Elmúlás van a levegőben [Séta a múltba]

Az utóbbi időben állandóan romantikus filmekbe botlom. Sok köztük az úgy nevezett szutyok, akadnak viccesek meg iszonyatosan nyálasak is. Van, ami komolyan közelíti meg a témát, néhány csak mindennapi közhelyként kezeli magát a szerelmet. Ezt a filmet először csak hallottam. Igen, csak hallottam, azt sem teljesen, ugyanis egy másik laptopon nézték mellettem, én pedig mást fülhallgatóval. Csak néha kaptam el egy-egy iszonyatosan csöpögősnek, és hatásvadásznak érzett mondatot, úgyhogy forgott a gyomrom tőle... És be kell látnom, hogy tévedtem.

A történet röviden: Landon a suli balhésabb nagymenő csapatába tartozik, sportkocsival száguldozik, bandázik, ilyenek. Egyik akciójuk rosszul sül el, és az igazgató csak azzal a feltétellel nem rúgja ki, ha vállal pluszmunkákat, tanít problémás gyerekeket szombaton, és játszik a suli drámacsoportjában. Ez elég sok dolog, pláne a makacs és vadóc srác számára. Jamie a lelkész lánya. Kardigánban jár, segítőkész, csendes, és abszolút nem érdekli, mit gondolnak róla az emberek. Ott segít, ahol tud. Mikor Landon bekerül a drámacsoportba, meg a szombati suliba, találkoznak, mivel lány önszántából segít mindenütt. Jamie ugyan kis mimózának tűnik, de élesen vág az esze és a nyelve is, nem nagyon kedvelik egymást a sráccal. Mikor Landont a kicsapás veszélyezteti, amiért nem tudja egyedül megtanulni a szövegét, Jamie segítségét kéri, aki persze segít. És természetesen szép lassan egymásba bolondulnak. Landon egyik napról a másikra változik meg, pontosabban lesz igazán önmaga, kinövi a dackorszakát, és megbékél az apjával, aki elhagyta őt és az édesanyját, mikor még kicsi volt. Szép lassan teljesen beleszeret a különc lányba. Egy ideig nagyon jól el is vannak, a régi haverok csak irigykedve és csodálkozva figyelik a nem mindennapi, de kétségkívül boldog párost. De ahogy mondják, semmi sem tart örökké... Jamie ugyanis leukémiás, és nem sok ideje maradt. Landon mikor először hallja a lánytól, teljesen kiborul, nem sokon múlik, hogy összetörjön, de a lánytól tanult hit és bizalom, na meg persze az első és talán egyetlen igazi szerelem segít neki, hogy összeszedhesse magát, és ezáltal segíthessen szerelmének is könnyebben túljutni mindenen. Jamie-nek van egy listája, és Landon szépen sorjában minden pontot segít neki megvalósítani, még az elsőt is: hogy ott legyen Jamie esküvője, ahol a szülei felnőttek. Landon tehát 18 évesen elveszi Jamie-t feleségül, és egy nyarat együtt tudnak tölteni, többre azonban nem marad idejük. De valóban, ahogy a fiú fogalmaz: a pár hónap leforgása alatt több őszinte szeretetben volt részük, mint másoknak egy egész élet alatt.
És a történet itt ér véget. Komolyan mondom, hogy nagyot tévedtem, mikor csak néhány mondat után nyálas amcsi sz*rnak tituláltam, és bánom, hogy nem láttam eddig, mert nagyon szép film. Nem vagyok oda a romantikus filmekért, mert azok vagy nagyon jók, vagy borzasztóan rosszak, és általában az utóbbiakba futok bele (mivel abból van több). Néhány kivétel akad, mint például a Szerelmünk lapjai vagy az Édes November, ezek például nálam klasszikusnak számítanak, bármikor meg tudom őket nézni, mert tényleg van bennük érzelem, és nem az a fajta, amitől még a hajam is rózsaszín lesz, és megédesedik a nyálam... Hanem tényleg az elsöprő , mélyről jövő, szavakkal leírhatatlan szerelemről szólnak, és nem magyaráznak bele semmit, ami nincs ott.

Ez a film nekem azért is tetszett, mert bár kissé azért sarkított és itt-ott elnagyoltak a különbségek, mégis tökéletesen át lehet érezni. Egyrészt, mert ebben a korban mindenkit megérint ennek az érzelemnek a szele, kit így, kit úgy. Másrészt mert nagyon nagyon jók voltak a betétdalok, a Switchfoot kitett magáért. Mindig is szerettem őket, a Caspian hercegnek is "adtak" egy dalt, és mindig tökéletesen passzol a zenéjük az adott szituációhoz. Ez a dal például akkor szól a filmben, mikor Landon megtudja, hogy Jamie haldoklik. Az egész dal gyönyörű, igazából egy szerelmi vallomás. És a harmadik dolog, ami segít az embernek átélni a sztorit, az a színészi játék. Shane Westet legtöbben biztosan a Vészhelyzetből ismerik mostanság, és tény, hogy nem sok mozifilmje akad, pláne nem nagy sikerűek, de igazából szerintem remekül játszott. Már az elején is lehetett érezni a karaktere kettősségét, és mikor együtt voltak Jamie-vel, minden mozdulatából áradt a gyengédség, pedig az elején még brutális módon viselkedett. Kifejező volt a gesztikulációja, a mimikája és a hangja is. Én eredeti hanggal néztem meg, de hallottam a szinkronos változatot is. Az angol most is sokkal sokkal jobb, a srác hangja iszonyatosan más, mint az eredeti, a csaj pedig egy kekeckedő dögös nőci hangját kapta. Mandy Moore-t annyira nem ismerem, de ebben a visszahúzódó, zárkózott paplány-szerepben ügyes volt, meggyőző és kedves, tényleg az az oltalmazni való, de valójában kemény csaj, aki mindent okkal csinál. Amúgy a filmben énekel a darabban, és gyönyörű hangja van. Két másik betétdalt is ő ad elő.

A film címét mondjuk bevallom, nem egészen értem... Séta a múltba. Hát lehet, hogy én vagyok hülye teljesen, de nem találok elég erős párhuzamot a cím meg a sztori közt. Az, hogy "A walk to remeber" szóval "Egy séta, hogy emlékezz" vagy valami ilyesmi, ha lefordítjuk, annak van értelme, csak gondolom ez hülyén hangzott volna a moziban vagy a tévéújságban. Na mindegy, nekem 'A walk to remember' marad.
Most fejeztem be, és egyből neki is álltam írni róla egyet, mert igenis érdemes megnézni, a lányok, ha nem teljesen romantikaellenesek, akkor nagyon fogják szeretni. Nem az évszázad filmje, az Édes November fiatalított és lightosított változata, de szerintem megmarad az emberben valami belőle, miután megnézte. Ha más nem is, akkor egy könnyes zsepi.

Séta a múltba - A Walk to Remember [2002]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 101 perc
IMDb: 7,1 [36 132 szavazat alapján]
Színészek: Shane West, Mandy Moore, Peter Coyote, Al Thompson, Daryl Hannah, Lauren German
Trailer