Kész rémálom [Alan Wake]

Megint egy új típusú bejegyzés következik.

Hölgyeim és uraim, hadd mutassam be a "játék" címke első tagját, Alan Wake-et! Úgy gondolom, mivel manapság valami félelmetes, milyen minőségű cuccokat csinálnak PCre, Play Station-re, Xbox-ra és hasonló kütyükre, ezért érdemes róluk is pár szót ejtenem, ha már előzetesekről is ódákat zengek. Ráadásul az Alan Wake az első nekem... *-* xD XBoxon kezdtem vele játszani pár napja, és az ok, amiért most ajánlom, az a következő: teljesen filmszerű.

A történet röviden: Alan Wake egy 30-as évei elején járó író, aki két éve kiadott könyvének sikere óta képtelen normális történetet papírra vetni, és kezd ideges lenni az ihlethiánytól. Így aztán feleségével úgy döntenek, kikapcsolódnak, és elutaznak Bright Fallsba, egy hegyek közt húzódó kisvárosba. Az első nap körbenéznek, és Alan máris összefut egy idegborzoló nyanyával, mikor át akarnák venni a kulcsot az erdei bungallóhoz. A fekete cuccos nénike megígéri Alannek, hogy hamarosan látják egymást, írónk pedig (aki amúgy horrortörténetek írásával keresi a kenyerét), nem parázik különösebben. Mivel nagyvárosból való, azt hiszi, csak egy kattant banya a faluból... De mekkorát téved! Mikor végre elfoglalják a kis házikót egy tó közepén, és kipakolnak, már sötét van. Alice, Alan fiatal felesége meg akarja lepni Alant egy írógéppel, de a srác, mikor meglátja, teljesen berág a csajra, amiért még ő sem hagyja békén, nem elég a sok rajongó és a menedzsere. Így kirohan a házból az éjszakába, tudván, Alice nem fogja követni, mivel retteg a sötétségtől. Pár perc múlva azonban iszonyú sikítás és kiabálás hallatszik a házból, Alice segítségért kiállt, de Alan beérve a házba nem találja, csak egy, a tóra néző törött ablakot. Abban a hitben, hogy Alice ott esett ki (vagy lökték, az ember egy idő után mindig a rosszabbik eshetőségre gondol), utána ugrik - a játék pedig gyakorlatilag itt indul el igazán. Alan ugyanis hirtelen a szétzúzott kocsijában ébred, az út szélén, és nem emlékszik, hogy kerül oda az éjszaka közepén. Nincs más nála, csak egy zseblámpa, és hirtelen beugrik neki egy visszatérő rémálma, amiről anno könyvet is akart írni; amiben a sötétben rejtőző, valami gonosz által megszállt emberek, madarak, sőt gyakran tárgyak lesnek rá, és próbálják megölni. Fogalma sincs, mi van, de mikor csörög a telefonja, és kiderül, hogy a feleségét elrabolták, kiakad, és elindul, hogy segítséget szerezzen. Az ám, ha ez ilyen könnyen menne... De az a bizonyos álom egyszer csak mintha megelevenedne: üvöltő, hörgő, sötét árnyékokkal körülvett emberek törnek rá minden ok nélkül az erdőben, akik a fény hatására ugyan megszabadulnak a sötétségtől, de ugyanúgy ki akarják nyírni hősünket, akinek nincs sok választása még azután sem, hogy elér a benzinkúthoz: fel kell magát fegyvereznie ellenük, ugyanis senki sem hiszi el, hogy a felesége eltűnt, mivel még a sziget sem létezik, ahol elméletben voltak. Mindenki azt hiszi, megkattant, egyedül a menedzserét és egyben barátját sikerül meggyőznie a dolgokról. Kicsit persze kételkedik a saját épelméjűségében, de mikor találkozik az emberrablóval az erdőben, aki szintén látja a baltával, kaszával, láncfűrésszel és egyéb klasszikus fegyverekkel felszerelt gyilkosokat, rájön, hogy bizony valami nem stimmel Bright Fallssal... És Alice-t sem kapja vissza, mert az emberrabló cserét ajánl: megírja a könyv utolsó fejezetét (ami alapján a dolgok történnek ugyebár), vagy Alice meghal. Alannek nincs sok választása. Egyszerre kell megküzdenie az ihlethiánnyal; a város lakóival, akiknek meggyőződésük, hogy a híres író becsavarodott és veszélyes, ezért üldözni kezdik; na meg saját rémálmával, ami tárt karokkal fogadja minden sötét zugban.
Ez az első olyan játék, amit nem PC-n játszom, és mit ne mondjak, az élmény hatalmas. Minden este lekuporodom a tévé elé (persze éjszaka, mikor sötét van, hehe), és már nyomom is. Igazság szerint a játék szerintem meglehetősen félelmetes. A sötétből előbukkanó fószereknek nem habzik a szája vagy ilyesmi, de elég jól tudok angolul ahhoz, hogy értsem, milyen idiótaságokat vágnak Alan fejéhez (akivel játszunk, és akinek a szemszögéből az egészet látjuk), ki is van írva, mindezt pedig elvetemült, őrülten hörgő hangon adják elő, sötét pofával, és ez azért ijesztő. De remekül fel van építve nem csak a történet, hanem a grafika és maga a játéktér is (nem tudom, hogy mondják ezt, egyelőre nem vagyok otthon a témában xD), ahol igazán oda megy az ember, ahová csak akar, megvizsgálhat minden fűcsomót és követ, ha akar, csak éjszaka kell vigyázni: ha letérünk az útról, egyből lesz jelentkező, aki le akarja majd csapni a fejünket, a muníció pedig véges, nem is beszélve a lámpák elemeiről, amik nélkül semmi esély túlélni egy-egy éjszakát. Mindezek alatt pedig sejtelmes zene megy, tényleg tiszta horror, habár a zenei téma amúgy nagyon szép, kicsit szomorkás, kicsit nyomasztó, mint az egész történet.
A Max Payne, a Perzsia Hercege és számtalan másik játékból lett film általában kisebb-nagyobb sikert arat, de mindig van valami kis bibi. Példának okáért a Max Payne annak, aki nem játszott vele *magára mutogat*, annak tök érthetetlen, zavaros és semmitmondó volt. Nem is emlékszem semmire belőle Mark Wahlbergen kívül, akit amúgy nagyon szeretek. A Perzsia Hercege meg a ló másik oldala volt: semmi köze nem volt az ég világon a játékhoz a neveken és a kinézeten kívül, olyannyira, hogy a filmből csinálnak játékot. Nem a fordítottja volt a cél?

Ezek a filmek általában tényleg látványosak, és igyekeznek visszaadni az adott játék hangulatát. Ezt csak azért mondom, mert ha az Alan Wake-et valaha megfilmesítik (márpedig a jobb kezem gyűrűsujjának a körmehegyét tenném rá, hogy meg fogják, mivel hat részes "előzményfilm" is készült, és ami szintén meglehetősen hátborzongatóra sikerült), akkor ez lehetne az eddigi legjobb játék-film adaptáció. A történet ugyanis csavaros és izgalmas, a karakterekben van élet, személyiség és egyediség, és még csak változtatni sem kéne a sztorin, aminek a végét ugyan még nem tudom, mert nem végeztem vele és eszem ágában sincs megnézni, de így is egy csomóan megnéznék, köztük én. Mert igen, egy cseppet durva, manapság mi nem az? De csak úgy száguldanak az események, gyakran agyalni is kell, és nem hagyni magunkat átverni, és ha valakinek sikerül is "meghalás" nélkül végigrohannia egy-egy epizódon, akkor is sokáig tart, méghozzá nagyon, összesen 12 óra kijátszani, ha valaki nagyon profi, és így egy 100 perces filmet simán össze lehetne hozni, vágva mondjuk 85. És ki ne nézne meg egy jó kis eredeti thrillert, amivel ráadásul utána, otthon még játszhat is?
Alan Wake [2010]
Típus: akció, thriller
Kiadja: a Microsoft és a Remedy
Mire: XBox
IMDb: 9.1 [353 szavazat alapján]

Pár előzetes...

Múltkor hoztam pár trailert, amivel felvezettem a nyarat és az őszt. Hát most hozok még párat, de nem csak az idei évben csábítom az embereket moziba, hanem már 2011-es mozielőzetest is mutatok. Igen, ahogy a régebbi bejegyzésben, itt is szerepel olyan, ami az oldalmenün is megtekinthető egy kattintás után, sőt, új kis modult csináltam, amiben a jövőre nagggyon várós filmekre kattinthat az ember, de én azt AKAROM, hogy ezeket most mindenki lássa magyar felirattal. xD (És köszönjük, ComiCon.)
Szóval...













Beastly - A szép szörnyeteg: Kedvenc hercegnős Disney történetem, a Szépség és a Szörnyeteg amerikaiasítva, frissen, ropogósan. Az egyetlen problémám a hölgy főszereplővel van, aki Zac Efronnal szemben nem jó színész, legalábbis szerintem, de ez csak személyeskedés. A főszereplő srácot még életemben nem láttam, de igazából nem is zavar, mert jónak tűnik. A történet adott, úgy hiszem, a vége is, de ki tudja? Talán az álomgyár bedob valami extrát. Romantika és izgalom, tanulság és mese. Éljen.
TRON-Legacy: Garrett Hedlund. Szeressük. Fiatal, de jó színész, és eddig mégsem volt eleget foglalkoztatva (szerintem). Jeff Bridges? Mostanában szereti az ilyen kis felszínes meséket, de még ezekben is sziporkázik. A történet annyiból áll, hogy a Garrett apját játszó Jeff a saját játékában ragad. Hűűű, de gagyi! - kiálthatunk fel, és igen, tény, hogy kicsit az. De nézzük csak meg azt az előzetest, és képzeljük el három dimenzióban, isteni (elektronikus, lüktető) zenével. Megéri azt az 1200 forintot szerintem...
Thor: Emlékszünk még a Vasember 2 végén lévő kis felcsigázó jelenetre? Én felüvöltöttem a moziban, mikor megláttam a fegyvert, egyszerre azzal, akivel néztük a filmet, mert meg voltunk róla győződve, hogy az Deadpool (*___*) kardja. xD Tévedtünk. Az bizony Thor istenség pörölye volt, akit az a fickó testesít meg, aki a Star Trek feldolgozásában csupán percig villogtathatta meg csini pofiját Kirk apjaként, de most már képregényhősként villoghat. Reméljük nem csak a bicepsze, hanem a szemünk is kidülled majd a film közben. (még nincs feliratos előzetes)
Super8: Hogy miről szól? Hát ez rejtély... Még cast sincs, semmit sem lehet tudni, de a szemfülesek már ki is elemezték, és találtak pár érdekességet. Például egy kisgyerek arcát a vége felé felvillanni, valamint egy feliratot kibetűzni, ami azt mondja: 'the scariest thing i ever saw', azaz a legfélelmetesebb dolog, amit valaha láttam. Ha valaki ide kattint, érdekes dolgot találhat. Alaposan rátesznek a reklámra már most, he? Sokak szerint a film amúgy Chuck Norrisról fog szólni. Lehet.
Buried: Ryan Reynolds... Nem is nagyon kell többet mondanom. Ha valakinek sikerül összeszednie három olyan filmjét, ami nem volt jó, akkor részletezem, hogy ezt miért is kell megnézni. Na jó, amúgy is részletezem. 1: Ryan Reynolds. *-* De ezt már mondtam. 2: A sztori. Érdekes. Adott egy beszállító, aki egyszer csak a föld alatt találja magát mindösszesen egy mobil és egy öngyújtó társaságában, úgy, hogy fogalma sincs, hol van eltemetve, vagy hogy miért. A levegő pedig csak fogy, és fogy... 3: Ryan Reynolds. Vagy... ezt már mondtam? (ehhez sincs még felirat)
The Debt: Sam Worthington. Nem is nagyon kell többet mondanom. Ha valakinek sikerül... Na jó, abbahagytam és őszinte leszek. Simán rettenetesen jó színésznek tartom, és ez a "régen ügynökök voltunk, csináltunk valami csúnya dolgot, most pedig felhánytorgatják, jaj nekünk"-téma is érdekes. Akkor meg miért ne néznénk meg a filmet? (ehhez sincs még felirat)

Ha az álom a valóság... [Eredet]

Tegnap döbbenten olvastam, hogy az Eredet már most (pontosabban még most, mert úgysem marad ott) az IMDb minden idők legjobb filmjeinek a listáján a dobogó harmadik helyén terpeszkedik. Már nagyon vártam a filmet, az adat láttán mégis kicsit elbizonytalanodtam... Nem hittem abban, hogy ennyire jó lehet, pedig ha valaminek, akkor ennek a sikernek igazán hihettem volna, hiszen az Eredet körül - ami mellesleg szerintem iszonyatosan nagy baromság címnek, nem tudom, miért nem lehetett volna Incepció vagy akár Beültetés, na mindegy - nem volt akkora felhajtás, mint pl az Avatar körül, amit még mindig játszanak a haza mozik, fél évvel a premier után. Így tehát ma délelőtt csökkent lelkesedéssel csüccsentem be a piros székbe, karmaim közt egy friss Inception-plakáttal, és vártam, hogy elkezdődjön a film. Olyannyira koncentráltam arra, hogy ne várjak el semmit tőle, hogy nem is emlékszem, milyen előzetesek voltak, pedig nálam azokat majdnem akkora lelkesedés fogadja, mint magát a filmet. Csak ültem, ráztam a lábam, nagy kíváncsian meredtem a vászonra, és vártam... Majd felzúgott a tenger, és valamiért azonnal tudtam, hogy Nolan megint nem hibázott.

A történet röviden: képzeljük el, hogy kitalálnak egy szerkezetet, amivel emberek képesek a velük összekötött emberek álmaiba belépni, vagy a sajátjukba bevinni a másikat, és szétnézni a tudatalattiban. Hogy ez mire jó? Első sorban titkok leleplezésére, információk megszerzésére, hiszen mikor álmodunk, nem vagyunk vele tisztában, hogy nem a valóság, ahol járunk. Cobb, akinek ez volt a munkája, mára körözött bűnözőnek számít, mivel felesége halálát rákenték. Nincs más választása, mint a fekete piacon felajánlani a szolgálatait Arthurral, a barátjával és munkatársával. Egy nap azonban kudarcot vall, de Saito, akinek az álmában jártak, felajánl nekik egy alkut: segít Cobbnak visszaszerezni a szabadságát és a gyerekeit, ha hajlandó a rivális cég fiában elültetni egy incepciót. Az incepcióban az a fontos, hogy a személy, akin "végrehajtják" a végén azt higgye, neki jutott eszébe az adott gondolat, ötlet. Csakhogy akármilyen könnyűnek tűnik valakit rávenni, hogy darabolja fel a cégét, rengeteg olyan tényező akadályozza ezt, ami miatt egy egyszerű álom nem elég: a tudatalatti legmélyebb rétegeit kell felkaparni, és elültetni a magot, hogy aztán kihajtson. Cobb mégis vállalkozik rá, Arthur pedig fanyalogva bár, de vele megy, és kénytelenek összeszedni egy csapatot, hogy a dolog sikerüljön. Cobb feleségének apjától kér segítséget, aki egyetemen tanít, és aki beajánl neki egy diákot ahelyett, aki feldobta Cobbékat Saitonál. Ariadne lesz tehát a csapat építésze, azaz ő tervezi meg az adott álmok helyszínét részletesen. Cobb egy régi barátja tanácsát és véleményét is kikéri. Eamsnek annyira tetszik a dolog, hogy beszáll, és segítségével egy ötödik embert, Yusuf-ot is bevonják, aki az elalvás stabilizálásában játszik majd fontos szerepet. Megkezdődik tehát a tervezés, gondolkozás, pedig mindössze pár órára van szükségük, hogy elültessék a gondolatot, de az álmok nagyon instabil dolgok, könnyen összeomlanak akkor is, ha egy gondolat elég, hogy városok szülessenek a semmiből, és minél mélyebbek, annál kevésbé biztonságosak. Ami a valóságban egy másodperc, az egy álomban húsz, de egy álombeli álomban már húsz a másodikon, és ez így megy tovább. A harmadik szinten, ami már elég mély, tíz évet is eltölthet valaki, miközben a valóságban csak egy pillanat telt el. Mindezzel tisztában is van a csapat, ahogy azzal is, hogy csak egy lehetőségük van. A tervbe viszont hiba csúszik, pontosabban titok, ugyanis Yusuf szere miatt, nem ébrednek fel csak úgy, és ha meghalnak az álomban (ami egy egyszerű álomban csupán felébredéshez vezet, mint tudjuk), akkor bennragadtnak a tudatalattiban egészen addig, amíg el nem múlik a szer hatása. És tudjuk, hogy ha egy harmadik szinten tíz év egy pillanat, akkor a legmélyebb tudat rengeteg idő... Elég ahhoz, hogy mikor valaki végre felébred, ne higgye el, hogy az a valóság. De ez hagyján, hiszen mindenki tudna magára vigyázni - ha Fischer, az üzletember nem kapott volna "kiképzést" az agyában turkálók ellen, amiről nekik nem volt tudomásuk. Így aztán hőseink Cobbsra dühösen, amiért titkolózott, és Arthurra, amiért nem volt elég alapos, és nem közölte velük, hogy Fischernek tudatalatti testőrsége van, nekiállnak a melónak. Azt hinnénk, ez így már elég bonyolult, de nem. Közbejön Cobbs múltjának szelleme, Mal, a feleség emléke. Tudni kell, hogy ha valaki a másik álmában turkál, akkor a tudat automatikusan ellenáll a behatolónak, minél nagyobb feltűnést kelt, és ha többen vannak összekapcsolva, akkor akarva-akaratlanul beszivárog pár dolog. A tudatalatti legnagyobb ellenségének azt tekinti, aki megváltoztat az álomban dolgokat, tehát általában az építészt, de van, hogy egyes gondolatok annyira erősek, hogy mindenki ellen irányulnak. Mal pedig Cobbs bűntudatából erősödik, és szabotálni akarja a tervet. A nő ugyanis valóban Cobbs hibájából lett öngyilkos: mindketten bennragadtak egy álomban, leéltek egy életet együtt, és Cobbs rajta végezte el az első incepciót: elhitette Mallel, hogy az a valóság. Arra viszont nem számított, hogy Mal felébredve is ezt fogja gondolni, és mivel az álomból akkor ébredünk fel, ha meghalunk, így Mal abban a hitben ugrott le az emeletről, hogy így visszatér a valóságba. Cobbs nem tudott magának megbocsátani, és Mal szelleme megkeseríti az életét, a többiekét pedig veszélybe sodorja. Egyedül Ariadne tudja Cobbs titkát, és ő figyel rá, hogy ne legyen gond, de egy fiatal lány nem elég a bűntudat leküzdéséhez... Hogy végül sikerül-e az incepció, ki szenved károkat, milyen mértékben, és hogy végződik a történet, azt itt nem árulom el, csak megemlítem kicsit lejjebb. Christopher Nolan által írt és rendezett filmről van szó, így gyakorlatilag nem is lehet eldönteni, marad a találgatás, a bizonytalanság, az agymunka.
Ez nem minden idők legjobb filmje. Ez minden idők egyik olyan filmje, amire mindenki emlékszik majd, aki látta, az pedig nem ugyanaz. Vannak emészthetőbb, megragadóbb, szórakoztatóbb, mozifilmek, de az Eredet olyan, ami beférkőzik az ember agyába, akárcsak a történetben az incepció, és belegondol a cselekménybe, és a történet mögött húzódó érzelmek kibogozásába, a kapcsolatokba. Eleinte nem is volt olyan bonyolult, de ahogy haladtunk előre-hátra, fel-le a szintek közt, egyre jobban összezavarodtam, és még mindig emlékszem a görcsös koncentrálásra, hogy a helyén tudjam tartani, kinek az álmában vagyunk, mit is kell csinálniuk, és pláne, hogy miért. Ha nem lett volna elég maga az álomstruktúra megértése, még arra is figyelni kellett, hogy Fischerrel való manipulálás hol tart éppen, ki kivetülés, ki a beépített ember, és hasonlók.
Nekem viszont vannak kérdéseim, csak az a baj, hogy alig négy órája láttam, és még mindig kavarog a fejem. Lehet, hogy holnapra megértem, de például egy álomban, ha abban is mélyebbre akarunk menni, akkor az hogy lehetséges? Egyszerűen a tudat elhiszi, hogy rákötötték a gépre? Vagy hogy van ez?
Na és a vége...! Nolan megint játszik a szerencsétlen nézővel. A pesszimisták és a kombinálók, akik szeretik dramatizálni a dolgokat (pl: ÉN), azok szerint a csiga csak forgott, forgott tovább. Az optimisták, akik szeretik, ha egy történetnek megnyugtató a vége, azok meg azt, hogy a pörgettyű leállt. Hát nem tudom. Ha lenne második rész, abból kiderülne, de Nolan a Tökéletes Trükköt is meghagyta tökéletesnek, mikor nem csinált hozzá folytatást. Remélem az Eredet is így marad, ahogy van, max a DVD-re csinálnak valami alternatív befejezést.
A színészgárda meg kifejezetten zseniális volt. Minden egyes ember, még a mellékszereplők is fantasztikusak voltak. Mindig is szerettem Leonardo DiCapriot, és nem a Titanic beli ömlengése miatt. Habár szerintem ott is jól játszott, de nem. Rengeteg filmjét láttam, és mindig kifogástalanul alakít, bármilyen karaktert is kell hoznia, ráadásul igényesen válogatja meg a szerepeit. Azzal meg nem értek egyet, hogy helyes pasas. Sőt. De a színészi teljesítménye vitathatatlan, akárcsak a csinos Marion Cotillardnak, akit még a Taxiban ismert meg a világ, aztán tovább fejlődött, és pár éve már Oscart is nyert, vagy a szintén mindig lenyűgöző Joseph Gordon-Lewittnek, aki általában függetlenebb, kisebb költségvetésű filmekben szerepel, és ugyan itt nem túl komplikált karaktert játszott, mégis sikerült életet csempésznie bele, ami sok más színésznek nem ment volna, és a végén Arthur karaktere egy unalmas, kifejezetten szürke, néha szarkasztikus másodhegedűssé vált volna. Ellen Page-re sem lehet panasz, a fiatal tehetségre, aki a Juno-ban már megmutatta, hogy bizony Hollywood felkészülhet egy újabb sztárra, vagy Cillian Murphy, aki legyen szó pszihopatáról, atomfizikusról, identitászavarral küzdő fiatalról vagy világméretű cég örököséről, mindig tudja, hogyan ragadja magával a nézőt. A legérdekesebb, hogy hiába a rengeteg elismert vagy közismert sztár, akik nem sűrűn dolgoztak még együtt, és eddig mindenki más típusú filmben játszott, mégis sikerült kerek egészet alkotniuk. Sokszor vagyok úgy egy-egy olyan filmnél, ami túl sok sztárt vonultat fel, hogy csak a színészeket látom, ahogy dolgoznak, és nem a karaktereket. Az Eredet csapatának viszont elhittem, hogy évek óta álomban mászkálnak, és ismerik egymást, egyetemisták, elgyötört gyerekek, és hasonló. Christopher Nolan története gyakorlatilag magában is megállná a helyét az eredetiségével, a rengeteg hihető elemmel és a fordulatos csavarokkal, de egy ilyen cast birtokában képtelenség lett volna rossz filmet csinálni. Ráadásul a látvány is elképesztő volt, nem beszélve a zenéről. Hans Zimmer hozta a formáját, benne sem csalódtam semmit, ráadásul a trailer zenéjéhez elég hasonló a score is. Dallamos, finom, egy csomószor mégis a hideg rázott a feszültségkeltéstől, pláne, mikor egy ijesztő jelenetben a zene is felbőgött. Hát jaj. Zimmernek viszont az érzelmes jelenetekhez íródott dalait szeretem igazán. Leírhatatlan, mennyire zseniálisan bánik a benyomások, a képek hangszerekkel való kifejezésével.
Az Eredet tehát valószínűleg benne marad a top 50-ben, és biztos, hogy az év legmaradandóbb filmélménye. Érdemes minimum egyszer megnézni, és bár én mikor kijöttem a moziból, arra gondoltam, hogy ezt még egyszer megnézni nem érdemes, mert nem lesz olyan izgalmas, amúgy ugyanis már csak azért sem tud rendesen koncentrálni az ember az elméletre, mert szétrobban az adrenalintól, de szívesen megnézném még egyszer. Csak hogy gondolkodjak és érezzek egyszerre. Az Eredetben ugyanis ez a lényeg: együtt izgulunk, gondolkozunk, mérlegelünk, érzünk és álmodunk a szereplőkkel, márpedig a mozifilmeknek ez a lényege.

Eredet - Inception [2010]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 148 perc
IMDb: 9,2 [131 426 szavazat alapján]
Színészek: Leonardo DiCaprio, Joseph Gordon-Levitt, Ellen Page, Tom Hardy, Ken Watanabe, Dileep Rao, Cillian Murphy, Tom Berenger, Marion Cotillard, Michael Caine
Trailer

Mission:Impossible diákmódra [Halálos vizsga]

Nem vagyok oda az ilyen Amerikai pite vagy Jay és Néma Bob típusú állatságokért, és bár azt hittem, hogy ez a film is valami ilyesmi lesz, mégis beraktam (a DVD lejátszóba), mert ez volt az egyetlen a DVD-tokban, amit még nem láttam, és gondoltam: na, valahogy azért elütünk másfél órát, még ha szenvedés is lesz. Végül is gondolhattam volna, hogy nem rossz, mert vígjáték, és az imdb-n elég gyenge osztályzatot kapott, ami azt jelenti, hogy nem elég nagy ökörség, hogy jobbat kapjon. Végül aztán a 90 percnyi agyzsibbasztás helyett egy kellemes vígjátékot sikerült kifognom. Nem mai darab, nem is túl népszerű, de szerintem kifejezetten aranyos és szórakoztató film.

A történet röviden: Kyle álma, hogy mérnők legyen, barátja, Matt pedig szeretne barátnője, Sandy mellett tanulni az egyetemen. De hogy mindketten megkapják, amit szeretnének, el kell érniük az egyetemek által megszabott ponthatárokat a SAT elnevezésű teszten. Mivel egyiküknek sem sikerült, ezért kétségbeesett tettre szánják el magukat: eltervezik, hogy ellopják a tesztek megoldásait, hogy a két hét múlva esedékes újabb teszten ezúttal jól szerepeljenek. Sem Kyle, sem Matt nem mozog olyan körökben, hogy ez könnyen menjen, így kénytelenek bevonni másokat is. Francesca, a netguru, akinek az apja mellesleg ott dolgozik, ahol a teszteket tárolják, tökéletes partnernek tűnik, és a fiúk szerencséjére be is száll. Kyle valami belső késztetésnek engedve meghívja Anna-t, is a buliba, aki viszont szól Desmondnak, a suli sztárkosarasának, akinek viszont, hogy esélyes legyen később az NBA-re, jó egyetemen kell sportolnia, a pontjai alapján pedig ez nem lehetséges. Mialatt Kyle közli Mattel a vécében a létszámbővülést, hallja őket Roy is, a suli "szelleme", aki mindent lát és hall, de őt (eddig legalábbis) soha senki. Ja és állandóan fű kellemes befolyásolása alatt áll... Így kénytelenek őt is bevenni az akcióba. A fél tucat elkeseredett diákra duzzadt kis csoport eltervezi lépésről lépésre, hogy fogják ellopni a megoldásokat, és a dolog kisebb döccenőkkel, de sikerül. Igaz, kénytelenek ők maguk két óra alatt, felosztva megoldani a feladatlapot, mert a válaszok jelszóval vannak védve, de kiderül, hogy a kis csapat tagjai cseppet sem olyan buták, mint hitték magukról. Az izgis éjszaka azonban kellemetlen véget ér: Mattet elkapják, és lecsukják. Másnap ugyan kiengedik, hála Francescának, aki gazdag apja pénzéből hozta ki a srácot, mi több, még egymásba is habarodnak, de mikor mindenki összejön, hogy a másolatokat megkapják, rájönnek, hogy nincs szükségük csalásra, ahhoz, hogy elérjék, amit akarnak. Végül is nyertek egy izgalmas estét, ami összekovácsolta őket, ennél többre pedig az életben nincs is szükség... Mégis kapnak pluszt. Mindegyiküknek sikerül a vizsgája, sőt! Roy, aki nem hagyta veszendőbe az éjszaka gyümölcsét, pár olyan embernek is lehetőséget adott, akik soha az életben nem írtak volna jó tesztet...
Összességében egy remek kis film volt ez. Szerintem mindenki, aki jár iskolába, átérzi azt, mikor egy vizsga vagy dolgozat rosszul sikerül, és elönt az a fajta kétségbeesés, ami után sötét folttá válik a jövő... Hát ez a film észrevétlenül csúszik át ebből az érzésből az új barátság és az élet örömeinek felfedezésével járó izgalomba. Nem azt mondom, hogy korszakalkotó cucc lenne, de így érettségi után valamiért különösen tetszett, és azt kell mondanom, hogy bizony az egész.
Aranyosak voltak a színészek, látszott, hogy átélik az átlagos, de jól megformált karaktereket, és biztos vagyok benne, hogy jókat röhögtek egy-egy érdekesebb jelenet forgatásakor. Ebben a filmben még Scarlette Johansonnal is megbékéltem, akit nem tartok nagy színésznőnek, és megkévésbé szimpatikus embernek, de a gazdag, különc lány szerepe, aki nem hord alsóneműt, passzolt hozzá. Chris Evans is szokás szerint hiteles volt. Vele az az egy gondom, hogy nem csinál elég sok jó filmet. A Fantasztikus Négyes egy elég elfuserált képregény-adaptáció, ahol Chrisen kívül szerintem senki sem volt eltalálva a szerepére, és ettől az egész film erőltetett lett. Kettőjükön kívül viszont csupa kevésbé híres színész játszik, és a Royt alakító srác irtózatosan viccesen hozza a figurát. Majdnem minden jelenetén elnevettem magam, pedig még életemben nem láttam máshol. Azaz lehet, de mivel kis vágott szemű ficsúrról van szó... Nem, nem vagyok rasszista, csak hát valljuk be: eléggé hasonlóak.
Szóval nem is szaporítom tovább a szót: jó kis nyári szórakoztató filmecske ez, semmi komoly, de nem is teljesen üres. Jó egyszer megnézni, aztán pár év múlva, mikor már valószínűleg a hátam közepére sem fogom képzelni a vizsgákat, és szerencsémre nem is kell többet letennem, akkor majd megint megnézem, és megint jót röhögök azon, mennyire görcsölünk mi, diákok egy vizsgán, mikor az élet igazából nem is ezen múlik...

Halálos vizsga - Perfect Score [2004]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 93 perc IMDb: 5,3 [8 907 szavazat alapján]
Színészek: Chris Evans, Bryan Greenberg, Scarlett Johansson, Leonardo Nam, Erika Christensen, Darius Miles
Trailer