van, de mikor csörög a telefonja, és kiderül, hogy a feleségét elrabolták, kiakad, és elindul, hogy segítséget szerezzen. Az ám, ha ez ilyen könnyen menne... De az a bizonyos álom egyszer csak mintha megelevenedne: üvöltő, hörgő, sötét árnyékokkal körülvett emberek törnek rá minden ok nélkül az erdőben, akik a fény hatására ugyan megszabadulnak a sötétségtől, de ugyanúgy ki akarják nyírni hősünket, akinek nincs sok választása még azután sem, hogy elér a benzinkúthoz: fel kell magát fegyvereznie ellenük, ugyanis senki sem hiszi el, hogy a felesége eltűnt, mivel még a sziget sem létezik, ahol elméletben voltak. Mindenki azt hiszi, megkattant, egyedül a menedzserét és egyben barátját sikerül meggyőznie a dolgokról. Kicsit persze kételkedik a saját épelméjűségében, de mikor találkozik az emberrablóval az erdőben, aki szintén látja a baltával, kaszával, láncfűrésszel és egyéb klasszikus fegyverekkel felszerelt gyilkosokat, rájön, hogy bizony valami nem stimmel Bright Fallssal... És Alice-t sem kapja vissza, mert az emberrabló cserét ajánl: megírja a könyv utolsó fejezetét (ami alapján a dolgok történnek ugyebár), vagy Alice meghal. Alannek nincs sok választása. Egyszerre kell megküzdenie az ihlethiánnyal; a város lakóival, akiknek meggyőződésük, hogy a híres író becsavarodott és veszélyes, ezért üldözni kezdik; na meg saját rémálmával, ami tárt karokkal fogadja minden sötét zugban.
Ez az első olyan játék, amit nem PC-n játszom, és mit ne mondjak, az élmény hatalmas. Minden este lekuporodom a tévé elé (persze éjszaka, mikor sötét van, hehe), és már nyomom is. Igazság szerint a játék szerintem meglehetősen félelmetes. A sötétből előbukkanó fószereknek nem habzik a szája vagy ilyesmi, de elég jól tudok angolul ahhoz, hogy értsem, milyen idiótaságokat vágnak Alan fejéhez (akivel játszunk, és akinek a szemszögéből az egészet látjuk), ki is van írva, mindezt pedig elvetemült, őrülten hörgő hangon adják elő, sötét pofával, és ez azért ijesztő. De remekül fel van építve nem csak a történet, hanem a grafika és maga a játéktér is (nem tudom, hogy mondják ezt, egyelőre nem vagyok otthon a témában xD), ahol igazán oda megy az ember, ahová csak akar, megvizsgálhat minden fűcsomót és követ, ha akar, csak éjszaka kell vigyázni: ha letérünk az útról, egyből lesz jelentkező, aki le akarja majd csapni a fejünket, a muníció pedig véges, nem is beszélve a lámpák elemeiről, amik nélkül semmi esély túlélni egy-egy éjszakát. Mindezek alatt pedig sejtelmes zene megy, tényleg tiszta horror, habár a zenei téma amúgy nagyon szép, kicsit szomorkás, kicsit nyomasztó, mint az egész történet.
A Max Payne, a Perzsia Hercege és számtalan másik játékból lett film általában kisebb-nagyobb sikert arat, de mindig van valami kis bibi. Példának okáért a Max Payne annak, aki nem játszott vele *magára mutogat*, annak tök érthetetlen, zavaros és semmitmondó volt. Nem is emlékszem semmire belőle Mark Wahlbergen kívül, akit amúgy nagyon szeretek. A Perzsia Hercege meg a ló másik oldala volt: semmi köze nem volt az ég világon a játékhoz a neveken és a kinézeten kívül, olyannyira, hogy a filmből csinálnak játékot. Nem a fordítottja volt a cél?

Ezek a filmek általában tényleg látványosak, és igyekeznek visszaadni az adott játék hangulatát. Ezt csak azért mondom, mert ha az Alan Wake-et valaha megfilmesítik (márpedig a jobb kezem gyűrűsujjának a körmehegyét tenném rá, hogy meg fogják, mivel hat részes "előzményfilm" is készült, és ami szintén meglehetősen hátborzongatóra sikerült), akkor ez lehetne az eddigi legjobb játék-film adaptáció. A történet ugyanis csavaros és izgalmas, a karakterekben van élet, személyiség és egyediség, és még csak változtatni sem kéne a sztorin, aminek a végét ugyan még nem tudom, mert nem végeztem vele és eszem ágában sincs megnézni, de így is egy csomóan megnéznék, köztük én. Mert igen, egy cseppet durva, manapság mi nem az? De csak úgy száguldanak az események, gyakran agyalni is kell, és nem hagyni magunkat átverni, és ha valakinek sikerül is "meghalás" nélkül végigrohannia egy-egy epizódon, akkor is sokáig tart, méghozzá nagyon, összesen 12 óra kijátszani, ha valaki nagyon profi, és így egy 100 perces filmet simán össze lehetne hozni, vágva mondjuk 85. És ki ne nézne meg egy jó kis eredeti thrillert, amivel ráadásul utána, otthon még játszhat is?
Alan Wake [2010]
Típus: akció, thriller
Kiadja: a Microsoft és a Remedy
Mire: XBox
IMDb: 9.1 [353 szavazat alapján]