Csak egy kis bosszú... [Halálos ítélet]

Vannak filmek, amiket csak azért ül le megnézni az ember, mert van benne egy-két színész, akik miatt már kötelességének érzi a filmet. Számomra ilyen színész Garrett Hedlund, akinek ezen filmje kivételével már az összes megvolt, akinek a munkásságát szerény véleményem szerint érdemes lesz figyelni, és mivel a TRONt nemrég láttam moziban, eszembe jutott, hogy ez kimaradt, pedig már akkor meg akartam nézni, mikor elkészült, csak hát nálunk nem került a mozikba. Legalábbis ha jól emlékszem... De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az utóbbi időben olyan filmek kápráztatnak el, amiktől az ellenkezőjét vártam. Ilyen volt az egyszemélyes thriller, a Buried, a Devil című noname színészekkel ellátott horror, és most a Death Sentence, azaz a Halálos ítélet is.

A történet röviden: Nick Hume (akit Kevin Bacon játszik) boldog, kertvárosi életet él két fiával és gyönyörű feleségével, cégigazgatóként. Egy este a nagy hokireménység fiával tart hazafelé egy győztes meccsükről, amikor is két kivilágítatlan kocsi jön velük szembe. Nick jó szándéktól, na meg persze jópolgári kötelességből rájuk villant, hogy kapcsolják fel a lámpáikat, hiszen ez mégiscsak veszélyes... Fogalma sincs - honnan is volna - hogy a két kocsiban ülő csapat épp egy beavatási rituáléhoz keres áldozatot, és hogy a lámpás akcióval magára haragította őket, sikeresen felhívva magukra a figyelmet. A benzinkútnál, ahová muszáj betérniük, megtörténik a tragédia: Nick fiát, Brandont halálosan megsebesítik. Nick látja az elkövető arcát, de később ahelyett, hogy ezt a bíróságon is elmondaná, saját kezébe veszi az ügyet, legalábbis ő így hiszi: megkeresi és meg is öli a fia gyilkosát, de nem számol azzal, hogy a helyi falkavezér öccsét kivégezni nem a legokosabb húzás, ha van még, akit féltenie kell. Ettől kezdve senki sincs biztonságban, mindkét oldalon hullanak az emberek, a rendőrség vallomások, tanuk és bizonyítékok híján tehetetlen, Nick pedig a végére mindent elveszít, és bár valamilyen isteni csoda folytán ő nem hal bele a sérüléseibe, de lelkileg kikészül, és a lecke ezúttal a bandavezérnek szól: az a legveszélyesebb ellenséged, akinek már nincs vesztenivalója.
Hát először is, amiért elsősorban megnéztem (Garrett Hedlund színészi tehetsége), az nem okozott csalódást. Garrettet eddig bárhol láttam, bármilyen típusú szerepben (és sajnos túl sokszor nyúl mellé filmileg, egy nagyobb sikerfilmje sincs még), mindig hitelesen és őszintén játszott. A kopasz, tetovált, bagós rosszfiú keménysége és a nagyobb fivér érzelmei mind benne voltak, akármilyen jelenetről volt is szó, száz százalékosan teljesített, nem játszott túl, nem volt lapos. Le a kalappal. Különösen az utolsó jelenete volt kifejezetten szívhezszóló, még ha túlzásnak tűnik is. Belegondolva nem volt az.
Kevin Baconnel kapcsolatban nincs semmi extra hozzáfűznivalóm, őt annyira nem ismerem, és talán egy cseppet túljátszotta a sokkos, mégis elszánt apát, de még nem láttam szerencsére ilyet (sem gengsztert, ha már itt tartunk), szóval lehet, hogy így reagálnék én is, fene tudja...
Ami még a történeten kívül nagyon bejött, az a rendezés és a zene. Nagyon jól voltak összerakva a jelenetek, hatásosak és tényleg fárasztóak lehettek a hosszú, vágás nélküli üldözések rohanva, és az akciójelenetek is elég életszerűek voltak, nem "lájtositották" őket, de nem is volt eltúlozva. Értsd: ha egy sörétes puskával 6 méterről fejbe küldenek, nem kis lyukacska lesz a fejeden, de azért a felsőtested megmarad. (Oo Jaj, ezt miért E/2-ben mondom?! xDD) A zenék is jók voltak, mint azt mondtam, a szövegük is érdekesen igazodott a filmhez. Aztán a többiek színészi munkája is jó volt, egy két kivételtől eltekintve, pl Billy (aka Garrett Hedlund) apja már túl kattant volt, azon gondolkoztam, hogy miképp lehetett még életben, miért nem csinálta még ki senki...
És mi még fontos nekem nagyon egy filmben maga a sztori. A bosszúállós-lövöldözős filmek nem szoktak rosszak lenni, de nekem ez különösen tetszik, mivel rávilágit arra az egyszerű tényre, hogy édes ugyan a bosszú, de semmi értelme, mert ahogy a bölcs rendőr is megmondta, mindenki csak veszít. De hát ki az, aki szó nélkül üldögél, ha megölik a gyerekét? Vagy az öccsét? Vagy a feleségét? Vagy a barátait? És aztán már nincs megállás... A film csak erről szól, ezért talán unalmasnak is tűnhet, mivel akciójelenetből olyan 4-5 van talán összesen. Nem is ez a leglényegesebb benne, hanem az, hogy a két központi alak egy szintre kerül, és az a pillanat is érdekes, mikor erre rájönnek: az egyik világa pokollá változik, míg a másik megszokott, szépen, stabilan álló közössége darabjaira hullik, és mind a ketten csak magukat okolhatják érte. Az utolsó (előtti) jelenet ezért is szép a maga módján; a háborúnk vége, és talán van, aki megkönnyebbül, és megbánja, amit tett. Persze ekkor már mindenki számára késő. Ráadásul akármilyen hihetetlen, én a gengszterbandát is meg tudtam bizonyos szinten érteni, és néha még sajnáltam is őket egy kicsit, forgott a gyomrom, mert nem önszántukból választották ezt, egyszerűen ebbe születtek és haltak bele.
A maga műfajában az egyik legjobb film, újra meg tudnám nézni, ami nagy szó, mivel akciófilmeket az ember csak akkor néz újra, ha már nincs más, de a Halálos ítéletben annyi a dráma, az érzelem(ből néha kicsit sok?), és az ember orr alá dörgölt igazság, hogy pár ismerősömmel csak ezt nézetném egy hétig. És persze mellettük ülnék, és nézném én is.

Halálos ítélet - Death Sentence [2007]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 111 perc
IMDb: 6,8 [30 930 szavazat alapján]
Színészek: Kevin Bacon, Kelly Preston, Jordan Garrett, Stuart Lafferty, Garrett Hedlund, Aisha Tyler, John Goodman, Matt O'Leary
Trailer

Trailerek

Ahogy ígértem, hozok most pár előzetest, ízelítőül, hogy miféle filmekre számíthatunk idén, azaz 2011 első felében. A legutóbbi ilyen témájú bejegyzésemben is volt nem egy, akit csak idén látunk viszont a moziban, de - ugyebár - amiket most linkelek, azok még hetekig, hónapokig pihennek a reklámok készítésébe, marketingkampányokba, titokzatos utalásokba és képekbe temetkezve, de a kegyes filmipar egy-egy két perces ízelítővel megajándékozott minket, filmfanatikusokat. És akkor nézzük, mit lesz érdemes tavasszal megkukkantani. *-*
Igyekszem olyanokat hozni, ami nem igazán ismert, egyelőre legalábbis. Később könnyen lehet, hogy a populárisabb filmeket is betrailerezem ide. xD Mindenesetre szokás szerint az előzetesek alatt a rövid leírás is olvasható, na meg hogy miért tettem be ide...

Your Highness: mindjárt egy felirat és szinkron nélküli vígjátékba oltott kalandfilmet dörgölök az emberek orra alá. Hogy miért ajánlom? Hát nézzük meg a trailert, szerintem magáért beszél. Kicsit beteg, kicsit barom, de jó. ^^ Ja és James Franco, kell még több indok?
Fast Five: azaz Halálos Iram, méghozzá az ötödik a sorban, még mindig Paul Walkerrel, és a többi nagyágyú is visszatér, még jobb verdákkal, még több csajjal, és valószínűsíthetőleg még több akcióval, ami csak jó mindenkinek, aki szereti (nézni) a száguldozást... Csak remélni tudom, hogy nem lövik el a puskaport előre. Itt sincs még felirat vagy szinkron.
A Negyedik: egy leginkább tiniknek szóló akció sci-fi, de ne ijedjünk meg. Az előzetes után én bizakodó vagyok, Alex Pettyfer nekem sosem volt ismerős, de tör fel a srác rendesen, ami nem is csoda, Timothy Olyphant viszont mindig jó, úgyhogy ez is nézős film. Elég szép visszhangja van amúgy, és a sztori sem rossz, mi szerint vannak köztünk idegenek egy páran, itt rejtőznek, emberi alakban, valaki azonban elkezdi őket sorban megölni. Pettyfer a negyedik a sorban, és ő következik... Jujj-jujj. Itt robantgatások, gyújtogatások, röpködések és autósüldözések lesznek, érzem.
Álomháború: Na ennek a filmnek rosszabb címet nem is adhattak volna a magyarok... A cím alapján valami gagyi, csajos bénaságot várna az ember, holott látványban a 300 és a Watchmen szintjén mozog, mivel a rendező is ugyanaz, ezért a brutalitás sem lesz kevesebb, mint a fent említettekben, habár a történet valóban kicsit fura. Négy lány egy bolondokházába van zárva, és elképzelik, hogy megszöknek. Vagy valami ilyesmi. Széles vásznon, dolby-ban viszont felőlem arról is szólhatna, hogy cukorkát akarnak lopni a szomszédnénitől, akkor is nézős.
Zöld Lámpás: Thor után következő szuperhős a szupersztár Ryan Reynolds főszereplésével, akinek még nem láttam rossz filmjét, ezt teljesen őszintén mondom, ráadásul ebben a filmben annyira gyökér alak a karaktere, hogy bájos lesz nézni. És, ha jól tudom, Ryan egyike azon keveseknek, akik Marvel (Deadpool) és DC (Zöld Lámpás) képregény megfilmesítésében is főszerepet játszik. A történettől ne várjunk sokat, az szokás szerint kicsit butus, de nagyon tanulságos, hősies és szórakoztató, pláne moziban. Az egyetlen negatívuma előreláthatólag a filmnek Blake Lively, aki ugyan a Tolvajok városában pozitív csalódás volt, de a beszédstílusa és szájtartása még mindig irritáló...
A lány és a farkas: éééés a közeljövő legvárósabb filmje: a Piroska és a farkas horror-szerű feldolgozása. Csak egy kicsit féltem először, mivel az rendezi, aki a Twilight Saga megfilmesítését úgy ahogy van, elvágta azzal, hogy szerelmes lett Edwardba, és ez rányomta a bélyegét a munkájára is. De reméljük a farkasba most nem zúg bele, aki nem mellesleg a jelenlegi történet szerint vérfarkas (a rendező mégsem tud szabadulni a vámpír-vérfarkas vonaltól xD), a piros ruhás lány pedig beleszeret. A falu azonban meg akarja ölni a farkast, aki gyilkolászik, csak hogy a lányon kívül senki sem tudja, ki az. Talán a lány sem...? Érdekes lesz, kicsit durva és romantikus is. Soft horror, leginkább nőknek és bátor férfiaknak.

. . .

Csak jelezném közeljövőbeli terveimet a bloggal.
Először is, megkeresem a kephost üzemeltetőjét, és minden képet virtuálisan feldugok tudjuk, hogy hová.
Másodszor, ezeket a képeket, amiket elvesztettem, újra feltöltöm egy saját tárhelyre, és szépen megcsinálom megint az oldalmenüt.
Harmadszor: kibővítem a számomra várós idei filmek listáját. Elárulom, hogy lesz bőven film, amit szerintem érdemes lesz megnézni, főleg szélesvásznon, aminek már van, azoknak a trailerét is feldobom.
Negyedszer: megnézek még pár filmet, amit 2010-ben meg akartam nézni, és megcsinálom a 2010-es listámat.
Ezek a teendők, akármilyen kis pitinek tűnnek is, időbe fognak telni, de nagyon igyekszem. Ráadásul mindezek mellett még több filmleírás is érkezik, és agyalok valami újításon is. Addig kénytelen az idetévedők élvezni a régebbi írásaimat. Szegénykék.

A jó, a rossz és Ben Affleck [Tolvajok városa]

Hosszú kihagyás után visszatérek kis időre a mozi világába.

Ezt akár egy kiégett, hollywoodi színész is mondhatta volna, de csak én vagyok, és a bejelentés igaz: mostantól megint több időt szentelek a blognak. Mivel már hónapok óta nem rittyentettem ide semmi érdemlegeset, nézzétek el nekem, ha kijöttem a lendületből...
Az első film, amit a 2011-es évben minősíteni és boncolgatni fogok, az a Ben Affleck által rendezett Tolvajok városa. Azt a filmjét, amit Matt Damonnal rendezett, és amiért Oscart is kaptak, egyelőre nem láttam, mivel bevallom, nem vagyok egy nagy Ben Affleck-fan. Viszont ez a film nem csak azt érte el, hogy teljesen lekössön több, mint két órán keresztül, hanem azt is, hogy az ellenszenvem Blake Lively-val, Ben Affleck-kel és a Bombák földjén (eddig azt hittem, méltatlanul) nagyra tartott színészével, Jeremy Rennerrel szemben jelentősen csökkenjen. Ugyanis mindegyikük remekül, hitelesen és teljes átéléssel játszotta a szerepét, és a mellékszereplőket is dicséret illeti, mivel amikor csak megjelentek, nem szorultak háttérbe, hanem teljes értékű tagjai voltak az adott jelenetnek. Ben Affleck ügyes főnök, ez az igazság.
A történet röviden: Boston, Charlestown, a maffia egyik melegágya. Kis bandák, drogok, fű, alkohol, minden megvan a tökéletes bűnözéshez. Itt éldegél Doug, három barátjával, akikkel főállásban bankokat rabolnak és páncélautókat törnek fel, néha elagyabugyálják azt, aki nem szimpatikus nekik. A kemény kvartettből Doug a legbékésebb, legmegfontoltabb tag, míg Jem, a barátja meggondolatlan, veszélyes fickó, aki már 9 évet ült emberölésért. Egy bankrablásuk alkalmával túszul magukkal visznek egy nőt, a bankfiók vezetőjét, Claire-t, akit később elengednek. Csak hogy kiderül, a nő alig pár utcányira lakik tőlük, és félő, hogy a hangjukról vagy valami másból egy nap felismeri majd őket. Doug vállalja, hogy ellenőrzi a nőt, figyeli, mit akarnak tőle a zsaruk. Ez szépen megy is, olyannyira, hogy szépen lassan egymásba szeretnek Claire-rel. Doug haverjai, főleg Jem ezt cseppet sem nézik jó szemmel, főleg, hogy egyre nagyobb bulikra készülnek, Doug pedig egyre erősebb késztetést érez kiszakadni ebből a közegből. Csak hogy azt nem olyan könnyű... A "charlstowni keresztapa" megfenyegeti, hogy kinyírja a nőjét, Jem az orra alá dörgöli, hogy miatta ült 9 évet a sitten, Jem húga pedig azt állítja, a lánya Doug gyereke. Így a pasasnak nincs más választása: bele kell mennie az utolsó, nagy melóba, ami után végleg el akar tűnni a környékről, Claire-rel együtt. Közben viszont az FBI sem tétlenkedik, keveri azt a bizonyos végterméket, közlik Claire-rel, hogy kivel épp összefekszik, az ejtette túszul a bankban és rabolta ki, és megfenyegetik Jem húgát is, hogy az elárulja nekik, mire készül Doug. Egy szóval mindenki keresztbe akar tenni a másiknak, ki akarja használni a többieket, mindezt úgy, hogy közben valójában mindenki összetartozik, és a betyárbecsület is dolgozik. Hogy mi lesz az egész vége? Hát érdemes megnézni a filmet...
Ami azt illeti, a film az első perctől kezdve teljesen lekötött. Mindig is szerettem az izgalmas maffia-sztorikat, főleg, ha van bennük némi érzelem is. Nőből vagyok, szóval ezen nem lehet csodálkozni. Viszont amennyire a romantika, úgy a fegyverropogás és a bunyók is kellenek nekem egy ilyen típusú filmbe, a Tolvajok városában pedig - ami egyébként egy könyv alapján készült - tökéletes az egyensúly. Nem zuhan rózsaszín nyáltengerbe, és nem is fröcsög minden pillanatban a vér. Életszagú párbeszédek, szép képek, jó zene, és remek színészi játék jellemzi az egész filmet. A szereplők akcentusát elképesztően jó volt hallgatni. Mivel nem értek ehhez annyira, hogy hallás után felismerjem, melyik ország vagy állam fiairól van szó, így konkrétumot nem mondhatok, de kicsit angolosnak, kicsit íresnek tűnt néhányuk beszéde, és ez elég kellemes az olyan fülnek, aki ugyan ebből hallás után hirtelen nem sokat ért, de már csömöre van a keményen hangzó amerikai dumából.
Nem csak a film "külsője" volt jó, hanem a történet vezetése is, nem voltak zökkenések, nem bukdácsolt a sztori egyszer sem, a film nem tűnt hosszúnak, de rövidnek sem, hogy hiányoljak belőle valamit. Minden szépen el volt magyarázva, nem maradtak fekete foltok, és a vége sem hihetetlen, vagy rosszul befejezett. Azt mondanám, lehetne akár folytatást is csinálni neki, de az olyan hiba volna, mint mondjuk a Füstölgő Ászok második része... Vannak filmek, amiket egyszerűen hagyni kell úgy és annyiban, ahogy vannak. A tolvajok városa néhol már irritálóan izgalmas, de csak pár percig, tehát a film végére azért még marad ujjunk, legfeljebb a körmünk tűnik el nyomtalanul. Értékeltem azt is, mint említettem már, hogy a romantikus szál sem lett túl finom és kiemelkedő. A történek egyik alappillére a túsz és túszul ejtő szerelme, de csak az egyik, és Ben Affleck szerencsére nem is akarta erre az egyre helyezni a filmet. Ott volt még a bajtársiasság, a közös gyerekkori traumák, a hasonlóan életvitel, mint összekötő kapocs, és ettől volt a végére az egész dinamikus és érthető, mégsem kiszámítható. Persze azért érezni, hogy a Tolvajok városa az álomgyárban készült, nem is tagadhatják, de ahhoz képest véleményem szerint egy egészen ütős, pörgős és értelmes lövöldözős film lett, már csak azért is, mert amennyire tudom, a dolgok arrafelé tényleg így működnek. Ezek után, ha véletlenül Boston környékén járok, ezt a területet messze elkerülöm...

Tolvajok városa - The Town [2010]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 124 perc
IMDb: 7,8 [39 214 szavazat alapján]
Színészek: Ben Affleck, Rebeca Hall, Blake Lively, Jeremy Renner, Titus Welliver, Jon Hamm, Pete Postlethwaite, Chris Cooper
Trailer