Miből lesz a mutáns? [X-Men: Az Elsők]

Mutánsok, hősök, szuperképességek, ennél jobb alapanyag egy nyári mozifilmhez nem sok van (hacsak nem idegen robotok vagy földönkívüliek a téma), ennek köszönhetően idén nem is egy, hanem mindjárt három szuperhősös filmet kapunk, Thorral együtt négyet. Az X-Men annyiban más, hogy nem első darab, legalábbis ami egy filmsorozatot illet, hanem egy nulladik. Amihez szép lassan egy új sorozatot fognak írni, de nem ez a lényeg, hanem hogy a film szereplőit, ha nem is mindet, de nagyon sokan nagyon régről ismertük, és szerintem nem vagyok egyedül, mikor azt mondom, voltak elképzeléseim és elvárásaim, amiket sikerült teljesíteni. Különösebben felülmúlni mondjuk sajnos nem nagyon.

A történet röviden: Nagyon röviden? Az X-Men sorozat prequel darabja, azaz egy eredetsztori. Hogy lett Charles és Erik később X Professzor és Magneto, kik voltak az első-első-első mutánsok a csapatban, ééés... körülbelül ennyi. Ki gondolta volna?
A legfontosabb kérdés, amire választ akartam, hogy miért is lett a két férfiből ellenség, ha egyszer valaha jó barátok voltak, amit meg is válaszoltak, köszönöm szépen. Tartalmilag nem volt ezzel a filmmel az ég világon semmi gond, egy kicsit talán unalmas volt, de valószínűleg csak nekem, mivel a történelem sosem kötött le különösebben. Ha viszont nem lett volna a történelem, akkor nem lett volna Erik a nácizmus áldozata, és nem lett volna belőle később az, aki gyakorlatilag megmenti a világot egy harmadik nagy háborútól. Szóval ha a kubai rakétaválság unalmas téma is, mutánsokkal mindent fel lehet javítani, némi számítógépes effekttel pedig még többet ki lehet hozni egy csatahajók, rakéták, és sortüzek csinos kis csapatából. Engem kicsit zavart egyébként, hogy itt-ott nem volt igazán elsőosztályú a grafika, nem figyeltek eléggé a kivitelezésre, vagy nem tudom. Minden esetre ez egy apró gyengéje volt a filmnek, mintha csak a nagy akciójelenetek érdemeltek volna gondosabb kivitelezést.
Én szeretem az "eredeti" X-Men sorozatot is, de ha megkérdeznék, hogy az ebből készülő új sorozat a jobb (mert hogy ezért prequel ÉS reboot egyszerre a film), akkor viszont már most erre voksolnék, és nem csak James McAvoy miatt, akiről köztudott, hogy nagy kedvencem, és aki képes volt ellőni pár poént a hajával kapcsolatban. Ez volt az egyik kikötése ugyanis, mikor a szerep kérdéses lett: meg kell-e válnia a hajától. Fontos kérdés is, főleg annak, aki látta már James McAvoy haját. Nem kell annak eltűnnie...
Színészileg viszont pozitív csalódás volt a film. Most persze nem Michael Fassbenderre gondolok, mert őt például most konkrétan a Becstelen Brigantykból tudnám felidézni, de neki nem is kellett itt bizonyítania. Akikre gondolok, azok a manapság népszerű, és számomra irgalmatlanul borzalmas modern Disney világ és sorozatok, meg hasonló kaliberű filmecskék sztárjai, Nicholas Hoult és Lucas Till. Remekül játszottak, eszembe nem jutott volna lehúzni őket vagy hurrogni, nagyon jól hozták a karaktereiket, pedig egyik sem volt buta tini, vagy magányos farkas. Még úgy is látszott, hogy összetett karakterekről volt szó, hogy az ő kisgyerekkorukról nem is tudtunk semmit. Lefogadom, hogy egy csomószor megnézték a régebbi X-Meneket, hogy hitelesen alakítsák a későbbi alakokat... Ami nem is baj, legalább alaposak. A női karakterek viszont szerintem kicsit érdekesre sikerültek, bár Mystic (az a szép kis kékség) egészen... hogy is mondjam... tini. January Jones viszont most sem nyűgözött le különösebben, az Ismeretlen férfiben sem mutatott fel túl sok mindent, pedig most Emma Frost karakterét simán feldobhatta volna, ezzel szemben egy nyűgös, unalmas szőke nővé redukálta, ráadásul láttam vele interjút, és elnézést a JJ-rajongóktól, de a színésznő nem csak a vásznon tűnik butuskának...
A két főszereplő viszont tényleg remek volt, James és Michael közt megvolt a "kémia" (remélem nem érti félre senki), totál elhittem, hogy jó barátok, és elnézegetve pár interjút, látszik, hogy nem is tévedek. Nagyon jóban vannak, egy hullámhosszon, ami ha nem is ritka, de nem fordul elő túl gyakran. Megesik, hogy egy-két filmben az istenért nem tudják úgy összehozni az embereket, hogy hihető legyen a pozitív, erős kapcsolat a karakterek közt, most viszont erről szó sincs. Egy informátorom szerint a válogatáson előbb James volt kiválasztva, és úgy keresték Erik szerepére a színészt, hogy megnézték, mennyire jönnek ki jól egymással. Azt kell mondanom, hogy Michael Fassbendernél jobb embert nem is találhattak volna Magneto szerepére. James pedig James - szerintem az ég világon bármit el tudna játszani.
Végezetül pedig természetesen a zene... ami ezúttal tök jó volt. Még mindig a Transformers zenei világa az, ami az ilyen sci-fi féle filmek közül a favoritom, de az X-Men sem okozott csalódást, legfeljebb pozitív irányban ez is. Kellemes, fülbemászó dallamokra emlékszem egy hallgatás után, nem unalmas dübörgésre vagy vonónyektetésre.
Összességében az egész egy pozitív csalódás számomra, mint azt már szerintem párszor mondtam, csak azt nem tudom, miért. Talán mert az eredeti trilógia nem áll olyan nagyon közel hozzám, bár szeretem azt is. Sokkal többet kaptam, mint amit vártam. Egy látványos akciófilmre számítottam, és kaptam egy épkézláb karakterekkel teletűzdelt, érdekes és tényleg informatív mozit, ami nincs híján humornak sem.

X-Men: Az Elsők - X-Men: First Class [2011]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 132 perc
IMDb: 8,2 [24 645 szavazat alapján]
Színészek: James McAvoy, Michael Fassbender, Kavin Bacon, January Jones, Jennifer Lawrence, Lucas Till, Rose Byrne, Nicholas Hoult, James Flyming, Caleb Landry Jones
Trailer

Maradt mese... [A lány és a farkas]

Ezt a filmet egy napon néztem meg a Thorral, és szerencsére előbb ezt ütemeztem be, hogy úgymond rákészüljek a második, nagyobb durranásnak beharangozott szuperhősös mozira. Úgy gondoltam, hogy ez majd megalapozza a hangulatomat, lesz benne egy kis izgalom, egy kis romantika, bla bla bla, egy szóval feltuningolja az agyam, és majd élesebben látom majd a második filmet. Tudtam én, hogy az a nőszemély rendezi, aki a Twilight sorozat első részéért felelős. (Igen, felelős, mert meggyőződésem, hogyha nem ő rendezi az első részt, akkor a sorozat ma nem örvend ilyen eltérő véleményeknek, hanem sokkal normálisabb reakciókat válthatott volna ki a nézőközönségből. Na de ez most nem ide tartozik.) Catherine kedves keze nyomán azonban úgy tűnik, amiben vérfarkas vagy vámpír van, abból normális film nem sülhet ki.

A történet röviden: egészen biztos, hogy a mozis közönség száz százaléka ismeri az eredeti Piroska és a farkas történetet. Maga a sztori nem sokat változott a filmben, ugyanúgy van nagymama, aki a falun kívül, az erdőben él, ugyanúgy van a butus lány, aki a nagymamájától kapott vörös kabátkában mászkál, de nincs vadász, helyette egy elvetemül bíborost kaptunk. A pap azért kell, mert a falut egy vérfarkas fenyegeti, ami minden teliholdkor állatáldozatot követel, majd egy gikszernek köszönhetően kissé bevadul, és megfenyegeti a lakosságot: ha Piroska (nevezzük így a lányt, a történet szempontjából mindegy is, bár itt Valerie-nak hívják, lehetett volna akkor már mondjuk Scarlette, nem?) nem tart vele, és hagyja el örökre a falut, folyamatosan ölni fog. Az érkező bíboros elárulja a falubelieknek azt, amit valamiért eddig nem tudtak: hogy a vérfarkas bizony bárki lehet. A szomszédjuk, a barátjuk, de akár a tulajdon férjük vagy feleségük is. Ekkor megkezdődik a találgatás, a gyanúsítgatás, hogy ki lehet a falut rettegésben tartó szörnyeteg, majd az eszeveszett hajtóvadászat is kezdetét veszi, aminek sokkal több a hátulütője, mint a haszna, de hát ez senkit sem foglalkoztat.
A film alapvetően nem lenne rossz, ha... Igen, most jön a ha, nem is egy, mert túl sok olyan pillanat és mozzanat volt, aminél fogtam a fejem. Az első, ami talán a legfontosabb, a színészi játék. Amanda Seyfrieddel nekem semmi gondom, bár nem lesz belőle legenda, az biztos. A másik főszereplő, bizonyos Shiloh Fernandez, akit leginkább sorozatokból ismerhettünk, ha egyáltalán, talán megütötte az elfogadható szintet, és nála sokáig nem is tudtam, hogy most akkor jófiú, vagy nem. De tényleg, mindenki más úgy játszott, mintha a rendezőnő ráordított volna, hogy nem, nem szabad színészkedni, kivéve, mikor vérszomjas vagy, vagy nagyon-nagyon szerelmes. Mondom én, hogy megártott neki a sok vámpír téma.
De ha már a színészek, köztük olyan nevek, mint Gary Oldman, vagy Julie Christie, akik azért köztudottan tudnak színészkedni, mégsem voltak hajlandóak rendesen játszani, akkor lehetett volna maga a történet csavaros és tényleg izgalmas, de nem. Lehet, hogy tényleg túl sok filmet néztem már, de nem kellett eltelnie sok időnek, hogy leessen, ki a vérfarkas, csak egy kicsit kellett gondolkozni, és egyértelművé vált. Az viszont idegesítő volt, hogy lépten-nyomon próbálták félrevezetni szerencsétlen nézőt, aki amúgy is el lehetett kenődve, hogy micsoda film ez, és még akkor hülye is vagyok, amiért nem jövök rá? Nem, mindenkit megnyugtatok, hogy rá fog jönni, ki a farkas, csak nem szabad elhinni a mindenféle utalásokat, amik már túl nyilvánvalóvá tennék a dolgot.
És a negatívumok még mindig nem értek véget. A vérfarkas kifejezetten rusnya volt, és kissé igénytelen. Ugyanolyan furán mozgott, mint a Twilight animált kutyusai, pedig mikor előbukkantak a második részben, Catherine Hardwicke már messze járt... Ez engem igazából csak azért dühít, mert meggyőződésem, hogy ha az első, debütáló része az Alkonyat sorozatnak egy jobb, normálisabb felfogású, kevésbé szentimentális ember kezébe kerül, akkor a visszajelzések sem lettek volna ennyire szélsőségesek. Persze tudom, hogy egy vámpír és ember közti szerelem alapvetően nyálas téma, de ettől még nem kellett volna mindjárt el is butítani a sztorit, és belefojtani a mozizót a nyáltengerbe és izzadságszagú "akciójelenetekbe", ahogy A lány és a farkas esetében is történt.
Az egyetlen jó dolog a filmben a látvány, konkrétan a stúdió volt. Egyáltalán nem volt élethű, ne értsen félre senki, de hangulatos volt, sőt, kifejezetten aranyos. A színek, a hatások is mind kellemesek voltak, csak hát a megoldások megint... Kinn fagy, fél méteres hó, persze semmi pára, mikor levegőt vesznek és kifújják az emberek, de akkor bent, a tágas, sőt, hatalmas házakban mindössze egy kis tűz ég, és mindenki vidáman mászkál kis semmi ruhákban? Lehet, hogy nem figyeltem, és eszkimó faluról volt szó?
Tehát a film számomra nagy csalódás volt, Catherine Hardwicke pedig elérte, hogy ha lesz is filmje mostanában, ne nézzem meg, moziban semmiképp... Nem szeretek negatív véleményt mondani, mindig próbálom a jó oldaláról megközelíteni a dolgokat, de A lány és a farkas nem sok pozitívumot tudott felmutatni, és mikor kijöttünk a moziból, a szokásos hallgatózásom során azt vettem észre, hogy ezzel nem voltam egyedül. Túl sok erőltetett romantika, túl kevés izgalom, túl sablonos karakterek jellemzik a filmet. Csak annak ajánlom, aki... Nem, igazából senkinek sem ajánlom.

A lány és a farkas - Red Riding Hood [2011]
16 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 100 perc
IMDb: 4,6 [6 817 szavazat alapján]

Színészek: Amanda Seyfried, Gary Oldman, Billy Burke, Shiloh Fernandez, Max Irons, Lukas Haas

Trailer

Egy újabb isteni szuperhős [Thor]

Tudni kell rólam, hogy a valóságtól minél elrugaszkodottabb egy történet, minél több benne a fantasy elem, én annál jobban szeretem. A szuperhősös-mutánsos sztorik épp ezért kötnek le szinte kivétel nélkül, de a Thor most valamilyen szinten új eleme a „gyűjteményemnek”: most nem egy génkezelt, fertőzött vagy szuperintelligens csodabogár, hanem egyenesen egy isten csöppen az emberek közé, majd menti meg látványosan és bölcsebbé válva a világot. Még ha ezúttal nem is a miénket.

A történet röviden – elég bonyolult, mivel annak ellenére, hogy nem egy mély cselekményről van szó, elég sok minden történik benne, de nagy vonalakban azért menni fog. Végeredményben leginkább talán a hamarosan a mozikba kerülő Zöld Lámpás sztorijához hasonlít, mivel itt sem egy földi halandóból válik hős, ugyebár, hanem mindjárt egy egész univerzum ismeri meg Thort, már ha eddig nem hallottak róla.
Valószínűleg sok embernek hangzik ismerősen a Loki vagy az Odin név, akiket mi, az egyszerű földi halandók ma már csak legendáknak és skandináv meséknek hiszünk, és eszünkbe sem jut, hogy egy másik dimenzióban, univerzumban, nevezzük, aminek akarjuk, bizony még mindig élnek ezek a legendás alakok, akik egykor megmentették a Föld népét egy másik, Jégóriásoknak nevezett fajtól. Persze attól, hogy istenek, ezáltal pedig jóval többek fizikailag, mint a halandók, nekik is megvannak a maguk bajai, mint például az utódlás kérdése. Odinnak, Thor és Loki apjának is eljön az ideje, és nagyobbik, forrófejű, makacs és harcias fiára, Thorra szeretné hagyni a trónt, aki azonban apja egyik parancsának ellenszegülve megtámad egy másik világot, a legyőzött Jégóriásokét, akik épp királlyá koronázása napján döntenek úgy, hogy megtorolják Odin egy régi háborús lépését, és meglopják Odint. Thor viszont ezzel az akciójával csak azt éri el, hogy apjánál betelik a pohár, és száműzi a Földre, legendás kalapácsával együtt, így esik – szó szerint - Thor halandóvá válva egy fizikus egyetemista, Jane kocsija elé az új-mexikói sivatagba, ahol Tony Stark filmje végén megtalálják Thor kalapácsát is, remélem mindenki emlékszik. Ettől kezdve Thorra rögös út vár, amin megismerkedik a felelősség, a bölcsesség és a szerelem fogalmával is, hogy a végén méltó utódja lehessen Odinnak. Ehhez elég sok mindenen kell keresztülmennie, többek közt rájön, hogy öccse, Loki egy áruló, és egyszer meg is hal, hogy aztán feltámadva, istenként megmentse szerelmét, aztán a Jégóriások bolygóját, és bár semmi sincs ingyen, Thor megtanulja, hogy van, ami megéri az árát.
Ehhez a filmhez őszintén szólva nem fűztem nagy reményeket, amúgy sem vagyok képregény olvasó, csak a megfilmesített változatokat szeretem, de azokat általában nagyon. Chris Hemsworth a Star Trekben már feltűnt, de akkor csak pár percet kapott, nem igazán tudtam eldönteni, milyen színész, csak azt, hogy szőke létére szimpatikus (igen, vannak előítéleteim). Kicsit féltem, hogy olyan lesz, mint a képeken és megjelenéséneken: túl visszafogott, túl semleges, de csalódnom kellett. Thor élettel teli, lendületes figuráját száz százalékosan hozta, és alaposan ki is gyúrta magát, nem beszélve az akciójelenetekről, amiket sokszor ő maga csinált, tisztán látszott. Minden tiszteletem az övé, tényleg. Ráadásul végeztem egy kis kutatást személyét illetően, és sejtéseim igaznak bizonyultak, Chris ausztrál. Nem tudom, miért, de az ausztrál színészekben van valami, amitől a karaktereik tényleg életre tudnak kelni, vegyük például Sam Worthingtont, vagy Hugh Jackmant.
Natalie Portman volt a másik fő-főszereplő. Nem volt eddig a szívem csücske, de a Black Swan óta csökkentek az ellenérzéseim, és a karaktere is egészen jó fej volt, épp eléggé ahhoz, hogy ne Natalie-t, hanem a Jane-t lássam. A mellékszereplők is szimpatikusak voltak, az egész film dinamikus volt, bár nem annyira, mint a Vasember esetében, de hát valljuk be, Tony Starkot nehéz lekörözni… Viszont Thornak majdnem sikerült behoznia, azt kell mondanom. Sokszor kellett nevetnem a film alatt, és a meglepően sok ember velem kacarászott, szóval nem csak nekem volt vicces például a kávézós jelenet, és sok másik. Értékeltem még, hogy nem vitték túlzásba a romantikát, és nem csak egy női karakterben volt „élet” (kösz, alkotók), meg az apró átfedéseket, amik egyre csak felcsigázzák azokat, akik az Avangers filmet várják türelmetlenül. Szó esett Tony Starkról, és aki elég fanatikus, annak feltűnhetett a pár percre megjelenő Hawkeye is, aki elméletben szintén nagy szerepet kap majd a Bosszúállókban.
Ami még pozitívum volt, az a mozis élmény maga. Csak 3D-ben lehetett megnézni, én meg el nem tudtam képzelni, mi lesz ebben olyan, amit muszáj térhatással nézni, de a végén bántam volna, ha lemondok a szemüvegről. Látványos, és ami talán még jobb, végre egy igazán hangos film! A Dolby majdnem levitte a fejem, szerintem kicsit károsult a hallásom a robbantások miatt, de maximálisan megérte. Remegett a kóla az üvegben, a telefon a zsebemben… Ami viszont most nem volt rám nagy hatással, de amit mindig figyelek, a zene. Egy taktust nem tudnék felidézni, ami nem tudom, negatívum-e, mert olyan jellegtelen volt, vagy pozitívum, mert annyira lekötött a film, hogy ilyesmire nem figyeltem. De ezernyi más dolog volt, ami kárpótolt, például Thor otthonának a látványvilága, főleg a három dimenziónak köszönhetően. Csodálatos színek és formák uralták a vásznat, ahányszor csak "hazatértünk", és az egész egyáltalán nem tűnt műnek, sőt, nagyon szépen és igényesen meg volt oldva a dolog.
Szóval még ha a zene hiányzik is a filmből, minden más megvan: látvány, humor, történet, színészi játék, úgyhogy a nyár első szuperhősös filmjét mindenképp érdemes moziban, a vászonhoz közel megnézni, mert szó szerint ütős. És ne felejtsünk el benn maradni, és megvárni, amíg elő nem bukkan Nick Fury a sok-sok név után, akkor is, ha a mozi dolgozói kihessegetnének. Megint csak egy érdekes extra jelenet lesz a jutalma a kitartó ellenállóknak.

Thor [2011]
12 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 114 perc
IMDb: 7,5 [31 661 szavazat alapján]
Szereplők: Chris Hemsworth, Natalie Portman, Anthony Hopkins, Tom Hiddleston, Kat Dannings, Stellan Skrasgard, Idris Elba
Trailer

Restart

Vagy ha nem is restart, de előreláthatólag mostantól valamivel aktívabb leszek itt, és írogatok néhanap, több okból kifolyólag is. Egyrészt, mert megint rákattantam a filmekre, megy naponta egy minimum, vagy ha nem film, akkor sorozat, amiről szintén szófoshatok, ha úgy tartja a kedvem. Sőt, néhány klip is elég olyan mostanság, amit szívesen véleményeznék. -.- XD

A másik ok, amiért írni fogok, havonta egyszer minimum, az egy internetes újság. ^^ A májusi számban már meg is jelent két irományom, egy rövidebb meg egy hosszabb, de tessék elolvasni az egészet. 8D És mivel kaptam engedélyt rá, így ide is kikerül, amit ott írtam, de azért érdemes szerintem, ha már valaki arra vetemedik, hogy elolvasson, akkor olyan külsőbe burkolva, ami nem égeti ki a szemet, mint ez a blog, teszem azt...

Szóval blogom elenyésző olvasótábora, figyelmezzetek, mert VérGyilokmókus újra toll helyett klaviatúrát ragad (aminek az a és w betűje többek közt nem működik), és tovább alkot.

Isten áldja Azolvasókat!