Az az igazság, hogy ezt a listát csak nagyon nagyon nagyon nehezen tudtam összeállítani... A 2009-es év nagyon jó volt olyan szempontból, hogy szinte minden héten volt olyan bemutató, amire érdemes volt egyszer (legalább) beülni, mert látványos, megható, vicces, vagy jelez ezt-azt, szóval megéri kifizetni a mozijegyet az élményért. Viszont nagyon kevés olyan film volt, amiknek a végén arcunkra fagyott döbbenettel vagy mosollyal szédelgünk ki a teremből. Persze az igaz, hogy ami hatásos volt, az szájtátósan nagyon, szóval azért nincs panasz. A filmek közt lehet olyan, amit Amerikában előbb mutattak be, én a magyar mozis időpontok lapján mozikba kerülő filmeket néztem.
De akkor most dobpergést követően következzék az én személyes kis listám, amin azok a filmek szerepelnek 2009-ből, amikre emlékezni fogok 5 év múlva is, és jópárszor meg is fogom őket addig még nézni. Visszaszámlálás indul...
15 Benjamin Button különös élete
Akárki akármit mondd, Brad Pitt azon kívül, hogy igenis egy sármos és jó pasi, remek színész is. A filmben elbűvölő (és nem csak a számítógépes grafikáknak köszönhetően), és társa, Cate Blanchette is fantasztikus, mint mindig, ezt bátran állíthatom. Hosszú film ugyan, és itt-ott talán unalmas lehet, de olyan igazságok hangzanak el benne, amik miatt érdemes egy jegyzetfüzetet készíteni a fotelba, mert bár alapvetőek, mégsem gondolunk rájuk. Szép történet szép alakításokkal.
14 Angyalok és Démonok
A Da Vinci kód után nem mertem megnézni, mert az borzalmas volt a regényhez képest. Ezt véletlenül néztem meg, közvetlenül a Másnaposok előtt moziünnepen. Örülök ennek a véletlennek, még jobban annak, hogy ezúttal a könyvet nem olvastam előtte. Így nagyon tetszett az egész sztori, és a zene is. Szép képek, szép kocsik, szép környezet, izgalmas történet.
13 Terminátor: Megváltás
Életemben nem láttam még egyetlen Terminátort sem, vagy talán pont a legrosszabbikból, az utolsóból pár percet, de az sem fogott meg különösebben. Épp ezért aztán semmiféle elvárásom nem volt, csak Christian Bale-lel szemben, így csak beültem, ettem a kukit - aztán örültem a fejemnek. Ez a film azért került a listára, mert egyrészt nekem tetszett, hollywoodi gyártmány persze, messziről látszik, de Sam Worthington felhúzta rendesen, és szépen meg volt csinálva benne minden, akkor is, ha a hatásvadászat bejött.
12 Adventureland-Kalandpark
Hajhaj, nehéz az élet gimi után, pláne, ha a szülők úgy döntenek, mégsem finanszírozzák a külföldi utad. Kénytelen vagy hát sürgősen munkát szerezni, hogy kiruccanhass, és nem adódik más, csak a vidámpark, ahol fura a hierarchia, még furábbak az ott dolgozó arcok, sok a hányás, még több az izgatott sikoly és a piás fiatal, semmit sem adnak ingyen, pláne nem a barátságot és szerelmet, és mindenki hazudik. Végigszenveded a nyarat a pokol legszínesebb, legizgalmasabb bugyrában, az Élet pofáncsap, majd jókedvűen keblére ölel, aztán rájössz, hogy felnőttél.
11 X-Men Kezdetek: Farkas
Sosem voltam X-Men rajongó. Bírtam ugyan a sok mutánst, elgondolkoztam a szupererőkről, szóval a szokásos, de ez a film sokkal jobb, mint az eredeti trilógia. Hugh Jackman a tökéletes Farkas, és a "régi csapatban" vannak azért jófejek, teszem azt Deadpool, aki ugyan nem komplett, de pont ez a szép benne. Vagy Gambit, aki magabiztosan ken oda Logannek, és látványos visszapofon csattan. Pörgős és átlátható, látványos és nem unalmas. Popcorn-mozi a javából.
10 Megint 17
Zac Efron. Igen. És fúj. Eddig. Mert ez a film szerintem baromira vicces. Minden színész (igen, még Zac Efron is, akiről ezennel minden rosszat visszaszívok) nagyon jól játszik, és a sztori is jó. Én nagyon sokat röhögtem rajta, többet, mint az Igenemberen.
9 Star Trek
Nem mondanám magam nagy űrhangyának, még Csillagkaput sem néztem soha, nem hogy Star Treket. Hogy mi vezetett el mégis akkor a moziba? A marketing, úgy sejtem. Mindazonáltal nem bántam meg a döntést. Nagyon látványos, a hang és a kép, a rendezés fantasztikus. A történet már hagy némi kívánnivalót maga után, de új színészek kaptak lehetőséget, és nem unatkoztam. Egy azon kevesek közül, amiket egy héten belül dupláztam a moziban.
8 Az utolsó ház balra
Nem moziban láttam, és milyen jó is ez! Sokszor meg kellett állítanom a lejátszást, mert nagyon durva film, de kétségkívül tanulságos. Egyetlen színészt sem ismertem a palettáról, pedig megérdemelnék. Ja és ha valakinek eszébe jutna bántani valakit, szerintem előtte tudakolja meg a bántani szándékozott illető szüleinek a foglalkozását, és ha az egyik orvos, akkor söprés. Azok tudják, mit hol kell átvágni...
7 Rockhajó
Már írtam róla. Kicsit hosszabb kifejtés, de részletes. :)
6 Elrabolva
Liam Neeson, mint bosszúálló apa és ex-elhárító. Ütős kombó, Luc Besson stílusában levezényelve, Párizs alvilágában tálalva. Lányok és fiatalok, tanuljatok belőle!
5 Másnaposok
Leírhatatlan. Moziünnep keretei közt láttam, egyedül voltam a moziban. Tudni kell rólam, hogy sokszor járok egyedül moziba, és olyankor valamiért visszafogottabb vagyok reakció szempontjából. Ennél a filmnél viszont hangosan és könnyesre röhögtem magam, de nem is ez volt benne a legjobb, még csak nem is a vadállat színészek és baromi jó, eredeti történet, hanem hogy állandóan tudtak bele valami új csavart vinni, és még a legvégén is fogtam a fejem, hogy bazze nem mondják komolyan, hogy még ez is. Az év vígjátéka, ha nem az évtizedé
4 Becstelen Brigantyk
Quentin Tarantino által rendezett náciölő ámokfutás Brad Pittel az élen. Mégsem ő viszi a pálmát alakításban, hanem mindenki. Egyszerűen lenyűgöző a sok szemét náci, az elborult agyú zsidó bosszúállók, a kemény és határozott beépülők, a furcsa kapcsolatokban tengődő karakterek, akiknek az eljátszói eddig szinte sehol sem tűntek fel, pedig ezek a személyiségek mind bonyolultak és valahol mélye, valljuk be, mind belebetegedett a helyzetébe. Hosszú jelenetek, hosszú párbeszédek, és Tarantino ezúttal még egy pohár tej megivását is annyi feszültséggel töltötte tele, hogy hiába volt három óra a film, én vagy húsznak éreztem - és még élveztem is. A végén pedig forgott a gyomrom, mert belegondolva tényleg ez volt akkoriban. Quentin legjobb filmje, szerény véleményem szerint, a többit nagyon nem szeretem.
3 Watchmen: Az Őrzők
Egy azon filmek közül, amik idén (számomra) mondandóval szolgáltak. Maga a film nagyon szépen meg van csinálva, és nagyon hű a képregényhez, egészen a végéig, ami viszont eléggé el lett torzítva. Látványban nincs hiány, a szuperhősök mind antihősök, többet rontanak, mint segítenek, és az a szép a történetben, hogy ezt jól tudják, mégis próbálkoznak. A végén mindenki azt kapja, ami jár neki, vagy érdeme szerint, vagy mert ez a sorsa. A film után felmerült bennem, hogy milyen embernek is kell lenni ahhoz, hogy jónak mondhasd magad; miket kell tenned, hogy elmondhasd magadról: segítettél és ki is az, aki a végén végülis mindig elviszi a balhét. Tanulságos, gondolatébresztő és egyben lelombozó történet szép, de durva köntösbe bújtatva, olyan véggel, ami fáj ugyan, de az emberiség és az emberség megköveteli az embertelenséget.
2 District9
Erről a filmről is írtam már. Röviden: mély benyomást tesz az emberben arról, mit is jelent embernek lenni, és milyen körülmények közt számít embernek valaki.
1 Avatar
A lista nyerteséről is írtam, nem is olyan rég. Szerintem nem meglepő, hogy ő nyert. Érdekes, mert most látom, mikor összefoglalom, hogy az első három helyen olyan filmet helyeztem el, ami mind arról szól, ki és mi az ember maga, mennyire tud megváltozni, átlényegülni, és egyáltalán mit is jelent maga a fogalom: emberség. Az Avatar valószínűleg azért lett az első, mert nem csak beszél, hanem jól is mutat a vásznon.
Ennyi volna. Egyetértés, egyet nem értés esetén chat, de azonmód. :D
2010. jan. 6.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése