Kicsit nehéz szavakat találnom a film után, és ez nem hinném, hogy múló hatása volna a District 9-nak. Mi sem bizonyítja jobban, hogy értékes, hogy az iMDb-n már most, minden idők 72-edik legtöbbet megnézett és legjobbra értékelt filmje. Igaz, Amerikában és több másik helyen is augusztus közepén volt a premierje, és hozzánk csak most ért el (elég gyatra felirattal sajnos), de megérte kivárni és moziban megnézni. Nem mondhatom, hogy csodálatos élmény volt megnézni: inkább durván megrázó, de épp ezért valóban megérte. Az emberi faj orra alá dörgöli azt, ami igaz: nem vagyunk képesek kompromisszumot kötni, önzőek vagyunk, nem vagyunk kíváncsiak másra és felsőbbrendűnek hisszük magunkat. De remény mindig akad, és hála az égnek azért némi pozitív felhangja is van a filmnek. De igen-igen kevés...
A történet röviden: huszonakárhány éve a Földre tévedt egy földönkívüli űrhajó, és megrekedt nálunk. Az amcsi filmektől eltérően azonban nem New York vagy Párizs felett cövekelt le, hanem Dél-Afrikában, Johannesburg felett. Egy ideig csak lebegett. Semmi kommunikáció, semmi megnyilvánulás, így az emberek kíváncsiságuktól hajtva bementek, és amit találtak, nem volt kifejezetten szép. Egy millió, körülbelül két méteres, kicsit rovaszerű, alultáplált lényt találtak odafenn a hidegben, szörnyű körülmények között. Kiderült, hogy a hajójuk meghibásodott, és nem tudják elhagyni a Földet, lemenni pedig nemvolt bátorságuk. Megesett hát az afrikaiak szíve, és lehozták őket a felszínre. Kialakítottak nekik egy helyet, ahol ellehettek és nem kellet az emberekkel foglalkozniuk, ahogy nekünk sem velük. Egy ideig békében megvoltak. De ahogy az lenni szokott, a harmónia felborult. Az idegenek, akiket kinézetük miatt rákoknak kezdek el "becézni" , enyhén szólva is különböztek tőlünk viselkedésileg. Kedvenc szórakozásaik közé tartozott az autók felrobbantása, a szeméttúrás és ilyesmik, ezt pedig a jónép nem nézte jó szemmel, érthető módon. Az emberek lázadozni kezdtek, dühösek voltak rájuk, számon kérték a vezetőktől a pénzt, amit az űrlények ellátására fordítottak. Háborús hangulat uralkodott, a körzetekben élősködő emberek, dílerek, csalók, akik kihasználták az űrlényeket, állandóan szinten tartották a feszültséget. Eközben természetesen a világ az űrlények fegyvereit kezdte el vizsgálni. Rájöttek, hogy azok nem működnek, mert biológiai kioldójuk van, és csak az űrlények által lehet őket vezérelni.
Eközben egy MNU nevű szervezet, ami az űrlények ellátásáért, megzabolázásáért, gondozásáért felelt, kialakított Johannesburgtól 200 kilométerre egy nagyobb tábort az idegeneknek, ahol nem zavarják egymást az emberekkel. Ám ahhoz, hogy a rákokat elvihessék a jelenlegi körzeteikből, alá kellett iratniuk, pontosabban "kapartatniuk" velük egy beleegyező nyilatkozatot, miszerint benne vannak a költözésben. A több,mint egy millió lény felkutatása közben figyelemmel kísérhetjük életmódjukat, viselkedésüket, és szép lassan megérthetjük őket. Ezt segíti egy Christopher névre keresztelt rák, annak fia és barátjának megmutatása, akik épp valami kis kütyün dolgoznak. Ez a kütyü, mint később kiderül, arra jó, hogy feljuttassa őket az anyahajóra, és beindítsa azt. Wikus azonban, az MNU frissen kinevezett vezetője véletlenül magára fúj az anyagból, ezzel pedig önnön sorsát pecsételi meg: az anyagtól ugyanis néhány nap alatt lezajló folyamat indul be, aminek a végén W átalakul rákká. Ezt látva a kormány lehetőségek egész tárházát véli felfedezni Wikusban, mivel a DNS-e már átalakulóban, így használni tudja a szuperszónikus fegyvereket is. A hajtóvadászat tehát W-ért azonnal megindul,a ki csupán Chris segítségére számíthat.
Amit eddig elmondtam, az a film körülbelül egynegyedét foglalja magába időben, a maradék 80 perc W kálváriáját és Christpher elkeseredett küzdelmét a hazajutásért mutatja be. Eközben a film készítői görbe tükröt mutatnak az emberi jellemről, többféle személyiséget ismerhetünk meg, és mivel tényleg jó (és ismeretlen) színészeket alkalmaztak, így a történetet is könnyebben elfogadjuk és közelibbnek érezzük, mint ha mondjuk Tom Cruise vagy Salma Hayek parádézna a vásznon. Egészen hétköznapi emberek, hősmentes érzületű karakterek jelennek meg előttünk, és a végén már arra gondolunk: tényleg ez az ember? És aztán keserűen válaszolunk: sajnos igen.
Vannak kifejezetten megható jelenetek, de inkább brutálisak és megrázóak. A filmnek volt egy olyan pontja, mikor azt hittem átcsap a tipikus hálivúdi nyálba, amit könnyen ki lehet számítani, és így oda a meglepő végkifejlet. Konkrétan akkor volt egy ilyesféle sejtésem, mikor a Chrisopher névre hallgató "rák" és a főszereplő összetalálkoztak. Én azt hittem, Christipher szintén egy valahogy megfertőződött ember, és mindezt csak azért gondoltam, mert intelligens volt és szerette a gyerekét... Elég szörnyű, nem?
A film a dokumentumfilm-szerű jellege, a kézikamerás módszerrel felvett jelenetek miatt is hatásos. Ez a felvétel típus manapság leginkább az ijesztegetős horrorok és thrillerek világában használatos, lásd Ideglelés, Cloverfield vagy a friss Karantén című zombis vérengzés. A District 9 viszont nem horror és nem is igazán thriller, de én egy átlagos sci-finek sem mondanám. A tizennyolcas karikás minősítés az elején értelmetlennek tűnt. Van benne pár ocsmány jelenet, ahol fejek robbannak szét, karok repkednek, emberek hányják össze magukat és a kamerát, de mivel egy egész szexjelenetet végignézhetünk vagy emberek kibelezését figyelhetjük meg tizenhatos besorolás alatt, nem is tudtam, mire számítsak. A végére érthetővé válik a tizennyolc, mert a filmet igenis meg kell érteni, és fel kell dolgozni. Nem pozitív, egyáltalán nem, és kissé elkeserítő. Gondolkozni kell rajta, és nem közben, ezért sok ember valószínűleg azt mondja majd, hogy "jaj ez is egy ufós baromság...". Pedig nem. Végig kell nézni, és ha valaki a film után is azt mondja, hogy a film baromság, és látott már jobb alienes filmet is,akkor az még nem fejlődött fel arra az értelmiségi és érzelmi szintre, amire a film hatni tud, és amiben már nyomot hagy.
És hogy mi az a pozitív konzekvencia, ami végül is levonható? Hát a természetesen az, amit sokszor elfelejtünk: hogy igenis képesek vagyunk megváltozni.
Csak olyannak ajánlom, aki nem lesz rosszul némi vértől, és bírja a gyomra, ha az embereket legcsúnyább arcukkal mutatják be.
Ízlések és pofonok, de nekem nagyon tetszett a film. Megérdemli a 10/10 pontot.A történet röviden: huszonakárhány éve a Földre tévedt egy földönkívüli űrhajó, és megrekedt nálunk. Az amcsi filmektől eltérően azonban nem New York vagy Párizs felett cövekelt le, hanem Dél-Afrikában, Johannesburg felett. Egy ideig csak lebegett. Semmi kommunikáció, semmi megnyilvánulás, így az emberek kíváncsiságuktól hajtva bementek, és amit találtak, nem volt kifejezetten szép. Egy millió, körülbelül két méteres, kicsit rovaszerű, alultáplált lényt találtak odafenn a hidegben, szörnyű körülmények között. Kiderült, hogy a hajójuk meghibásodott, és nem tudják elhagyni a Földet, lemenni pedig nemvolt bátorságuk. Megesett hát az afrikaiak szíve, és lehozták őket a felszínre. Kialakítottak nekik egy helyet, ahol ellehettek és nem kellet az emberekkel foglalkozniuk, ahogy nekünk sem velük. Egy ideig békében megvoltak. De ahogy az lenni szokott, a harmónia felborult. Az idegenek, akiket kinézetük miatt rákoknak kezdek el "becézni" , enyhén szólva is különböztek tőlünk viselkedésileg. Kedvenc szórakozásaik közé tartozott az autók felrobbantása, a szeméttúrás és ilyesmik, ezt pedig a jónép nem nézte jó szemmel, érthető módon. Az emberek lázadozni kezdtek, dühösek voltak rájuk, számon kérték a vezetőktől a pénzt, amit az űrlények ellátására fordítottak. Háborús hangulat uralkodott, a körzetekben élősködő emberek, dílerek, csalók, akik kihasználták az űrlényeket, állandóan szinten tartották a feszültséget. Eközben természetesen a világ az űrlények fegyvereit kezdte el vizsgálni. Rájöttek, hogy azok nem működnek, mert biológiai kioldójuk van, és csak az űrlények által lehet őket vezérelni.
Eközben egy MNU nevű szervezet, ami az űrlények ellátásáért, megzabolázásáért, gondozásáért felelt, kialakított Johannesburgtól 200 kilométerre egy nagyobb tábort az idegeneknek, ahol nem zavarják egymást az emberekkel. Ám ahhoz, hogy a rákokat elvihessék a jelenlegi körzeteikből, alá kellett iratniuk, pontosabban "kapartatniuk" velük egy beleegyező nyilatkozatot, miszerint benne vannak a költözésben. A több,mint egy millió lény felkutatása közben figyelemmel kísérhetjük életmódjukat, viselkedésüket, és szép lassan megérthetjük őket. Ezt segíti egy Christopher névre keresztelt rák, annak fia és barátjának megmutatása, akik épp valami kis kütyün dolgoznak. Ez a kütyü, mint később kiderül, arra jó, hogy feljuttassa őket az anyahajóra, és beindítsa azt. Wikus azonban, az MNU frissen kinevezett vezetője véletlenül magára fúj az anyagból, ezzel pedig önnön sorsát pecsételi meg: az anyagtól ugyanis néhány nap alatt lezajló folyamat indul be, aminek a végén W átalakul rákká. Ezt látva a kormány lehetőségek egész tárházát véli felfedezni Wikusban, mivel a DNS-e már átalakulóban, így használni tudja a szuperszónikus fegyvereket is. A hajtóvadászat tehát W-ért azonnal megindul,a ki csupán Chris segítségére számíthat.
Amit eddig elmondtam, az a film körülbelül egynegyedét foglalja magába időben, a maradék 80 perc W kálváriáját és Christpher elkeseredett küzdelmét a hazajutásért mutatja be. Eközben a film készítői görbe tükröt mutatnak az emberi jellemről, többféle személyiséget ismerhetünk meg, és mivel tényleg jó (és ismeretlen) színészeket alkalmaztak, így a történetet is könnyebben elfogadjuk és közelibbnek érezzük, mint ha mondjuk Tom Cruise vagy Salma Hayek parádézna a vásznon. Egészen hétköznapi emberek, hősmentes érzületű karakterek jelennek meg előttünk, és a végén már arra gondolunk: tényleg ez az ember? És aztán keserűen válaszolunk: sajnos igen.
Vannak kifejezetten megható jelenetek, de inkább brutálisak és megrázóak. A filmnek volt egy olyan pontja, mikor azt hittem átcsap a tipikus hálivúdi nyálba, amit könnyen ki lehet számítani, és így oda a meglepő végkifejlet. Konkrétan akkor volt egy ilyesféle sejtésem, mikor a Chrisopher névre hallgató "rák" és a főszereplő összetalálkoztak. Én azt hittem, Christipher szintén egy valahogy megfertőződött ember, és mindezt csak azért gondoltam, mert intelligens volt és szerette a gyerekét... Elég szörnyű, nem?
A film a dokumentumfilm-szerű jellege, a kézikamerás módszerrel felvett jelenetek miatt is hatásos. Ez a felvétel típus manapság leginkább az ijesztegetős horrorok és thrillerek világában használatos, lásd Ideglelés, Cloverfield vagy a friss Karantén című zombis vérengzés. A District 9 viszont nem horror és nem is igazán thriller, de én egy átlagos sci-finek sem mondanám. A tizennyolcas karikás minősítés az elején értelmetlennek tűnt. Van benne pár ocsmány jelenet, ahol fejek robbannak szét, karok repkednek, emberek hányják össze magukat és a kamerát, de mivel egy egész szexjelenetet végignézhetünk vagy emberek kibelezését figyelhetjük meg tizenhatos besorolás alatt, nem is tudtam, mire számítsak. A végére érthetővé válik a tizennyolc, mert a filmet igenis meg kell érteni, és fel kell dolgozni. Nem pozitív, egyáltalán nem, és kissé elkeserítő. Gondolkozni kell rajta, és nem közben, ezért sok ember valószínűleg azt mondja majd, hogy "jaj ez is egy ufós baromság...". Pedig nem. Végig kell nézni, és ha valaki a film után is azt mondja, hogy a film baromság, és látott már jobb alienes filmet is,akkor az még nem fejlődött fel arra az értelmiségi és érzelmi szintre, amire a film hatni tud, és amiben már nyomot hagy.
És hogy mi az a pozitív konzekvencia, ami végül is levonható? Hát a természetesen az, amit sokszor elfelejtünk: hogy igenis képesek vagyunk megváltozni.
Csak olyannak ajánlom, aki nem lesz rosszul némi vértől, és bírja a gyomra, ha az embereket legcsúnyább arcukkal mutatják be.
District9 [2009]18 éven aluliak számára nem ajánlott
Játékidő: 112 perc
iMDb értékelés: 8,3 (135 079 szavazat alapján)
Színészek: Sharlto Copley,Jason Cope,Nathalie Boltt, Sylvaine Strike
Trailer
