Vámpír vámpír nyakán [Vampire Diaries]

Ezúttal egy olyan sorozatról van szó, ami ugyan kis hazánkba még nem mostanában jut el, mégis minden második 14 és 20 év közti leányzó tudja, miről van szó, mikor azt mondom, Salvatore vagy verbéna. Bizony, felcsillant a szemünk? Nem is csodálom. Esetünkben egy újabb vámpírtörténetről van szó, amiről nem állítanám, hogy jobb, mint a többi, még csak azt sem, hogy sokban különbözik, de azt mindenképpen kijelenthetem, hogy fordulatos, ötletes, érzelmekben gazdag, de nem nyálas, és mondhatjuk, hogy eredeti, már amennyire a vámpírtörténetek reneszánszában lehet ilyet állítani valamiről...

A történet röviden: Elena egy kisvárosban, Mystic Fallsban lakik. Szülei nyáron, egy autóbalesetben meghalnak, így egyedül marad öccsével, Jeremyvel, és nagynénjével, Jennával. Mikor ősszel kezdődik a suli, mindenki nagyon rendes vele, szegény lány, hasonlók, de az ő figyelmét szerencsére egészen más köti le: Stefan Salvatore, a rejtélyes új srác. Bár Stefan elég hallgatag, hamar kiderül róla, hogy udvarias, kedves, barátságos, és elég távolságtartó is egyben. Elena ennek ellenére vonzódni kezd hozzá, és a dolog kölcsönös. Végül összejönnek, de a dolgok ekkor szokás szerint bonyolódni kezdenek, hiszen minden csoda túl kevés ideig tart... Feltűnik Stefan bátyja, a laza és csajozós, megnyerő Damon. A városka környékén emberek tűnnek el, és találják meg a holttesteket vér nélkül az erdőben. Lassacskán kiderül, hogy a két fivér nem egészen olyan jó arc, mint amilyennek kinéz, Damon legalábbis semmiképp: ugyanis mind a ketten vámpírok. Stefan ugyan a "vega" fajta, nem iszik emberből, de Damon bármikor képes megcsapolni bárkit. Ha Elenának nem lenne elég ezzel az infóval megbarátkoznia, akkor fény derül nem egy régebbi balhéra Mystic Fallsban, és a fiúk múltjáról is megtudunk egyet s mást. Többek közt, hogy egy titokzatos, Katherine nevű hölgy változtatta át őket, és hogy ők valaha a város alapítói közé tartoztak. Damon pedig minden erejével azon van, hogy a szeretett nőt, Katherine-t, akit apjuk vetett "börtönbe", kiszabadítsa. A cella, ahol jópár másik vámpír is foglyul van ejtve, Mystic Falls mellett, az erdőben, egy föld alatti járatban van. Mire sikerül kinyitni Bonnie, Elena legjobb barátnője segítségével (aki mellesleg boszorkány), a városban egyre több másik vámpír tűnik fel, és okoz zűröket, ez pedig a városi tanács, mellékállásban vérszívókat hajkurászó bandának is szemet szúr, és ahogy Damon fogalmaz: átkapcsolnak a vámpírvadász üzemmódba. Ráadásul az egész herce-hurca hiába: Katherine nincs a tömegsírban. Viszont kiderül, hogy Elena anyjának van hozzá köze. Mert hogy a lány igazi, vér szerinti anyja a helyi, frissen érkezett, és mellesleg Constantine-éval vetekedő vadász felszereléssel rendelkező töritanár felesége, akit anno Damon változtatott át vámpírra. Aha. Tudtuk követni? Idő közben a felelőtlenül visszazárt barlangból előszivárognak a többszáz éves vámpírok, és gyilkolászni kezdenek. Egyikük belezúg Jeremybe, Elena öccsébe. Ismerős szitu, nem? A sorozat jelenleg az első évadot fejezte be, és még most is képesek az alkotók megtömni a szegény néző fejét mindenféle agysorvasztó információval, többek közt egy halhatatlan nagybácsival, aki mindent tud mindenkiről, de megöli rossz és rejtélyes vámpírleány, vagy hogy Stefan át, azaz visszaáll a setét oldalra, aztán mégse, végül Damon meg kelezd jópofizni. Szóval a szokásos "keverek egyet a vége felé" előadásmódot játsszák.

A tévésorozat egy 1991-es könyvsorozat alapján készül, szóval senki sem foghatja rá, hogy a Twilight Saga koppintása. Amúgy sincs hozzá a vámpír fiú - ember lány szerelmen kívül semmi köze. A vámpírok itt szénné égnek a napon, kivéve, ha van egy speckó ékszerük, ami megvédi őket, míg az Alkonyatban a csillámló bőrön kívül semmi gondjuk nincs a napsugarakkal. Akit ebben a sorozatban megharap egy vámpír, nos... Az nyálas lesz és fáj. De nem lesz belőle is vérszívó, csak abban az esetben, ha vámpírvért iszik, és amíg a vér a szervezetében van, addig meghal. Ez esetben kellemetlen lesz az ébredés. Szóval elég erős különbségek vannak, és itt a külső sem változik meg, nem lesznek csudiszépek, épp ellenkezőleg. Mikor éhesek, és kezd rajtuk eluralkodni a kínzó éhség, eltorzul az arcuk, bármilyen helyesek/szépek amúgy.

Elég nagy kultusza van már idehaza is, pedig ahogy mondtam, még nem is játsszák magyarul. Ez úton is köszönöm a rajongók nevében Voldemortsangelnek, aki rettentő gyorsan és pontosan fordítja a szöveget, és tölti fel a feliratokat minden részhez.

A színészeket, és ezáltal a karaktereket is egytől egyig szeretem. Kevés olyan sorozat van, ahol nincs olyan arcjáték, gesztikuláció vagy hanghordozás, ami ne irritálna, de ide annyira jó embereket válogattak be, hogy nem lehet panasz semmire. Ráadásul az egész légkör, hála a játékuknak, tökéletesen hihető. Nem játsszák túl a szerepeket, nincs pojácáskodás, de nem lapos egyetlen rész sem. Tényleg olyan az egész, mintha csak fogtak volna egy operatőrt, és bedobták volna egy kisvárosba. A jellemrajzok mindennapi embereket takarnak, és a két Salvatore testvéren is látszik, hogy nem manapság születtek, még ha próbálják is lazára venni a figurát. Habár oké, elismerem, Damonnak azért elég jól megy.

Nem tudom, kit nevezzek meg kedvencnek. Eleinte a két testvér közül egyértelműen Stefan volt a szimpatikusabb. Sosem voltam az a tipikus, rosszfiúkra bukó csaj, de a nyámnyila pasiktól is ráz a hideg. Stefan viszont kifejezetten mimózának, és olyan "beszéljükmegadolgot"-típusnak tűnt, mégis szimpi lett. később Damon is belopta magát a szívembe elsősorban a dumáival, a játékával, na és nem utolsó sorban a vakítóan kék szemével... Elena is egészen jó fej, tényleg átlagos lány, nem lehet rá panasz, sok a haverja, de nem a bulis típus, naplót ír, jól tanul, a barátai számíthatnak rá, nem egy szépségkirálynő (szerintem), de azért csinos, szóval mondom: átlagos tini lány. Az öccse a balhés kistesó, drogügyek, temetőben tartott bulik, verekedések, hála a szülők balesetének. Később viszont túlteszi magát a dolgon, Damon "segítségével", és megint a jóarc Jeremy lesz belőle, aki titokban rajzol, és később magától rájön, hogy vámpírok bizony vannak. És hogy ő is az akar lenni. Majd karácsonyra kapsz vámpírvért, kisfiam...

Aztán ott van még a harmadik keménylegény, Alaric Saltzman, Elena igazi anyjának a vőlegénye. Mikor rájött, hogy hogy halt meg a felesége- pontosítok: hogy miért tűnt el - magánháborúba kezdett, és elég komoly felszerelésre tett szert verbénából (ez egy növény, az egyetlen dolog, ami árthat a napfényen, és a szívbe döfött karón kívül a vámpíroknak), nyílpuskából és speciális injekciókból. Meg van egy szuper gyűrűje is, amiről kiderült, hogy megakadályozza, hogy meghaljon vámpír keze által. Állati cucc. Ja és ő azért jött Mystic Fallsba, mert azt kereste, aki megölte a menyasszonyát. Aki ugye Damon. Mondanom sem kell, megtalálta, de még mindketten élnek, habár Damon egy nyaktekeréssel próbálta megoldani a konfliktust, de a gyűrű erősebb volt nála. Azóta egész jól elvannak, szinte baráti a viszonyuk.

És megjelent még egy gonosz fickó a színen: John Gilbert, akiről hamar kiderült, hogy nagyobb szerepe is van azon kívül, hogy a Tanácsot megint a vámpírokra uszítsa: ő Elena igazi-igazi apja (szegény csaj), és hát az évadzáróban csúnya halált hal, mivel Katherine Is Back, hogy klasszikus kifejezésekkel éljek, és az első évad utolsó perceit alaposan összekuszálja. Rátesz egy lapáttal a zárásra hogy kiderül: a polgármester és drága kisfia sem egészen emberi, mivel a verbéna ugyan nem, de a vámpírokat lebénító hanghullám hatott rájuk, és Tyler, azaz a fiú egy karcolás nélkül túlélt egy autóbalesetet. Meg hát a szeme is érdekes színekben pompázott egy pillanatig, mikor belevilágítottak... Én arra tippelek, hogy ezzel feltűntek a színen a vérfarkasok. Örülnék neki, már hiányoztak.

A könyvet elkezdtem olvasni, azaz az első kötetet elolvastam, és nem igazán tudom magam rávenni, hogy a másodikba belekezdjek... Ugyanis nem jó. A sorozat után pedig különösen gyenge és más. A könyvben Elena egy kis ringyó, lássuk be. Egy szőke bálkirálynő, aki minden pasit az ujja köré akar mindenáron csavarni, és Stefanbe első látásra beleszeret, és a nyakába ugrik. Damon egy igazi gonosz, fekete hajjal és fekete szemmel! Katherine egy mimóza, jólnevelt kisasszony volt, aki öngyilkos lett a két testvér vérre menő harcai miatt, Bonnie egy vörös druidaszármazék, Caroline pedig egy számító kis cafka, aki már nem Elena barátnője... Szóval tökéletesen elüt a könyv a sorozattól, és azt kell mondanom, hogy a sorozat ezerszer jobb. Ritkán mondok ilyet, de ezúttal ez az igazság. A könyv kifejezetten unalmas, lassú és sokszor idegesítően egyszerű, míg a sorozat állati zenékkel, szép emberekkel, pörgős sztorival ajándékozza meg az embert, és végre olyan vámpírokat ismerhetünk meg megint, akik képesek használni a túlvilági erejüket anélkül, hogy félnének attól, hogy elveszítik az emberségüket. Anne Rice nyomdokaiba nem léphetnek, de a sorozat feltűnően kilóg a szinte napról napra megjelenő új vámpírtörténetek közül, amiknek a 90%-a vécépapírnak sem lenne alkalmas.

Úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki szereti az eredeti vámpírmítoszokat, a tinisorozatokat, bírja a vért, és nem ijedős. A Vampire Diaries akciódús, érzelemgazdag, véres és izgalmas sorozat, amit júniustól a magyar nézők is megtapasztalhatnak az RTL Klubon.

Vámpírnaplók - Vampire Diaries [2009 - ?]
Egy rész hossza: kb 40 perc
IMDb: 8,0 [8 404 szavazat alapján]
Színészek: Nina Dobrev, Paul Wesley, Ian Somerhalder, Steven R. McQueen, Katerina Graham, Candice Accola, Zach Roerig, Matthew Davis

Acélos ötvözet lett másodszor is [Vasember 2]

Robert Downey Jr. egyike azon színészeknek, akikért őszintén rajongok. Minden egyes filmjében, amit láttam (már pedig láttam egy csomót) van valami jó. Valószínűleg ő maga. Sosem úgy nézek meg egy filmet, hogy a színészre koncentrálok, mondhatjuk, hogy nyitott vagyok bármire, ami a képernyőn vagy mozivásznon megjelenhet. Robert Downey Jr. egykori enyhén szólva balhés múltja sem zavart sosem. Nem is tudom, melyik filmje volt az, amit a tisztán való visszatérése után forgatott. Csak azt az egyet tudom, hogy egyszerűen magával ragadó a játéka, legyen szó vígjátékról, thrillerről vagy akciófilmről. A Marvel hőse, Vasember ma pedig már teljesen összeforrt vele, nem véletlenül. A karakter és közte érdekes párhuzamok húzódnak. A filmeknél, ha tetszett, mindig végzek egyfajta kutatómunkát. A Vasember pedig az örök favoritok közt van. Egyrészt, mert képregény adaptáció, azok pedig szinte kivétel nélkül jók és szórakoztatóak, de fontos, hogy a forgatókönyv is remek, nem beszélve a rendezésről, és a vesszőparipámról: a zenéről. És az örökifjú örököst senki más nem tudná jobban eljátszani R.D.Jr-nál. Mert ő Vasember, és most Tony Stark is visszatért, akárcsak ő egykor.

A történet röviden: Tony Starkot az egész világ Vasemberként ismeri, mióta elárulta, hogy bizony ő volt a dögös, vörös-arany színű, testhezálló fémhacukában, és mentette meg a világot. Azóta privatizálta a világbékét, az emberek imádják, a kormány viszont nem. Stark ugyanis nem hajlandó odaadni a Vasember szerkó terveit, mivel fél, hogy akkor az egész rendszer, amit felépített és amitől a gonoszok félnek is rendesen, összeomlik, és pusztítás, háború lesz megint a vége. (Lehet, hogy érdekes ezt a világ vezető fegyvergyártócégének vezetőjétől hallani, de meg kell nézni akkor az első filmet.) Az USA vezetősége viszont nem ezen a véleményen van. Tony ugyanis nem épp a felelősség mintapéldánya, és az utóbbi időben egyre többet tombol. Senki sem tudja, hogy azért, mert haldoklik a géptől, ami távol tartja a szívétől a repeszeket, amiket a Közel-Keleti fogsága alatt szerzett be (lásd: első rész). Egyre ramatyabbul fest, ráadásul a kormány amiatt aggódik, hogy máshol már próbálják összerakni a Vasembert saját tervek alapján. Stark persze váltig állítja, hogy az még legalább 5-10 év, hogy az ő cucca használható versenytársra leljen. Hammer, a rivális fegyvergyártó cég feje pedig nyalja a kormány seggét, természetesen. Tony a nyomás és a rosszullét miatt kezd szétesni. És ha ez nem lenne elég, megjelenik egy orosz pasas az egyik autóversenyen, és a semmiből előkap egy elég durva szerkót, amivel alaposan tönkreteszi a bulit, és bebizonyítja a világnak, hogy nem csak Tony Stark képes ilyen szuper cuccot összeeszkábálni. Tony kiakad, mígnem legjobb barátjának arra kell vetemednie, hogy ellopja a "ruhát" Tonytól, mivel ő már nem képes megvédeni az országot. Pepper, Tony volt asszisztense, újonnan kinevezett főigazgató is kiteszi kedvenc fegyvergyárosunk szűrét (persze csak képletesen, mivel nincsenek együtt), és az új titkárnő, Natalie sincs épp jóban Tonyval. Úgy tűnik, a zavarodásoknak vége, az oroszt lecsukták, a rucit lekoppintják, Tonyt egyedül hagyják. De ekkor megjelenik Fury, a rejtélyes, félszemű néger figura, a S.H.I.E.L.D. vezére (első rész), és kijelenti, hogy a világnak igenis szüksége van Vasemberre, aki nem piál és nem döglődik. Natalie feltűnik, mint tapadó rucis szuperügynök, Tonynknak leesik az álla, pláne akkor, mikor Fury közli vele, hogy megoldást kell találni a mérgezésére, amit az elemei okoznak neki, mivel fontos. Ehhez pedig húsz éve halott apjától kell segítséget kérnie. Úgyhogy Tony kénytelen-kelletlen felfedez gyorsan egy új elemet, ami nem tudom hányezerszer több energiát termel, mint egy atomreaktor, és még új, egészséges elemet is csinál magának. Oké, mehet a menet. De jaj! Az orosz nincs dutyiban, és nem halt meg egy robbanásban, ahogy a híradó mondta! Hammer (a genya rivális) ugyanis felfogadta, hogy segítsen már neki olyan jó kis cuccokat csinálni, mint amivel szétvagdalta azokat a kocsikat a versenyen... A bosszúszomjas orosz pedig belemegy. A Stark Expon, az új fegyvereket bemutató "gálán" készül Hammer bemutatni az új robotjait, élükön Tony acélba bújt barátjával, Rhodes-szal. Mindenki néz egy nagyot, mikor Tony betoppan a bulira, amire őt nem hívták meg, mert hát ugye... piált, verekedett, rossz kisfiú volt. És ekkor kezdődik a csihipuhi. Az oroszunk ugyanis nem nézi tétlenül, hogy a Vasember megússza a dolgokat, és a robotokat meg Rhodes cuccát is Vasemberre uszítja. Megkezdődik egy hosszú és akciódús jelenet, amiben Rhodes besegít Tonynak, ezáltal két csúcs fémpáncélt figyelhetünk meg bunyó és lövöldözés közben, aztán a filmnek majdnem vége. Előtte azért még összejövünk Pepperrel, kibékülünk a legjobb barátunkkal, és belépünk a Shield-be. Ja és legyőzünk minden rosszat. És ekkor van vége a filmnek.
Nem is tudom, hol kezdjem. Én imádom az első részt, egy csomószor láttam már. Mint mondtam, egyszerre humoros és akciódús, de RDJr arca tökéletesen kifejez egy csomó érzelmet is, ami a vadóc és különc pasasban lappang. A második rész sem lett rosszabb ilyen szempontból. Őszintén szólva arra számítottam, hogy nem lesz olyan jó, mint az első volt, de tévedtem. Jó volt, habár nem volt jobb sem. Hozta a szintet, nem úgy, mint a Transformers 2... Aminek az első részét szintén imádom. Itt is volt humor, és meg kell jegyeznem, hogy a Vasember beletartozik a kivételek közé, amik szinkronnal talán még jobbak, mint eredeti hanggal. Mindenkié tökéletesen el van találva, habár az orosz nyelv kicsit fura volt valamiért. Na mindegy, nm szőrszálhasogatok, nincs kedvem, mert jó film szinkronnal is, és kész.
A zene remek. Highway to hell, Robot Rock, csomó olyan dal, ami amúgy is "fílinges", de mondjuk egy olyan jelenetben, ahol két robot verekedik, tör zúz... hát állati. Az ember csak vigyorog, és néz ki bambán a fejéből, aztán odaböknek valami poént, és az agyhalottak, mint én, kacarászni kezdenek. Hát ez van.
Az az egy zavart, de az is csak egy kicsit, hogy Rhodes szerepében nem ugyanaz a színész volt, aki az első részben, ugyanis az exRhodes egy bunkó, nagypofájú állat volt, és a rendező felbontotta vele a szerződést, helyébe pedig Dont szerződtette, aki nem sokat gondolkozott az ajánlaton már csak azért sem, mert szeretné, ha több fekete ember bújhatna szuperhős bádogba. Izé, jelmezbe na. Az új színészek közt ott van Mickey Rourke is, akinek az isten felvitte a dolgát az utóbbi időkben, és ezúttal egy orosz gonosztevőt alakít. Hiába tartják nagy színésznek, én nem sok filmjét láttam, és most sem tett rám nagy benyomást... A szerepéhez képest olyan cukin nézett mindig, hogy eszembe nem jutott volna, hogy egy kattant ruszkival van dolgom. A
film kellemes meglepetése viszont Scarlette Johansson volt. Nem szeretem őt, ne kérdezze senki, miért. Egyszerűen unszimpatikus, és kész. Most viszont vörös göndör lobonccal jelent meg a titokzatos titkárnő szerepében, és hát mit ne mondjak, ha nem is játszotta a szerepét rosszul, az biztos, hogy a nőkben azért némi féltékenység feléled, mikor meglátják. A tapadós ruhájában tényleg jól nézett ki, és elég ügyesen rugdalózott egy jelenetben. A pasiknak biztos megindult a nyáltermelésük. Vagy másuk.
Végül itt van Sam Rockwell, akit a Moonban láttam (egyszerre két szerepben is), ahol totálisan megfogott. Most egy görény pasast alakított, annyira jól, hogy egy pillanatra megutáltam. xD De még mindig irtó jól játszik, és ez a lényeg. Ha nem így lenne, nem tudta volna elérni, hogy idegesítsen.
Most mondjak még? A zenék (a szerzett és bedobott filmzene is egyaránt) remek. Jól vannak összevágva a jelenetek, semmi sem felesleges, és nincs hiányérzetem sem. Talán csak annyi, hogy még elnéztem volna egy darabig. :D De hát majd megnézem megint, és slussz. Ezen ne múljon. Tony Stark dumái állatiak, de a többieknek sem lehet oka panaszra, néha egy-egy szállóigévé váló duma is elhangzik. Kis butaságok, de olyan jól hangzik, miközben a pasason szétzúzott fémpáncél van... Szerintem a Vasember az a típusú film, amit az ember szívesen megnéz újra meg újra, és nem unja meg. Ráadásul érdemes a hangok és a látvány miatt egyszer legalább egy ezrest kiadni a 110 percnyi akcióért. Meg hát Robert fanok is vegyék útba a mozit. Nem mintha lenne olyan fanatikus, aki ne nézte volna meg az első három napban... :P
Szóval csak annyit mondanék így a végén, hogy nem én vagyok Vasember.
Én vagyok az, aki imádja őt. *bebújik a vasemberes pizsijébe és benyomja Ironmant a DVD-be*
Vasember 2 - Iron Man 2 [2010]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 110 perc
IMDb: 7,7 [12 505 szavazat alapján - USAban csak holnap kerül mozikba!]
Színészek: Robert Downey Jr., Don Cheadle, Scarlett Johansson, Gwyneth Paltrow, Sam Rockwell, Mickey Rourke, Samuel L. Jackson, Jon Favreau (aki egyben a rendező), Clark Gregg, Paul Bettany (mint Jarvis hangja)
Trailer

Elmúlás van a levegőben [Séta a múltba]

Az utóbbi időben állandóan romantikus filmekbe botlom. Sok köztük az úgy nevezett szutyok, akadnak viccesek meg iszonyatosan nyálasak is. Van, ami komolyan közelíti meg a témát, néhány csak mindennapi közhelyként kezeli magát a szerelmet. Ezt a filmet először csak hallottam. Igen, csak hallottam, azt sem teljesen, ugyanis egy másik laptopon nézték mellettem, én pedig mást fülhallgatóval. Csak néha kaptam el egy-egy iszonyatosan csöpögősnek, és hatásvadásznak érzett mondatot, úgyhogy forgott a gyomrom tőle... És be kell látnom, hogy tévedtem.

A történet röviden: Landon a suli balhésabb nagymenő csapatába tartozik, sportkocsival száguldozik, bandázik, ilyenek. Egyik akciójuk rosszul sül el, és az igazgató csak azzal a feltétellel nem rúgja ki, ha vállal pluszmunkákat, tanít problémás gyerekeket szombaton, és játszik a suli drámacsoportjában. Ez elég sok dolog, pláne a makacs és vadóc srác számára. Jamie a lelkész lánya. Kardigánban jár, segítőkész, csendes, és abszolút nem érdekli, mit gondolnak róla az emberek. Ott segít, ahol tud. Mikor Landon bekerül a drámacsoportba, meg a szombati suliba, találkoznak, mivel lány önszántából segít mindenütt. Jamie ugyan kis mimózának tűnik, de élesen vág az esze és a nyelve is, nem nagyon kedvelik egymást a sráccal. Mikor Landont a kicsapás veszélyezteti, amiért nem tudja egyedül megtanulni a szövegét, Jamie segítségét kéri, aki persze segít. És természetesen szép lassan egymásba bolondulnak. Landon egyik napról a másikra változik meg, pontosabban lesz igazán önmaga, kinövi a dackorszakát, és megbékél az apjával, aki elhagyta őt és az édesanyját, mikor még kicsi volt. Szép lassan teljesen beleszeret a különc lányba. Egy ideig nagyon jól el is vannak, a régi haverok csak irigykedve és csodálkozva figyelik a nem mindennapi, de kétségkívül boldog párost. De ahogy mondják, semmi sem tart örökké... Jamie ugyanis leukémiás, és nem sok ideje maradt. Landon mikor először hallja a lánytól, teljesen kiborul, nem sokon múlik, hogy összetörjön, de a lánytól tanult hit és bizalom, na meg persze az első és talán egyetlen igazi szerelem segít neki, hogy összeszedhesse magát, és ezáltal segíthessen szerelmének is könnyebben túljutni mindenen. Jamie-nek van egy listája, és Landon szépen sorjában minden pontot segít neki megvalósítani, még az elsőt is: hogy ott legyen Jamie esküvője, ahol a szülei felnőttek. Landon tehát 18 évesen elveszi Jamie-t feleségül, és egy nyarat együtt tudnak tölteni, többre azonban nem marad idejük. De valóban, ahogy a fiú fogalmaz: a pár hónap leforgása alatt több őszinte szeretetben volt részük, mint másoknak egy egész élet alatt.
És a történet itt ér véget. Komolyan mondom, hogy nagyot tévedtem, mikor csak néhány mondat után nyálas amcsi sz*rnak tituláltam, és bánom, hogy nem láttam eddig, mert nagyon szép film. Nem vagyok oda a romantikus filmekért, mert azok vagy nagyon jók, vagy borzasztóan rosszak, és általában az utóbbiakba futok bele (mivel abból van több). Néhány kivétel akad, mint például a Szerelmünk lapjai vagy az Édes November, ezek például nálam klasszikusnak számítanak, bármikor meg tudom őket nézni, mert tényleg van bennük érzelem, és nem az a fajta, amitől még a hajam is rózsaszín lesz, és megédesedik a nyálam... Hanem tényleg az elsöprő , mélyről jövő, szavakkal leírhatatlan szerelemről szólnak, és nem magyaráznak bele semmit, ami nincs ott.

Ez a film nekem azért is tetszett, mert bár kissé azért sarkított és itt-ott elnagyoltak a különbségek, mégis tökéletesen át lehet érezni. Egyrészt, mert ebben a korban mindenkit megérint ennek az érzelemnek a szele, kit így, kit úgy. Másrészt mert nagyon nagyon jók voltak a betétdalok, a Switchfoot kitett magáért. Mindig is szerettem őket, a Caspian hercegnek is "adtak" egy dalt, és mindig tökéletesen passzol a zenéjük az adott szituációhoz. Ez a dal például akkor szól a filmben, mikor Landon megtudja, hogy Jamie haldoklik. Az egész dal gyönyörű, igazából egy szerelmi vallomás. És a harmadik dolog, ami segít az embernek átélni a sztorit, az a színészi játék. Shane Westet legtöbben biztosan a Vészhelyzetből ismerik mostanság, és tény, hogy nem sok mozifilmje akad, pláne nem nagy sikerűek, de igazából szerintem remekül játszott. Már az elején is lehetett érezni a karaktere kettősségét, és mikor együtt voltak Jamie-vel, minden mozdulatából áradt a gyengédség, pedig az elején még brutális módon viselkedett. Kifejező volt a gesztikulációja, a mimikája és a hangja is. Én eredeti hanggal néztem meg, de hallottam a szinkronos változatot is. Az angol most is sokkal sokkal jobb, a srác hangja iszonyatosan más, mint az eredeti, a csaj pedig egy kekeckedő dögös nőci hangját kapta. Mandy Moore-t annyira nem ismerem, de ebben a visszahúzódó, zárkózott paplány-szerepben ügyes volt, meggyőző és kedves, tényleg az az oltalmazni való, de valójában kemény csaj, aki mindent okkal csinál. Amúgy a filmben énekel a darabban, és gyönyörű hangja van. Két másik betétdalt is ő ad elő.

A film címét mondjuk bevallom, nem egészen értem... Séta a múltba. Hát lehet, hogy én vagyok hülye teljesen, de nem találok elég erős párhuzamot a cím meg a sztori közt. Az, hogy "A walk to remeber" szóval "Egy séta, hogy emlékezz" vagy valami ilyesmi, ha lefordítjuk, annak van értelme, csak gondolom ez hülyén hangzott volna a moziban vagy a tévéújságban. Na mindegy, nekem 'A walk to remember' marad.
Most fejeztem be, és egyből neki is álltam írni róla egyet, mert igenis érdemes megnézni, a lányok, ha nem teljesen romantikaellenesek, akkor nagyon fogják szeretni. Nem az évszázad filmje, az Édes November fiatalított és lightosított változata, de szerintem megmarad az emberben valami belőle, miután megnézte. Ha más nem is, akkor egy könnyes zsepi.

Séta a múltba - A Walk to Remember [2002]
12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott
Játékidő: 101 perc
IMDb: 7,1 [36 132 szavazat alapján]
Színészek: Shane West, Mandy Moore, Peter Coyote, Al Thompson, Daryl Hannah, Lauren German
Trailer

Félezer nap és a szerelem [500 nap nyár]

Azon rejtélyes filmek egyike, amiket nem mutattak be nálunk moziban, csak DVD-n lehet megnézni. Talán azért, mert független filmről van szó. Mégsem értem, miért kellett ezt kihagyni nálunk, otthonában hatalmas sikere volt és van, és Magyarországon is imádják. A Vox véleménye szerint 100 százalékos filmről van szó, és a magazin nem sűrűn szokott ennyire szépre értékelni egy filmet. Viszont lehet, hogy bennem hiba van, mert nekem azért annyira nem tetszett, hogy tökéletesnek nevezzem.

A történet röviden: hogy kezdődik, hogy zajlik és hogy ér véget egy szerelem egy romantikus srác szemszögéből. Ennyi. Nincsenek nagy kalandok, nincsenek különösebb fordulatok, semmi extra poén vagy izgalmas akciók. Adott egy srác, Tom, aki képeslapokat tervez, pedig valaha építészmérnök szeretett volna lenni, de ahogy az lenni szokott, közbejött az élet. Főnöke felveszi titkárnőnek Summert, egy csinos és igazán érdekes lányt. Tom azonnal belezúg, úgy érzi Summer az igazi, a nagy Ő. Remekül el is vannak, de Summer már az elején kiköti, hogy nem akar komoly kapcsolatot, és az egész igazából nem is "járás", csak olyan... izé. Tom bólint, és persze esze ágában sincs bevallani Summernek, hogy totálisan szerelmes belé. És ahogy az lenni szokott, a szerelem ha nem volt, akkor nem is lesz: Summer megunja Tomot, és nem állíthatjuk, hogy otthagyja vagy kidobja, egész egyszerűen nem foglalkozik vele már annyit, és eltávolodik tőle, megvonja magát a sráctól gyakorlatilag, aki ettől teljesen kiborul. Nem megy be dolgozni, ha mégis, akkor csak arról mesél, hogy mekkora hazugság, amit csinálnak, hogy szerelem nem létezik. Mikor boltba megy, nem öltözik fel, csak köntöst ránt magára és kész, szóval igen. Összeomlik, Summer pedig éli tovább vadóc és önző életét. Mindez a történet kétszázadik napja körül történik. Azt hinnénk, hogy a végére, azaz az ötszázadik napra minden rendbe jön, megint összejönnek. Ennek csak a fele igaz. Az egész filmben az utolsó öt perc tetszett a legjobban. Summer ugyanis megházasodik, és nem Tommal. Bezony, az a Summer, aki azt hangoztatta, hogy a komoly kapcsolatok halálra vannak ítélve, és hogy neki nem kell olyan, még csak barátnő sem akar lenni, nem hogy feleség. És mégis összeházasodik egy olyan valakivel, akit a film során összesen egyszer látunk, akkor is hátulról két másodpercre, és még a nevét sem tudjuk. Tom ezen már nem különösebben akad ki. Felmond, és a kezébe veszi az életét: jelentkezik több céghez építészmérnöknek. Az utolsó jelenet az egyik állásinterjújára való érkezés. A narrátor, aki sokszor megszólal, arról beszél, hogy Tom mit tanult a Summerrel való kapcsolatából, miszerint nincs Végzet, a tündérmesék pedig tényleg csak mesék. Ennek ellenére, mikor lehuppan az előtérbe, megismerkedik a másik interjúra érkezett emberrel, egy lánnyal, aki felismeri őt a plázából. Beszélgetni, viccelődni kezdenek, Tomot pedig beszólítják az interjúra. Mielőtt bemegy, elhívja egy kávéra a lányt, és bemutatkozik neki. A lány pedig szintén elmondja a nevét. Úgy hívják, hogy Autumn (Ősz). :D

Igazából jó film, nagyon is. A történet kicsit zavaros volt ugyan az elején, mivel az időben ugrálva ismerjük meg a sztorit, de könnyen belejön az ember. A színészi alakítások egytől egyig remekek. Joseph Gordon-Levitt mindig is valami különös bájjal játszotta a szerepeit (ezért is örültem, mikor a G.I. Joe esetében nem láttuk az arcát, mikor gonoszkodott), Zoe Deschanel is hozta a formáját, habár bevallom, a karaktere kifejezetten unszimpatikus volt. Ami pedig szörnyű, az a szinkron. TILOS szinkronosan megnézni. Iszonyatos. Az eredeti hangok viszont isteniek.
Ez nem az a fajta film, amin nem kell gondolkodni, meg nem kell megérteni, szóval nem Titánok Harca kategória, hanem kicsit tényleg művészfilmes beütése van, csak sokkal jobb a rengeteg elvont hülyeségnél. Lehetne nyári limonádénak titulálni, de inkább nem tenném, mert az kevés. Inkább egy egyszerű, de ütős hűsítő koktélhoz hasonlítanám, ami egy cseppet az ember fejébe száll, de nem üli meg a gyomrát. És a Halottnak a csókhoz.

500 nap nyár - 500 days (of) Summer [2010]
Besorolás: PG 13
Játékidő: 95 perc
IMDb: 8,0 [60 835 szavazat alapján]
Színészek: Joseph Gordon-Levitt, Zoe Deschanel, Geoffrey Arend, Chloe Moretz
Trailer