Vannak filmek, amiket csak azért ül le megnézni az ember, mert van benne egy-két színész, akik miatt már kötelességének érzi a filmet. Számomra ilyen színész Garrett Hedlund, akinek ezen filmje kivételével már az összes megvolt, akinek a munkásságát szerény véleményem szerint érdemes lesz figyelni, és mivel a TRONt nemrég láttam moziban, eszembe jutott, hogy ez kimaradt, pedig már akkor meg akartam nézni, mikor elkészült, csak hát nálunk nem került a mozikba. Legalábbis ha jól emlékszem... De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az utóbbi időben olyan filmek kápráztatnak el, amiktől az ellenkezőjét vártam. Ilyen volt az egyszemélyes thriller, a Buried, a Devil című noname színészekkel ellátott horror, és most a Death Sentence, azaz a Halálos ítélet is.
A történet röviden: Nick Hume (akit Kevin Bacon játszik) boldog, kertvárosi életet él két fiával és gyönyörű feleségével, cégigazgatóként. Egy este a nagy hokireménység fiával tart hazafelé egy győztes meccsükről, amikor is két kivilágítatlan kocsi jön velük szembe. Nick jó szándéktól, na meg persze jópolgári kötelességből rájuk villant, hogy kapcsolják fel a lámpáikat, hiszen ez mégiscsak veszélyes... Fogalma sincs - honnan is volna - hogy a két kocsiban ülő csapat épp egy beavatási rituáléhoz keres áldozatot, és hogy a lámpás akcióval magára haragította őket, sikeresen felhívva magukra a figyelmet. A benzinkútnál, ahová muszáj betérniük, megtörténik a tragédia: Nick fiát, Brandont halálosan megsebesítik. Nick látja az elkövető arcát, de később ahelyett, hogy ezt a bíróságon is elmondaná, saját kezébe veszi az ügyet, legalábbis ő így hiszi: megkeresi és meg is öli a fia gyilkosát, de nem számol azzal, hogy a helyi falkavezér öccsét kivégezni nem a legokosabb húzás, ha van még, akit féltenie kell. Ettől kezdve senki sincs biztonságban, mindkét oldalon hullanak az emberek, a rendőrség vallomások, tanuk és bizonyítékok híján tehetetlen, Nick pedig a végére mindent elveszít, és bár valamilyen isteni csoda folytán ő nem hal bele a sérüléseibe, de lelkileg kikészül, és a lecke ezúttal a bandavezérnek szól: az a legveszélyesebb ellenséged, akinek már nincs vesztenivalója.
Hát először is, amiért elsősorban megnéztem (Garrett Hedlund színészi tehetsége), az nem okozott csalódást. Garrettet eddig bárhol láttam, bármilyen típusú szerepben (és sajnos túl sokszor nyúl mellé filmileg, egy nagyobb sikerfilmje sincs még), mindig hitelesen és őszintén játszott. A kopasz, tetovált, bagós rosszfiú keménysége és a nagyobb fivér érzelmei mind benne voltak, akármilyen jelenetről volt is szó, száz százalékosan teljesített, nem játszott túl, nem volt lapos. Le a kalappal. Különösen az utolsó jelenete volt kifejezetten szívhezszóló, még ha túlzásnak tűnik is. Belegondolva nem volt az.
Kevin Baconnel kapcsolatban nincs semmi extra hozzáfűznivalóm, őt annyira nem ismerem, és talán egy cseppet túljátszotta a sokkos, mégis elszánt apát, de még nem láttam szerencsére ilyet (sem gengsztert, ha már itt tartunk), szóval lehet, hogy így reagálnék én is, fene tudja...
Ami még a történeten kívül nagyon bejött, az a rendezés és a zene. Nagyon jól voltak összerakva a jelenetek, hatásosak és tényleg fárasztóak lehettek a hosszú, vágás nélküli üldözések rohanva, és az akciójelenetek is elég életszerűek voltak, nem "lájtositották" őket, de nem is volt eltúlozva. Értsd: ha egy sörétes puskával 6 méterről fejbe küldenek, nem kis lyukacska lesz a fejeden, de azért a felsőtested megmarad. (Oo Jaj, ezt miért E/2-ben mondom?! xDD) A zenék is jók voltak, mint azt mondtam, a szövegük is érdekesen igazodott a filmhez. Aztán a többiek színészi munkája is jó volt, egy két kivételtől eltekintve, pl Billy (aka Garrett Hedlund) apja már túl kattant volt, azon gondolkoztam, hogy miképp lehetett még életben, miért nem csinálta még ki senki...
És mi még fontos nekem nagyon egy filmben maga a sztori. A bosszúállós-lövöldözős filmek nem szoktak rosszak lenni, de nekem ez különösen tetszik, mivel rávilágit arra az egyszerű tényre, hogy édes ugyan a bosszú, de semmi értelme, mert ahogy a bölcs rendőr is megmondta, mindenki csak veszít. De hát ki az, aki szó nélkül üldögél, ha megölik a gyerekét? Vagy az öccsét? Vagy a feleségét? Vagy a barátait? És aztán már nincs megállás... A film csak erről szól, ezért talán unalmasnak is tűnhet, mivel akciójelenetből olyan 4-5 van talán összesen. Nem is ez a leglényegesebb benne, hanem az, hogy a két központi alak egy szintre kerül, és az a pillanat is érdekes, mikor erre rájönnek: az egyik világa pokollá változik, míg a másik megszokott, szépen, stabilan álló közössége darabjaira hullik, és mind a ketten csak magukat okolhatják érte. Az utolsó (előtti) jelenet ezért is szép a maga módján; a háborúnk vége, és talán van, aki megkönnyebbül, és megbánja, amit tett. Persze ekkor már mindenki számára késő. Ráadásul akármilyen hihetetlen, én a gengszterbandát is meg tudtam bizonyos szinten érteni, és néha még sajnáltam is őket egy kicsit, forgott a gyomrom, mert nem önszántukból választották ezt, egyszerűen ebbe születtek és haltak bele.
A maga műfajában az egyik legjobb film, újra meg tudnám nézni, ami nagy szó, mivel akciófilmeket az ember csak akkor néz újra, ha már nincs más, de a Halálos ítéletben annyi a dráma, az érzelem(ből néha kicsit sok?), és az ember orr alá dörgölt igazság, hogy pár ismerősömmel csak ezt nézetném egy hétig. És persze mellettük ülnék, és nézném én is.
Halálos ítélet - Death Sentence [2007]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 111 perc
IMDb: 6,8 [30 930 szavazat alapján]
Színészek: Kevin Bacon, Kelly Preston, Jordan Garrett, Stuart Lafferty, Garrett Hedlund, Aisha Tyler, John Goodman, Matt O'Leary
Trailer
Hát először is, amiért elsősorban megnéztem (Garrett Hedlund színészi tehetsége), az nem okozott csalódást. Garrettet eddig bárhol láttam, bármilyen típusú szerepben (és sajnos túl sokszor nyúl mellé filmileg, egy nagyobb sikerfilmje sincs még), mindig hitelesen és őszintén játszott. A kopasz, tetovált, bagós rosszfiú keménysége és a nagyobb fivér érzelmei mind benne voltak, akármilyen jelenetről volt is szó, száz százalékosan teljesített, nem játszott túl, nem volt lapos. Le a kalappal. Különösen az utolsó jelenete volt kifejezetten szívhezszóló, még ha túlzásnak tűnik is. Belegondolva nem volt az.
Kevin Baconnel kapcsolatban nincs semmi extra hozzáfűznivalóm, őt annyira nem ismerem, és talán egy cseppet túljátszotta a sokkos, mégis elszánt apát, de még nem láttam szerencsére ilyet (sem gengsztert, ha már itt tartunk), szóval lehet, hogy így reagálnék én is, fene tudja...
Ami még a történeten kívül nagyon bejött, az a rendezés és a zene. Nagyon jól voltak összerakva a jelenetek, hatásosak és tényleg fárasztóak lehettek a hosszú, vágás nélküli üldözések rohanva, és az akciójelenetek is elég életszerűek voltak, nem "lájtositották" őket, de nem is volt eltúlozva. Értsd: ha egy sörétes puskával 6 méterről fejbe küldenek, nem kis lyukacska lesz a fejeden, de azért a felsőtested megmarad. (Oo Jaj, ezt miért E/2-ben mondom?! xDD) A zenék is jók voltak, mint azt mondtam, a szövegük is érdekesen igazodott a filmhez. Aztán a többiek színészi munkája is jó volt, egy két kivételtől eltekintve, pl Billy (aka Garrett Hedlund) apja már túl kattant volt, azon gondolkoztam, hogy miképp lehetett még életben, miért nem csinálta még ki senki...
És mi még fontos nekem nagyon egy filmben maga a sztori. A bosszúállós-lövöldözős filmek nem szoktak rosszak lenni, de nekem ez különösen tetszik, mivel rávilágit arra az egyszerű tényre, hogy édes ugyan a bosszú, de semmi értelme, mert ahogy a bölcs rendőr is megmondta, mindenki csak veszít. De hát ki az, aki szó nélkül üldögél, ha megölik a gyerekét? Vagy az öccsét? Vagy a feleségét? Vagy a barátait? És aztán már nincs megállás... A film csak erről szól, ezért talán unalmasnak is tűnhet, mivel akciójelenetből olyan 4-5 van talán összesen. Nem is ez a leglényegesebb benne, hanem az, hogy a két központi alak egy szintre kerül, és az a pillanat is érdekes, mikor erre rájönnek: az egyik világa pokollá változik, míg a másik megszokott, szépen, stabilan álló közössége darabjaira hullik, és mind a ketten csak magukat okolhatják érte. Az utolsó (előtti) jelenet ezért is szép a maga módján; a háborúnk vége, és talán van, aki megkönnyebbül, és megbánja, amit tett. Persze ekkor már mindenki számára késő. Ráadásul akármilyen hihetetlen, én a gengszterbandát is meg tudtam bizonyos szinten érteni, és néha még sajnáltam is őket egy kicsit, forgott a gyomrom, mert nem önszántukból választották ezt, egyszerűen ebbe születtek és haltak bele.
A maga műfajában az egyik legjobb film, újra meg tudnám nézni, ami nagy szó, mivel akciófilmeket az ember csak akkor néz újra, ha már nincs más, de a Halálos ítéletben annyi a dráma, az érzelem(ből néha kicsit sok?), és az ember orr alá dörgölt igazság, hogy pár ismerősömmel csak ezt nézetném egy hétig. És persze mellettük ülnék, és nézném én is.
Halálos ítélet - Death Sentence [2007]16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 111 perc
IMDb: 6,8 [30 930 szavazat alapján]
Színészek: Kevin Bacon, Kelly Preston, Jordan Garrett, Stuart Lafferty, Garrett Hedlund, Aisha Tyler, John Goodman, Matt O'Leary
Trailer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése